Délmagyarország, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-24 / 223. szám

8 VASÁRNAP. 1050. SZEPT. 24. Feketézőket, árurejtegetőket vett őrizetbe a szegedi rendőrség Míg üzemeinkben, munkahelyeinken nagy lendülettel folyik a mun. ka, mig n termelés frontján egyre lelkesebb és egyre kitűnőbb eredményeket érnek el dolgozóink, — addig egyre szemérmetlenebbül alakul ki nálunk, egy másik front: n feketézők. a kánevők frontja Ezek, az ellenség alattomos iigvnőkel n legfondorlalosabb módokon és a legaljasabb eszközökkel igyekeznek zökkenőket előidézni a közelláláshan, igyekeznek n becsületesen dolgozó munkások, tisztviselők, értelmiséglek elöl elvonni az élelmiszcrcke'i. Nem elszigeteli jelenség ez mostanában Az egész országból érkező jelentések is mutatják, hogy nemcsak itt nálunk, Csongrád megyében, hanem mindenhol próbálkozik nz ellenség ezzel a söté'i módszerrel. Tegnap tárgyalta a biróság a Húsért NV szabofőreinck bűnperét Ez a tárgyalás ís megmutatta, hogy nem csak egyszerűen fekelézésről van itt szó, hanem kimondottan politikai Célzattal elkövetett bűncselekményekről is A jobboldali szociáldemokraták, a klerikális reakció bérencei és hasonló gonoszlevők állnak ennek a bűnpernek a középponljáhan és ugyancsak hasonló elemek azok, akik az ország más részein _ így nálunk Szegeden is —, kimondottan kártevő célzattal követnek el közellátási bűncselekményeket. Nem egyszer mondottuk — és most még fokozottabban Vett ezt hangsúlyozni, — hogy n nép állama ezekre n kártevőkre kérlelhetetlen szigorral és következetességgel sujl le Ezl mutatja a tegnapi iléle't Is. Nem tűrhetjük, hogy n társadalom söpredékei, nz ingyenélők, a paraziták. becsületes dolgozók százai szájából vegyék kl n mindennapi kenyeret, a mindennapi élelmet, * A szegedi rendőrség a legutóbbi napokban is számos ilyen kártevőt tartóztatott le. Ezek között van Császár Jórsef volt hentesmester, háztulajdonos, aki rendszeresen vágott disznóka't feketén. Csupán május óta nyolc darab hízott disznót vágott le és ezt a hús't és zsírt részben magánosoknak. részben pedig hentesmestereknek adta cl feketén. A rendőrség ugyancsak elfogta Csizmadia Sándor rákosszentmihályi lakolt, aki Kisteleken hat darab d;sznó| vásárolt és engedély nélkül akart Pestre ssáttítani. Kisteleken vette őrizetbe a rendőrség Simon 'A'ntal odavaló kupecet. miközben 11 darab sertést akart engedély nélkül kiszállítani a községből. Simon,egyébként már huzamosabb ideje foglalkozik hasonló meg nem engedett tizelmekkel. Dc nemcsak a húst és a zsírt akarják a dolgozók elől elfeketézni népünk ellenségei. A rendőrség a napokban vette őrizetbe Vecsernyés Istvánt és több társát, akiknél a házkutatás során .100 kiló Örült paprikát találtak. Vecsernyésék nem szolgáltatták be a lörvény előírta módon paprikatermésüket, hanem azt feketén meg. őrölték és rendszeresen adták el igen magas árou. Saját bevallásuk szerint eddig több, mint 200 kiló Őrölt paprikát feketéztek el. De nemcsak saját termésű paprikát őröllek Vecsernyésék feketén, hanem vállaltak őrlésre is. Igen jellemző, bogy a fekele őrlést is bérmunkásokkal végeztették, tehát még itt Is dolgozókat zsákmányoltak ki. Eljárást indított a rendőrség ö r. <1 ö g András szegedi és Habar ci József kiráíyhalmi lakos ellen is, akik szintén paprikával üzérkedtekörizelbcvette a rendőrség Üreges Jánost, aki ugyancsak paprikával feketézett. Lakásán tű kilogram őrölt paprikát találtak. Szabó Franciska kiskundorozsmai paprikafeketézőnél 17 és fél kiló őröltpaprika volt. tter'ta Jőzsef szcntml. hátyteleki lakosnál tíz kilogram és Katona Mihály ugyancsak szentmihálytcleki lakosnál 15 kilogram paprikát foglaltak le. Ezeket a Marx-téri piacon leplezték le üzérkedés közben. Igen jellemző a sorbanállásokra D a n n • r Sándor volt nagykereskedő esete. Többeknek feltűnt, hogy Danner a fakereskedések előtt Igen sűrűn sorbaáll ég közben Izgató kijelentéseket lesz. A rendőrség megvizsgálta a kérdés/ és a következőket állapította meg: Danner Sándornak odahaza 70 mázsa fája van. A sorozatos és állandó sorbanállásokkal még ehhez a 10 mázsához 20 mázsát szedett össze. A nyomozás során derül; kt az is, hogy Danner 1253 jutazsákot rejteget a lakásán és és 500 kiló lisztet Is találtak nála. Jellemző ez az eset azért, mert Igen élénken megmutatja, hogy ezek az állandó sorbanállók, ezek a dologkcrü'ő naplopók nem azüRségleteikct elégítik kl, hanem harácsolnak, halmoznak cg a sorhanállásuknak egyik célja az. hogy rémhíreikkel nyugtalanítsák a lakosságot Hasonló nagyarányú árurejtegetést ég élelmiszerhalmozást leplezett le a rendőrség S z é c s J György volt textilnagykereskedö és text'lgyártulajdonos lakásán is. Itt a 175 kilogram nullásllszt mellett n következő élelmiszereket találták: 13 kiló cukor, 3 kiló rizs, 23 kiló só, 30 kiló zsír, 42 doboz konzerv. De ezeken kívül a rendőrség nagymenynyiségü ruhaneműt talált Szécsl lakásán. Többek között 17 férfiöltönyt. 36 női ruháf,, 7 darab nöl télikabátot. 57 darab férfiinget. 23 pár nőt cipőt éa 12 pár férficipőt. Mindezek azt mutatják, hogy a burzsoáziának ezek a maradékai miközben arról panaszkodnak, hogy nyomorognak, lakásukban hatalmas értékeket halmoznak fel és elvonják a dolgozóktól a legelemibb és legkeresettebb közszükségleti cikkeket Is. A szegedi rendőrség eljárást indított Csehó Antalné és Ifj. N a c 8 a Imre deszki lakosok ellen Is, akik feketén árusítottak árpát, kukoricát és krumplit A krumpli) például mázsánként 250 forintért adták. * Az Itt felsoroltak csak egy részét képezik annak a bűnöző társaságnak, amelye) a szegedi rendőrség a legutóbbi napokban te't ártalmatlanná. Tovább kell folytatni ezek ellen a könyörtelen harcot minden vonalon. Ebben a harcba a rendőrségen kívül bele kell kapcsolódnia minden becsületes dolgozónak is. Minden becsületes dolgozó hazafias kötelessége, hogy leleplezze a feketézőket. hogy ha észrevesz olyan ténykedést, amely közelítésünk ellen — tehát minden dolgozó ellen, igy ö ellene is — Irányul, azt I*lenfse a hatóságoknak. 4 Pénaüeyminisztérium felhívása az ötéves tervkölcsönkötvény tulajdonosaihoz A pénzügyminisztérium felhívja az ötéves tervkölcsönkötvény tulajdonosainak figyelmét, hogy kötvényeiket gondosan őrizzék meg. Az első sorsoláson ki nem húzott kötvények ugyanis öt éven belül még kilenc nyereménysorsoláson vesznek részt, amelyeken ugyanolyan nyeremények kerülnek húzásra, mint az előző sorsoláson. A legközelebbi húzás már 1951 márciusában lesz. Emellett öt éven belül mindenki visszakapja az államnak kölcsönadott összeget is. Közülünk való, bízunk benne Papp Ferencet jelölték a tanácsba az alsóvárosi dolgozó parasztok Pénteken este a Vadkertl-'ércn a villanylámpa alatt gyülekeztek a környék lakó1. Majdnem kivétel nélkül dolgozó parasztok, parasztasszonyok. Az idő hűvös, legtöbben télikabátot, vagy kendőt borítottak a vállukra, az idősebbek hónuk alatt k's székekkel, vagy sámlival jöttek, hogy az esti röpgyülésen résztvegye. nek s kijelöljék azt a dolgozó parasztot, akit mindannyian megbecsülnek. szeretnek és méltónak tartják. hogy tagja legyen a tanácsnak. Eljöttek, mert érdekli őket eaját torsuk, mert tudják, hogy most már a lóid, a gyár, a bankok után a közigazgatást le a dolgozó nép veszi a kezébe. Eljöttek mert tudják hogy az, amit ezen a gyűlésen elhatároznak, az valóban akaratuk szerint teljesül. Több mint százan álldogálnák már a tér sarkán, csendcsen beszélgetve. Kl a szárhordásról érkezett haza. ki a vacsorafőzésbő] jött el, vagy a vacsorát hagyta félbe csak azért, hogy részivegyen a mlndanynyiuk sorsát érintő röpgyülésen, Kazi Ferenc elvtárs beszélt a gyűlés résztvevőihez. Ismertette a tanácsválaszlások jelentőségét, mely a dolgozó nép hatalmának újabb megszilárdulását jelenti. Ugyanakkor megnevezte azokat, akik a felszabadulás előtt a városi képviselőtestületben voltak. Persze egy sem dolgozó paraszt, hanem mind kulák vagy kupec. Amint a képviselőtestület tagjaivá váltak, rög'ön megfeledkeatek vdlaeatólkról és egy követ fújtak a városi urakkal. hűen kiszolgálók Horlhyék népelnyomó rendszerét. Nem törődtek a külváros dolgozóival, csak tolták az urak szekerét, a dolgozó nép rovására. Ez az állapot a felszabadulás óta megszűnt. Kazi Ferenc elvtárs kérte a dolgozó parasztokat, hogy Ők maguk jelöljenek olyan köxtlezteletben álló becsületei dolgozó parasztot, aktröl tudják, hogy nem szakad el tőlük és mindig a dolgozó nép érdekeit tartja szemelőtt s a Városi Tanácsban választólnak érdekében emel szót. Kazi elvtárs beszéde után hosszú csend következett. Latolgatták az emberek, kit volna helyesebb jelölni tanácstagnak. k| volna az, aklba bizalmukat helyeznék. Végre megtalálták a megoldást. Többen i« ugyanarra az emberre gondoltak; Papp Ferencre. Igaz, nem fiatalember már. De hoszszű éveken keresztül megszerették az alsóvárosi dolgozó parasztok, — Közülünk való. bízunk benne — mondották többen ls. Egész életén keresztül két keze munkája után élt földecskéjén. 0 biztosan megfelel, biztosan nem szakad el alsóvárosi dolgozó paraszttársaitól. akik tudják, érzik, hogy Papp Ferenc bácsi mindig az ö érdeküket képviseli a Városi Tanácsban. Ezért esett egyöntetűen a röpgyülés hallgatóinak választása Papp Ferencre. A röpgyülés után azzal a tudattal távoztak a dolgozó parasztok, hogy jól választoltak, mert Papp Fereneben mindannyian bíznak, minden dolgozó parasz szereti ég biztosan a dolgozók " érdekeit tartja majd szemelő t. Este van. Kínt * sötétben az esö tocog. Tamási Mihályík szobájában kellemes a meleg. Az asszony a vacsorát főzi, néha egy-két darab kukoricacsumát dob a tűzre. Gtéves kisfia, a kis Miska hordja az apjától, aki morzsol. Az alacsony, tiszta szobában villany ég. Az asszony elgondolkozva kavargatja a gőzölgő levest. Elgondolkoz. va néz a lábas közepébe, mintha onnan várná, hogy gondolatai szavakba öntve a férjéhez Jutnának. Régen szeretné már a* urának megmondani, de nem meri. Fél, hogy nz megsértődik. De hát nem sértődhet meg — gondolja — hiszen megérdemelné, hogy ö legyen a tanácselnök. Az s«szony hátrafordul. Tekintetét az urára szegezi. Te Miska, én gondoltam valam't. Az ura felemeli a fejét s várakozóan n£z az asszonyra. — Az asszony folytatja — Már elég régen dolgozol a közösség érdekében, már 45-ben benne voltál a földosztó bizottságban, több m'nt másfél éve, hogy te vagy a párttitkár. Mindenki szeret, megbecsül. Az ember összehúzott szemmel hallgatja az asszonyt, nem tudja mire akar kilyukadni. Az asszony végre kimondja, ami úgy nyomta a szivét, csak nem tudta, milyen formában mondja el. — Miért ne lehetnél Te a tanács elnök? Meghökkenve néz Mihály a feleségére. nztán elmosolyodik. Kezében újból megmozdul a csuma és a sárga kukoricaszemek tucatjával hullanak a gyékényszakajtóba. Megrántja a vállát, aztán csendcsen felel. — Azúrt, mert nem akarok! Az asszony most már úgy érzi, hogy túl van a nehezén, s nyugodtabban kérdez. — Miért ne akarnál? A tanácselnöknek fizetés Is Jár, meg a földünk is terem. Aztán meg a ta. nácsclnök. mégis csak tanácselnök— Az asszony nagyot lélegzik, mint aki nagy tehertől szabadult meg és szeme sarkából figyeli az urát. M hály lesöpri nadrágjáról a kukoricaszémeket és feláll. — Hit szó se róta-.. de én nem akarok tanácselnök lenni | Igaz, hogy a tanácselnöknek a falu legderekabb emberei közül kell lenni, de a párttitkárnak is! Márpedig, ha én azzal állok olfl. hogy tanácselnök szeretnék lenni, akkor dolgozó paraszttársaim nem tartanak tovább olyan embprnek mint eddig, mert azt mondják rólam, — Na, ez is azért dolgozott hát eddig, hogy aztán álláshoz jussonEzt én nem akarom. Találunk még más becsületes dolgozó embert is a faluban, aki méltó 'esz ennek a munkakörnek a betöltésére, maid .iklt a falu dolgozót jónak látnak. De nem igy látta az asszony, ő már számolgatta ezelőtt hetekkel, milyen Jó lesz az a kis fizetés havonta. Több telik ruhára, cipőre. Igaz, hogy igy is van tiszteségcs ünneplő ruhájuk, cipőjük, a köznapló se rongyos, de hát a „több, Jobb" tartja a közmondás- De ezt tartja ó is. ezért szeretné, hn az ura tanácselnök lenne. Újra előveszi hát a mondókáját, de most már rábeszélően. — Nézd Mihály, ki érdemelné meg a faluban legjobban ezt a meg. tlsztcltést, h« nem te. Kinek van a legnagyobb tekintélye, ha nem neked. Miért ne választanának meg téged tanácselnöknek. Csak egy kicsit neked is akarni kell. — Vára. kozva néz az urára. M hály elgondolkozva csavarja a cigarettát, a csumadarabokat gondosan kiszedi a dohányból, mintha most ez volna a legnagyobb gondja. De közben erősen gondolkodik. — Mégis csak van va'aml igaza ennek az asszonynak — gondolja. Évek óta önzetlenül, ha kellett éjlel-nappal is dolgozott a közért, pártmunkát végzett. Mindenki bizalommal fordult hozzá ügyesbajos dolgaival. Ha valamit mondott, azt úgy vették, mint a szent. Írást, mert „ezt Tamási Mihály mondta." Hallgattak rá az emberek. frárftithiiv Tényleg lehetne ő tanácselnök, megérdemelné, sokat dolgozott már eddig ingyen. Most végre kaphatna fizetést is ..csak egy kicsit akarni kellene." No, majd lesz valahogy, — gondolta, de hangosan csak ennyit mondott a feleségének, azt Is csak ugy a foga alatt szűrte: „majd megpróbáljuk no.. Másnap vasárnap volt. Mihály éppen a gyűlésről ment hazafelé, amikor összetalálkozott gyerekkori barátjával, Miklós Jánossal, aki a szomszéd községben lévő „Hajnal" termelőcsoport elnöke. Eljött, mert valami dolga vott. Igy találkoztak össze. Mihály meghivta Jánost, tartson vele, úgyis nemsokára dél lesz, ebédeljen meg náluk. Közben legalább elbeszélgetnek. János nemnagyon vonakodott a meghívástól, igy hát együtt tartottak. Az ebéd már készen várta az érkezőket. A kis Miska örömmel szaladt az apja elébe és nagy pacsit adott a János bácsinak. A szülők boldogan nézték az eleven, pirospozsgás kisgyereket, ahogy apró tenyerével belevágott János barnára sült, kérges, nagy tenyerébe Az nevetve rázta meg a kis kerek öklöt és hüvelykujjával barackot nyomott a gyerek barna fejére. Aztán nevetve kérdezte tőle: — Na MÍ3ka, mi szeretnél lenni, ha megnőssz. A gyerek gondolkozás nélkül rávágta: — Tanácselnök. János elnevette magát. A szülők is mosolyogva nézték a gyereket. — Aztán miért szeretnél tanácselnök lenni ? — kérdezte János. A kis Miska erre is gondolkozás nélkül felelt: — Azért, mert apuka is az szeretne lenni. Jánou megütközve emelte fel a fejét Fürkészve nézett Mihályra, Mihály meg a feleségére. Mindenki elcsendesedett. Valami furcsa feszültség volt a levegőben. Jánös tekintete szinte kérdezte — igaz ez? — Azok úgy álltak János előtt, mintha vádlottak volnának. Egyik se szólt. Valahogy a torkukra forrt a mondanivaló. Szerették volna tudni, hogy János mit gondol, de az csak állt és nézett rájuk, aztán szép komótosan megfordította a kerékpárját, aztán csak ennyit mondott: — Ne haragudjatok, de sietnem kell, mert délután egy kisgyűlést kell levezetnem. Mihály meg a felesége próbálták marasztalni, de János hajthatatlan maradt. Elbúcsúzott és a kövesúton nemsokára csak, mint apró pont látszott, aztán el is tünt Mihályék szeme elől a kanyarban. Mihály meg a felesége az ajtóban álltak, aztán az asszony bement a konyhába, mintha bújna az ura elől. Érzi, hogy valami nincs rendben, valami hibát követett el. Nem mer az ura szemébe nézni. Mihály csak áll, nekitámaszkodva az ajtófélfának, maga elé bámul, aztán meg az üres utcán János után. Nagy felismerés villant át az agyán. Tudja, érzi, hogy miért szaladt el a János. Megveti őt. Nem azért, mintha tanácselnöknek lenni lealázó volna, sőt nagy megtisztelés, de ő párttitkár, a falu első embere. És János ls kitalálta, hogy miért — mert fizetést akar. Nem elég öntudatos. Azt tartja, hogy eddig ingyen dolgozott, pedig ez nem így van. Nem. — Csak ki kell nézni és már látja, hogy a munkája, amit eddig végzett, nem ingyen volt. Itt vannak a villanypóznák. Ez a hároméves terv keretében készült Itt van ez a bekötőút, amelyiken János, elkarikázott Ez már az ötéves terv első évében készült. Az a szép új Iskola is, ahova már jövőre a kisfia jár, az is az idén készült. A jövő évben pedig már — tudja, ismeri a tervet — kultúrház, meg napköziotthon ls készül, aztán meg ártézikút is lesz. Mi ez, ha nem fizetés, ha nem kézzelfogható eredménye az eddig végzett munkájának. És ő még többet akar. És ezt majd a leendő tanácaelnökkel karöltve majd megcsinálják. Felvirágoztatják a falut, ö mint párttitkár, így is résztvesz, részt is kell hogy vegyen a Tanácsban, a Tanács munkájának irányításában, mert hiszen a Párt az irányító, a vezető erő. Egész megkönnyebbült erre a gondolatra. Most már legalább nem esik csorba a Párt tekintélyén sem, nem mondják azt azok a becsületes dolgozó paraszttársai, akik eddig bíztak rendületlenül a Pártban — de őbenne is —, hogy „lám, Tamási Mihály ls pénzért csinálta a pártmunkát." Nem, így nem mondhatják. Tovább is önzetlenül segít a Tanácsnak a munkájában, de épp olyan önzetlenül, mint ahogy eddig végezte a munkáját. Kiegyenesedett és belépett a konyhába, ahol a felesége szótlanul üldögélt a kihűlő leves mellett. Csak ennyit mondott: — Én úgy látom helyesnek, ha föl sem említem ezt a tanácselnökségi gondolatot, hanem a tanácsválasztás után minden tudásommal támogatom a tanácselnököt annál is inkább, mert ez kötelességem is. Igy van ez helyesen, mert így kívánja a Párt, így kfvánja a dolgozó nép és nem igaz az, hogy egyedül csak én vagyok a faluban erre megfelelő ember. Van más is, akit szeretnek, akinek tekintélye van, majd az lesz a tanácselnök. Az asszony nem szólt semmit, ő is belátta, hogy jobb így. Maradjon meg az ura párttitkárnak és minden marad a régiben. Továbbra is megbecsült, tekintélyes ember lesz az ura, akihez bizalommal fordul minden párttag és pártonkívüli dolgozó paraszt az egész faluban. Molnár István