Délmagyarország, 1950. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-16 / 88. szám

Kétszáztagu parasztküldötfség indul az idén tanulmányútra a Szovjetunióba VII. ÉVF. 88. SZÁM. ara 50 fillér VASÁRNAP, 1950. ÁPRILIS 10. ÚTBAN MÁJUS 1 FELÉ „Mindenért, ami ebben az or­szágban politikai, gazdasági, kultu­rális téren történik, mi vagyunk a felelősek" — monodtta Rákosi elv­társ február 10-í beszédében, Egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy párttagjaink megértették Rákosi elvtárs szavait, hogy érzik azt a felelősséget, amely a kommunista párttagságával jár. Naponta hal­lunk híreket arról, hogy a szegedi üzemek kommunistái mindig na­gyobb és nagyobb százalékban vesz­nek részt az egyéni versenyben, hogy kimagasló teljesítményeikkel mind nagyobb és nagyobb számban mutatnak példát párttagjaink az üzem minden dolgozójának. Ez a megnövekedett felelősségtudat mu­tatkozik meg azokban az eredmé­nyekben is, melyeket a szegedi kom­munisták a pártépítés terén mutatnak. „Azzal, hogyan választjuk meg alapszervezetünk új vezetőségét — írja lapunkhoz küldött levelében Kelemen János elvtárs — nemcsak azt határozzuk meg, hogy pártszer­vezetünk ügyeit hogyan igazgatják. Azt is, de ezen túl a jó vagy rossz választás jelenti egész üzemünk jó vagy rossz munkáját. Sőt bátran azt is merem mondani, hogy ez a választás nem közömbös a szocialis­ta Magyarország felépítése szem­pontjából és nem közömbös a világ dolgozó népenek békéje megvédése szempontjából sem." Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy a munkásosztály élcsa­pata, a Párt az erő, amely bizto­sítja az? egész dolgozó magyar nép boldogságát. A Párt felé minden becsületes dolgozó őszinte bizalom­mal tekint. A tömegek bizalmával járó felelősség ösztönzi a szegedi kommunistákat is arra, hogy való­ban minden téren élenjárjanak. „Minél jobban átevezzük ezt a fe­lelősséget — mondotta Rákosi elv­társ —, minél jobban áthatja ez a felelősségérzet mindennapi munkán­kat, annál jobban tudjuk elvégezni a reánk háruló feladatokat, annál inkáb meggyorsul a szocializmus építése, dolgozó népünk felvirágzá­sa." Mikor alapszervezeteink veze­tőségújjáválasztó taggyűlésein a felszólalók sokasága véleményt nyilvánít a vezetőségbe jelölt elv­társakról, mikor a határozatok fe­lett alapos viták alakulnak ki, — akkor ez valóban, ahogy Kelemen elvtárs írta — azt jelenti, hogy Pártunk tagjai felismerik és elis­merik azt a felelősséget, amely itt minden egyes kommunistára, minden egyes alapsezrvezetünkre hárul. A Központi Vezetőség február 10-i ülése óta új korszak kezdődött meg a mi pártéietünkben: hibáink alapos feltárásának és alapos ki­küszöbölésének korszaka, ami azt is \ jelenti, hogy eddig elért eredmé­nyeink megszilárdításának, új sike­rek kivívásának korszaka. Rákosi elvtárs a szegedi dolgozók nevében is szólott, mikor azt mondta, hogy: „.Igyekezni fogunk ezt a munkát gyorsan és alaposan elvégezni, mert azt akarjuk, hogy az előttünk álló nagy feladatokat, mint az elmúlt öt esztendő folyamán, a jövőben is sikerrel, eredményesen oldjuk meg. A béketábor, a szocializmust épitő, haladó országok táborának ereje gyorsan nő és e növekedéssel jelent­kező új feladatok megoldásúi köve­teli tőlünk is a történelem." A magnrtogorszki olvasztók az idén egvmillió rubel értékű segéd­erőmegtakaritást érnek el, tizenkét­ezer tonna acélt termelnek terven felül. Karabelnyikova és ICuznyecov elvtárs, a „Párisi Kommün" cipő­gyár dolgozói minden hónapban egy napig azokkal a nyersanyagokkal dolgoznak, amelyeket újításaikkal, körültekintő munkájukkal a hónap folyamán megtakarítottak. — Egy lap a történelemből, amely nemcsak a magnitogorszki munkások, nem­csak Karabelnyikova és Kuznyecov elvtársak történelme, hanem a bé­ketábor vezetőjének, a Szovjetunió­nak a történelme, az új társadal­mat építő munkának a történelme. 1J|^jA®m©kr«tiko»ro*«záguak gaz­dasági és kulturális sikerei, az új kezdeményezések, mind az új kor­szaknak, a sztálini korszak történel­mének dicsőséges lapjai. De vannak ennek a történelem­nek másfajta oldalai is. — Ná­polyban, Torinóban sztrájkolnak a kikötőmunkások az amerikai fegy­verszállítmányok kirakása ellen. Az utcákon hatalmas transzparenseket visznek, ilyen fölfrásokkal: „Olasz­ország nem akar háborút! Tiltakozz a külföldi fegyverek hazánkba ér­kezése ellen." A cherbourgi kikötő ben a rakodómunkások megtagadták az amerikai fegyverszállítmányok kirakását, Bordeauxban pedig a munkások nem rakták hajóra a vietnámi szabadságharcosok gyilko­lására szánt fegyvereket. Ilyen és hasonló lapok is vannak ebben a történelemben, amelyek megmutat­ják azt, hogy a kapitalista orszá­gok munkásai lelkesedést és erőt merítve a Szovjetuniótól, a népi demokráciák új világot építő dol­gozóitól, felveszik a harcot az el­nyomás ellen, küzdenek a fegyve­reiket csörtető és a fegyvereiket árusító züllött imperializmus ellen. A hatalmas termelési, kulturális eredmények a Szovjetunióban és a népi demokráciákban, a munkás osztály egyre erösödö ellenállása az imperialisták alatt sínylődő or­szágokban mutatja szinte napról­napra, hogyan növekednek erőink És megmutatják ezek a jelenségei azt is, hogy feladataink — Szeged dolgozóinak a feladatai is — túl mutatnak a város, de túlmutatna! az ország határain. Ezek a jelensé­gek megmutatják azt, hogy a vilá dolgozóinak sorsa egybe van fo­nódva, hogy a cherbourgi kikötő­munkás bátor kiállását meghatároz­za a moszkvai „Párisi Kommün"­gyár dolgozójának eredménye — és bátran mondhatjuk azt is, hogy a nápolyi, a párisi, vagy a newyork: munkások harcai szempontjából nem közömbös az sem, hogy c Szegedi Kenderben, a Jutafonóban, vagy akármelyik szegedi üzemünk­ben, akármelyik szegedi munkahe<­lyen hogyan és mennyit teljesítenek a dolgozók. Hazánk legnagyobb nemzeti ünne­pén, április 4-én az egész világ dol­gozói Magyarország felé fordultak, üdvözölték a felszabadított magyar népet és üdvözölték a felszabadító Szovjetuniót. A magyar dolgozók ezt az ünnepet kimagasló munkatel­jesítményeikkel tették emlékezetes­sé. És minden április 4-re felaján­lott százalék, minden április 4-re elért teljesítmény mögött ott volt az elhatározás, hogy ezekkel a munkaeredményekkel az egész ma­gyar nép nemzeti felemelkedése mellett, a béke nemzetközi frontját szilárdítjuk. Ha április 4-ét közel egy hónap el is választja május 1-től, a munkásosztály nagy nem­zetközi ünenpétől, a béke megvédé­sének, az új társadalom építésének célja a mi számunkra elválasztha­tatlanná teszi ezt a két dátumot. A Magyar Kender versenyfelhí­vása, amelyhez már minden szegedi üzem csatlakozott, mutatja azt az utat, amelyen Szeged dolgozói má­jus 1. felé haladnak. Ebben a ver­senyben szinte naponta születnek új eredmények, a felszabadult, a szocialista munka eredményei. És nemcsak Szegeden, nemcsak Ma­gyarországon születnek meg ezek­ben a napokban a kimagasló telje­sítmények, — Csehszlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Al­bániában, Bulgáriában szintén na­ponta hallunk hatalmas százalékok ról. új munkamódszerekről, kima­gasló eredményekről. És hallunk 1 elsősorban a hatalmas Szovjetunió­ból, ahol a kommunizmust épitő szovjet emberek lelkes munkájuk­kal, milliókat és milliókat takaríta­nak meg, mérhetetlen értékeket ad­nak hazájuknak. Május 1. a haladó világot új lendületre mozgósította és ennek a lendületnek mindenhol, a Szovjetunióitól Magyarországig egyaránt a kommunista pártok a motorjai. A Boleevik tagjai Viliam Siroky és Kállai Gyula táviratváltása a magyar-csehszlovák barátsági szerződés évfordulója alkalmából Április 16-án van a magyar­csehszlovák barátsági, együti­működési és kölcsönös segély­nyújtási szerződés aláírásának első évfordulója. Ez alkalom­ból a következő táviratváltás történt Kállai Gyula külügy­miniszter és Viliam Siroky mi­niszterelnökhelyettes és kül­ügyminiszter között. Viliam Siroky miniszterei­nökhelyettes, külügyminiszter úrnak, Prága. Kérem, Miniszterelnökhe­lyetes Ur, fogadja a magyar­csehszlovák barátsági, együtt­működési és kölcsönös segély­nyújtási szerződés aláírásának első évfordulója alkalmából legmelegebb üdvözletemet. A szerződés, amely <a reák­cós erők felett aratott győze­lem eredményeképpen jött lét­re, megpecsételte népeink ba­rátságát. E szerződés szilárd alapján az elmúlt évben a po­litikai, gazdasági és kulturális együttműködés terén jelentős eredményeket értünk el, ame­lyek nagymértékben elősegí­tették országainkban a szocia­lizmus építését, hatékonyan hozzájárultak a hatamas Szov­jetunió-vezette béketábor ere­jének növeléséhez. Meg va­gyunk győződve róla, hogy a népeink közötti barátság terén további nagy sikereket fogunk elérni s a magyar-csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződés a jövőben is élés fegyver lesz népeink kezében a béke megvédéséért és az imperialis­ták kihívásai ellen folyó küz­delemben. Közös, nagy céljaink eléré­séhez kívánok önnek. Minisz­terelnökhelyettes Ur és az ön személyén keresztül Csehszlo­vákia baráti népének további sikereket. Kállai Gyula külügyminiszter. Kállai Gyula úrnak, a Ma­gyar Népköztársaság külügy­miniszterének, Budapest. A magyar-csehszovák barát­sági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerző­dés aláírásának első évforduló­ja alkalmából kérem, fogadja Miniszter Ur legmelegebb 'üd­vözletemet. Kívánom, hogy az országaink közötti jóviszony továbbra is erősödjék. Közös erőfeszítéseink alapeszméi, a szodialista gazdaság békés épí­tése, az országaink közötti ba­rátság szorosabbra fűzése es ezáltal a béketábor megerősí­tése, a szocializmus építésének biztosítása a nagy Szovjetunió, a béke védelmezőjének vezeté­sével az új háborús uszítókkal szemben. Az út, amely a Szov­jetunió és az összes népi de­mokráciák oldalán a szocializ­mus félé visz, a közös harcok és közös győzelmek útja. Meg­győződésem, hogy együttmű­ködésünk eddigi eredményei és az a tartós baráti szellem, amely azt áthatja, minden év­ben újabb sikereket fog hozni és szövetségünk a jövőben is hozzá fog járulni mind a béke győzelméhez, mind pedig or­szágainkban a szocializmus építéséhez. Viliam Siroky, h. miniszterelnök, külügymi­niszter. A békéért folyó harc a becsületes emberek millióit egyesiti az egész világon az imperialista agresszorokkal szemben A. magyar jogászok békegyülése a Nemzetközi Demokratikus Jogásszövetség elnöki ülése alkalmából A magyar jogászság színe-java gyűlt össze szombaton délután a Jogászszövetség székházában, hogy a Demokratikus Jogászok Nemzet­közi Szövetségének Budapesten ülé­sező elnökségével együtt hitet te­gyen a béke megvédése mellett. A békegyűlés elnökségének meg­választása során Rákosi Mátyás elv­társat óriási lelkesedéssel díszelnök­ké választották meg. Az elnökség tagjai lettek: Ries István és Erdei Ferenc miniszterek, valamint a De­mokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének tagjai, mellettük a magyar jogászok legjobbjai. Riesz István elvtárs megnyitója ulán Beér János elvtárs, miniszteri osztályfőnök mondotta el beszédét. Alig múlt el egy hete, hogy 5. évfordulóját ünnepelte a ma­gyar nép 1945 április 4-ének, annak a napnak, amelyen a di­csőséges Szovjet Hadsereg ki­űzte országunk területéről a né­met fasiszták és magyar csatló­saik utolsó hordáit. Megnyitotta az utat hazánk igazi függetlenségének megte­remtésére, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megvalósítására, a népi demo­kratikus államhatalom kiharcolá­sára, a demokratikus építésre. — Ma, lehetetlen nem április 4-ének ünnepi hangulatából ki­indulni. Ez a nap jelenti ugyanis számunkra, a magyar jogászok számára azt, hogy mint jogá­szok is felszabadultunk. Ez a nap nyitotta meg ugyanis előttünk a jogászfejlődés útját, hogy elér­hessük a jognak nagyobbtávlatú, az emberiség fejlődését szolgáló, az egész dolgozó nép érdekét ki­fejező típusát, hogy művelői le­hetünk a történelemiben eddig ismert legmagasabbrendű jognak, a szocialista jognak. — Korunk eseményei világosan mutatják, hogy a hatalmukat fél­tő imperialisták, — hogy uralmu­kat meghosszabbíttassák — az, amerikaiak vezetésével nyíltan fék­telen háborús uszítást folytának: új világháborút kísérelnek meg elő­készíteni. — A népek azonban nem akarnak háborút, gyűlölik a háborút. A bé­kéért folyó széleskörű harcban a bfketábor soraiban vesznek részt a vjlág összes haladó jogászai, a leghaladottabb jogászok, a Szovjet­unió jogászainak vezetésével, a ka­pitalizmus bilincseitől felszabadult országok: népi demokráciák, a szabad Kína, a demokratikus Né­metország jogászai egy csoportban azokkal a jogászokkal, akik ne­héz körülmények között a kapita­lista terror országaiban a nép har­ca mellé1 álltak. — A haladó magyar jogászok meg­sértették: a szovjet'jogászok tanítá­sait és felismerték, hogy a helyesen kialakított és alkalmazott jog ha­talmas fegyver a dolgozó nép, a haladás és a béke Szolgálatában. Felismerték és élnek is ezzel a fegyverrel. — A békéért való harcot jelenti a magyar jogászságnak a Demok­ratikus Jogászok Nemzetközi Szö­vetségében való fokozott aktív részvétele, amivel támogatják azt' a szívós harcot, amellyel a szövet­ség a fasizálódó államoknak az emberi jogokat megcsúfoló terror­cselekményeivel szemben küzd. — A békéért harcolt a magyar jogászság szövetsége, amikor a ha­ladó magyar jogászok nevében fel­hívást intézett a baktériumháború előkészítésében és megvalósításában vétkes japán háborús bűnösök meg­büntetése érdekében. — A békéért folvó harc a be­csületes emberek millióit egyesíti az egész világon az Imperialista agresszorokkal szemben. Az em­beriség legjobbjai írták alá ezt a felhívást, amelyet a béke hívei világkongresszusának állandó bi­zottsága bocsátott ki azért, hogy megmozgasson minden jószándékú embert az. egész világon azzal az aljas kísérlettel szemben, amely a monopolkapitalisták önző érdew kéért az emberi életnek és az embori értéknek tömegméretű, pusztulását is hajlandó előidézni, — Megköveteljük feltétlen betiltá­sát az atomfegyvernek, amely az emberek tömeges megsemmisítéséi nek szörnyű fegyvere — mondja, a felhívás. Követetjük szigorú nemze Jközi ellenőrzés létesítését) aibból a célból, hogy biztosítsák é rendszabály megvalósítását. Ugy véljük, hogy QZ a kormány, amely elsőként alkalmazza az az atomfegyvert valamely ország­gal szemben, bünt köveit) el az emberiség ellen és háborús bű* nöaiek tekintendő, — Mai gyűlésünk jelentse azt, hogy megtisztelő emberi* és jo­gászi feladatunknak tekint j ük harcolni ennek a felhívásnak; megvalósításáért, hogy a magyar jogászság egyemberként írja alá ezt a felhívást, ' Beér elvtárs nagy tapssal fogadott beszéde után E. Zeidin, a Szovjet­unió Legfelsőbb Bíróságának elnök­helyettese, D. M. Pritt, a Demokra­tikus Jogászok Nemzetközi Szövet­ségének elnöke, majd Joe Nord­mann, a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének főtitkára, Vo-Von-Tau kinai, Gerti Archiméde francia. Muszkát lengyel, Dressler csehszlovák és Rudolf Helm német küldött szólalt fel. Végül Kovács István, a Magyar Jogászszövetség főtitkára javaslalá­ra a békegyűlés nagy lelkesedéssel határozatot fogadott el. A határozat és a felszólalások szövegét keddi számunkban közöljük. és e Párt köré csoportosult párton­kívüli dolgozók millióinak példáját a mi Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja tagjai és becsületes párton­kívüli dolgozóink lelkesen és kész­ségesen követik most is, május 1. megünneplésében. Mert ez a nap a kommunista pártok győzelmeinek, a mi Pártunk győzelmeinek is ünnepe. És május elseje éppen ezért fo­kozottan jelenti nekünk, magyar kommunistáknak azt is, hogy Rá­kosi elvtárs áílal felvetett hibáinkat ezután még alaposabban, még gyor­sabb ütemben kijavítsuk. Május el sejének megünneplése jelenti szá­munkra a pártmunka további javí­tását. Jelenti azt, hogy Pártunkat állandóan erősítenünk kell, hogy egyre fokozott mértékben felelhes­sen meg annak a nagy felelősség nek, amelyet * szocializmus építése ró reá. Május elseje bennünket, kommunistákat arra szólít fel, hogy ismét elmondjuk Rákosi elvtárssal együtt; „Mi azt akarjuk, hogy a feladatnak ránkcső részét becsület­tel és eredménnyel elvégezzük úgy, ahogy ezt joggal elvárja tőlünk dol­gozó népünk, a haladó világ, a ha­talmas Szovjeunió és nagy vezé­rünk, a bölcs, szereteti Sztálin," ^ »

Next

/
Oldalképek
Tartalom