Délmagyarország, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-06 / 181. szám

NEMZETKÖZI KÉRDESEK A koreai helyzet és a Biztonsági Tanács 1 A koreai háború egyre kedvezőtlenebbül alakul az amerikai agresszorok számára. Mind kisebb területre szorul össze az amerikai megszállás alatt álló terület a koreai félsziget délkeleti sarkában. Ezt a területet is ket.tévágással fenyegeti a néphadsereg új bekerítő hadművelete. Nagyobb város már mindössze kettő van az amerikaiak kezén: Taegu, a Li-Szin-Man-féle bandita-„kormány" ideiglenes fővárosa és Puszan. az amerikaiak fő utánpótlási kikötője. MacArtur tábornok hadijelentései a „stratégiai visszavonulás"-ról egyre kísértetiesebben hasonlítanak a német fasiszták egykori „rugalmas elszakadás"-ról szóló közleményeihez. Mint a jobboldali angol „Daily Mail" kifecsegi, washingtoni katonai körökben számolnak azzal, hogy az intervenciós csatiatoknak esetleg teljesein ki kell üríteniük Koreát. Csődöt mondtak az amerikai támadók tervei, melyek az Egyesült Nemzetek Szövetségét akarták fedőszervként használni a koreai támadás törvényesít ésére. Az ENSz főtitkára, a norvég jobbo'dali szociáldemokrata Trygve Lie ugyan engedelmeskedett az USA parancsának és felszólította az ENSz tagállamait, hogy küldjenek csapatokat Koreába, a tagállamok válasza azonban kedvezőtlen volt. A jenkik arra számítottak. hogy réti szokásuk swe. rint, most is más népek vérét onthatják, de a csatlóskormányok sokkal jobban érzik gyengeségüket., semhogy megmerték volna kockáztatni csapatok küldését a vágóhídra. Mindössze a két legalázatosabb csatlós, Anglia és Franciaország ígért segítséget. De az angol és a francia nép ellenállása olyan nagv a koreai kalanddal kapcsolatban, hogy Franciaország mindössze eyv hajónak a koreai vizekre való küldéséig jutott s az angol kormánynak is egyre inkább meg kell hallania a mind több helyről felhangzó követelést: intézzék az amerikaiak a saját háborújukat maguk, harcoljanak egyszer már ők is. Igy történt, hogv a jenkiket egyszer rákényszerítették arra, hogv ne idegen katonák vérévé ooplniláliamk. hanem aktivan részt is vegyenek a saját maguk által kirobbantott háború megharcolásában. A koreai események a legfanatikusabb amerikahívökben is szétoszlatták nz amerikai katonai fölény legendáját. Az imperialista gyarmatosítóknak rá kellett jönniök arra, hogy egy nép, ha egészében kiáll saját igazságos ügyéért, akkor legyőzhetetlen. A kinai és a vietnámi péida után erre most a koréai események minden eddiginél meggyőzőbb bizonyítékot szolgáltattak. Az amerikaiak, katonai vereségük után, most a Biztonsági Tanácsot szeretnék kijátszani gyalázatos terrortámadásuk igazolására. Ugyanakkor, amikor a Biztonsági Tanácsban elnöklő Malik elvtárs, a Szovjetúnló képviselője napirendre tűzte a koreai kérdés békés rendezését, az amerikaiak határozati javaslatot terjesztettek be Korea ellen. A Biztonsági Tanács szavazógépe, ha ingadozva is, de működött még annyira, hogy sikerült elgáncsolni a szovjet javaslat napirendre tűzését. A szavazógép azonban már távolról sem működik olyan simán, mint pár hónappal ezelőtt. A két latinamerikai operettország, Equádor és Kuba. a senkit sem képviselő Kuomintang-küldött é3 n leghűségesebb amerikai csatlós, a hazaáruló francia kormány képviselője még biztosítani tudja, hogy Amerika megakadálvozza a békét megszilárdító szovjet javaslatok elfogadását. Irdia határozott kiállása a koreai kérdésben a szovjet javaslat mellett, valamint. Egyiptom ingadozó magatartása azonban már arra mutat, hogy a félgyarmati országok burzsoá kormányainak komolyan kell számolniok saját népük akaratával. amelv pedig szereti a Szovietúniót, é„ mélységesen gvűlöli a harácsoló, pöffeszkedő amerikai kalmárokat. Sőt a Kínai Népköztársaság elismerésének kérdésénél olyan kipróbált amerikai csatlósok is csődöt mondtak, mint Anglia és Norvégia. Mindez persze nem azt jelenti, mintha a burzsoá országok kormányai „jobb belátásra" tértek volna. Jelenti azonban azt. hogy a fokozódó békemozgalom hatása alól az indiai és az egyiptomi, sőt a norvég és az angol kormánv sem vonhatja ki magát teljes mértékben, mert számolnia kell a békét kívánó hindú, egyiptomi, norvég és angol milliók akaratával, akik nem akarnak esztelen és értelmetlen háborúban meghalni az amerikai milliárdosok érdekeiért. A béke erőinek mozgalma tehá. újabb sikert aratott és nem vitás, hogy a béke hiveinek minden további erőfeszítése azt eredményezi, hogy az amerikai kalandorpolitikusok egyre inkább magukra maradnak sötét terveikkel. Nem szabad persze azt hinnünk, hogy ebbe a Wall-Street által mozgatott amerikai diplomácia bele fog nyugodni, sőt nyilván minél reménytelenebb lesz a helyzete, annál veszettebbül fog támadni s provokációkkal, a háborús hisztéria növelésével igyekszik katonai és diplomáciai vereségeit ellensúlyozni. Az sem vitás azonban, hogy — mint eddig is megmutatkozott — a béke hívei egyre erősebbek s növekvő erejük el fogja söpörni az amerikai agresszorokat éppenúgy. mint ahogy a kicsiny koreai nép is megsemmisíti a hazájára törő imperialista rablókat. A béketábor ma már katonailag is erősebb az imperialistáknál s ha erőit még szorosabbra vonja öszsze és összefog a kapitalista országok dolgozó millióival, akkor végleg áthúzhatja a Wall-Street minden ördögi tervét. LENIN ÉS SZTÁLIN: A munkáról Cyrankiewicz elvtárs távirata Rákosi elvtárshoz Jozel Cyrankiewicz elvlárs, a I-engyel Köztársaság miniszterelnöke a következő táviratot küldte Rákosi Mátyás elvtársnak, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa elnökhelyettesének. „Szivből köszönöm önnek a lengyet nemzett ünnep alkalmából küldött szívélyes jókívánságait. Jozef Cyrankiewicz" Olyan nyolcéves torwányi lehettem, amikor anyám egy reggel friss lángost tét/ elébem a szalmazsákra, ahol harmadmagammal aludtam. Testvéreim már felkeltek, igy egy percig sem volt kétséges, hogy a zsíros, jószágú jángosf nem jtell megosztani genkivel. Ünnep volt, másképp dehogy kaptam volna psiros lángost hiszen a megszokott reggelim egy darab i.enyér volt lekvárral. Hogy melyik része volf a kenyér és melyik lekvár, a színéről nem lehetett tudni, az csak akkor derült ki, ha bele. haraptam vagy ha történetesen kic*ett a fezemből. Ilyenkor az alsó része volt a lekvár, azt már kitapasztaltam. Délben is ez volt a főétel ét most. ezen as emlékezetes napon, íme rendhagyás történt is szagos lángost kaptam. Utána anyám ünneplőbe öltöztetett és elvitt a temp'.omba. Az ünnepi öltözékem abból állt, hogy térdig mosta meg a lobomat és a megszokott fekete kendő helyett, amivel keresztbe át szo. ko't kötni, egy szürke kabátot kaptam Nem éppen a testemre volt szabva de annál jobb volt, mert a térdemet is eltakarta. Igy mentünk ej a templomba. Ezúttal először. Anyám, én is pap leszek Amikor beléptünk, majd gyökeret vert a lábom a sok arany láttára. Még a pap is arany ruhában volt, háttal állt nehünf, ég úgy emelte föl idöközönkinf a karjait, mintha szörnyen fel lenne háborodva azon, amit olvas. Megmondom őszintén — kissé féltem, hogy mi less, ha felénk fordul, és odasúgtam anyámnak, hogy üljünk le mi is oldalt a faragolt székekbeAnyám csititólag megrántotta a karomat és halkan odasúgta. hogy azokban csak a gazdag templom-fenntartó bácsik ülhetnek. Valóban o't láttam a hátsó szomszédunkat {s az egyik trónusszerű székben. A fia pedig közvetlenül mellet, lem állt. Amikor ránéztem, gúnyosan rámvigyorgotf és csúfolólag kérdezte, hogy talán bizony mi /S oda akarnánk ülni meg hogy ma is lekváros kenyeret ettem-e? Ezt a gyereket is még néhányát szivemből tudtam gyűlölni, mer/ mindennap találtak rajtam valami nevetni valót. Egyszer a kenyerembe, máskor a meleg kendőmbe kötöttek bele, vagy azért csúfoltak mert mezítláb jártam. Szóval el'gem volf belőlük is ez a nap már csak azért is emlékezetes maradt előttem, mert amikor a pap végre megfordult és értelmesen beszélni kezdett akkor igazán kedvem szerint beszélt. Azt mondta, hogy boldogok a gzegények mert az övék a mennyeknek országa. Figyelmeztetett minket, hogy ne irigyeljük a gazdagokat, mert azokra a pokol tüze vár. — Nesze neked, Málik Gyurka, mész a pokolba — ezt gondoltam magamban és boldog voltam, hogy a pap nekünk adományozta a menyországot csak azt nem tudtam, hogy mikor kapjuk meg. Anyám oktatólag felvilágosított, hogy halá. lünk után mehetünk el az angyalok hónába, ami. ről a pap azt /s elbeszél<(. hogy ott mindég meg van feritve ezer jóval oz asztal. Ennek « örültem. Általában csak azért haragudtam, hogy anyám eddig nem hozott még el a templomba és csak most tudhattam meg mennyire érdeke mindenkinek, hogy szegény legyen és az ig maradjon. Ezen túlmenően pedig az zavart, hogy a pap, aki nyilvánvalóan a mi pártfogónk, miért beszéli ki ilyen nyilvánosan a nagy titkot is pont olyankor amikor a gozdag emberek is hallják. Ezt helytelenítettem, mert ha megtudják, akkor mi sem természetesebb, minthogy felcserélik velünk a gazdagságukatIgaz, hogy nem vagyunk kötelesek azt fzekután elfogadni, de azért jobb lett volna, ha nem beszéli ki ilyen nyiltan a dolgot. Végűi az is nyugtalanított, hogy vájjon miért kelj ezzel várni amig meghalunk? Ez főleg azért aggasztott, mert fél. tem, hogy mire meghalunk, már elfogy a pokol, ban a tüzelő és lángok helyett esetleg kellemes utómelegben fogadják Málik Gyurkáékat. Aztán arra is gondoltam, hogy hátha kifogy a mennyországban a liszt — mint nálunk szokott. De a pap erről nem beszélt é$ igy nyilván tudta, hogy ilyen bajok nem fenyegetnek, a fontos hogy szegények legyünk és ne irigyeljük a gazdagokat. Hazafelé menej fel is vetettem mindezeket jó anyám előtt, aki megerősítette a pap minden gza. vát mondván, hogy minél többet dolgozunk, éhe. zünk és szenvedünk, annál jobb helyre kerülünk a mennyországban. Ennek hatása alatt ünnepélyesen bejelentettem anyámnak, hogy én is pap jeszek.. Ormos János Tartalmára nézve rendkívül gazdag, elméleti, politikai és gyakorlati jelentőségét tekintve, szinte felbecsülhetetlen értékű az a gyűjteményes mű, amely közel félezer oldal terjedelemben most jelent meg a Szikra kiadásában. Lenin és Sztálin: „A munkáról" cfmmel. Alig valamivel több, mint félévszázadra terjed ennek a kötetnek anyaga. De ez a félévszázad a pusztulás útját járó kapitalista világrend előrehaladó halálos vonaglásának és a diadalmasan előretörő szocialista eszme világtörténelmi győzelmeinek évszázada volt. S mindaz, ami ennek a félévszázadnak történetében a legfontosabb, ki sem lehet domborítani valósághübben, szemléltetöbben. elevenebben, a mindennapi gya. korlati munka előbbrevitele szemponljábó] hasznothajtóbban, mint az az emberiség két halhatatlan lángelméjének írásaiból összeválogatott gyűjteményes kötet teszi. Lenin és Sztálin e kötetbe felvett első írásai azzal foglalkoznak, hogy milyen megalázó a munkás osztályrésze, milyen nyomorúságos a munkás helyzete, mennyire el van nyomva a munkásság és az egész dolgozó nép a lökés társadalomban. A munkásság s ugyanígy a dolgozó parasztság fiatalja és felnőttje, a dolgozó férfi és dolgozó nő, egyaránt be van fogva a tőke igájába, hogy a városi, vagy falusi proletár éhbérért kénytelen robotolni a tőkés vagy a földbirtokos parancsára, a látszólag önálló kistermelő szinte állandóan nyomorral viaskodva kényszerű] fúrni talpalatnyi földjét, vagy küszködni munkapadja mellett a tőke gyilkos versenyének szüntelen nyomása alatt. A proletár és a félproletár sorsa a tőkés társadalomban egyaránt bizonytalan. Számukra csak a fokozódó elnyomatás, a korai halál, vagy a teljesen bizonytalan öregkor kilátása bizonyos. Lenin és Sztálin ebből az időből származó írásainak alaptónusát annak a marxi igazságnak hangsúlyozása adja meg, hogy a munka, a tőkés társadalomban egyedül a tőkés haszonforrása, nyomasztó nyűg a dolgozó embernek, amire az éhség korbácsa kényszeríti rá, amiben s aminek eredményében nem telhet öröme, minek eredményében nem lehet érdekelve. De a kapitalizmus még ilyen megalázó feltételek mellett sem képes munkát biztosítani valamennyi dolgozónak. A kapitalizmus elkerülhetetlen velejárója a termelési anarchia. A termelési anarchia nyomában viszont állandóan ott ólálkodik a gazdasági válság, atnely a munkások milliói? fosztja meg a legelemibb megélhetési lehetőségül. ,,A tőke megszervezi ég szabályozza a munkáf a gyáron belül mondja Lenin — a munkások fokozottabb elnyomása, saját hasznának növelése érdekében. Az egész társadalmi termelésben viszont megmarad és növekszik a zűrzavar, ami válságot idéz elő amikor is a felhalmozott í<n>ak nem találnak vevőre, mig a munkások milliószámra pusztulnak el és éheznek, mert nem találnak mukát." Ezen a talajon bontakozik ki a munkásosztály harca, előbb gazdasági téren, majd a tudományos szocializmus és a munkásmozgalom egybeolvadása nyomán — politikai téren, a fennálló viszonyok megváltoztatásáért és olyan új viszonyok teremtéséért, amelyek között a munka felszabadul a tőkés kizsákmányo. lás és elnyomás alól. „A mai társadalom — irta Sztálin elvtárg — igy két táborra hasad, mindegyik fábor különálló osztállyá szrvezkedik, a körülöttük elharapózó osztályharc napról-napra mélyü té erősödik és e két tábor kör* ^yl lekezik valamennyi többi csoportLenin és Sztálin vezetéséve], a mélyülő és erősödő osztályharc jegyében, a munkásosztály legjobbjai forradalmi szocialista munkáapártba tömörülnek, amely élére állt a munkásosztálynak, maga mögé sorakoztatta fel a társadalom valamennyi dolgozó rétegét éa három forradalmon keresztül elvezette a cári önkényuralom megdöntéséhe*, majd a polgári demokratikus forradalom továbbfejlesztésével, a kapitalizmus megdöntéséhez és a prolatárdiktatúrához. Ám a kapitalizmus megdöntése és a munka felszabadítása önmagában véve nem jelenti a munkásosztály előtt álló feladatok teljes megoldását. A kapitalizmus megdöntése ntán fel kell építeni a szocialista tervgazdaságot, ez pedig nagy erőfeszítéseket követel a dolgozó nép részéről. Az osztályellenség fokozódó ellenállásának tüzében lépésről-lépésre le kell rakni az új társadalom, a szocialista társadalom építésének alapjait, majd fel kell építeni azt a társadalmat, amelynek jeligéje: aki nem dolgozik, gz ne is egyék, amelynek elve; mindenkitől képessége szerint, mindenkinek munkája szerint. Mi sem természetesebb annál, hogy ez a munka új módszerelt követelj meg s ez az új munkamódszer — a munkaverseny. ,,A munkaversenyben — hangaztatja Sztálin — az a legjelentősebb, hogy az embereknek a munkáról vallott nézeteiben gyökeres fordulatot idéz elő, mert a munkát «zégyeinivaló és súlyos teherböl, aminek ezelőtt tekintették, a becsület dolgává, dicsőség dolgává, érdem és hősiesség dolgává változtatja. Ehhez hasonló valami, kapitalista országokban nincs és nem j8 jehet." A munkaversenynek egybe kell kapcsolódnia a több és jobb munka fokozottabb díjazásával s ennek legjobb módszerét, a legigazságosabb bérezést Lenin a teljesítménybérben látja. Már röviddel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után hangoztatja, hogy „napirendre kelj tűzni, a gyakorlatban kell alkalmazni és kipróbálni a teljesítménybért ..." Ennek legtökéletesebb formája, min? tudjuk, a nálunk oly általános lelkesedéssel fogadott darabbér. Lenin útmutatása alapján, Sztálin eLvtárs közvetlen Irányításával indult meg az a gigászi történelmi építőmunka amely rövid történelmi időszak alatt a világ egyhatodán a szocialista társadalom diadalmaskodását, az Ipari, a mezőgazdasági és a szellemi munka feltételeinek gyökeres megváltoztatását jelenI telte. A Szovjetunióban egyszersmindenkorra véget vetettek annak, hogy ember az embert kizsákmányolja. Valóra vált a szocialista tervgazdaság, amely nem ismer termelési, válságot, munkanélküliséget és nyomort. Ezen az alapon fejlődik egyre magasabb színvonalra é» ölt egyre újabb formákat a munkaverseny legmagasabb válfaja — a Szlahánov-mozgalom, amely új távlatokat tár fel a munka előtt, még. pedig a szellemi és testi munka közti ellentét kiküszöbölésének távlatát. Ez a távlat szorosan egybekapcsoldódi a szocializmus betetőzésével és a kommunista társadalom fel. építésével, amely a fasizmuson aratott világtörténelmi győzelme után közvetlen megvalósításra váró feladatként került a Szovjetunióban napirendre s amelynek elve: mincnkitöl képességei szerint, mindenkinek szükségletel szerint. Szaudi-Árábia sem kü'd katonaságot az USA koreai agressziójának támogatására Szandi-Arábia kormánya közöltté Trygve Lievel, az ENSz főtitkárával, hogy Szaudi-Arátv'a nem küldhet csapatokat Koreába az amerikai intervenciós haderők támogatására. -Az indonéziai kormán; nem engedi meg egyetlen polgárának sem, hogy belépjen az amerikai hadseregbe a koreai amerikai intervenciós csapatokban valö részvétel céljából" — jelentette ki Hatta indonéz miniszterelnök hivatalos nyilatkozatában.