Délmagyarország, 1950. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-14 / 86. szám

2 Péntek, 1950. április 14. Moszkvában és Pekingben ratifikálták a szovjet-kinai barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést Április 11-én a Szovjetunió Legfelső Tanácsa és Pekiugben a Kinai Népköztársaság központi népi kormányának tanácsa ratifikálta a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége és a Kinai Népköztársaság között megkötött barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést. valamint a kinai CsangCsung vasútvonalra, Port Arthurra és Dálnyijra vonatkozó egyezményt, és a Kinai Népköztársaságnak nyújtandó hitelre vonatkozó egyezményt, amelyeket 1950 február 14-én írtak alá Moszkvában. Szovjet jegyzék az olasz kormányhoz a jóvátételről Lavrcntycv, a Szovjetúnió kiilügyniinisztorhclyctlc.se jegyzéket adott át Brozionuk, Olaszország moszkvai nagykövetének. A jegyzékben a Szovjetúnió kormánya Oalszország jóvátételi követeléseinek kérdésével és a jóvátételi teljesítéssel kapcsolatos olasz magatartással foglalkozik. A jegyzék bevezető része emlékeztet arra, hogy Olaszországnak kötelessége százmillió amerikai dollár összegű jóvátételt fizetni a Szovjetúnió számára. A jóvátételt az 1948 december 18-án kötött szovjet-olasz egyezményben kikötött időpontoknak és feltételeknek megfelelően a folyó ipari termelésből, valamint olymódon kell megfizetni, hogy a Bulgáriában, Magyarországon és Romániában található olasz aktivákat átadják a Szovjetúnió tulajdonába. Olaszországnak a folyó termelésből eredő jóvátételi szállitásokat 1949 szeptember 15-től kezdve kellett volna teljesíteni, azonban az olasz kormány mindeddig nem kezdett liozzá a jóvátételi szállításokhoz. Az olaszok kötelezettségük nem teljesítését azzal magyarázzák, hogy a Bulgáriában, Magyarországon és Romániában található olasz aktívák értékének megállapítására vonatkozó tárgyalások még nem fejeződtek be. 'A' szovjet kormány rámutat arra, hogy a Bulgáriában, Magyarországon és Romániában található olasz aktívák értékénrk megállapítása túlzottan elhúzódik és ez azért van, mert az olaszok esztelen, a képtelenségig menő követelésekkel léptek fel. Az olasz kormány nz aktivák közé fel nknr vétetni több olyan vállnlntot, amelynek adósságai meghaladják a vállalatok reális értékét. Ilyenek az Adria, a Középeurópai és az Unitas biztosítók Magyarországon. Itt a passzívák 40.60<f dollárral meghaladják az aktivákat és nz olaszok mégis 3,050.807 dolláros értékeléssel vették fel a három vállalatot az áladandó aktivák jegyzékébe. Az ilyenfajta, adóssággal túlterhelt vagyontárgyak összesített olasz értékelése 5,880.000 dollárra rúg. A jegyzék ezután megállapítja, hogy nz olasz kormány megfelelő bizonyítékok nélkül túlmagasra értékel aktivákat. Például búrom másik magyarországi biztosító társaság (a Fonciére, a Generáli és a Providencia) olasz érdekeltségét az olaszok 12,543.709 dollárral értékellék. holott a könyvelési adatokkal alátámasztható érték mindössze 347.735 dollár. Azoknak az aktíváknak értékét, amelyeket mindkét fél jegyzékbe vett, az olaszok 47,154.000 dollárral értékelték túl. Végül az olaszok 32,985.000 dollárban értékelve olyan aktivákat is felvettek a jegyzékbe, amelyek nem olasz tulajdonban, hanem harmadik állam tulajdonában vannak. Megállapítja a jegyzék, hogy a Bulgáriában, Magyarországon és Romániában található olasz aktívák összesített értékét az olasz kormány mcslcrségcs módon, nyilvánvalóan irreális ősszegben, 177,760.000 dollárban állapította meg, hololt az aktivák valóságos értéke 11.5 millió dollár. A szovjet kormány nem érthet egyet az olasz tárgyalófélnek ilyenfajta önkényes értékeléseivel. A szovjet kormány szükségesnek tartja — mondja a jegyzék —, hogy mindkét tárgyaló fél képviselőinek utasításokat adjanak: azok haladéktalanul tegyenek intézkedéseket az említett három országban található olasz aktivák értéke kérdésének rendezésére, törekedjenek mindkét fél számára elfogadható közös értékelés megállapítására és ne engedjék meg, hogy ez nz ügy továbbhúzódjék. Ugyanakkor szükséges, hogy haladéktalanul állapítsák meg az olasz ipar folyó termeléséből eredő szállítások mértékét. A szovjet kormány kifejezi meggyőződését, hogy a jóvátételi szállítások kérdésének mielőbbi rendezése pozitív hatással lesz a szovjet-olasz kapcsolatok fejlődésére, elsősorban a kereskedelem és az ipar terén. Legújabb jelentés a sakkvílágbainokjelöltek tornájáról A függőben maradt Neudorf—Kotov játszmát a két nagymester játék nélkül döntetlenre adta. 'A' Szmiszlov—Bronstein függő játszmát az 55-ik lépésnél Bronstein feladta. A Flohr—Boleszlavszkij függő játszmát az 59 lépés után a világos feladta. A Stahlbers—Keresz játszmát Keresz nyerte meg a 64. lépés után. A Boleszlavszkij—Keresz játszma döntetlenül végződött. Több és jobb munkával ünneplik MÁJUS ELSEJÉT a népi demokráciákj A népi demokráciák dolgozói munkafclajánlással készülnek május l-re. a világ dolgozóinak nagy ünnepére. Ma reggel a népi demokráciák fővárosaiból az alábbi hírek érkeztek: A VARSÓI építőmunkások 750 órával rövidítik meg az Egyesült Munkáspárt székházának éoítési idejét és a munkát május l-re befejezik. A katowicei bányavidék „Marccli" bányájának munkásai a terven fe'fil 1546 tonna szén kibányászását ajánlották fel. Az orízág papírgyárainak dolgozói vállalták, hogy május A-re 1221 miPjó zlotyt takarítanak meg. ROMÁNIA dolgozói körében nagy visszhangra talált május 1- munkafelajániással való megünneplésének gondolata. A (brassói traktorgyár munkásai vállalták, hogy az előirányzottnál 48 darabbal több traktort, ezenkívül 52 vetögépet és 48' motorszivattyút készítenek. Kilenc cementgyár, tizenhét téglagyár, hat kőbánya, két mészégető és tizenhárom fafeldolgozó-üzem munkásai márjs hozzákezdtek a május 1. felajánlás megvalósításához. Az építőiparban a dolgozók 72 százaléka áll munkaversenyben. A BOLGÁR textilipar dolgozói vállalták, hogy tíz százalékkal túlteljesítik a normát, a selejtet pedig 1.7 százalékról 1 százalékra cökkentik. A burgászi „Szpartak" gépgyárban 23 brigád versenyez egymással. CSEHSZLOVÁKIA dolgozói az clmunkásmozgalom kiszélesítésével és rendkívüli munkafelaiánlással készü'nek május l-re és május 9-re. Az utóbbi napon lesz öt esztendeje annak, hogy a dicsőséges Szovjet Hadsereg teljesen megtisztította az ország területét a fasiszta hordáktól. A Mosti Acélművek dolgozói kezdeményezték a május 1-í munkaversenyt. kezdeményezésük hatalmas visszhangot váltott ki a nehéz- és könnyűpar, a mezőgazdaság és az értelmiség dolgozóiból Otromba provokáció Néhány nappal ezelőtt egy négymotoros amerikai katonai repülőgép megsértette a szovjet határt és 21 kilóméterre behatolt Szovjet-Lettország légi terébe. Amikor a szovjet vadászgépek felszólították, hogy szálljon le a repülőtérre, a hívatlan vendég válaszul tüzet nyitott. A szovjet gépek persze egykettőre elkergették az arcátlan támadót, mint ahogy ezelőtt is és ezután is elkergettek és el fognak kergetni minden agresszort. Az amerikaiak azonban nem elégedtek meg a nemzetközi jognak és az állami szuverenitásnak ezzel a hallatlan megsértésével, hanem ők próbálnak tőkét kovácsolni maguknak az esetből. Nagy lármát csaptak, s az „eltűnt" repülőgép keresésének ürügye alatt légihaderőt összpontosítottak a Balti-tengeren és Dánia függetlenségének semmibevevésével megszállták Kastrup dán kikötőt. Ebből a nyilvánvaló provokációból önkénytelenül adódik dz az összehasonlítás, ami az egykori fasiszta Németország és a mostani amerikai kormány magatartása között van. A német fasiszták azóta már a történelem szemétdombjára kerültek, s nem vitás, hogy az amerikai kalandor politikusok is ott fognak kikötni. Az egész eset rendkívül jellemző arra a mind szemérmetlenebb kihívásra, amellyel az amerikai katonai körök viselkednek. Ez a magatartás sz.o. rosan beletartozik az imperialisták háborús terveibe, de kísérleteik bumeráng módjára visszahullanak t> fejükre. Lassanként még az Amerikával rokonszenvező burzsoá körüket is maguk ellen fordítják. Ki* zonyítja ezt az. hogy a dán és a svéd burzsoá sajtó is igen nagy aggodalommal kommentálja a Balti-tengeren lejátszódó eseményeket. Az amerikai fenyegetések tehát nem a Szovjetuniót és a népi demokráciákat, hanem a „szövetséges" kapitalista országokat ijesztették meg, akiknek egyre kevésbbé tel szik az az ágyútöltelék szerep, amit amellett az amerikai imperialisták nekik szántak. A Szovjetuniót eféle otromba és nevetséges provokációkkal nem lehet megfélemlíteni. Erejének tudatában a szovjet nép határozottan visszautasít minden hasonló kísérletet. Továbbra is eltökélt szándéka, hogy megőrzi a békét és hajlandó a békéért küzdeni is, de ugyanakkor éppen azért, mert a jog. az igazság és az erő egyaránt az ő oldalán van, nem ijed meg semmiféle fenyegetéstől. Az imperialisták iámadó politikáját az egcsz világ dolgozói megbélyegzik és undorral fordulnak cl tőle. Az amerikaiak támadó politikája kudarcáról ítélve, mert a világ békeszerető népei elég erősek ahhoz, hogy meghuisitsák gálád hódítási terveiket. Megérkezett Moszkvába a Magyarországon járt szovjet kormányküldöttség Á szovjet kormányküldöttség, amely Vorosilov marsall, a Szovjetunió minisztertanácsa helyettes elnökének vezetésével résztvett a Magyarország felszabadításának 5. évfordulójával kapcsolatos ünnepségeken, hétfőn visszaérkezett Moszkvába. Á szovjet és magyar zenei élet kiválóságainak ismeikedési estje Moszkvában Április 12-én a moszkvai zeneszerzők és a főváros zenei életének képviselői a zeneszerzők központi házában rendezett estélyen találkoztak a Magyar Népköztársaság zenei életének kiválóságaival. A vendégeket Zaliarov. a Szovjetunió népművésze, a szovjet zeneszerzők szövetségének titkára üdvözölte. Vá'aszbeszédet Somogyi László karnagy mondott. Hangoztatta, hogy a Magyar Népköztársaság zenekedvelő közönsége hatalmas érdeklődést tanúsít az orosz zenekultúra, a szovjet zeneszerzők alkotásai, a szovjet művészek magas előadóművészete iránt. Az ismerkedési est hangversenynyel ért véget. A műsor keretében 15 magyar népdalt és több magvar operaái'ját adtak elő. A SPANYOL KÖZTÁRSASÁG SZÜLETÉSE Részlet Consfancia de la Mora „Vérző Spanyolország" c. könyvéből Ma 19 esztendeje, 1931 április 14-én alakult át Spanyolország demokratikus köztársasággá A köztársaságot a jobboldali polgári pártok, a jobboldali szocialisták. trockisták és anarchisták pártjai viszályaikkal ugy meggyöngítették. hogy előkészítették a talajt a fasiszta Franco és Mola tábornokoknak a lázadásra. Franco mór zsoldosai, Mola kulákjai, olasz tankok és német repülők segítségével, meggyilkolták a fiatal Spanyol Köztársaságot. De rövid pár esztendő alatt is, a Spanyol Komunista Párt vezetésével, hatalmas eredményeket ért el. Az alábbi részletet Constancia de la Mora ,,Vérző Spanyolország" című könyvéből idézzük a Spanyol Köztársaság kikiáltásának napjaiból. Április 14-ének ' reggele hozta a hírt, hogy az Eibar nevű kis baszk iparj községben a választásokon győzedelmeskedő városi képviselőjelöltek hatalmukba kerítették a városházát is kikiáltották a köztársaságot. A királyi család, amelyet az utolsó pillanatban majdnem az egész gtmesség és barátaik legnagyobb része elhagyott, amikor ezt a hirt megkapta, remegni kezdtek a félelemtől. De félelmük alaptalan volt. A forradalom kitört az utcákon, anélkül, hogy a nép részéről egyetlen puskalövés is elhangzott volna. Egyetlen épület — sem középület, sem magánépület, egyházi vagy városi — nem szenvedeti kárt. Déltájban Madridban elterjedt a hír, hogy Barcelonában is kikiáltották a köztársaságot. Délután 3 óra felé taxin mentem a Cibeles-téren át hazafelé, amikor a főposta épülete elé érve a sollőr élesen fékezett. Hatalmas tömeg állta el az utat. Mindenki a főposta épületének második emeleti erkélye felé nézett. Kidugtam a fejem a taxi ablakán, hogy megtudjam, mi történik és láttam, amint a főposta személyzete kiteszi a ftözépsö erkélyre a háromszínű zászlót; a köztársaság pirossárga-lila lobogóját. A sofförrel együtt kiugrottunk a taxiból és elkeveredtünk a sokaság közt, amely mintegy varázsülésre, percről-percre nőtt. A téren lévő többi középülelekről is egymás után vonták be a királyság zászlóit. A sokaság lelkes tapsba tört ki. Néhol már előre gondoskodtak köztársasági zászlóról és azt azonnal lel is vonták, Ez persze újabb okot szolgáltatott arra, hogy a lelkes, mindent elárasztó tapsvihar meglsmélllődjék... Ahogy tudtam, utat fortém magamnak az ujjongó tömegben, hazafutottam és leültem a telefon mellé. A délutánt néhány barátom körében otthon töltöttem és telefonáltam. Először nagybátyám, a miniszter házát hívtam fel, majd néhány újság szerkesztőségét. A leg' reakciósabb és a királypárti lapok nem válaszoltak, vagy ha válaszollak, úgy tettek, mintha nem tudnák, mi történi Madridben. Az új helyzetet örömmel fogadó újságok és a köztársasági vezetők lakásának teleionjai állandóan foglaltak voltak, de végül is sikerült Miguel Maura házával összeköttetést kapnom. A legváratlanabb híreket közölte velünk. A király már elhagyta Madridot. Még aznap délután, talán éppen akkor, amikor mi azt néztük, hogyan függesztik ki a köztársasági zászlót a főposta epületére, elmenekült a palotából. Autóján egyenesen Cartagánába ment, ahol egy hadihajó várta, hogy Franciaországba szállítsa. Mielőtt o királyt palotát elhagyta volna, aláirt egy okmányt, amelyben ideiglenesen lemondott ' Spanyolország trónjáról. Maura herccge szerkesztette meg ezt a törté ] nelmi okmányt és a király sietve aláirta. Ha a madridi nép akkor politikailag érettebb, észrevette volna, hogy az uralkodó utolsó cselekedele is újabb kihívás, szembeszállás a nép akaratával. Mert Maura hercege olyan okmányt szerkesztett, amelyből világosan kitűnt, hogy a király „minden jogát" fenntartotta a spanyol trónra és nem mondott l" egyetlen tulajdonáról, vagy előjogáról sem és semmiről, ami mindeddig családjának tulajdonát képezte. Az új köztársasági kormány úgy határozott, hogy az okmány tartalmát titokban tartja, amíg a királyi család minden tagja át nem jutott a határon. Másnap reggel a királynő összehív/a gyermekeit és velük együtt az Escorial-i állomáson, körülbelül 40 kilométerre Madridtól, felszállt a vonatra. Ott egész kisszámú arisztokrata csoport kíséretében hátat fordítottak Spanyolországnak és elindultak a vonattal Páris felé. A vonat, amely a király családját szállította, még nem ért el az iruni határra, amikor egy másik vonattal találkozott, amely szembenlévő irányból jött. A sikertelen decemberi felkelés száműzött politikusai — szocialisták, köztársaságiak, katonák és repülök, akik csak menekülve tudták a halált, vagy a bebörtönzést elkerülni —, amikor a válasz/ások eredményeiről tudomást szerezlek, diadalmasan tértek viszsza Spanyolországba. Azok között, I akik vágyódva néztek ki a vonal ablakán, hogy meglássák Spanyol" > ország földjét és falvait, otf vo!' Ignaci Hidalgó de Cisneros is, egyike azoknak a repülőtiszteknek, aki a Cuatro Vientos repü'ölerén tör tént felkelésben résztvettek. A hazatérő száműzötteket honfitársaik kitörő örömmel fogadták. Azokon az állomásokon, ahol a vonat meg' állt, mindegyiküket külön-külön meg akarták ölelni. Azok a férfiak, akik a számüzetésből tértek vissza, nem feledkeztek meg a nemes spanyol hagyományokról .., Utasították a mozdonyvezetőt, hogy változtassa meg a vonal menetrendjét, hogy ne kelljen egy lantosabb állomáson összetclálkozniok azzal a szerelvénnyel, amely a királynőt vitte Páris felé. Pedig talán az ország szempontjából jobb let/ volna, ha a „felséges asszony" saját szemével látja a nép lelkesedését azok iránt, akik ezt sem értékelni, sem megérteni nem tudták és maris elkezdték a politikát, amely a köztársaságot később annyira jellemezte, és annyi szerencsétlenséget hozott Spanyolországra. Madrid utcáit csaknem három napon keresztül ünneplőbe öltözött ömeg töltötte meg. Az ideiglenes kormány megszerezte a hatalmat és most már a kormány gyeplőjét kézbevéve, haalmas problémákat kellett megoldania. Az államgépezet állásait még azok töltötték be, akik hosszú éveken át hűségesen szolgálták a letűnt rendszert. Niceto Alcclá Zamora lett az ideiglenes kormány miniszterelnöke, M igvel nagybátyám a belügyminiszter. Spanyolország rendzavarás és vér nélkül átalakult köztársasággá.