Délmagyarország, 1950. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-07 / 81. szám

VtníeV, 1950. április 7. A Szegedi Jutafonógyár NV dolgozói április negyediki munkafelajánlásuk teljesítésével készülnek Május elseje méltó megünneplésére A szegedi Jutafonógyár Nemzeti Váiialat dolgozói is valóravál­tobták ígéreteiket, teljesítették, sőt közülük többen tűi is szár­nyalták ápriEs 4-re, legnagyobb nemzeti ünnepünk méltó meg­ünneplésére tett munkafelajánlá­saikat. Amikor elmondják a kü­lönböző üzemrészek dolgozói, az április 4-e előtti néhány hét magasfokú iskola volt számuk­ra, olyan iskola, melyben meg­tanulták, hogyan kell fokozni^ a termelést a szocializmust építő dolgozóknak és megtanulták, hogyan kell lelkesedni legköze­lebbi nagy nemzetközi ünnepünk, május l-e sikeréért. Szabó Ferencné kopszolónő az elmúlt év folyamán csak 98 százalékot teljesített, de az üzem államosítása óta a munkafelaján­lások teljesítése során átlagos teljesítménye elérte, sőt meg is haladta a 130 százalékot. — Most már jól tudom, miért clolgozom — mondja Szabó Fe­rencné. Azt is tudom, hogy dol­gozó néoünk és Pártunk nagy célkitűzéseinek végrehajtása^ ér­dekében meg kell kétszerezni szakmai és elméleti tudásomat és ezen keresztül teljesítménye-; inét is, mert csak így tudjuk : időellőtt sikerrel végrehajtani öt-! éves tervünket. Tudom, ha egyé- j ni tervemet teljesítem, nem isi marad el méltó jutalmam. Már eddig is sokat kaptam dolgozó népünk áilamától, ma már én is élmunkás vagyok. Csányi Jiózsefné is élmunkás már. Annakidején 101 százalékról induÉ, s most 128 stzázalékra teljesiti nor­máját. Nem regen tért haza tapasz­talatcseréről az ezyik budapesti üzemből, sok éntékes tapasztalatot hozott haza, s örömmel adja á* tudását dolgozó társadnak, mert azt akarja, hogv niemcsak ő, de vala­mennyi dolgozó társa hasonló ered­ményeket érjen el a termelésben. A kopszolóban ddl'gozik Vida Pálné elvtársnő is, akit-már szintén büsz­kén viseli ragyogó* élmunkás jelvényét, hosszú idő óta 135 százalékot tel­jesít. A hároméves terv ideje alatt és az üzem államosítása ó;a Vidá­né elvtársnő is nagy fejlődésen ment keresztel, de most már neki is egyéni tervei vannak arra vo­natkozóan. hogyan ünnepel majd május 1-én. Jeleriűs mértékben akarja fokozni egyéni és minőségi teljesítményét amellett még na­gyobb gondot fordít elméleti szín­vonalának emelésére is. Ocricó Antakié elvtársnő, az üzem legjobb szövomunkása nevéí vise­li. Mostani átlagos teljesítménye 175 százalék. A legutóbbi jutalom­kiosztáson öt is megjutalmazták jó­munkájáért, ezért a jutalomért 6 I sem akar adós maradni. Ezt több­I termeléssel bizonyítja be a Május l-ig hátralévő időben. Bihari Istvánné szövőnő és Tapo­di Sándorné zsákszegő elmondják, hogy május l-re való készületükkel külön meg akarják köszönni Pár­tunknak és dolgozó népünknek, hogy a szegedi Jutafonógyárat is a dolgozók tulajdonába adták és ma már ők is a saját üzemükben végezhetik munkájukat és saját éle­tük érdekében napröl-napra fokoz­hatják teljesítményüket. De ugyan­ezt mondja el Ördögh Jánosné elv­társnő, tizescsoportvezető és Varró Anna is. a többi tizescsoportvezető társával együtt. Naponta újabb és újabb eredmé­nyekkel bizonyítják be, hogy jól megértették Rákosi elvtárs szavát, amikor az önelégültség s a kicsi­nyesség veszélyére hivta fel figyel­müket. Megértették, hogy nem a végső cél volt április 4-e munkával való megünneplése, s nem a végső cél lesz május 1. megünneplése sem s éppen ezért napról-napra, hőnap­ról-hónapra fokozzák teljesítményei­ket, csökkentik az önköltséget. Azt .akarják, hogy a Szegedi Jutafonó­igyárban rövid időn belül még a nyoma se látsszék annak, hogy ez az üzem valamikor tőkés tulajdon volt s ők is hozzájárulnak a szoci­alizmus mielőbbi megvalósításához. A tervfelbontás hatása a szocialista munkaversenyre 1950 január 1-ével megkezd­tük első ötéves tervünket és ez év március utolsó napjaiban majdnem minden gyár befejezte az első év első negyedévi tervét. Nem volt könnyű az út idáig. 1945-ben a dicsőséges Szovjet Hadsereg kezünkbe adta a sza­badságot és a. lehetőséget a szo­nok. Mutatja ezt egy konkrét do­hánygyári példa is. Az egész or­szágiban a dohányiparon belül so­káig megoldhatatlannak látszott a bálabontási osztályon dolgozók tervének egyénekre való bontása. Több országos vállalatvezetői ér­tekezleten elfogadták azt a hely­telen álláspontot, hogy a bálabon­riáfenus építésére Az öntudatos \ tás tervét lehetetlen egyénekre doJgoaóferwk kemény harcot kel-! bontani. A szegedi Dohánygyár­lett megvfanfofc a szétvert bmr-' ban ezen az osztályon általában zsoáeiíft maradványaival és aaok j 10—15-en dolgoztak csoportnor­ügyaökeiwel szemben S a ns»o>ka • mában hosszú ideig és 115—120 és harc kösreyette «ávó® népne-1 százaléknál nagyobb teljesít­ve!© munkát Wf«t«ittB& a | ményt elérni nem tudtak. Végül miiiikásosKtály poKtikaSas: i«ko- j azonban rájöttek arra, hogy a lázatJan tagjai között, akiket j kapitalizmusból örökölt berendez­természetesen a tőkés társadalom • kediés alapján a tervet felbonta­nevett a maga képére. _ I ni valóban nem lehet, de ugyan­Hároméves tervlteftikel lép- i akkor felismertük, hogy annak tünk végeredményben a tervtár.- j nincs semmi akadálya, hogy ezt dálkodás útjára, amelynek: elfo- i a-; egész berendezést úgy átala­dítása annakidején a Magyar ! kftsufc, hogv a tervet egyénekre EGY PILLANATRA SEM ÁLLUNK MEG TERMELÉSÜNK FOKOZÁSÁBAN Ujabb eredmények elérésére készülnek a Textilberuházási NV dolgozói A Textilberuházási Nemzeti Vállalat szegedi szerelő' ép­pen úgy, mint a többi üzemek dolgozói tisztességgel és be­csülettel hajtották végre áp­rilis 4-ére, szabadságunk öt­éves évfordulójára tett mun­kafelajánlásaikat. Mint isme­retes a szegedi dolgozók előtt, március 6-án versenyre hív­ták ki az összes helybeli üze­mek munkásait. vállalták, hogy a Textilkombinát gép­parkjainak szerelési munkála­tait június 20-a helyett már éprilis 4-re befejezik. A versenyfelhívástól kezd­ve még soha nem látott lelke­sedéssel láttak a munkához, s a már megalakult, Malinov­szkij 200-as brigád és a többi munkásbrigádok tagjai csak­nem megkétszerezték teljesít­ményüket. A szovjet dolgozók példája nyomán, a moszkvai „Kaübr" gyár sztahánovista művezetőjének, Nikoláj Kosz Kzijszkijnek a segítségével in­dultak harcba újabb, nagyobb termelési eredmények kivívá­sáért, a régi technikai nor­mák megdöntéséért. Szegedi viszonylatban egye­dülálló vállalkozásuk teljes sikerrel végződött. A villany­szerelők „Kossuth" brigádja már március 25-én teljesítette munkafelajánlását. 'Az előfonó és a gyűríisfonó részleg szerelői pedig úgy, ahogy ígérték, hétfőn délután négy órakor az utolsó fonó­gép szerelését is befejezték. Ezzel a munkájukkal a már­cius 15-i 196 százalékos átlag­teljesítményüket 250 száza­lékra fokozták. Ennek a nagyszerű munka­felajánlásnak a végrehajtásá­val a szegedi Textilkombinát szerelőinek a munkájában va­lóban bekövetkezett a döntő fordulat, melyet bizalommal várt tőlük Pártunk és dolgozó népünk. — De egy pillanatra sem ál­lunk meg termelékenységünk fokozásában — mondják a Malinovszkij 200-as brigád tagjai. Április 4-re elért ered­ményeink biztos alapjai kö­vetkező nagy ünnepünk, má­jus l-e méltó megünneplésé­nek, Pósa Dezső elvtárs, a gyűrűsfonó részleg segédmun­kása ezeket mondja: — Az elmúlt néhány bét olyan iskola volt számomra, melyben kevesen jártak eddig még a Textilkombinát dolgo­zói közül. Megtanultam, ho­gyan kell lelkesedni újabb eredmények eléréséért, s ho­gyan kell hasznosítani sike­reinket a termelés frontján előttünk álló nagy feladatok végrehajtásában. Biztos va­gyok abban, hogy május 1-én már ujabb sikerekrfil, ujabb győ­zelmekről adflatunk számot dolgozó társainknak, s akkor már ismételten elmondhatjuk, hogy egy újabb nagy lépéssel jutottunk közelebb a szocializ­mushoz. Ugyancsak így vélekedik az elért eredményekről Szűcs Gyula segédszerelő és Széli Mihály is, akik szintén jól kivették részüket április 4-re tett közös munkafelajánlásuk végrehajtásából. Gesicz Mihály elvtárs, a szerelőbrigád vezetője pedig ezeket mondja: — Most alaposan belekóstoü­Ma este ifjúsági előadás a Nemzeti Színházban Ma este fél nyolckor ifjúsági előadás keretében mutatja be a Szegedi Állami Nemzeti Színház a „Tamás bátya kunyhóját", amely napról-napra igen nagy sikert arat a szegedi doglozók körében. A Szegedi Állami Nemzeti Színház az ifjúsági elő­adás megrendezésével is lehető­vé teszi, hogy a szegedi fiatalok kedvezményes áron tekinthessék meg a tanulságos és időszerű darabot, amely a száz év előt­ti Amerika arcán keresztül is hűen érzékelteti, hogyan élnek Amerikában ma az elnyomott, kizsákmányolt dolgozók. A fiatalság csoportos jegy­igénylését mélyen leszállított ár­ban a MINSz kultúrosztályán adhatja be. A jegyek kiadását a színház végzi, csoportos jegy­igénylés időrendi sorrendben a MINSz kultúrosztályán történik. Az ülőhelyek ára 2 forint, az ál­lóhelyek ára pedig 50 fillér. tunk a szervezett munka je­lentőségébe. Dolgozó társaink ngg-y kedveit kaptak a terme­lés továbbfokozására, s újabb eredmények kivívására. Most mindannyian elhatároztuk, hogy még tökéletesebben, job­ban megszervezzük a munkát. Most már nem elégszünk meg elért eredményeinkkel, mert az április 4-re való készülődés alkalmával beláttuk, hogy a szovjet dolgozók munkájának eredményei mellett a mi si­kereink csak egészen kezdet­legesek. Túri Györgyi, a gyűrúsfonó sze­relőbrigád.iának legfiatalabb nőtag­ja is nagy lelkesedéssel tekint a szocialista munka ünnepe. Május 1. elé. Túri Györgyi több dolgozó tár­sával együtt — miután elvégezték a szerelési munkálatokat — átke­rültek a fonodái termelési részleg­hez. mint elmondja, ma még bi­zony igen gyakori az üzemben a gépállás, több helyen újabb és újabb szűk keresztmetszetek, üzem­zavarok ütik fel fejüket. De Május í-re már ezeket a hibákat is a le­hetőséghez mérten csaknem teljesen kiküszöbölik. Korlátlanul emelkedhet az üzem teljesítménye, ezzel lehetővé válik a fonónők részéről számtalan szta­hánovista eredmény elérése. A technikus brigád tagjai Is célul tűzték ki, hogy Nikoláj Rosszij­szkij segítségével elért eredményei­ket még tovább fejlesztjk. Gyümöl­csöztetik azokat a tapasztalatokat, melyeket az április 4-i munkafel­ajánlások teljesítése során szerez­tek. Ez alkalommal különösen ki­tűnt jó szervező és szakmai felvi­•ágosí ó munkájával Bodó Zoltán technikus, aki az elsők között ta­nulmányozta át Rosszijszkij füzeté' s a következő napokban már alkal­mazta is a Rosszijszkijtól tanulta­kat. s ezzel a munkájával példát mutatott többi dolgozó társának is. azoknak, akjk kezdetben felii'ete­sen kezelték Rosszijszkij eredmé­nyeit. Különös dicsérete' érdemel ezért Bodó Zoltán, mert ezzel be: mutatta népünk és a Magyar Dol gozók Pártja célkitűzéseit, s ezzel világosan bebizonyította azt. hogy nemcsak párttagoknak, hanem a pártonkívülieknek js egyforma ér­deke a magasabb termelési eredmé­nyek elérése, s ezen keresztül szo­cializmusunk építése­Kammumsta Párt számára ke- _ meny harcot Jelentett. Azonban i győzött a Párt és sikerült a há-' roméves tervet megkezdeni. A hároméves terv iskola volt a munkásosztály számára és ez idő­szak a'latt minid a dolgozók, mind a gazdasági vezetők megtanul lak tervszerűen gazdálkodni. A há­roméves terv során a Párt irá­nyításával kialakult az újtipusú verseny, a szocialista munkaver­eeny úgy, hogy ezzel egyrészt le­rakhattuk az ötéves tervünk elő­feltételeit és alapjait, másrészt beindíthattuk azt a szocialista munkaverseny szellemében. „A munka termelékenysége — mondotta Lenin — végeredmény, ben az új társadalmi rend győzel­me szempontjaiból a legfonto­sabb, a legfőbb dolog. A kapita­lizmus a munka termelékenysé­gének olyan fokát hozta létre, aminőt a feudalizmus nem is­mert. A kapitalizmust az győz­heti le véglegesen és az fogja véglegesen ' "győzni, hogv a szo­cializmus a munkának új, sokkal magasabb termelékenységét hoz­za. létre. Ez igen nehéz a.igen bo­szadalmas dolog, de megkezdtük és ez a legfontosabb." Ahhoz, hogy tervgazdálkodást szocialista módon folytassunk, nem elég az, how a tervet akár­milyen precízen el is készítjük és a gyakorlatba átültetjük, ha hi­ányzik belőle a versenyszellem. Ennek híján a terv merevvé és gépiessé válik. Ha a dolgozó nem tudja, nem ismeri a tervnek reá eső részét, akkor nem is lehet tisztában azzal —• ha még ön­tudatos kommunista is —, hogy vájjon eleget tett-e annak a fel­adatnak. ami reá esik a szocia­lizmust építő időszakban. Ma már mindenki tapasztalhat­ta és tisztában lehet azzal, hogy a szocialista tervgazdálkodásnak legdöntőbb célja a dolgozó nép életszínvonalának állandó eme­lése. Ennek viszont elengedhetetlen feltétele a kialakult, egészséges szocialista munkaverseny, ame­lyen keresztül a dolgozók állan­dóan többet, szebbet, jobhat ter­melnek és ami a legdöntőbb, ol­csóbban tudják az általuk gyár­tott cikket előállítani. E téren azonban még egy olyan hiba mu. tatkozik, amely alapos kerékkö­tője a fejlődésnek és ez pedig a terv egyénekre bontásának hiá­nya. A dolgozók túlnyomó része tisztában van a munkaverseny je­lentőségével, de egyesek mégsem tudnak résztvenni abban. Ennek oka az. hogy vannak még mun­katerületek, ahol a dolgozók az irányító szervek maradisága, vagy bürokratizmusa miatt még mindig csoport no rm ákb3 n kény­telenek dolgozni. A tervek munkapadokra, egyé­nekre való bontásával felszaba­dult a dolgozó az alól a fék alól, amely gátolta munkájában. Ugyanis hiába dolgozik többet, a keres ti ugyanannyi marad, mint azé, aki a csoportban a legkeve­sebbet termelt. A csoportnorma alapján nem érvényesülhet az sem, hogy mindenki képessége ezerint dolgozzék és aszerint kapja a fizetését. A bürokratikus maradiságot, amely rendszerint abban nyilvánul meg, hogy „hát ezen. vagy azon a munkaterüle­ten egyénekre bontani a tervet nem lehet", maradéktalanul fel kell számolnunk. Vannak ugyan ezen a téren nehézségek, de ezek a nehézségek nem megoldhatatla­leheseen bontani. Ekkor a bálabontó osztály egész szerelékét és berendezéséi; azonnal átalakítottuk, főleg a nedvesítő berendezést és ezután a tervet egyénekre bontani szin­te magától "értetődő volt. Meg kell mondanunk őszintén, hogy a dolgozók a munkának ezt az új módszerét eleinte kissé idegenkedve fogadták, ami ért­hető is, hiszen az osztályon dol­gozók között többen vannak olya­nok, akik már főbb évtizede dol­goztak régi munkamódszerrel és eleinte úgy ére&télk, hogy az új munkamódszer hátráltatja majd őket a hosszú időn keresztül szer­zett gyakorlattal szemben. Azon­ban a tervnek egyénekre bontása után hamarosan olyan meglepő eredmények születtek, amelyek a legmerészebb feltevést is túl­szárnyalták. Ezen az osztályon azelőtt 120 százalaknál többet nemigen tudtak teljesíteni, vi­szont a tervfelbontás után rövid • időre elértek 150—180—200, sőt 230 százalékot is. Ennek nyomán alakíthattuk meg Szegeden az első 200-as brigádot, amelyet az­óta nyomon követtek a más osz­tályokon létrejött 200-as brigá­dok is, sőt ma már közel állunk ahhoz, hogy megalakítsuk az el­ső 300-as brigádunkat is, mert üzemünkben nem ritkák már a 3—400 százalékon felüli teljesít­mények sem. Feladatunk tehát, hogy min­den lehetei lennek látszó terüle­ter ha kell, fenekestől is felfor­dítsuk a régi munkamódszert és ugyanakkor negkeressük a mód­ját annak, hogy a szocialista munka versenyben minden dolgo­zónak módja legven egyénileg résztvenni és ? szocializmust a maga módján építeni. Feladatunk még az is, acgv a legegyszerűbb képzettségű dolgozóval meg­ismertessük saját tervét, annak gyakorlati keresztülvitelét. Végül igen fontos feladat olyan normák kidolgozása. az eddigiek helyett, amelvek valóban tudo­mányos normák s amelyeket min­den dolgozó úgyszólván az első magyarázatra teljesen át tud te­kinteni és még tud érteni — mert ezen a téren még nem mondhatjuk el. hogy jól állunk. Sokszor nem hogv az egyazerű dolgozók nem ismerik ki magu­kat tökéletesen, hanem még a kénzett bérelszámoló csoportnak is komoly feladata volt a bonyo­lult normák folytán a bérelszá­molás. Például, amikor meg­kaptuk azt a rendelkezést, hogy 25-e helyett a jövóben a hó utol­só napjára kell lezárni a hóna­pot, az a veszély fenyegetett ben. nünket, hogy a dolgozók bérét l-e helyett 4-én vagy 5-én tudjuk csak kifizetni, És itt is újítás segített rajtunk, emellyel napra kész állapotban tudjuk tartani a bérelszámolás. Ennek az újítás­nak következtében már 30-án le­zárjuk a termelési eredményeket és 1-én fizetni tudunk. A munkásosztályban tehát megszületnek azok az újtipusú emberek, akik forradalmasítják az elavult módszereket és akik­nek tábora nanról-napra gyarap­szik, akik tisztában vannak a szo­cializmus építétének jelentőségé­vel. Csak félre kell dobni minden bürokratizmust és biztosítani keil számukra minden lehetőséget, hogy újabb és újabb eredmények szülessenek országépítő munká­juk nyomán. Simovics Hibái*

Next

/
Oldalképek
Tartalom