Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-30 / 175. szám

vasárnap, nse. julius M. * 7 PHÖNGJANG JELENTI A „Szabad Nép"-böl kirágtam Korea térképéi és mindennap jegyzek Dél felé egy sávot; mettől.meddig mentek az északink s a partizánok. Phöngjang Jelenti: „Hadong és Poln város ls szabad s a néphadsereg kezén életre kell, s a biztos fegyverek már Puszan felé dördülnek el". Phöngjang jelenti: „Zsákmányunk tegnaphoz mérve kétszeres s a hegyekről látjuk, mini sebzett kutyák, viszik az Irhájuk a betolakodó USA banditák." Phöngjang jelenti.' „Korea nagyobbik része szabad. A béketábor ötágú csillaga vörös fénnyel lángol.., és küzdő népünk nincsen már maga!" Phöngjang jelenti: „Ma, hazánk területére lépett a magyar orvosok első karavánja, t* gyógyszert hozott, meg segítőkezet hős Koreába". LÖDI FERENC Á SZOVJET VASUTASOKRÓL Ifjúsági kényszermunka Jugoszláviában A titóisták minden eszközt megragadnak arra, hogy Jugoszlávia ifjúságát egy újabb háború szolgálatába állítsák. Nyiltan szolgál, ják a háborús nszitókat: óriási katonai és rendőrt gépezetük segítségével az ifjúságot ingyen kényszermunkára hajtják bányákba, hadiutak, repülőterek és tengeri bázisok építéséhez. Egyedül 1949ben a kizárólag hadi jelentőséggel hiró Triest—Belgrád autóút építésén 240 ezer kényszer.mnzgósított Ifjú és 120 ezer katona dolgozott. Hasonlóan hihetetlenül nagyszámú ifjú kényszermunkás vett részt a Szolun Gyevgyellja—Belgrád vasútvonal épitésén, amely arra szolgál, bogy közelebb hozza egymás, hoz a fasiszta Görögországot és Jugoszláviát. Áz imperialisták kiszolgálását és a háborús előkészületeket szolgálja a titóisták bánya-kitermelési rablógazdálkodása, amit úgy akarnak keresztülvinni, hogy a bányákba hurcolják az ifjúság százezreit. Ka. tonai szolgálatra hívják be őket és a bányákba irányítják. Igy 1949ben 200 ezer fiatai katonát vittek bányamunkára. Jugoszláviában hatalmas ütemű az ifjúság katonai kiképzése is. 1950. ben — az eliőrányzat szerint — 400 ezer ifjúnak kell részt vennie katonai szolgálaton. De a jugoszláv ifjúság sem katonai kiképzés, sem kényszermunka formájában nem akarja szolgálni a titóístákat és rajtuk keresztül a háborús provokátorokat. A kény. szermiinkákrol és a katonaságtól nap mint nap szöknek meg sorozatosan és egyre egységesebben hal. latszik a jelszó: „Soha nem fogunk harcolni a Szovjetúnló ellen, de még elszántabban folytatjuk a harcot a Tiló.banda minél előbbi megdöntésére". A jugoszláv ifjúság; egészségi állapota A titóista banda, hogy maga és amerikai gazdái számára minél nagyobb profitot biztosfcson, Jugoszlávia dolgozóit kegyetlenül kizsákmá. nyolja. Az élet és a munka szokatlanul nehéz viszonyai következtében a dolgozó emberek százai és ezrei a legnagyobb nyomorban és nincstelenségben élnek, ki vannak téve a különböző betegségeknek. A titóista életmódot és kizsákmányolást különösen megsínyli az ifjúság. A fiatalságot a legnehezebb munká. kon 12—14 órákat dolgoztatják naponta, elviselhetetlen munkafeltételek mellett. Az üzemi balesetek egymást érik és ugyanakkor a munkásfiatalok keresete igen alacsony. 'A' nehéz életviszonyok következményeképpen Jugoszláviában minden negyedik fiatal tüdővészben szenved, az. egyetemisták 70 száza, léka pedig a tbc különböző fázisaiban van Hasonlóan lesújtó az eredmény a középiskolás ifjúságnál is. Még maga Titó is kénytelen volt beismerni, hogy ma a tüdővész és a többi betegségek jobban el vannak terjedve, mint a háború előtt. Különösen nehéz azoknak a fiataloknak a helyzete, akiket a titóisták a bányákba, az erdőirtásokhoz, vagy az autóútak építéséhez vittek el. Ezekből az „önkéntes" munkabrigádokból majdnem valamennyien betegen jönnek haza. A betegségek gyógyítása csaknem lehetetlen. Először is nem lehet bekerülni a rendelőkbe, de ha mégis megvizsgálja az orvos a beteget, ak. kor sem kap gyógyszert. Kétmillió beteg ifjú közül tavaly összesen 300 ezren részesültek orvosi segítségben. Ezek nagyrésze sem kapott gyógyszerellátást. A jugoszláv ifjúság tudja, hogy mit „köszönhet" Titó rendszerének és minden 'erejével azon van, hogy ezt a rendszert lerázza magáról, —i — Egy bolond százat csinál Forreslál, a hírhedt araerikai hadügyminiszter — mint ismeretes — szovjet tankoknak hitte a tűsoltóautókat és ijedtében kiugrott a felhőkarcoló ablakán. Azt mondják, egy bolond százat csinál. Kiderült, hogy a gyengeel. méjű miniszeternek számos követője akadt Amerikában. Chichago polgár, mestere értekezletre hívta össze a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy megvitassák a város védelmi tervét esetleges atombomba-tárna, dás esetére. A newyorki rádió jelentette, hogy az amerikai tűzoltók számára a közeljövőben atombomba, bacillus és gáztámadás elleni gyakorlatokat rendeznek. Az egyik amerikai szenátor, aki csodálatosképpen még mindig kényszerzub. bony nélkül járkál, a következő kér. dést intézte a szenátushoz: — Ki fogja kormányozni as országot, ha Washingtont is meg. semmisiti az atombomba? A szenátor véleménye szerint az ssetben az ország kormányzását a 48 állam kormányzóinak kell váJlalnia — feltéve, ha addig nem kerülnek a bolondok házába. A dolog odáig fajult, hogy a „Science Diegese" című lap kény. telén volt felvetni a javaslatot: ,,Állítson fel a kormány állandó orvosv tanácsot túlságos előítéletek, tői és képzelődésektöl gyötört államférfiak elmeállapotának megfi. gyelésére." Az amerikai sajtó azt is jelentette, hogy Baruch az ismert „atommániás" kérte: nevezzék ej a Washingtoni hadügyminisztérium épületét a megboldogult hadügyminiszterről „Forrestal Building"-nek. Ezt az ötletet a ,,New-York Times", a józan üzleti körök lapja vezércikkben pro. pagálta. Ha valóban átkeresztelik a hadügy, minisztériumot, mindjárt helyben is maradhatnak. Csak a személyzetet kell fehér köpenybe öltöztetni és gondoskodnf kell megfelelő mennyiségű kényszerzubbonyról. Paciens azután bőven akad. Az algyői dolgozó parasztok látogatása a Somogyi Béla termelőszövetkezetnél Algyőről mintegy 36 személy indult a hódmezővásárhelyi Somogyi Béla termelőszövetkezeti csoport, hoz, hogy gyakorlatban lássa a nagy. üzemi gazdálkodás fölényét A csoport nagy örömmel fogadta az érdeklődő dolgozó parasztokat, akik egy új szövetkezetet akarnak alakítani. hogy közös munkával, korszerű gépekkel építsék boldogabb jövőjüket. A látogatás az algyői dolgozó parasztoknak nagy segítséget jelentett új termelőszövetkezeti csoportjuk megalakításához. Julius 30-án ünneplik az egész Szovjetunióban a vasutasok országos napját. A szovjet vas. utasok e napot a közlekedési tervek sikeres teljesítésének jegyében ünneplik meg. A cári Oroszországban nem volt sem motorosmozdony, sem villanymozdony, de nem voltak hatalmas gőzmozdonyok sem, villamosított vasutvonalak, önműködő záróberendezések és forgalmi összeköttetések, önműködő fékező és kapcsoló szerkezetek, a rendező pályaudvaron gépesített csuzdák és sok más berendezés sem. A szovjet vasutasok ma már mindennel rendelkeznek, még hozzá bőségesen. A Szovjetunióban a fejlett technika folytán ma már nemcsak hatalmas teljesítményű mozdonyok robognak, hanem motoros mozdonyok is. A Szovjetunióban alakult ki a motoros vonatok építésé, nek ipari bázisa. Az uj gépeket, amelyek a gőzmozdonyokhoz képest rengeteg előnnyel rendelkeznek, Igen sok vonalon felhasználják. A Szovjetunióban nagy lendületet vett a vasutvonalak villamosítása is. A villamosított vonalak általános hossza 1950ben eléri a 7360 kilométert. Javában tart az ural-szdbériai-ufai vasutvonalak vilílamos vontatásra való átépítésének munkálatai, több mint kétezer kilométeres távolságon. Ez a vonal lesz egyébként a világ leghosszabb villamosított vasutvonala. A Kaukázuson túli vasútvonalon már jóideje szaladnak a villamosított szerelvények. Ukrajnában pedig a villamosított vonalak a krivojrogi medencét a Don-medence bányáival és a déli vidék kohó üzemeivel kapcsolják össze. Villamosították Moszkva és az ország több más váró. sának külvárosi vonalait is. Az ötéves tervek ideje alatt a szállitást nagy teherbírású vagonokkal látták el. A tehervonatok áttértek az önműködő fékezésre, ezáltal emelkedett sebességük és mozgásuk biztonsága. A vonalak mentén hibajélzők működnek, melyek a sinhibák felderítésére szolgáló régebbi, kezdetleges eljárások helyébe léptek. Egyre jobban elterjednek a vasutvonalakon az önáülitók. Olyan szerkezetek ezek, amelyek, ha a jelzőlámpa kialszik, önműködően állítják meg a vonatokat. Az elmúlt évek során a Szovjetunióban hatalmas rendezőpályaudvarokat szereltek fel, ahol naponta a vagonok ezreit igazítják el és a tehervonatok százait állítják össze. Óriási változások mentek végbe a vasúti híradás területén is. A vasútvonalakat fanmár ellát" ták mindenféle villimos jelzőberendezésekkel. A közlekedés a legmodernebb távíró állomásokkal rendelkezik és olyan távíró és távbeszélő vonal is van, amely a fővárost közvetlenül Vlagyivosztokkal köti össze. A magasfeszültségű távíróvonalak a legerősebb vihar és a nedves időjárás esetén is kifogástalanul működnek. A Szovjetunióban épült fel először a világon a forgal. mat összpontosító berendezés, amely lehetővé teszi, hogy a forgalmista közvetlenül Irányítsa szakaszának váltólt és jelzőkészülékeit, irányítsa a vonatok mozgását anélkül, hogy időt paza. rolna utasítások adására. A rendezőpályaudvarokon szélesen elterjedt a rádió. Rádiókészülékekkel szerelik fel a moz* donyokat, hogy kapcsolatuk tegyen az állomások forgalmistáival és ez különösen a tolatás meggyorsítását teszi lehetővé. Még soká lehetne felsorolni a szovjet vasutak kiváló felszereléseit, melyek mind a sztálini gondoskodás eredményei. Ezt a gondoskodást a szovjet vasutasok több és még jobb munkájukkal hálálják meg és még erősebben kiveszik részüket a kommunizmus építésében. AZ AMERIKAI «PARADICSOM» KÖZELRŐL Más dolog a« ,.amerikai életformát" az illusztrált hetilapok borítólapjain megfesteni és más dolog ebbe az életbe a hátsó bejáraton át behatolni, betekinteni a mindennapi valóság adatai és tényhalmazai közé. Az 1949-ben kiadott hivatalos statisztikai adatok szerint minden ötödik amerikai családnak 20 dollárral kevesebb a heti jövedelme, a létminimumnál, minden negyediknek 40 dollárral kevesebb és minden másodiknak — azaz lényegében az összlakosság felének — 60 dollárral kevesebb. De mekkora az Egyesült Államokban a létminimum? Néhány évvel ezelőtt a munkaügyi statisztikai hivatal vitathatatlanul csökkentett összegben, heti 60 dollárban állapította meg a létminimumot. Az ugyanezen „munkaügyi statisztikusok" által közzétett okiratok a napnál 5s világosabban bizonyították, hogy „minden olyan családnak, mely heti 60 dollárnál kevesebbet keres, elkerülhetetlenül szükséget kell szenvednie mindenben.1' Akkor tették közzé ezeket az adatokat, mikor még érvényben volt az Egyesült Államokban a háborús években bevezetett ár- és lakbérellenőrzés, mely kismértékben ugyan, de mégis csak féket kötött a háztulajdonosok és spekulánsok farkasétvágyára. Azóta már eltörölték ezt a törvényt. Húsipart munkás, aki nem esnik húst De térjünk csak át a száraz számokról az élő valóságra! — A newyorki „Daily Worker" néhány olyan cikke fekszik előttünk, mely az egyszerű amerikai dolgozók életét rajzolja meg. Itt van p'. a négygyermekes Jesse Peres, a csikágói „Armour" húskonzervgyár munkása. Hetenként átlagosan 40 dollárt keres. Csikágó, az Egyesült Államok sokat dicsőített „bús fővárosa". „Az egész ország húsipari termékei kerülnek ki a csikágói munkások kezei alól, de az ö szántukra luxus a hús. Legjobb esetben valami maradékot, pacalt, vagy egyéb zsigereket engedhetnek meg maguknak, azt is legfeljebb hetenként egyszer-kétszer." Ezeket a sorokat a helyi szakszervezet által összeállított iratokból szedtük, mely felülvizsgálta a csikágói konzervgyárak munkásainak helyzetét. Jesse Peres gyermekei egymástól örökölt, elhordött, agyonfoltozott ruhákban járnak. Maga a családfő már 6 éve egyetlen új ruhát sem vett magának. A fűszeresnél hitelbe vásárol a háziaszszony, de adósságuk már fenyegető méreteket ölt. Gondolni is rossz arra, hogy valamelyikük megbetegedjék ebben a földi paradicsomban! „Holnap kellene bemennem a klinikára — mondja betegesen csillogó. Ijedt szemekkel Ellen, Jesse Peres felesége — de megint pénzt kellene kölcsönkérni az orvosra." Teherautó, mint lakás Itt egy másik csikágói munkás, jobban mondva volt munkás, most pedig munkanélküli családja, a Huddle-csaJád. Huddlé négy hónapon át képtelen volt lakbért fizetni, mire feleségével és apró gyermekeivel együtt az utcára tették. Huddle most családjával egy gazdátlanul heverő, karamból folytán tönkretett teherautóban lakik. A Dél ipari központjából, Birminghamből származó néger George Deniels családja sem kevésbbé szörnyű körülmények között lakik. Hattagú ez a család, de heti 17 dollárt tesz ki összes jövedelme. Ez az összeg alig elég arra, bogy éppen éhen ne halljanak. Denielsék egyelőre ugyan nem egy háromtonnás teherautón laknak, d« ettől még semmivel sem könnyebb a sorsuk. Egy düledező, lyukastetejú csűrt, neveznek lakásuknak, ahol mindennapos vendég a tetőn becsurgó esö. Élelemre mindössze talián 10 dollár marad. A család egyetlen tagjának sincs meleg ruhája, téten ki sem mennek a házból a gyermekek, rendszerint betegen fekszenek. — De legalább az az előnyük megvan Denielséknek, hogy nincs szükségük a híres amerikai jég. szekrényekre — tréfálkoznak keserűen a szomszédok. A megvásárolt gyászul? ágírófc erőiket nem kímélve, torkukat rekedtre kiabálva reklámozzák az amerikai autókat és rádiókat mosógépeket és cigarettákat, rágógumikat és egyéb gyönyöröket. Keserű, de igazságos humorral jegyzi meg ezzel kapcsolatban az amerikai „Daily Worker": „Sajnos sem olcsó rádiókkal, sem a legkiválóbb minőségű idegcsillapítókkal es rágógumival sem tudjuk üres hasunkat megtölteni, sem gyermekeink angolkóros csontjait megérő sítenj." A NÉPI DEMOKRÁCIÁK ORSZÁGAIBOL Egy lengyel termelőszövetkezet története A Lengyel Tanítók Szövetségének I bi tagjával együt/ sokat gondolkozépületében tartották meg gyűlésükéi I tunk és rájöttünk, hogy olcsóbban a varsói vajdasági iermelöszövetke. zetek. A gyűlésen napbcrnitotiarcú, erőteljes lengyel parasztok és kékmunkaruhás traktorosok, mosolygó arcú, tarkafejkendős parasztasszonyok vettek részt. A szónoki emelvényen egy tagba, szakadt, szélesvállú parasztember, a wierzbicei termelőszövetkezet elnöke tarto/f beszédet. A kezdet/ nehézségekről szólott: — Az asszonyokkal, a feleségeink, kel volt legtöbb bajunk. Bizony, elvtársak! Valaki bebeszélte nekik, hogy a közös gazdálkodás közös konyhával jár, együtt fogunk aludni, még az ágyunk is közös lesz. Ezeknél a szavaknál a teremben nagy nevetés tört ki. Legjobban azok az asszonyok nevettek akik egy év. vei ezelőtt még elhitték ezeket a hazug meséket. — Csak lassanként sikerült meggyőzni asszonyainkat. A meggyőzés mégis teljes volt. Az elnök beszámolt a szövetkezet tagjainak eredményes munkájáról: — Az elmúlt évben egy-egy ház felépítése 1 millió 200 ezer zlotyba került. Ugy éreztem, ennyibe szabad kerülnie. A szövetkezet töb- zet példáját. is lehet építeni. Most egy házat 600 ezer zlotyból építünk fel. — Es az asszonyok? Az asszonyok ma a szövetkezet élmunkásai! Ezért tudtak ebben az évben 4.5 hektár cukorrépát négy nap alatt kiegyelni és megkapálni. A termelőszövetkezet tagjai nemcsak a termelésben állják meg ilyen nagyszerűen a helyüket. Az asszonyok beléptek a Lengyel Ligába és szorgalmasan tanulnak. Általában nincs a szövetkezetnek egyetlen tag. ja sem aki ne hallgatna ideológiai tanfolyamot és ne lenne tisztában azzal, hogy felemelkedésüket a Pártnak köszönhetik. Még a legnagyobb dologidőben sem hanyagolják el a tanulást. Az ifjúság mindenből alaposan ki. veszi a részéi. Ez is hozzájárult ah. hoz_ hogy az aratást időre fejezték be, a cséplés teljes lendülettel folyik és előreláthatóan a határidő előtt teljesitik az állami gabonibeadási tervet. A gyűlés befejezéséül a szövetkezet elnöke felhívta a vajdaság ötven, négy termelőszövetkezetét, hogy kö. vessék a wierzbicei termelőszövet ke.