Délmagyarország, 1950. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-30 / 100. szám

Vasárnap, tdSft, április M. BOLDOG MÁJUS 1 MOSZKVÁBAN A moszvai május elsejéket a boldog öröm és a derű jel­lemzi. Különösen bol­dogok ezen a napon a fiatalok, akik ha­talmas tömegekben vesznek részt a fel­vonuláson és az ön­feledt, hangulatos szó­rakozási lehetősége­ken. Az utcán itt is, ott is vidám táncoló csoportokat látunk tten a napon. Ifjú­munkások, parasztfia­talok. diákok egy. aránt kiveszik részü­ket a közös, vidám mulatságból. A jóked­vű fiatalok kis kört formálnak, előkerül a harmónika, vagy friss énekszó fejezi ki örö­müket és boldogan táncolnak, játszanak. Képünk is ilyen vi. dám jelenetet ábrázol, amelyen egy moszkvai kislány perdiitl ki mosolygó társai közül a kör Közepére és tán­cot jar hangos ének­szó mellett. Még a legfiatalabbak, a kis úttörők is megtalálják a maguk szórakozását a boldog moszkvai május elsejében. Képünkön egy kis úitörő-jelölfet láthatunk, amint ő is kedvesen táncolni A világ minden dolgozója megün­nepli májua elsejéti a nemzetközi proletariátus nagy ünnepét, a mun­ka ünnepnapját. Május elsején fo­kozottan kifejezik gyűlöletüket a népelnyomó, imperialista háborús uszítókkal szemben és ugyanakkor ragaszkodó szeretetüket a népeket felszabadító Szovjetúnió iránt. Amerikt ban és a marshallizáU or­szágokban emberi jogaikért, mun­káért, nagyobb darab kenyérért, jogos bérköveteléseik kiharcolásáért vonulnak fel a dolgozók a gyárak, bankok tőkés urai ellen. A Szov­jetúnióban és a népi demokráciák országaiban a tőkések uralma aló! felszabadult dolgozók határtalan lelkesedéssel ünneplik a dicsőséggé vált munkát, ünneplik a béketábor nagy vezetőjét, a Szovjetuniót, élén a világbéke harcosával, Sztálin elv­társsal. Képünkön a május elsején fel vonuló moszkvai dolgozók egy cso­portját láthatjuk, amint Sztálin elv­társ képével, lelkesen éljenezve ha­ladnak el a dísztribün előtt. A moszkvai Vörös-téren minden május elsején reggeltől estig áramlik a vége­láthatatlan tömeg és hatalmas transzparensek, Sztálin-képek, zász­lók, a legváltozatosabb díszítések teszik tarkává a menetet. Világ dolgozói! Leplezzétek le a háborús gyuitogatók bűnös terveit! Szélesítsétek és erősítsétek a béke hivei hatalmas frontját! A béke védelme — a világ valamennyi né­pének ügye! (A Bolsevik Párt május 1-1 jelszavaiból) Sztálin május elsejéről Minden osztálynak megvannak a maga szeretett ünnepei A nemesség bevezette a maga ünnepeit és azoknak hirdetik a „io­got" a parasztok kifosztására. A burzsoáziának megvannak az ün­nepei és azoknak „igazolják" a „jogot" a munkásság kizsákmá­nyolására. Vannak ünnepek és azokon magasztalják a fennálló rendet, melyben a dolgozók nyomorban pusztulnak el. míg a naplopók belefulladnak a bőségbe. Kell, hogy legyen saját ünnepe a munkásoknak is és ezen hirdetniök keli: általános munkakötelesség, általános szabadság, általános egyenlőség, minden embernek. Ez az ünnep május else­jének ünnepe!" Igy döntöttek a munkások még 1889-ben! Hatvan éve a munkásosztály ünnepe május 1 Páris, 1889. július 14 . Száz éve rombolták le a Baslille-t... A mun­kásosztály nemzetközi vezetői itt, Párisban üléseznek... S megszületik a határozat: A munkásságnak, mely éjt nappallá téve dolgozik, sokszor még az ünnepeken is, a kizsákmá­nyolt munkásságnak, a tökével szem­ben a munkásnak Is kell, hogy le­gyen ünnepe, legalább egy nap egy esztendőben. S új ünnep születik: MÁJUS 1. És 1890 májas 1-én először a vi­lágon ünnepel a munkásság. Nem indulnak meg reggel a gyárakban a gépek, utcára özönlik a nyomorta­nyák, a külvárosok népe; Mi is élünk, sőt nekünk köszönhetitek ti urak is, hogy élhettek. Jogunk van hát az élet napsugaras oldalához is, nemcsak mindig az árnyékhoz, A tűzben edződik acéllá a vasérc. I Harcban edződött le győzhetetlenné I a munkásosztály is. A május 1-éken egyre többen és többen, egyre több és több helyen lepik el az utcákat a munkások. S a hatalmas, fegyelme* zett, megingathatatlan tömegek már beszélnek önmaguk helyett is; — Nem mindig leszünk mi elnyomottak, készül már a mi jövőnk, a m; igaz­ságos rendünk. S a jövőnek nem lehet, nem lehe­tett sohasem útjába állni. Sem csendőrszurony, sem rendőrkordon, sem detektívek hadserege, sem min­dent eltaposó páncélautók, sem Londonban és sem Párisban, sem Moszkvában és sem Budapesten, sem Sanghaiban és sem Kairóban nem akadályozhatták meg május 1 meg. ünneplését. A munkásosztály volt az erősebb, a munkásosztály állta a harcot. ... S állni fogja a végsőt is a vég. ső győzelemig . ., A híres harkovi május elseje ötvenedik évfordulója igyekszik a vidám hármon ilia­szóra. Mosolygó arcú felnőttek veszik körül, akik derűsen gyö­nyörködnek az apróság mozdu­lataiban. A szovjet dolgozók igen szere­tik a gyermekeket, láthattuk ezt a nagy szeretetet a nálunk járt felszabadító Szovjet Had­sereg katonáinál is, akik való­sággal rajongó szeretettel vet­ték körül a magyar dolgozók gyermekeit. A szovjet dolgo­zók örömmel gyönyörködhetnek gyermekeikben, hiszen tudják, hogy biztos, nyugodt jövő. szé­leskörű munkalehetőségek vár­na® rájuk. A szovjet fiatalok nem a munkanélküliség bizony­talan jövőjébe indulnak, hanem megnyílt előttük a tanulásnak, a szabad pályaválasztásnak min­den lehetősé te. Minden fiatal ta­nulhat és olyan pályán fejtheti ki képességeit, amelyhez legin­kább kedvet érez. A szovjet fia­talok nem a bizonytalan jövő számára tanulnak, hanem tud­ják, hogy tanulásukkal, munká­jukkal a kommunizmus építésé­hez segítenek hozzá. Ezt tudják szüleik is. ezt tudják a Szovjet­únió -nilliói és ez teszi olyan boldoggá, derűssé a szovjet dol­gozók május elsejei ünneplését. A moszkvai május elsejék mindig felejthetetlenek a szovjet főváros dolgozói számára, de felejthetetlenek a Szovjetúnió többi városaiban, falvaiban ren­dezett ünnepségek is. Mindenütt lelkes, vidám emberek vesznek részt a felvonulásokon, ünnepsé­geken: új erőt merítenek napi munkáinkhoz s még nagyobb munkalendülettel folytatják a rájuk váró feladatok elvégzését. A május elsejét megelőző na­pokban a harkovi üzemekben, hi­vatalokban, a város klubjaiban és iskoláiban, mindenütt a har­kovi munkások első májusi ün­nepségéről beszéltek. A dolgozók I ezrei keresték fel azokat a helye­ket, ahol a város proletáriátusa forradalmi cselekvésbe lendült. Harkovban az első májusi tö­megtüntetést 1899-ben tartották Ettől kezdve a munkások minden május elsején vörös zászlókkal vonultak az utcákon, tüntettek és sztrájkot szerveztek. Különösen jelentős esemény volt az 1900-as májusi tüntetés, amelyen 10 ezer munkás vett részt. Lenin akkori­ban ezt írta: „A harkovi májusi tüntetés megmutatja, hogy milyen hatal­mas politikai demonstrációvá vál­hat a munkások ünnepének meg­ünneplése ... Mi tette Har'cov májusi napjait fontos esemo.ny­nyé? A munkások tömeges rész­vétele a sztrájkban óriási, eírek­re menő gyűlések az utcákon, amelyeken vörös zászlókat bon­tanak és követelésekkel lépnek fel, amelyeket kiáltványokba fog­lalnak. ezeknek a követelésekuek forradalmi jellege: nyolc írás munkanap és politikai szabad­ság. Azt a mesét, hogy az orosz munkások még nem érettek a po­litikai harcra, hagv számukra legfontosabb a tisztán gazdasági harc, amely csak pillanatnyilag és csak apránként egészíthető ki egyes politikai reformokra irá­nyuló részleges politikai rgitá­cióval, de nem fejleszthető Orosz­ország egész politikai rendszere elleni küzdelemmé — ezt a me­sét döntően megcáfolta a harko­vi május elseje." Azóta fél évszázad telt el. Mennyire megváltozott az ólat! A vidéki várost, amilyen Harkov az Októberi Forradalmat megelő­zően volt, Lenin és Sztálin párt­jának vezetésével a Szovjetunió egyik leghatalmasabb ipari és tudományos központjává vá'toz­tatták. A város régi lakói még emlé­keznek, hogy az egykori vas­csenszkovoi városszélen, ahol má­jus elsején a vasutasok Össze­gyűltek, csak árkok voltak, ame­lyeket szegényes házikók veitek körül. Most iparvállalatok óriási tömbjei, többemeletes épületek, iskoláit, főiskolák. kórházak, könyvtárak, sportpályák emel­kednek helyükön. A harkoviak büszkesége, az Ipar Háza, a vasutasok kultúr­palotája és más pompás épüle­tek sorakoznak ott, ahol az első májuni gyűléseket tartották , és ahol a munkások először tűztek össze a cári rendőrséggel. Az első májusi ünnepségek ide­jén Harkov határa a mai villanv­mechanikai gvárnál húzódott. Most innen még 12 kilométernyi hosszúságban nyúlik a Sztálin­e.ugárút, a város egyik főútja. A sugárút mentén, hatalmas válla­latok, amelyeknek termékeit az egész ország ismeri. De még tá­volabb. a traktorgyáriak kiter­jedt lakótelepénél sem ér véget Harkov, — új üzemek, munká­sok új lakóházai és kultúrális épületek sora -pül. A város dolgozói büszkén gon­dolnak pártjukra, amely a szo­cialista országot vezeti. A má­jus elseje előtti napokban, míg az idősebbek felidézik a régi má­jusi tüntetések dicső napjait, a harkovi munkásosztály hősies harcának emlékezetére a vasúti gépgyár, a mozdonyjavító, a vá­gón javítógyár, a vasúti műhe­lyek és a régi üzemek dolgozói ünneplő munkát folytattak, ha­talmas kötelezettségeket teljesí­tettek. A sztahánoviíták százai jelen­tősen túlteljesítették termelési feladataikat és az Októberről el­nevezett vasúti műhelyből min­den egyes, határidő előtt meg ja­vított mozdony ezzel u felirattal futott ki: „A híres harkovi Má­jus Elseje 50,' évfordulójának tiszteletére!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom