Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-30 / 175. szám

TMJWfAP, non. JULIUS M. 3 A MEGYE ÜZEMEIBEN több9 jobb munkával hurcolnak a minisztertanács határozatának sikeréért Szerte az egész orizágban az ellenség ellen folytatori következetes harcban születik az új diadal. Az üzemek dolgozói harcbaindultak a szocializmus építésének meggyorsításáért, az eddigi termelési eredmények túlszárnyalásáért, a minisztertanács határozatának gyors és jó végrehajtásáért. Tudják, hogy a normarendezés és alapbéremelés csak úgy szolgálhatja fejlődésünket, csak úgy lendíthet előre bennünket, ha összekötik a termelékenység emelésével, a munkaverseny fellendítésével. Az ellenség érzi a vesztét, tudja, hogy vereséget szenved egyrészt azáltal, hogy kisöpr'ik az üzemekből a „szövetségest": a laza normát, másrészt pedig azáltal, hogy kútbaesett a „remek ötlet", melynek sarkalatos pontja az volt, hogy ezen keresztül, a normarendezésen keresztül sikerül majd elérni, hogy a laza normák megszüntetésével együtt a termelékenység is csökken. Szorgos „felvilágosfió munkába" kezdett Szegeden és a megyében ia a jobboldali szociáldemokrácia, a klérus minden rendű-rangú ügynöke. Mint Pártunk figyelmeztetett bennünket: az ellenség valóban az elmaradottakra, dohogókra, önzökre, naplopókra, rossz munkásokra, OTI csalókra épfi, azokra, akik még most 'ia folyton azt hajtogatják: „Ami jó volt apáinknak, az jó lesz nekünk isi" Miért rakja az ellenség ezeknek a hátára a nyerget? Azért, mert tudják, hogy a maradiság visszahúz az általuk annyira áhitozott múltba, mert tudják, hogy a morgók, a dohogok, a malterban is hajszálat keresők állandóan vissza felé baladnak, arra, amerre a püspökök és munkásárulók mutatják az utat. Csongrád megye munkásai is számtalanszor bizonyságot szolgáltattak már a mellett, hogy szenvedélyesen szeretik az újat, mérföldes léptekkel akarnak haladni a szocializmus útján a modern technika, az új normák segftségével. Megvetik a maradiság képviselőit, leleplezik őket, bebizonyítják, hogy hangjuk az ellenség hangja, a bérdemagógiát folytató, szabotáló, összeesküvést szító jobboldali szocdemek hangja, a népbutftó, békénk ellen agitáló klérus, a Koreában gyilkoló imperializmus hangja. Harcolnak ellenük felvilágosító munkával éppúgy, mint tettekkel, A vásárhelyi Magasépítési NV dolgozói a napokban juttatták el versenykihívásukat a megye többi üzemeihez. Felhívják az öntudatos, becsületes dolgozókat, többtermeléssel, a munkaverseny fellendítésével, selejtcsőkkentéssel válaszoljanak az ellenségnek, Igy ünnepeljék meg az Alkotmány évfordulóját. Ifj. Verók János sztahánovista például vállalta, hogy az új normabesorolás szerint is eléri a 700 százalékos teljesfiményt. De nemcsak a vásárhelyi Magasépítő NV-nél harcolnak több, jobb munkával az ellenség ellen, a szocializmus építésének meggyorsítása érdekében, hanem szerte a megyében. Menjünk végig e harc néhány állomásánl Kudarcba fullasztjuk az ellenség támadási kísérleteit! Éppen szokásos reggeli újságolvasás van a Szegedi Kenderfonógyárban. Körben állanak a gombolyftóban is, hallgatják az elvtársnőt, aki a Szabad Népből olvas fel. Mi érdekli legjobban őket? A minisztertanács határozatával kapcsolatos kérdések, a normarendezés és alapbéremelés. Hirtelen parázs vita támad. 'A'z egyik dolgozó. Pusztai Lászlóné közbeszól: Mi lesz az ezer százalékokkal? Olyan gyorsan mondja, alig értik a többiek, ö nem tartja igazságosnak ilyen formában a normarendezést, mert,.. Vegyük például a saját esetét. Nincs családja, otthon semmit sem dolgozik, kipihentebben veszi fel a munkát, mint azok, akik otthon is dolgoznak. Világos, hogy ő kipihenten nagyobb eredményt tudott elérni, mint dolgozó társai. Így most ő rosszul jártl Egyszerre hatan is válaszolnak neki. Ki szebben, ki csúnyábban. Egyik a szocializmus építéséről beszél, a másik szakszerűen magyarázza neki, miért avultak el a normák a gombolyltóban, a harmadik az öntudatra apellál, a negyedik ellenséget emleget és így tovább. Tüske marad? ez a vita egész nap a gombolyító dolgozóinak szemében. Sorba mentek oda Pusztai Lászlónéhoz a népnevelők, megmagyarázták, hogy miről van szó. Megmagyarázták, hogy a minisztertanács rendelete kötelességévé teszi az üzemeknek, hogy a normát minden esetben a sajátos körülményeknek megfelelően állapítsák meg. Így történik majd Pusztainé elvtársnő esetében is. Felszólalt anélkül, hogy áttanulmányozta volna részleteiben a határozatot és ezzel akarva, akaratlanul az ellenség aknamunkáját támogatta. A Balogi Kálmánok és Gyémántnék aknamunkáját, akiket bár már eltávolítottak az üzemből, bizonyos azonban, hogy kapcsolataikon keresztül még mindig hatnak az üzemen belül is egyes öntudatlan dolgozókra. Pusztainé azóta már belátta, mekkorát tévedett és ö is beállt azoknak a sorába, akik még nagyobb eredmények elérésével akarnak válaszolni az ellenségnek, akik a munkaverseny még nagyobb méretekre való kiterjesztésével akarják meggyorsítani a szocializmus építését. Mostmár ő is egy úton akar haladni Koszorús Istvánnal, aki kijelentette, hogy a normarendezés után is tartani akarja eddigi eredményét, Csendé Piroskával és Lacsán Istvánnal, akik a normarendezés után túl akarják szárnyalni teljesítményeiket. Így mondják: — A mi jobb, eredményesebb munkánk kudarcba fullasztja az ellenség támadási kísérleteit. A minisztertanács határozata ellen támad a klérus Csongrádon Az ellenség nemcsak Szegeden támad, nemcsak Szegeden indultak harcba a minisztertanács határozatának sikeréért az öntudatos dolgozók, hanem a megye minden részében. A Csongrádi Bútorüzemben is. Ezt a várost nem hiába választotta ki annakidején Mindszenti (Pehm) József, az összeesküvő prímás a „Mária-napok" megrendezésének színhelyéül. A csongrádi klerikális reakció szinte mindig elsőnek ugrott talpra, ha arról volt szó, hogy népi demokráciánk valamilyen intézkedését kell hátbaiámadni. Most is igen frissen reagáltak a minisztertanács határozatára. A jobboldali szociáldemokratákkal karöltve támadást indítottak a Bútorüzemben a normarendezés és alapbéremelés ellen. I munkakerülő „feltaláló" Először az asztalos gépműhelyben hallatszottak az ellenséges hangok. 'A'z egyik „munkás", Nagy István kezdte „magyarázni" a minisztertanács határozatát olymódon, hogy az egész nem egyéb, mint „bérletörés". Az öntudatlan munkások hallgattak rá, de az öntudatosak hamar odavágták: Aki nem szeret dolgozni, mint te, az hogyan akarja, hogy emelkedjen az életszínvonala!... _ Miért vagy te feltaláló! — bökte ki valaki, mire hatalmas nevetés támadt, hiszen mindenki elértette a célzást. Nagy István ugyanis feltalálónak képzeli magát, volt is egy „találmánya", de az üzemi háromszög előtt "annakidején kijelentette, hogy nem hajlandó a demokrácia rendelkezésére bocsátani, mert ő ennek a találmánynak jövedelméből akar megélni egész életében. Nem is forszírozták a dolgot, de egyszer aztán italosan kifecsegte, mi is ez a nagy találmány. A lényege az, hogy a kubikoskordé kerekeire szereljenek féket, így aztán lejtön le lehet fékezni. Megmagyarázták Nagy Istvánnak, hogy ezt már bizony a kocsival együtt „feltalálták", s ha ebből akar élete végéig megélni, sürgősen szokjon le az evésről. fl kártyás Nem nyugodott azonban bele a klérus, hogy az agitáció nevetségbe fulladt. Űj helyen támadott az üzemben. A második emeleti asztalosműhelyben. Szabó Imre személyén keresztül. Szabó Imre gorombán letámadta a népnevelőt, aki el akart beszélgetni vele a minisztertanács határozatáról. „Nincs nekem szükségem a maguk hires felvilágosítására mondotta —, fel vagyok én világosodva!" Azián jó cifrán elkezdte mondani, hogy miről van szó szerinte, de azt se hallgatta el, hogy majd ő is „felvilágosít" a saját nézetei szerint. Nézzük csak meg, ki is ez a Szabó Imre, aki nincs megelégedve a keresetével. aki bérdemagógiát folytat az üzemben. Mindenki tudja, hogy megrögzött kártyás. Fizetését nem a családjának viszi haza, hanem az egyik csongrádi korcsmába hordja, ahol kupecek és kulákok társaságában, hamarosan elúszik a heti kereset az „ördög bibliáján". Itt kapja meg rendszeresen a klérus által kiagyalt „agitációs szempontokat", melyekkel hol itt, hol ott szítja az üzemben a hangulatot. Az öntudatos dolgozók azonban válaszoltak. Válaszoltak egyrészt a Szabó-féle elemeknek, másrész? megköszönték a népi demokráciának, hogy újabb és újabb beruházásokkal siet segítségükre. Most bővítik az üzemet, új gépeket állítanak be korszerű nagyüzemmé teszik a Csongrádi Bútorgyárat. Juhász Imre a gépműhelyből így beszél: — Lehetővé válnának az ilyen beruházások a laza normák mellett? Egy esztendő alatt megennénk az új üzemrész gépeit, épületeit, lehet, hogy — mint Rákosi elvtárs mondta — borjúsült formájában. Üzembeállítjuk az új üzemrészt, keményebben markoljuk a munkaszerszám nyelét és duplájára emeljük a termelést. Ez lesz a ml válaszunk I Persze e mellett nem feledkezünk meg arról sem, hogy az ellenségen állandóan rajtatartsuk a szemünket! „Felvilágosító munka* aminek az ellenség örül Erről a fontos szempontról, hogy: az ellenségen állandóan rajta kell tartani a szemünket! — nem feledkeznek meg Vásárhelyen sem a Kötszövöttáru NV dolgozói. Itt is jelentkezett az ellenség hangja, éppen abban az üzemrészben, ahol igen lazának bizonyult a norma: az orsózóban. Nyíltan kimondották: „Kár volt összedolgozni, kár volt új munkamódszert bevezetni, ime most ennek eredménye az, hogy „leveszik a keresetünket". No, de majd a jövőben vigyázunk!" 'A'z orsózó üzemrészből kiindult hangok persze rombolólag hatottak a többi üzemrészben is. Itt is, ott is elhangzott egy-egy demagóg mondat, ellenséges érvelés, aztán hirtelen mindennel elhallgattak. A pártszervezet népnevelői ugyanis komoly „agitációs érvet" találtak az ellenséges hangulat eloszlatására. Azzal érveltek, hogy „hát ti nyitott kapukat döngettek 1 A normarendezés tulajdonképpen fizetésemelést jelenti" Persze, hogy elhallgatott az üzemben lapuló ellenség. Hiszen ennél „jobb" szempontot maguk se tudtak volna kieszelni. Mikor majd a munkások a normarendezés után rájönnek, hogy a normarendezés az alapbérek felemelésével összekötve is jelent az első időkben fizetéscsökkenést —- bár nem lényeges mérvűt —, saját maguk fordulnak szembe, mint becsapottak a termelés emelésével. A gyár pártszervezete igep nagymértékben hibás, hogy nem vette fel kellő mértékben és kellő eréllyel a harcot azokkal a népnevelőkkel szemben, akik erre az opportunista vonalra csúsztak az ellenséges hangok nyomása következtében. A pártszervezetnek kellene megmagyarázni, hogy ezzel a hangulatkeltéssel az ellenséget támogatjuk, az ellenség malmára hajtjuk a vizet. Az ellenség ellen máskép kell felvenni a harcot. Balogh lózsefneék válasza Úgy. ahogy az üzem Iegöntudatosabb munkásai felvették. Például az orsózó üzemrészben Balog Józsefnéék brigádja. Ök is észszerűsítették a munkát s nap, mint nap tapasztalják, hogy a norma elavult. Hogyan? 'Azelőtt egy munkásnő kezelt 1 gépet. Míg az orsókról rászaladt a fonal a mo'tollára, karbatett kézzel álldogállt. 'A' másik gépnél ezalatt az idő alatt már elkészültek a motringok és • gép kezelője jóidőt eltöltött egymaga a kötözéssel. A munkásnők rájöttek, úgy kell beosztani a gépeket, hogy az egyik gép fusson arra az alatt az idő alatt rá se kell nézni s így segit. hetnek egymásnak a motringkötözésben. Először ketten dolgoztak fgy össze, aztán hárman, sőt négyen is. Egyre fejlödött a munkának ez a beosztása. Így alakították meg a brigádot Balog Józsefné, Vtgb Mária, Domokos Rozália és Varga Kálmánné. Átlagteljesítményük 150 százalék, de a 170 százalék sem ritkaság. Balogh Józsefné igy beszél: — Magunk is látjuk, hogy Így nem helyes. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül az ellenség agitációja mellett sem. Úgy válaszolunk, hogy ki8zélesftjük a munkaversenyt és az új normákkal ls igyekszünk minél magasabb eredményeket elérni. Fájhat-e valami jobban az ellenségnek, mint az, ha látja, hogy még az ed. diginél ls eredményesebben épftjük a szocializmust? Pmel Itt a példa azoknak a népnevelőknek a számára, okik beugrottak az ellenségnek, de példa a gyár pártszervezetének is. ígjr kell visszaütni az ellenségnek 1 I nagylakiak fokozzák a versenyt Igenl A külső és belső ellenségnek csak úgy tudunk eredményesen visszaütni, ha még nagyobb eredményeket érünk el az ötéves terv teljesítésében a szocializmus építésében. Tudják ezt Nagylakon is a Kendergyárban. Éppen ezért határozták el, hogy a minisztertanács határozatának jó végrehajtását öszszekötik a verseny fellendítésével, a verseny szervezésével. Ma már ott tartanak, hogy nincs az üzemben egyetlen munkás sem, aki ne kötött volna hosszúlejáratú versenyszerződést. Csak pár példa: Pap Józsefné tilós ezévi tervét 45 nappal előbb befejezi. Karika Endre ezévi tervét 100 nappal előbb teljesíti, Janecskó Mihály 130 nappal előbb befejezi tervét. Megindult a verseny a brigádok között is. A gépi gerebenezők brigádja 6 százalékkal emeli a lemorzsolt kender mennyiségét, a II. tilós brigád a szálhozamot 0.8 százalékkal emeli, évi tervét 40 nappal előbb teljesíti. Az áztatósok a versenyszerződésben vállalták, hogy az eddigi 3 százalékos selejtjüket felére csökkentik, áztatásl eredményüket pedig póronkint 33 százalékkal emelik. Az uj norma máris észszerűsitésre ösztönöz Persze a laza norma itt se ritka jelenség. 'A' 130—150 százalékos eredmények már senkit se hoznak izgalomba. Megszokottá váltak. Mint Boros János előkártoló mondja: Azelőtt sokkal nehezebb volt a munka, most könnyebben teljesítek 117 százalékot, mint azelőtt 103— 105 százalékot. Szegedről voltak kint kártoló-szerelők és megjavították a gépemét. Akadályozta a munkámat az is, hogy a gépem védő burkolata fent közel volt és előfordult, hogy fél szíjjal kellett dolgoznom. Ezzel a normával úgy voltunk, hogy nem nagyon törtük a fejünket észszerűsitésen, újftáson. Ügyis tud. tuk könnyedén teljesíteni. Az új norma még meg sínes, máris ösztö. kél észszerűsitésre. Az én gondola, tómban például már megfordult, hogy egy újabb kócrázóval Igen nagy mértékben lehetne fokozni a termelést.., A szentesi anyagbányászok segítőtársa Nem véletlen tehát az a megállapítás, hogy az öntudatos dolgozók szenvedélyesen szeretik az újat, gyűlölik azokat, akik az elmaradottságra akarnak építeni. Boros János példája igen szemléltető. Máris azon töri a fejét, hogyan lehetne még újabb, még nagyobb termelési eredményeket elérni az új normákkal. Nem Boros János az egyedüli. Így vannak ezzel a szentesi Zsoldos Téglagyár bányászai is. Nagy segítségük érkezett a napokban egy gyönyörű gép „személyében". A gépet úgy hívják: báger. Gyönyörű, szürkére festett bányagép, megtestesítője annak a testvéri kapcsolatnak, mely a magyar és csehszlovák dolgozókat öszszefüzi. Ez a gép megkönnyíti az agyagbányászás nehéz munkáját, de egyben emeli a termelékenységet is. Három ember és ez a gép 8 ember mostan? munkáját végzi el. Kétszeres örömük volt tehát az elmúlt napok során a Téglagyár bányászainak. Egyik az új gép, másik a minisztertanács határozata. Az egyik búnyász, az öreg Gránicz Imre bácsi már aznap vidám nótaszó mellett fejtette az agyagot, amikor olvasta Gerő elvtárs beszédét. „A bányászatban, tehát abban az Iparágban, melyben a munka kétségtelenül a legnehezebb... az átlagmunkabér alacsonyabb, mint a ruházati Iparban és a bányászok a bérszínvonal tekintetében sorrendben a nyolcadik helyre kerültek, amit egyáltalán nem lehet normálisnak mondani." Gránicz bácsi szinte szószerin't tudja most is a beszédnek ezt a részét. Azt is tudja, hogy Gerő elvtárs nem kifejezetten az agyagbányászokról beszélt, de viszont az említett igazságtalanság csak fennáll itt is. Például a téglagyárban egy kapcsos ami jóval könnyebb munka, mint a bányászat — ugyanannyit keres, mint egy bányász. Gál Sándor ifjúmunkás így beszél erről: — Ideje volt, hogy a minisztertanács határozata belenyúlt ebbe a kérdésbe. Lelkesít bennünket ez a határozat s én, mint ifjúmunkás, Ígérem, hogy még nagyobb eredményeket érek ei az új normával, mint eddig. Egy pórbeszéd — és ami mögötte van fgy beszél Gál Sándor ifjúmunkás. Az a szellem azonban, ahogy az egyik kapcsos ifjúmunkás. Kiss Gy. András beszél, arra mutat, hogy az ellenség itt is jelen van. Arra a kérdésre, hogy helyesli-e a minisztertanács határozatát, megvonja a vállát, s sürgős tennivalója akad a gép körül. Azt a kérdést, hogy igazságosnak tartja-e a bányászok és a kapcsosok közötti béregyenlőséget — nem hagyja válasz nélkül. Igazságosnak háti ök se dolgoznak többet, mint énl Hát kedve volna cserélni egy bányásszal? — Nem volna nekem! De nekem csak az a fontos, hogy én mennyit keresek, nem az, hogy ők mennyit keresnek... elhallgat, érzi. hogy nem beszélt most helyesen. Ez a párbeszéd sokat elmond. Elmondja azt, hogy az üzemben dolgozik az ellenség, mely „elsősorban az önzőkre ... támaszkodik" — tanítja Pártunk. Elmondja azt, hogy « felvilágosító munka gyenge lábon áll a téglagyárban, mert Kiss Gy. András nem tudatos ellenség, csak uszályába került az ellenségnek, s jó felvilágosító munkával ki lehetne vonni az ellenség befolyása alól. 'A'z agitációs munkának az olyan dolgozókra kell támaszkodni, mint Gál Sándor, aki tettekkel akar választ adni az ellenségnek, aki új, nagyobb eredményekkel fogadja az új normát, az alapbérek emelését. Lehetne folytatni ezt a körútat tovább 'is. Szegedtől Szegvárig, Szegvártól Makóig. Különböző formában mindenütt a fentiekhez hasonló képet láthat az ember. Ilyen, vagy olyan formában mindenütt dolgozik az ellenség, apellálva az önzőkre, naplopókra, dohogókra, morgókra, de az öntudatos dolgozók válasza egy: még nagyobb eredménye, ket, sikereket akarunk elérni, még gyorsabban akarjuk építeni a szocializmust. Így adunk választ a Koreában gyilkoló amerikai imperialistáknak, a normarendezés és alapbéremelés ellen ágáló jobboldali szociáldemokrata ügynököknek és a klérus szekértolólnak. Miut a vásár, .helyi Balogh Józsefné mondta; Ex fáj legjobban nekik! Igenl A szocializmus építésében elért sikerek fájnak legjobban ellenségeinknek. Nemcsak Csongrád megyében, Magyarországon, hanem a többi népi demokratikus országban is — Kínától Nyugat-Németországig — egyre nagyobb sikereket érnek el a dolgozók a szocializmus építésében. Minden eredmény egy-egy csapás az imperializmus korhadt rendszerére, minden eredmény alátámasztása annak n mondatnak, melyet nyolcszáz millió ember kiált oda az új háború gyujtogatótnak: MegvédjUk a békét! SZIROVICZA JÁNOS