Délmagyarország, 1950. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-07 / 81. szám

VtníeV, 1950. április 7. A Szegedi Jutafonógyár NV dolgozói április negyediki munkafelajánlásuk teljesítésével készülnek Május elseje méltó megünneplésére A szegedi Jutafonógyár Nemzeti Váiialat dolgozói is valóraváltobták ígéreteiket, teljesítették, sőt közülük többen tűi is szárnyalták ápriEs 4-re, legnagyobb nemzeti ünnepünk méltó megünneplésére tett munkafelajánlásaikat. Amikor elmondják a különböző üzemrészek dolgozói, az április 4-e előtti néhány hét magasfokú iskola volt számukra, olyan iskola, melyben megtanulták, hogyan kell fokozni^ a termelést a szocializmust építő dolgozóknak és megtanulták, hogyan kell lelkesedni legközelebbi nagy nemzetközi ünnepünk, május l-e sikeréért. Szabó Ferencné kopszolónő az elmúlt év folyamán csak 98 százalékot teljesített, de az üzem államosítása óta a munkafelajánlások teljesítése során átlagos teljesítménye elérte, sőt meg is haladta a 130 százalékot. — Most már jól tudom, miért clolgozom — mondja Szabó Ferencné. Azt is tudom, hogy dolgozó néoünk és Pártunk nagy célkitűzéseinek végrehajtása^ érdekében meg kell kétszerezni szakmai és elméleti tudásomat és ezen keresztül teljesítménye-; inét is, mert csak így tudjuk : időellőtt sikerrel végrehajtani öt-! éves tervünket. Tudom, ha egyé- j ni tervemet teljesítem, nem isi marad el méltó jutalmam. Már eddig is sokat kaptam dolgozó népünk áilamától, ma már én is élmunkás vagyok. Csányi Jiózsefné is élmunkás már. Annakidején 101 százalékról induÉ, s most 128 stzázalékra teljesiti normáját. Nem regen tért haza tapasztalatcseréről az ezyik budapesti üzemből, sok éntékes tapasztalatot hozott haza, s örömmel adja á* tudását dolgozó társadnak, mert azt akarja, hogv niemcsak ő, de valamennyi dolgozó társa hasonló eredményeket érjen el a termelésben. A kopszolóban ddl'gozik Vida Pálné elvtársnő is, akit-már szintén büszkén viseli ragyogó* élmunkás jelvényét, hosszú idő óta 135 százalékot teljesít. A hároméves terv ideje alatt és az üzem államosítása ó;a Vidáné elvtársnő is nagy fejlődésen ment keresztel, de most már neki is egyéni tervei vannak arra vonatkozóan. hogyan ünnepel majd május 1-én. Jeleriűs mértékben akarja fokozni egyéni és minőségi teljesítményét amellett még nagyobb gondot fordít elméleti színvonalának emelésére is. Ocricó Antakié elvtársnő, az üzem legjobb szövomunkása nevéí viseli. Mostani átlagos teljesítménye 175 százalék. A legutóbbi jutalomkiosztáson öt is megjutalmazták jómunkájáért, ezért a jutalomért 6 I sem akar adós maradni. Ezt többI termeléssel bizonyítja be a Május l-ig hátralévő időben. Bihari Istvánné szövőnő és Tapodi Sándorné zsákszegő elmondják, hogy május l-re való készületükkel külön meg akarják köszönni Pártunknak és dolgozó népünknek, hogy a szegedi Jutafonógyárat is a dolgozók tulajdonába adták és ma már ők is a saját üzemükben végezhetik munkájukat és saját életük érdekében napröl-napra fokozhatják teljesítményüket. De ugyanezt mondja el Ördögh Jánosné elvtársnő, tizescsoportvezető és Varró Anna is. a többi tizescsoportvezető társával együtt. Naponta újabb és újabb eredményekkel bizonyítják be, hogy jól megértették Rákosi elvtárs szavát, amikor az önelégültség s a kicsinyesség veszélyére hivta fel figyelmüket. Megértették, hogy nem a végső cél volt április 4-e munkával való megünneplése, s nem a végső cél lesz május 1. megünneplése sem s éppen ezért napról-napra, hőnapról-hónapra fokozzák teljesítményeiket, csökkentik az önköltséget. Azt .akarják, hogy a Szegedi Jutafonóigyárban rövid időn belül még a nyoma se látsszék annak, hogy ez az üzem valamikor tőkés tulajdon volt s ők is hozzájárulnak a szocializmus mielőbbi megvalósításához. A tervfelbontás hatása a szocialista munkaversenyre 1950 január 1-ével megkezdtük első ötéves tervünket és ez év március utolsó napjaiban majdnem minden gyár befejezte az első év első negyedévi tervét. Nem volt könnyű az út idáig. 1945-ben a dicsőséges Szovjet Hadsereg kezünkbe adta a szabadságot és a. lehetőséget a szonok. Mutatja ezt egy konkrét dohánygyári példa is. Az egész országiban a dohányiparon belül sokáig megoldhatatlannak látszott a bálabontási osztályon dolgozók tervének egyénekre való bontása. Több országos vállalatvezetői értekezleten elfogadták azt a helytelen álláspontot, hogy a bálabonriáfenus építésére Az öntudatos \ tás tervét lehetetlen egyénekre doJgoaóferwk kemény harcot kel-! bontani. A szegedi Dohánygyárlett megvfanfofc a szétvert bmr-' ban ezen az osztályon általában zsoáeiíft maradványaival és aaok j 10—15-en dolgoztak csoportnorügyaökeiwel szemben S a ns»o>ka • mában hosszú ideig és 115—120 és harc kösreyette «ávó® népne-1 százaléknál nagyobb teljesítve!© munkát Wf«t«ittB& a | ményt elérni nem tudtak. Végül miiiikásosKtály poKtikaSas: i«ko- j azonban rájöttek arra, hogy a lázatJan tagjai között, akiket j kapitalizmusból örökölt berendeztermészetesen a tőkés társadalom • kediés alapján a tervet felbontanevett a maga képére. _ I ni valóban nem lehet, de ugyanHároméves tervlteftikel lép- i akkor felismertük, hogy annak tünk végeredményben a tervtár.- j nincs semmi akadálya, hogy ezt dálkodás útjára, amelynek: elfo- i a-; egész berendezést úgy átaladítása annakidején a Magyar ! kftsufc, hogv a tervet egyénekre EGY PILLANATRA SEM ÁLLUNK MEG TERMELÉSÜNK FOKOZÁSÁBAN Ujabb eredmények elérésére készülnek a Textilberuházási NV dolgozói A Textilberuházási Nemzeti Vállalat szegedi szerelő' éppen úgy, mint a többi üzemek dolgozói tisztességgel és becsülettel hajtották végre április 4-ére, szabadságunk ötéves évfordulójára tett munkafelajánlásaikat. Mint ismeretes a szegedi dolgozók előtt, március 6-án versenyre hívták ki az összes helybeli üzemek munkásait. vállalták, hogy a Textilkombinát gépparkjainak szerelési munkálatait június 20-a helyett már éprilis 4-re befejezik. A versenyfelhívástól kezdve még soha nem látott lelkesedéssel láttak a munkához, s a már megalakult, Malinovszkij 200-as brigád és a többi munkásbrigádok tagjai csaknem megkétszerezték teljesítményüket. A szovjet dolgozók példája nyomán, a moszkvai „Kaübr" gyár sztahánovista művezetőjének, Nikoláj Kosz Kzijszkijnek a segítségével indultak harcba újabb, nagyobb termelési eredmények kivívásáért, a régi technikai normák megdöntéséért. Szegedi viszonylatban egyedülálló vállalkozásuk teljes sikerrel végződött. A villanyszerelők „Kossuth" brigádja már március 25-én teljesítette munkafelajánlását. 'Az előfonó és a gyűríisfonó részleg szerelői pedig úgy, ahogy ígérték, hétfőn délután négy órakor az utolsó fonógép szerelését is befejezték. Ezzel a munkájukkal a március 15-i 196 százalékos átlagteljesítményüket 250 százalékra fokozták. Ennek a nagyszerű munkafelajánlásnak a végrehajtásával a szegedi Textilkombinát szerelőinek a munkájában valóban bekövetkezett a döntő fordulat, melyet bizalommal várt tőlük Pártunk és dolgozó népünk. — De egy pillanatra sem állunk meg termelékenységünk fokozásában — mondják a Malinovszkij 200-as brigád tagjai. Április 4-re elért eredményeink biztos alapjai következő nagy ünnepünk, május l-e méltó megünneplésének, Pósa Dezső elvtárs, a gyűrűsfonó részleg segédmunkása ezeket mondja: — Az elmúlt néhány bét olyan iskola volt számomra, melyben kevesen jártak eddig még a Textilkombinát dolgozói közül. Megtanultam, hogyan kell lelkesedni újabb eredmények eléréséért, s hogyan kell hasznosítani sikereinket a termelés frontján előttünk álló nagy feladatok végrehajtásában. Biztos vagyok abban, hogy május 1-én már ujabb sikerekrfil, ujabb győzelmekről adflatunk számot dolgozó társainknak, s akkor már ismételten elmondhatjuk, hogy egy újabb nagy lépéssel jutottunk közelebb a szocializmushoz. Ugyancsak így vélekedik az elért eredményekről Szűcs Gyula segédszerelő és Széli Mihály is, akik szintén jól kivették részüket április 4-re tett közös munkafelajánlásuk végrehajtásából. Gesicz Mihály elvtárs, a szerelőbrigád vezetője pedig ezeket mondja: — Most alaposan belekóstoüMa este ifjúsági előadás a Nemzeti Színházban Ma este fél nyolckor ifjúsági előadás keretében mutatja be a Szegedi Állami Nemzeti Színház a „Tamás bátya kunyhóját", amely napról-napra igen nagy sikert arat a szegedi doglozók körében. A Szegedi Állami Nemzeti Színház az ifjúsági előadás megrendezésével is lehetővé teszi, hogy a szegedi fiatalok kedvezményes áron tekinthessék meg a tanulságos és időszerű darabot, amely a száz év előtti Amerika arcán keresztül is hűen érzékelteti, hogyan élnek Amerikában ma az elnyomott, kizsákmányolt dolgozók. A fiatalság csoportos jegyigénylését mélyen leszállított árban a MINSz kultúrosztályán adhatja be. A jegyek kiadását a színház végzi, csoportos jegyigénylés időrendi sorrendben a MINSz kultúrosztályán történik. Az ülőhelyek ára 2 forint, az állóhelyek ára pedig 50 fillér. tunk a szervezett munka jelentőségébe. Dolgozó társaink ngg-y kedveit kaptak a termelés továbbfokozására, s újabb eredmények kivívására. Most mindannyian elhatároztuk, hogy még tökéletesebben, jobban megszervezzük a munkát. Most már nem elégszünk meg elért eredményeinkkel, mert az április 4-re való készülődés alkalmával beláttuk, hogy a szovjet dolgozók munkájának eredményei mellett a mi sikereink csak egészen kezdetlegesek. Túri Györgyi, a gyűrúsfonó szerelőbrigád.iának legfiatalabb nőtagja is nagy lelkesedéssel tekint a szocialista munka ünnepe. Május 1. elé. Túri Györgyi több dolgozó társával együtt — miután elvégezték a szerelési munkálatokat — átkerültek a fonodái termelési részleghez. mint elmondja, ma még bizony igen gyakori az üzemben a gépállás, több helyen újabb és újabb szűk keresztmetszetek, üzemzavarok ütik fel fejüket. De Május í-re már ezeket a hibákat is a lehetőséghez mérten csaknem teljesen kiküszöbölik. Korlátlanul emelkedhet az üzem teljesítménye, ezzel lehetővé válik a fonónők részéről számtalan sztahánovista eredmény elérése. A technikus brigád tagjai Is célul tűzték ki, hogy Nikoláj Rosszijszkij segítségével elért eredményeiket még tovább fejlesztjk. Gyümölcsöztetik azokat a tapasztalatokat, melyeket az április 4-i munkafelajánlások teljesítése során szereztek. Ez alkalommal különösen kitűnt jó szervező és szakmai felvi•ágosí ó munkájával Bodó Zoltán technikus, aki az elsők között tanulmányozta át Rosszijszkij füzeté' s a következő napokban már alkalmazta is a Rosszijszkijtól tanultakat. s ezzel a munkájával példát mutatott többi dolgozó társának is. azoknak, akjk kezdetben felii'etesen kezelték Rosszijszkij eredményeit. Különös dicsérete' érdemel ezért Bodó Zoltán, mert ezzel be: mutatta népünk és a Magyar Dol gozók Pártja célkitűzéseit, s ezzel világosan bebizonyította azt. hogy nemcsak párttagoknak, hanem a pártonkívülieknek js egyforma érdeke a magasabb termelési eredmények elérése, s ezen keresztül szocializmusunk építéseKammumsta Párt számára ke- _ meny harcot Jelentett. Azonban i győzött a Párt és sikerült a há-' roméves tervet megkezdeni. A hároméves terv iskola volt a munkásosztály számára és ez időszak a'latt minid a dolgozók, mind a gazdasági vezetők megtanul lak tervszerűen gazdálkodni. A hároméves terv során a Párt irányításával kialakult az újtipusú verseny, a szocialista munkavereeny úgy, hogy ezzel egyrészt lerakhattuk az ötéves tervünk előfeltételeit és alapjait, másrészt beindíthattuk azt a szocialista munkaverseny szellemében. „A munka termelékenysége — mondotta Lenin — végeredmény, ben az új társadalmi rend győzelme szempontjaiból a legfontosabb, a legfőbb dolog. A kapitalizmus a munka termelékenységének olyan fokát hozta létre, aminőt a feudalizmus nem ismert. A kapitalizmust az győzheti le véglegesen és az fogja véglegesen ' "győzni, hogv a szocializmus a munkának új, sokkal magasabb termelékenységét hozza. létre. Ez igen nehéz a.igen boszadalmas dolog, de megkezdtük és ez a legfontosabb." Ahhoz, hogy tervgazdálkodást szocialista módon folytassunk, nem elég az, how a tervet akármilyen precízen el is készítjük és a gyakorlatba átültetjük, ha hiányzik belőle a versenyszellem. Ennek híján a terv merevvé és gépiessé válik. Ha a dolgozó nem tudja, nem ismeri a tervnek reá eső részét, akkor nem is lehet tisztában azzal —• ha még öntudatos kommunista is —, hogy vájjon eleget tett-e annak a feladatnak. ami reá esik a szocializmust építő időszakban. Ma már mindenki tapasztalhatta és tisztában lehet azzal, hogy a szocialista tervgazdálkodásnak legdöntőbb célja a dolgozó nép életszínvonalának állandó emelése. Ennek viszont elengedhetetlen feltétele a kialakult, egészséges szocialista munkaverseny, amelyen keresztül a dolgozók állandóan többet, szebbet, jobhat termelnek és ami a legdöntőbb, olcsóbban tudják az általuk gyártott cikket előállítani. E téren azonban még egy olyan hiba mu. tatkozik, amely alapos kerékkötője a fejlődésnek és ez pedig a terv egyénekre bontásának hiánya. A dolgozók túlnyomó része tisztában van a munkaverseny jelentőségével, de egyesek mégsem tudnak résztvenni abban. Ennek oka az. hogy vannak még munkaterületek, ahol a dolgozók az irányító szervek maradisága, vagy bürokratizmusa miatt még mindig csoport no rm ákb3 n kénytelenek dolgozni. A tervek munkapadokra, egyénekre való bontásával felszabadult a dolgozó az alól a fék alól, amely gátolta munkájában. Ugyanis hiába dolgozik többet, a keres ti ugyanannyi marad, mint azé, aki a csoportban a legkevesebbet termelt. A csoportnorma alapján nem érvényesülhet az sem, hogy mindenki képessége ezerint dolgozzék és aszerint kapja a fizetését. A bürokratikus maradiságot, amely rendszerint abban nyilvánul meg, hogy „hát ezen. vagy azon a munkaterületen egyénekre bontani a tervet nem lehet", maradéktalanul fel kell számolnunk. Vannak ugyan ezen a téren nehézségek, de ezek a nehézségek nem megoldhatatlaleheseen bontani. Ekkor a bálabontó osztály egész szerelékét és berendezéséi; azonnal átalakítottuk, főleg a nedvesítő berendezést és ezután a tervet egyénekre bontani szinte magától "értetődő volt. Meg kell mondanunk őszintén, hogy a dolgozók a munkának ezt az új módszerét eleinte kissé idegenkedve fogadták, ami érthető is, hiszen az osztályon dolgozók között többen vannak olyanok, akik már főbb évtizede dolgoztak régi munkamódszerrel és eleinte úgy ére&télk, hogy az új munkamódszer hátráltatja majd őket a hosszú időn keresztül szerzett gyakorlattal szemben. Azonban a tervnek egyénekre bontása után hamarosan olyan meglepő eredmények születtek, amelyek a legmerészebb feltevést is túlszárnyalták. Ezen az osztályon azelőtt 120 százalaknál többet nemigen tudtak teljesíteni, viszont a tervfelbontás után rövid • időre elértek 150—180—200, sőt 230 százalékot is. Ennek nyomán alakíthattuk meg Szegeden az első 200-as brigádot, amelyet azóta nyomon követtek a más osztályokon létrejött 200-as brigádok is, sőt ma már közel állunk ahhoz, hogy megalakítsuk az első 300-as brigádunkat is, mert üzemünkben nem ritkák már a 3—400 százalékon felüli teljesítmények sem. Feladatunk tehát, hogy minden lehetei lennek látszó területer ha kell, fenekestől is felfordítsuk a régi munkamódszert és ugyanakkor negkeressük a módját annak, hogy a szocialista munka versenyben minden dolgozónak módja legven egyénileg résztvenni és ? szocializmust a maga módján építeni. Feladatunk még az is, acgv a legegyszerűbb képzettségű dolgozóval megismertessük saját tervét, annak gyakorlati keresztülvitelét. Végül igen fontos feladat olyan normák kidolgozása. az eddigiek helyett, amelvek valóban tudományos normák s amelyeket minden dolgozó úgyszólván az első magyarázatra teljesen át tud tekinteni és még tud érteni — mert ezen a téren még nem mondhatjuk el. hogy jól állunk. Sokszor nem hogv az egyazerű dolgozók nem ismerik ki magukat tökéletesen, hanem még a kénzett bérelszámoló csoportnak is komoly feladata volt a bonyolult normák folytán a bérelszámolás. Például, amikor megkaptuk azt a rendelkezést, hogy 25-e helyett a jövóben a hó utolsó napjára kell lezárni a hónapot, az a veszély fenyegetett ben. nünket, hogy a dolgozók bérét l-e helyett 4-én vagy 5-én tudjuk csak kifizetni, És itt is újítás segített rajtunk, emellyel napra kész állapotban tudjuk tartani a bérelszámolás. Ennek az újításnak következtében már 30-án lezárjuk a termelési eredményeket és 1-én fizetni tudunk. A munkásosztályban tehát megszületnek azok az újtipusú emberek, akik forradalmasítják az elavult módszereket és akiknek tábora nanról-napra gyarapszik, akik tisztában vannak a szocializmus építétének jelentőségével. Csak félre kell dobni minden bürokratizmust és biztosítani keil számukra minden lehetőséget, hogy újabb és újabb eredmények szülessenek országépítő munkájuk nyomán. Simovics Hibái*