Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-30 / 175. szám

4 " VASÁRNAP, 1950. JULIUS 50. PART ES PARTEPITES * A cséplés és a gabonahegyüjtés sikerének záloga a jól megszervezett nevetőmunka ^ sgyénköen mindenütt teljes lendülettel folyik a cséplés és begyűjtés nagy munkája. Pár­tunk harci felhívása lelkes he­lyeslésre talált megyénk dolgozó parasztsága körében, s azonnal Megindult a versenyzés, hogy ki • ' iijt be több gabonát a dolgozó l ép közös raktáraiba. Nap mint r-ip egész községek, kis. és kö­répparasztságunk zöme hívja kl cgymást párcsversenyre, egyik som akar lemaradni a verseny­enditő Mindszent és Szegvár r.özségek hazafias kezdeményezé­se mögött. Különös lendületet ad ennek a fontos munkának Alkot­mányunk egyéves évfordulója. Minden község, de minden dol­gozó paraszt is arra törekszik, hogy augusztus 20-ára befejezze a terménvbegvüjtóst, eleget te­gyen a hazafias kötelességének. A cséplés és a cséplőgépek­től a raktárba történő azonnali beszállítás azonban két­ségkívül ott híilad a legjobban, ahol pártszervezeteink jól meg­tervezett felvilágosító munká­val irányítják ezt a harcot. Sze­; ;d város környékén eddig a legjobb eredményeket érték el. Ez azért történhetett, mert a rzegedi pártbizottság már az aratás végénél a cséplés és gabo­rabegyüjtés sikeres végrehajtása érdekében mozgósította az ösz­szes tömegszervezeteket, tömég­axervezeti aktívákat. A tömeg­szervezetekkel külön átbeszélte és kioktatta őket azokról a fel­edatokról, amelyek szükségesek ennél a feladatnál. Nagy súlyt helyezett a szegedi pártbizottság n cséplőgépeknél beállított nép­nevelők kiválasztására. Tudta azt, hogy csak a jó népnevelő és politikai felvilágosító munka biz­tosíthatja a gabonabegyüjtés si­kereit. Emellett nagy jelentősé­get tulajdonított a gabonabe­gvüjtő helyekre beállítandó nép­nevelőkre. fa z így kiválogatott népnevelő­ket — munkájukat Megkezdték volna — értekezleten kioktatta a feladataikról. A párt­bizottság ezenkívül külön össze­hívta a mezőgazdasági jellegű pártszervezetek titkárait. Meg­jelölte számukra a feladatokat ('-, gondoskodott arról, hogy az r'apszervezetek vezetőségi tag­jai kétnaponként leellenőrizzék a . cséplőgépeknél folyó agitációt, a begyűjtés menetét, számbavegyék ez elért eredményeket. Igy vált lehetővé, hogy Szeged város területén a cséplés 95 szá­zalékban és a begyűjtés 80 szá­zalékban befejezés előtt áll. Különösen jól szervezte Far­kas Sándorné kecskéstelepi tit­kár elvtárs ezeket a munkákat, aki úgy gondoskodott az agitáció folyamatosságáról, hogy a csép­lőgépeknél beállított népnevelö­ket hetenként kioktatta. Bálint elvtárs, a kecskéstelepi pártszer­vezet vezetőségének tagja azt mondotta, hogv a népnevelőknek úgy igyekeztünk megmagyarázni feladataikat, hogy először rámu­tattunk nekik azokra a politikai jelentőségű kérdésekre, amelyek­től a gabonabevyüjtés sikere függ. Ezeket mindig összekapcsol­tuk azokkal a kérdésekkel, me­lyek a béke megvédésének kérdé. sétől elválaszthatatlanok. De ez­zel nem elégedtek meg. hanem megszervezték a cséplőgépeknél a reggeli és déli ebédszünetben az újságolvasást. Hetenként rend­szeresítették kétszer, hogy a cséplőmunkások részére politikai beszámolót tartsanak. fa kulákok propagandája ilyen nevelőmunka mel­lett nem talál talajra. Ezt bizo­nyítja azicknak a dolgozó parasz­toknak a kijei ntése is, akik a cséplőgéptől azonnal szállították be a terményeiket. Sánta András 5 holdas kisparaszt, miután meg­kapta vételi jegyét a raktárban, örömmel ment vissza a cséplő­géphez, hogy bemutassa azt Sze­pesi elvtársnak, a cséplőgépnél lé­vő nérmevelőfelelős megbízottnak és a cséplőgépnél dolgozó mun­kásoknak. Sánta András kispa­rasztnak példáját követték Mak­ra János, Papp János, Csáki Mi­hály kisparasztok, akik ugyan­csak a cséplőgéptől közvetlen ad­ták be gabonájukat, a nép álla­mának és ezt mindjárt jelentet­ték is a cséplőmunkásoknak. Ahol jó a politikai és felvilá­gosító nevelő munka, ott az eredmények is mások, mint azo­kon a helyeken, ahol az alapszer­vezetekben, de még a városi, il­letve járási pártbizottságoknál is az aratási munkálatok idejében való sikeres végrehajtása kis­mértékben önelégültséget oko­zott. Ilven eset történt a makói városi pórtbizottságnál, a szen­tesi városi pártbizottságnál, nem kis mértékben a makói járási pártbizottságnál, ahol az aratást nem az utolsók között fejezték be. Az aratási munkálatok ide­jén jól mozgósították a dolgozó parasztság széles tömegeit, meg­szervezték a felvilágosító mun­kát, aminek az eredménye is megmutatkozott az aratásnál. De másképp kezdődött ez a cséplés és gabonabegyüjtés megszervezé­sénél. Példa erre az, hogy július 4-e óta nem tűzték napirendre a pártbizottsági ülésen az agitációs munka eredményeinek, hiányos­ságának kiértékelését. Világos tehát, hogy ezek után nem is tudták megadni a további felada tokát kellőképpen úgy a pártszer­vezeteinknek, mint a tömegszer­vezeteknek és a népnevelőknek sem. Még súlyosabb hibát köve­tett el a hódmezővásárhelyi vá­NEMZETKÖZI KÉRDESEK Közeledik Korea teljes felszabadulása rosi pártbizottság, amely a be­állítandó cséplőgép népnevelőket már a kiválogatásnál úgv kezel­te, hogy ezt a kérdést teljesen rábízta a DÉFOSz-ra és az, ahogy a munkások jelentkeztek, a szerződéskötésnél minden ötö­diknél odaírta, hogy népnevelő. Ennek a jelei meg is mutatkoz­tak a behordásnál és a cséplés menetében. Ez a békés önelégültség úgy bosszulta meg magát, hogy Ma­kón a csénlést 60 százalékban, a begyűjtést még 26-án 25 száza­lékban végezték el és ha felso­rolnánk Szentes várost, Makó já­rást, és Hódmezővásárhelyt, nem sokkal különb eredményekre ta­lálnánk. H e mindezeket a lemaradáso­kat lehet még pótolni. Ehhez az kell, hogy ezek a párt­bizottságok kiértékelve saját munkájukat, megnézzék, hogy az egész m-inkák vitelében milyen hibákat követtek el és munká­jukban milyen jó módszerek for­dulnak elő. Ezekből levonva a tanulságokat, eldobva belőle a rosszat és a jónak további foko­zásával és szélesítésével arra venni az irányt, hogv dolgozó parasztságunkat mozgósítanák kellőképpen minél szélesebb kör­ben Mindszent és Szegvár dolgo­zó parasztjainak nagyjelentősé­gű kezdeményezésére. A két köz­ség dolgozó parasztjainak pél­dáját követve olyan lendületet kell adni a cséplés és gabonaibe­gyüjtési versenynek, hogy Cson­grád megye elsőnek fejezze be augusztus 20-ig Alkotmányunk egyéves évfordulójára a vállalt feladatokat és büszkén.-jelentse Rákosi elvtársnak, hogy elsőnek teljesítette Csongrád megye dol­gozó parasztsága a nép államá­val szembeni kötelezettségét. indszent és Szegvár községek dolgozó parasztságának nagyjelentőségű kezdeményezését eleven erővé kell fejleszteni a makói és a szentesi, de még Ma­kó járási pártbizottságnál és a hódmezővásárhelyi városi párt­bizottságnál is és ezen keresztül ezekben a községekben és váro­sokiban is. Amikor az egész or­szág dolgozó parasztsága felfi­gyelt a két község dolgozó pa­rasztságának kezdeményezésére, egymásután csatlakoznak az or­szág községei a két felhíváshoz. Ebből az következik, hogy el­sősorban a csongrádmegyei dol­gozó parasztjainknak kell telje­síteniök és elfogadniok ezt a fel­hívást és legjobban teljesíteni Alkotmányunk ünnepségére a vállalt kötelezettséget, a cséplés és begyűjtés sikeres végrehaj­tását. Krenács Márton mb. pol„ munkatárs A koreai szabadságharc megindulása óta minden nap újabb és újabb győzelmekről számolnak be a jelentések. A koreai néphadsereg óriási lendülettel verte ki az impe­rialista támadókat Észak­Koreából és győzelmesen nyo­mul előre Dél-Korea felszaba­dításáért. Dél-Korea haza­áruló kormányának minisz­terelnöke: Li-Szin-Man, ban­dájával együtt rövidesen el­menekült Szöulból, Dél-Korea fővárosából, Taezsonba. A győzelmesen előretörő néu­hadsereg azonban innen is továbbűzte őket és sorra sza­badultak fel a városok és fai­vak az ameriki imperialisták és délkoreai csatlósaik igája alól. Taezsonból július 20-án űzte ki a koreai néphadsereg az amerikai csaptokat és azóta már több mint 200 kilométert nyomult előre délnyugat irá­nyába. Az amerikaiak hely­zete naprólnapra romlik Ko­reában és ezt kénytelenek maguk az amerikai és angol hírügynökségek is beismerni. Jellemző a helyzetre a Times haditudósítójának egyik je­lentése, amely szerint a front olyan folyékony, hogy ha egy amerikai ezred új hadálláso­kat készít, még be sem fejezte az építést, máris az előző vo­nalban küzdő amerikai alaku­latok áramlanak át az új hadállásban visszafelé. Az amerikaiak a rájuk mért soroztos vereségeket terror­bombázásokkal igyekeznek el­lensúlyozni és az amerikai légi banditák egyáltalán nem válogatósak az eszközökben. Általános jejenség. hogy gép­puskájukat a mezőn dolgozó parasztokra,t ökrös szekerekre, sőt a falusi utakon haladó gyalogosokra irányítják. Az mérikaiak bombázása és géppuskázása sem félemlíti meg azonban a koreai népet, sőt megszilárdítja az ellenál­lást. A koreai nép tudja, hogy miért harcol: hazájáért, sza­badságáért és ezzel magya­rázható, hogy állandóan nö­vekszik a néphadseregbe ön­ként bevonulók száma. Ugyan­akkor a koreai partizánosz­tagok is hősies harcokat foly­tatnak és sikeresen támaszt­ják a]á a néphadsereg küzdel­mét. A partizánok erős küz­delmei különösen megzavar­ják az imperialistákat. Az amerikaiak teljsen elvesztik fejüket — amint az Unitod Press tudósítója beismeri — a velük szemben egységesen ellenséges lakosság között- Aí amerikai katonaság, hogy fel­vehesse a küzdelmet a parti­zánokkal, hat órát ad a pa­rasztoknak lakóhelyük elha­gyására. Hat óra eltelte után már nem is tesznek fel kérdé­seket azoknak a parasztok­nak, akiket észrevesznek, ha­nem egyszerűen lőnek rájuk. A néphadsereg jelenlegi előnyomulása délnyugat felé tart és az arcvonal valameny­nyi pontján támadásban áll­nak. Az északkoreaiak Jon­donp körzetében megindult tömegtámadása, amellyel át­törtké az amerikai vonalakat, a középső arcvonal döntő csatá­jának kezdetét jelenti, olyan területen, amely kapuja a Teguhoz vezető útnak és súlypontja az egész amerikai védelemnek. Az amerikai be­tolakodók végső veresége te­hát rohamosan közeledik és igen helyesen látta meg a helyzetet Dewey Sbort, az amerikai képviselőház katonai bizottságának köztársasági párti tagja, aki vezető kato­nai személyiségekkel folyta­tott beszélgetése után azt a kijelentést tette: „Számolni kell azzal, hogy Koreában a menekülő amerikai csapato­kat a néphadsereg rövidesen a tengerbe kergeti." Érthető ilyen körülmények között, hogy maguknak az amerikai katonáknak, az ame­rikai dolgozóknak sincs ked­vük harcolni. A háborús gyúj­togatok hiába mesterkednek, hogy megtévesszék saját né­püket, az amerikaiak kevés kedvet mutatnak a bevonu­lásra és hivatalos számadatok szerint a newyorki hadköte­lezetteknek csaknem 25 száza­zajéka nem felelt a behívóra. A helyzet tehát kétségtelenül válságos az imperialisták szá­mára Koreában és ezt az imperia]i»ta körök is kényte­len beismerni, anná] is in­kább, mert egyhónapi harc során a néphadsereg már Dél-Korea háromnegyedét el­foglalta s az amerikai ellen­támadás még most sínes ké­szen, sőt az amerikai katonák teljesen elvesztették fejüket a koreai nép egységes ellenállá­sa láttán. Az amerikai imperialisták számítása tehát mindjobban kudarcba fullad Koreában és a következő napok előrelát­hatóan a néphadsereg és a koreai partizáncsapatok újabb nagy győzelmeiről számolnak majd be. , Július 6-án indult el szépen feldíszített kocsin. Ülja egyenesen a gabona­raktárhoz vezetett. A „Haladús" termelőcso­port küldte a városi lol. gozóknak. Jaksics János itlt a kocsin, a zsákok te. tején. Néha-néha megpat. tinto'.ta az ostort, de csak úgy, cr szokás ked­véért, mert mentek a lo­vak anélkül is, mintha büszkék feltek volna rá, hogy nekik jutott 02 a megtisztelő feladat, hogy az első "abonát ők hlli. zák be Szegedre, a szege, di dolgozóknak. Jaksics János bele­markol a gömbölyű búza. szemek kbzé. Szárogatja, nézegeti. Az első búza, amit közösen termeltünk — gondolja. — És mind a miénk, nemcsak minden 11. mázsa, mint amikor a kuláknak résziből arat. tam. Hej, de keserves ke. nyer volt az! Barna is, AZ UJ KENYÉR NYOMÁBAN meg kevés is. Meg sok­szor keserű is. — Fogjad kislányom azt a zsákot — mondja JaksiCg János 13 éves kislányának —, kifogyott a kenyér a hajából, őröl­tetünk. — Egymásután sorakoznak a zsákok a kocsin, a jó acélos búzá. va\ megtöltve. A lovak kocognak egy kicsit, majd lelassítanak. Nem könnyű a teher. Nem is csoda, három család félévi kenyere lesz ebből, szép, fehérbélű. Olyan, amilyent érdemel aki termelte. Döcög­ve gurui végig a megra­kó// szekér a város maci. kaköves utcáin. A járó­kelőknek már fel sem tű­nik a n\cgrakolt kocsi. Százávag mennek Szeged utcáin most. Egyik a raktárba, másik a malom, ba viszi a gabonát, ami. bői pár nap múlva fősz­lósbélű kenyér. vagy ka­lács lesz. Jaksics János is Alsó. város felé veszi az útját. Már ott is áll megrakott szekerével a hosszú ko­csisorban a Faludi-féla majom előtt. Munkában megkérgesedett tenyerére veszi a gyönyörű lisztet. Borostás arcán kisimul, nak a ráncok. Lám, itt van a tenyerén az új ke­nyérnek való. Fehér, tnint a hó. És van belőle elég. Nem kell dekázni, jegyre venni. Imei itt van a szorgalmas békés munka eredménye. Gondblata visszaszáll a háború alatti évekre. Hej, de sokat gondolta az asz. szonnyal, hogy még egy­szer ilyen fehér lisztből ehetnének kenyeret, kalá. csot! És most ehetnek. Nem egyszer, hanem ahányszor akarnak. Van bőven. Friss kenyér illatát hozza a szél. Akinek az órát megcsapja az illata, bizony, megjön az étvá. gya. Ünnep van Jaksi­cséknál. Az új kenyér ünnepe. A saját földjü­kön, a csoport földjén termett. Megdolgoztak érte keményen. De az övékéből van, nem ré. szelte meg senki. A friss, ropogós kenyér ott van az asztalon. A család kö­rülállja. Meghatottan néz. nek az új, gőzölgő, fehér kenyérre. Jaksics János szinte sajnálja megszegni az új gabonából sült ke. nyeret. De amikor a kés felmetszi és kivillan hófe­hér béle a kenyérnek, mindenki hálásan gondol a Szovjetunióra, a Pártra. — Nekik köszönhetjük, h°Éy a barna, ragacsos­bélű kenyér helyett fosz. lósbélü új, fehér kénye­ret ehetünk— szakad fel a szó Jaksics János mel. léből. Molnár István. A Villanytelep hálózati dolgozói sem akarják megenni jövőjüket A Villanytelep hálózat! dolgozói, kisgyűlés keretében tárgyalták meg a minisztertanács határozatát. A gyűlés résztvevői valamennyien lel­kesedéssel fogadták a normáié ren­dezését és az alapbérek felemelését. A minisztertanács határozatának fel. olvasása után egymásután kértek szót a dolgozók. Hozzászólásaikban rámutattak arra, hogy sajá-1 munka­területükön hol és milyen formában tapasztalták a laza normákat. Rá­mutattak arra, hogy a normákat számtalan újítással, új munkamód, szerrel már túlszárnyalták. Pusztai János elvtárs, az üzem tekercselője is hozászólásában rámutatott arra, hogy a transzformátor szétszedésé, vei még nem is olyan régen 1—2 na. pot töltöttek el, ma újítások és a szovjet dolgozóktól átvett gazdag tapasztalatcserék folytán fél nap alatt elvégzik, Hasonló példákat hoztak fel az üzem többi dolgozói is. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy normáink elavultak, hogy már fej­lődésünk akadályozójává váltak s sürgősen rendezni kell őket, mert különben, Rákosi elvtárs szavai sze. rint; megesszük a jövőnket. , Bálint István üzemi tudósító. Felmentette a bíróság a Renault gyár-CGT szer­vezetének titkárát a hadianyag megrongálásának vádja alól Mult pénteken tárgyalta a versaillesi bíróság Rouger Linet­nek, a Ko.nmunír Párt Köz­ponti Bizottsága tagjának, a CGT Renault-gyárj szervezete titkárá­nak perét, akit c hatóságok hadi­anyag megrongálása ürügvével helyeztek vád alá, mert a Rena­ult-gyár dolgozói a sevresi pálya­udvaron két láda hadianyagot háborúellenes tüntetésképpen a sínekre szórtak. Linót a tárgya­láson hangoztatta, hogy ő ugyan nem vett részt az akcióban, de teljes mértékben helyesli azt Az ügyész vádbeszédében kény­telen volt elismerni, hogy a Re­nault-gyár munkáéinak hatalmas többsége Linet oldalán áll. A bíróság pénteken este mon­dott ítéletet s Linet-t felmentet­te a vád alól, viszont hatezer frank pénzbírságra ítélte, a vas­úti szabályzat megszegése miatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom