Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-30 / 175. szám

6 VASARNAP, 1950. JULIUS 2*. j Sztálin elvtárs műveinek Xf. kötete em régen jelent meg Sztálin elvtárs műveinek XI. kötete. A szerkesztőbizottság, amikor e kötet kiadását elhatározta, a ül. kötet megjelenése után, figyelembe vette, hogy Sztálin, elvtársnak e műben foglalt munkái népi demokráciánk fejlődésének jelenlegi szakaszában döntő fontosságú iránymutatásokat adnak dolgozó népünknek.^ Nagy segítséget jelent ez a kötet ktilönösiképpen a jobboldali szociáldemokraták elleni küzdelemben és a szocialista mezőgazdaság kialakításáért folytatott harcunkban. Az 1928. januárjától 1929. márciusáig terjedő időszak, amelyet a kötet felölel, mélyrehatóan kidomborítja a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának hatalmas szervező és irányító erejét a szocializmus építéséért folytatott harcban. Ugyanakkor, amikor a Szovjetunió hatalmas eredményeket ért el a sztálini iparosítási terv végrehajtásában, a Bolsevik Párt éppen e síkérekre támaszkodva kezdhetett hozzá a szocialista kollektív gazdálkodás kiépítéséhez, a mezőgazdaság kollektivizálásához Az ellenség természetesen egyre nyugtalanabbá és elkeseredettebbé vált a sikerek láttán. A kulákság terrorja, a burzsoázia még meglévő szakembereinek kártevései, a jobboldali kapitulánsok nyílt fellépése a Párt politikája ellen, mind-mind aZt a célt szolgálta, hogy megakadályozza a Szovjetunió szocializmust építő munkájának sikereit. Ilyen körülmények között elsőrendű feladatként állt a Bolsevik Párt előtt az éberség fokozása, a oárttagság elméleti szánvonalának emelése, a kritika és önkritika bolsevik módszerének kifejlesztése. Ezeknek a feladatoknak végrehajtásában mutat biztos utat Sztálin elvtárs XI. kötete. * Qztálin elvtárs a XI. kötetben mélyrehatóan foglalkozik a szocialista iparosítás kérdéseivel. A cárizmustól örökölt elmaradottság az ipar terén, elsőrendű feladatként tűzte a munkásosztály elé az elmaradottság felszámolását, a kapitalista államok termelésének túlszárnyalását. Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy a Szovjetunió gazdasági és politikai függetlensége biztosításának döntő feltétele a modern szocialista, és elsősorban a termelőeszközöket gyártó ipar fejlesztése. Az ipar gyors fejlődésének azonban komoly akadályt jelentett a mezőgazdaság elmaradottsága. Arról volt szó, hogy a Szovjteunló az egéaz ország gazdasága, tehát a mezőgazdaság terén is áttér a nagyüzemi termelésre, vagv ellenkező esetben elkerülhetetlenné válik a kapitalizmushoz való visszatérés. Ahhoz pedig, hoev az ország gazdaságát, állítsák a nagyüzemi termelésre, mindenekelőtt a termelőeszközöket* gyártó ipar fejlesztése „volt szükséges. Az iparosítás szocialista módszere bebizonyította döntő fölényét a kapitalista módszerrel szemben. Bebizonyította, nemcsak ebben az időszakban, hanem a második világháborúiban is. Pártunk, Sztálin elvtárs tanításainak nyomdokain halad, amikor a Szovjetunió tapasztalataira támaszkodva halad a szocializmus ipari bázisának kiépítéséért és megerősítéséért. • Q ztálin elvtárs műveinek XI. kötete behatóan foglalkozik a mezőgazdaság kollektivizálásának kérdéseivel. Abban az időszakban a kisáru termelő egyéni parasztgazdaságok nem tudták biztosítani) az állam növekvő szükségleteit. A gabonatermelés például 1928-ban a háború előttinek csak 91 százalékát érte el. Sztálin elvtárs rámutatott arra. hogy a mezőgazdaság termelékenységének fokozása szorosan összefügg a mezőgazdaság szocialista átalakításával. „Fokozatosan, de rendszeresen és állhatatosan át kell helyezni a mezőgazdaságot az ű.j technikai alapra, a nagyüzemi termelés alapjára. a szocialista iparhoz emelve fel a mezőgazdaságot. Vagv megoldjuk ezt a feladatot, — s akkor biztosítottuk országunkban a szocializmus végleges rvőzelmét. vagv elhanyagoljuk, nem old juk meg ezt a feladatot — s akkor a kauitalizmushoz való visszatérés elkerülhetetlenné válhat.'' Sztálin elvtárs e kötetben megjelent munkáiban különös éberséggel mutat rá a munkásosztály és a parasztság követsége megerősítésének fontosságára. „A munkás-paraszt összefogás célja az, hogy közelhozzuk a parasztságot a mnnkásosztálvhoz, mint egész fejlődésünk vezetőjéhez, erősítsük a parasztság szöveteégét a munkásosztállyal, mint ennek a szövetségnek vezető erejével. kollektivizmus szelemében fokozatosan átalakítjuk a parasztságot, a parasztság lelkületét, termelését és ilymódon előkészítsük a feltételeket az osztályok megszűntetéséhez." Ezek a feladatok nem oldhatóik meg a jobboldaliak „békés belenövésről" szóló elméletének szétzúzása nélkül. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában, a proletárdiktatúrában az osztályharc nem hal el, ellenkezőleg, egyre élesebbé váük. Sztálin elvtárs kidolgozta a mezőgazdaság kollektivizálásának programmját s rámutatott arra, hogy a kollektivizálásra való áttérés csakis a dolgozó parasztoknak a kulákság ellen vívott tömegharcával lehetséges. Sztálin elvtársnak a XI. kötetben megjelent művei közül: ,.\ begyűjtési kampány első eredményei és a Párt további feladatai", „Á SzK(b)p KB-a júliusi teljes ülésének eredményeiről". „A munkás-paraszt összefogás és a szovhozokról'' stb. — bizonyítja, hogy a Bolsevik Párt sikeresen megoldotta a kollektivizálás feladatát és a kulákság szétzúzását. A Szovjetunió a világ legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országává vált. Ezzel új fejezet kezdődött a Szovjetunió életében, de a marxi sinus-len in izmus történelmi fejlődésében isi. * ^ yilvánvuló, hogy a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása terén elért sikerek nem lettek volna keresztülvihetök a Bolsevik Párt megerősítése, a marxistaleninista elmélet továbbfejlesztése nélkül. A kötet ékes bizonysága annak, hogy a Bolsevik Párt Sztálin elvtárs vezetésével milyen kemény harcokat folytatott ezen a téren. A Bolsevik Párt XV. kongresszusa kizárta a trockistákat a Pártból. A trockisták azonban nem szüntették meg romboló munkájukat. Sztálin elvtárs a „Lesüllyedtek" című cikkében kifejti, hogv a trockisták illegális szovjeteűlenes szervezetté váltak. A jobboldali kapitulánsok minden eszközzel meg akarják akadályozni a mezőgazdaság kollektivizálását Sztálin elvtárs útmutatásával a Párt a jobboldali elhajlással szemben vívott harciból győzelmesen és megerősödve került ki. Különösképpen nagyjelentőségűek Sztálin elvtárs munkái, amelyeket a kritika és önkritika alkalmazásáról és annak jelentőségéről írt „Az önkritika elválaszthatatlan és állandóan működésben lévő fegyvere a bolsevizinns fegyvertárának, s elszakít hatatlanu] összefügg a bolsevizmus legsajátabb természetével, forradalmi szellemével." Sztálin elvtárs art tanítja, hogv a bírálatba? és ön/bírálatba be kell voimi a munkások és parasztok milliós tömegeit, fel kell tárni a még fel nem tárt hibákat, — „ ... hai nem akarjuk. hogy a munkásosztály ellenségeinek örömére váratlanul mindenféle ..meg lepetések,. és „véletlenek" érjenek." Rámutatott Sztálin elvtára a munkásosztály közül kikerülő új káderek kiképzésének szükségességére. „A bolsevikok közül kikerülő új káderek egész csoportjaira, százaira és ezreire van szükségünk, akik vezetni tudják az ügyeket az ismeretek legkülönbözőbb területein. E nélkül beszélni sem lehet országunk szocialista építésének gyors üteméről. E nélkül beszélni sem lehet arról, hogy utol tudjuk érni és túl tudjuk szárnyalni a haladott tőkés országokat." Sztálin elvtársnak a bírálatról és önbírálatról szóló tanításai különös jelentőségűek fejlődésünk jelenlegi szakaszában és egyre fokozottabban a jövőben, mert a bolsevik kritika alkalma zása erős fegyver a szocialista építő munkában, az ellenség elleni harcban, yü^ XI. kötetben jelent meg első íziben Sztálin elvtársnak „A nemzeti kérdés és a leninizmus" című műve ia. Sztálin elvtárs ebben a munkájában először tárja fel a marxista irodalomban a burzsoá és szocialista nemzetekről szóló tételt. A sztálini nemzetiségi politika alapján jött létre a Szovjetunió népei nek megbonthatatlan barátsága. Sztálin elvtársnak a nemzetiségi kérdésről szóló tanításai hatalmas fegyvert jelentenek számunkra is a kozmopolitizmus, a burzsoá nacionalizmus elleni harcban. Sztálin elvtársnak a XI. kötetben található művei közül nagyjelentöségűek azok a müvek, amelyek a nemzetközi forradalmi mozgalom kérdéseivel és a testvéri kommunista pártok feladatéival foglalkoznak. Sztálin elvtársnak ezek a munkái nagy elvtársnak ezek a munkái nagy segítséget, nyújtanak az imperialisták és segítőtársaik, a jobboldali szociáldemokraták elleni Harcban Sztálin élvtárs műveinek XI. kötetének tanulmányozása elengedhetetlenül fontos minden dolgozó számára, mert hatékony segítséget, erős fegyvert nyújt népi demokráciánk fejlődése jelenlegi feladatainak megoldásában. DClhzáz íaes az ór&iz. izltikáz lf étszAz évvel ezelőtt, 1750 júllusában Jaroszlávlban, Fjodor Volkov, egy kereskedő fia, barátaival megrendezte az első orosz nyilvános színielőadást. E napot tartják a hivatásos orosz színjátszás születésnapjának. Fjodor Volkov, amikor szinházá'i megnyitotta, mindössze 21 éves volt. Válalkozása életképes lett. Nemsokkal később a jaroszlavli színészeket meghívták a fővárosba, 1756ban kormányrendelet adta tudtul, az „orosz szfnház megalapítását tragédiák és vígjátékok előadására". Fjodor Volkov tevékenységének új színhelye a Néva partja lett. A

z orosz színház megalapítójának éle'ipályáját tragikus vég szakította meg. 1763-ban M. Katalin cárnő tiszteletére hatalmas álarcos felvonulást rendeztek Moszkvában, Rendezésére Volkovot kérték fel. A próbák megkövetelték az állandó szabadban tartózkodást és a kémény fagyok megtámadták Volkov szervezetét. Megbetegedett és színháza megalapításának 13 évében meghalt. A. Loszenko, a XVII'T. század Oroszországának festője, Volkovot erős, életörömmel teli embernek festette meg. Nyikoláj Novikov, a kor ismert társadalmi személyisége e szavakkal jellemezte az orosz szinház megalapítóját: „Első pillantásra kissé komornak és szigorúnak látszott, de ez a kifejezés azonnal eltűnt vonásairól. jóbarátai körében", Fjodor Volkov, az akkori viszonyokhoz képest a legjobb színházat teremtette meg. Társulata játszotta a XVIII. század kiváló drámaírójának, Alekszandr Szúrna, rokovnak színműveit, Moliére vígjátékait és Shakespeare tragédiáit* Ló étszáz év telt el az első orosz •A színház megalapítása óta. Jaroszlavl, a szinház szülőhelye, a szovjet hatalom évei alatt a Volgapart egyik legszebb városává fejlődött, központjában a Fjodor Volkov nevét viselő színházzal. A színház együttesét az elmúlt évbea Sztálin-díjjal jutalmazták. 'Á jaroszlavli szinház múzeuma élénken bizonyítja, hogy a szovjet kultúra egyik legjellemzőbb vonása: a mély tisztelet minden haladó ha. gyomány Iránt, amit a múlt nagyjai hagytak örökségképen a szovjet népre. Fjodor Volkovtól Mihail Scsepkinig — a mult század nagy realistájáig és Scsepkintől Sztaniszlavszkijig, aki az orosz színpadi realizmust harmonikus rendszerré fejlesztette és Sztaniszlavszkijtól a mai szovjet színjátszásig, amely megvalósítja a szocialista realizmust. — e mérföld kövek jelzik a világon az első helyen álló szov* jet színjátszás útját. A jaroszlavli szfnház nagy ön" népségek közepette tartja meg alapításának 200. évfordulóját. A jubileum napján bemutatják J. Korotkov jaroszlavli drámaíró „Fjodor Volkov" című darabját és kiadják Gorin-Gorjanovnak az orosz szfnház megalapítójáról irt könyvét* Kié less a vörös ssinü sássió Bordány községben a DISz eséplfibrigád, kiskundorozsmán a Hegedűs-brigád áll a cséplési verseny élén A cséplőgépeknél dolgozó munkások a cséplés gyors befejezése érdekében versenymozgalmat indítottak. A helyi Népfront Bizottságok vándorzászlóval tűntetik ki az élenjáró csépiőmunkásokat, A legutóbbi versenykiértekelés során Bordány községben a legjobb eredményt elérő DISz murckásbrigádot tüntette kl a Népfront Bizottság vándorzászlóval. A DISz fiatalok munkateljesítményüket azóta még jobban fokozzák, hogy megtarthassák a vándorzászlót. Kiskundorozsmán, a Hegdűs cséplőbrigád áll a verseny élé®, ök is megkapták a piros vándorzászlót F.iős versenytársuk a Kun_Szabó cséplőbrigád, de a Hegedűs brigád nem enged az elsőségből. Váüalták, hegy az eddigi teljesítményüket napi 178 mázsa 60 kilóra emelik. Erre Szükség is van — érzik a munkások —1 ffjert a Kun-Szabó cséplőbrigád az eddigi tervszerűtlen munkát kiküszöbölte, teljes lendülettel doigozilÉ és hamarosan utolérheti őket. Mindkét gép munkásai kíváncsian várják, találgatják, hogy kié lesz a legközelebbi kiértékeléskor a vándorzászló. | BudapeaT\ Hetek izgalma, hogy mikor ata. zank — a Nyugati-pá. lyatidvaron irte ej tetőfokát. Megnyugvást csak a vonat kigőrdülése ho. zott. Most már élő valóság lett: irány a Szovjet, unió. Mit éreztünk? Azt nem lehet kifejezni. Vi. dám énekszóban tudtuk csak tolmácsolni nagy érzésünket. Aztán lecs'l' lapodtank. Néhányan tervezgettek, mások magukba mélyedve elképzel, ték a jövőt, de mindannyiunkon valami egé. szen különleges örömteli hangulat uralkodott. Így érkeztünk a magyar ha. tárra, ahol rövid tartózkodás után tovább indultunk. Most már senki sem ült nyugodtan a he. lyén; az ablakok kíváncsi tejekkel teltek meg és benső izgalommal telten vártuk u pillanatot, amikor szovjet területre lé. pünk. Budapesttől - Leningrádig A Tisxa A vonat lassan átkelt a hidon és megpillantottuk as őrhá. zat. Előtte már szovjet határőr állt. Elképzelhe. tetlen az az örömrivalgás, ami a vasúti kocsikból felharsant. A Szovjetunió, ba, a szocializmus országába érkeztünk ., * | Csap | Vámvizsgálat. A vámvizsgáló tisztek kedvesen érdeklödnek utazásunk célja felöl ós mosolyogtak elfogódott. Ságunkon. Elmesélték: milyen körülmények közé kerülünk. Udvarias fellé. pésük mindannyiónkban tudatosítja a szovjet ember felsőbbrendűségét. j Ltcorj Alighogy átszálltunk a Lwov (Lemberg) felé vivő szélesvágányú szerelvényre, érez. tük, hogy most már minden perccel közelebb ke. rülünk célunkhoz: Mosz. kvához. Lwovban több mint fél napot időztünk. Az Inturiszt kitűnő ebéddel vendégelt meg, majd meglátogattuk az egyete. met. A tanári kar és as ifjúság nyomban ünnepsé. get rendezett számunkra az egyetem nagytermében. A műsorukban ismerked. tünk meg először a szovjet diákok magas kultúrájával. Az egyetem egyik magyarszakos diákja ma. gyárul irt versével üdvözölt. Mi magyar dalokkal viszonoztuk kedvességüket. Az egyetem diáksága elkísért az ebédre, kijött a pályaudvarra. Gyű. mölccsel, virágcsokrokkal kedveskedtek. Csomag. jainkat ők rakták fel a vonatra. Kimondhatatlan élményünk volt a Iwovi tartózkodás. | Moxxkrn | Vonatunk tovább robogott. A rákövetkező nap megérkeztünk Moszkvába. Másfél napot töltöttünk ott, miközben magyar barátaink, — -akik már egy éve kint tanulnak és jól beszélik az orosz nyelvet — elve. zettek azokhoz a nevezz. tességekhez, amelyeket elsősorban is látnia kell azoknak, akik Moszkvába először érkeznek. Első tisztelgésünk Lenin elvtársnak szólt, aki a Kremj tövében alussza örök álmát. Megtekintettük a Lenin-muzeumot, ahol az emlékeken keresztül tá. rul a szem elé halhatat, lan életműve. A Tretjakov-galériában a szovjet képzőművészet legkivá. lóbb alkotásaival ismer, kedtünk meg. Mindannyiunkra lenyűgöző, felejthetetlen benyo. mást tett a Kreml mese. szerű épülettömbje, a ha. talmas vörös tornyai fölött ragyogó rubincsiflagokkal és a vörös bás. tyúktól övezett palotával, melyben a világ dolgozói, nak nagy tanítómestere, a világbéke őre: Sztálin elvtárs él. Utaztunk a földalattin, a világ egyik legcsodálatosabb alkotásán, melynek minden egyes őllo. mása olyan mintha az ezeregyéjszaka tündérme. séi elevenedtek volna meg. Márványoszlopoktói, szobroktól, dombor. művektől, mozaikoktői díszes termek ezek a meg. állóhelyekamelyeknek többemeletes mélységébe futószalag-lépcsők szállítják az embereket. Sokan közülünk órákig szóra, koztak azzal hogy fel-le jártak ezeken a lépcsőkön. Moszkvában megtudtak, a Szovjeunió melyik váró. fában folytatjuk tanulmányainkat. Legtöbbért Leningrádba kerültünk, ahol ma mintegy 200 maj gyar ösztöndíjas tanuL Leningrád I Mosz. kváig csoportunk együtt utazott. Szovjet emberek, kel álig érintkeztünk. Leningrádba már szovjet útitársakkal mentünk. Ne* hezen értettük egymást, de megértettük. Legelőször is feltűnt az a határ, tálán szeretet, amivel a szovjet ember hazájáról, városáról beszél. Termén szelesen tárgyilagosan elismerik minden város egyéni értékét és szépsé. gét. Például a Leningrá. diak elismerik Moszkva szépségét, fővárosi voltát, fejlődését. Szeretettel be. szélnek róla, hisz ott ól Sztálin elvtárs. De — mondják — Leningrád az mégis csak Leningrád. Régi, patinás, kultúrált, egyöntetű stílusban épült város — állapították meg — és ott a világ legkitűnőbb belettje. Már az úton elmesélték a leningrádiak hősies har. cát a német rablókkal szemben. Évekig 10 deka kenyeret és legfeljebb kis enyvből készült levest ettek, de a támadást visz. szaverték. Később magam is láttam, hogy a várostól 10—15 perces utazás, ra, ahol a Szovjetunió építési terve még nem ámtotta helyre a sebeket — mekkora volt a pusztulás és a rombolás. fgy érkeztünk meg Leningrádba— Irta: GTENES TAMÁS