Délmagyarország, 1949. november (6. évfolyam, 254-277. szám)

1949-11-30 / 277. szám

VI. ÉVF. 277. SZÁM. ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1949 NOVEMBER 30. December 5-ére összehívták az országgyűlést Közlemény a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának értekezletéről November második felében a Tá­jékoztató Iroda értekezletet tartott Magyarországon, amelyen a követ­kező pártok képviselői vettek részt: Bulgária Kommunista Pártia; Cser­venkov V és Poptomov V, elvtársak; Román Munkáspárt: Gheorghiu-Dej G., Kisinevski I. és Mogyorós A. elv­társak; Magyar Dolgozók Pártja: Rákosi M., Gerő E., Révai J és Ká­dár J, elvtársak; Lengyel Egvesült Munkáspárt: Berman J. és Za­vadszky A. elvtársak; Szovjelúnió Kommunista (bolsevik) Pártja: Szuszlov M. és Judin P. elvtársak; Francia Kommunista Párt: Duclos J., Fajon E. és Cogniot G. elvtár­sak; Csehszlovákia Kommunista Pártja: Slansky R., Bastovansky S.. Kopriva L. és Geminder B. elvtár­sak; Olasz Kommunista Párt; Tog­liatti P„ D'Onofrio E. és Cicalini A. elvtársak. Az értekezleten a következő be­számolókat tartották: Szuszlov M. A béke védelme elvtárs: „A béke védelme és harc a háborús gyújtogatok ellen"; Togliatti P. elvtárs: „A munkásosztály egy­sége és a kommunista és munkáspártok feladatai" és Gheorghiu-Dej G. elv­társ: „A jugoszláv kommunis-a párt gyilkosok és kémek hatalmában." Véleményeik kicserélése után az értekezlet résztvevői teljes mérték­ben összeegyeztették nézeteiket és egyhangúlag elfogadták a határoza­tokat. és harc a háborús gyújtogatok ellen A Bolgár Kommunista Párt, a Román Munkáspárt, a Magyar Dol­gozók Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szovjetunió Kommu­nista (bolsevik) Pártja, a Francia Kommunista Párt, az Olasz Kommu­nista Párt és a Csehszlovák Kom­munista Part képviselői megtárgyal­ták a béke védelmének és a háborús gyújtogatok elleni harcnak a kérdé­sét és egyhangúlag az alábbi követ­keztetésekre jutottak: Az utolsó két esztendő eseményei teljes mértékben igazolták annak az elemzésnek a helyességét, melyet a Kommunista és Munkáspártok Tájé­koztató Irodájának első tanácskozá­sa 1947 szeptemberében a nemzetkö­zi helyzetről adott, Ez időszak alatt még világosabban és még élesebben megmutatkozott a két vonal a világpolitikában — egyfelől a Szovjetúnió vezette demo­kratikus, imperialistaellenes tábor vonala, amely tábor állhatatos és következetes harcot vív a népek kö­zötti békéért, a demokráciáért, másfelől az Egyesült Államok ural­kodó körei vezette imperialista, de­mokráciaellenes tábor vonala, amely tábor alapvető célja az an­gol—amerikai világuralom erősza­kos megvalósítása, idegen országok és népek leigázása, a demokrá­cia szétzúzása és új háború ki­robbantása. Emellett az imperialista tábor agresszivitása tovább fokozó­dik. Az Amerikai Egyesült Államok és Anglia uralkodó körei nyíltan folytatják az agresszió és az új há­ború előkészítésének politikáját. Az imperialista tábor és a hábo­rú ellen folyó harcban megnöveked­tek és megerősödtek a béke, a de­mokrácia és a szocializmus erői. A Szovjetúnió erejének további növe­kedése, a népi demokratikus orszá­gok politikai és gazdasági megerősö­dése és rátérésük a szocializmus épí­tésének útjára, a kínai népforrada­lom történelmi győzelme a belső reakció és az amerikai imperializ­mus egyesült erői felett, a Német Demokratikus Köztársaság megte­remtése, a kommunista pártok meg­erősödése és a demokratikus mozga­lom növekedése a kapitalista orszá­gokban, a béke hívei mozgalmának óriási lendülete — mindez az impe­rialistaellenes és demokratikus tá­bor komoly kiszélesedését és meg­erősödését jelenti. Ugyanekkor az imperialista és demokráciaellenes tábor gyengül. A demokrácia és a szocializmus erőinek sikerei, az érlelődő gazdasá­gi válság, a tőkés rendszer általá­nos válságának további kiéleződése, e rendszer külső és belső ellent­mondásaínak a kiéleződése — az imperializmus fokozódó gyengülésé­ről tanúskodik. A nemzetközi erőviszonyok meg­változása a béke és a demokrácia tábora javára veszett dühöt vált ki az imperialista háborús gyujtogatók körében. Az angol-amerikai imperia­listák arra számítanak, hogy háború által megváltoztatják a történelmi fejlődés menetét, megoldják külső és belső ellentmondásaikat és ne­hézségeiket, megerősítik a monopol­tőke helyzetét és meghódítják a világuralmat. Az imperialisták, érezve, hogy az idő ellenük dolgo­zik, lázas sietséggel tákolják össze a reakciós erők különböző blokk­jait és szövetségeit agresszív terveik megvalósítására. Az angol-amerikai imperialista blokk egész politikája új háború előkészítését szolgálja. Ez kifeje­zésre jut abban, hogy a Németor­szággal és Japánnal való viszony békés rendezését meghiúsítják, Né­metországot szétdarabolták, nyugati övezeteit és az amerikai csapatok által megszállt Japánt a fasizmus, a revans-szellem melegágyává és felvonulási területté változtatják e blokk agresszív terveinek megvaló­sítására. Ezt a politikát szolgálja a Marshall-féle rabszolga terv és közvetlen folytatása, a Nyugati Szö­vetség, valamint az Északatlanti ka­tonai blokk, amely valamennyi bé­keszerető nép ellen irányul, a fékte­len fegyverkezési verseny az Egye­sült Államokban és a nyugateurópai országokban, a katonai költségveté­sek felduzzasztása és az amerikai támaszponthálózat kiszélesítése. Ez a politika kifejezésre jut abban is, hogy az angol-amerikai blokk el­utasítja az atomfegyver betiltását — noha az amerikai atom-monopó­lium legendája összeomlott — és mindenképpen szítja a háborús hisztériát. Ez a politika határozza meg az angol-amerikai blokk egész vonalát az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében, amely arra irányul, hogv az ENSZ-t aláássa és az amerikai monopóliumok eszközévé változ­tassa. Ez a politika, amelynek célja, hogy az imperialisták kirobbantsák az új háborút, a budapesti pör ál­tal leleplezett Rajk—Brankov-féle összeesküvésben is kifejezésre ju­tott. Ezt az összesküvést angol-ame­rikai körök szervezték a népi demo­kratikus országok és a Szovjetunió ellen, a nemzetközi imperialista re­akció ügynökségévé vált Tito-féle fasiszta, nacionalista klikk segítsé­gével. Az új háború előkészítésének po­litikája a kapitalista országok nép­tömegei számára azt jelenti, hogv szüntelenül növekvő adóterheik el­viselhetetlenné válnak, a dolgozó tömegek nyomora fokozódik, mi­közben fegyverkezési versenyen a monopóliumok mesébe illó extra­profitot zsebelnek be. Az érlelődő gazdasági válság a kapitalista or­szágok dolgozói számára még na­gyobb nyomort, munkanélküliséget, éhséget hoz, rettegést a halnapi naptól. A háborút előkészítő politi­kával együtt jár, hogy az uralkodó imperialista körök szakadatlan tá­madást vezetnek a néptömegek ele­mi létérdekei és demokratikus sza­badságjogai ellen, hogy erősödik a reakció a társadalmi, politikai és szellemi élet minden területén, hogy fasiszta módszereket alkalmaznak a népek haladó és demokratikus erőivel szemben. Az imperialista burzsoázia ezekkel a rendszabályok­kal a hátországot próbálja előké­szíteni rablóháborúja számára. Ilymódon az angol-amerikai blokk a fasiszta támadókhoz hasonlóan folytatja az új háború előkészítését minden irányban: katonai stratégiai rendszabályok, politikai nyomás és zsarolás, gazdasági terjeszkedés és a népek leigázása, a tömegek ideoló­giai mérgezése és a reakció foko­zása útján. Az amerikai imperializmus urai az új világháború kirobbantására és a világuralom meghódítására irá­nyuló terveiknél nem számolnák az imperializmus tábora és a szocializ­mus tábora közötti reális erőviszo­nyokkal. Világuralmi terveiknek még kevésbbé van talaja, még inkább kalandor jellegűek, mint a hitleris­ták és a japán imperialisták tervei voltak. Az amerikai imperialisták nyilvánvalóan túlbecsülik saját ere­jüket s lebecsülik az imperialista­ellenes tábor növekvő erejét és szer­vezettségét. A történelmi helyzet ma gyöke­resen különbözik attól a helyzettől, amelyben a második világháborút készítették elő: a mai nemzetközi viszonyok között a háborús gyujto­gatóknak összehasonlíthatatlanul nehezebb valóraváltani véres ter­veiket. „A közelmúlt háború bor­zalmai túl elevenék a népek emlé­kezetében és túl hatalmasak a bé­kéért síkraszálló társadalmi erők, semhogy Churchill tanítvánvai az agresszió terén legyűrhetnék és új háború irányába fordíthatnák őket." (I. Sztálin.) A népek nem akarnak háborút és gyűlölik a háborút. Mindjobban felismerik, milyen szörnyű szaka­dékba próbálják őket taszítani az imperialisták. A Szovjetunió, a népi demokratikus országok, valamint a nemzetközi munkás- és demokrati­kus mozgalom fáradhatatlan harcát a békéért, a szabadságért, a népek függetlenségéért, a háborús gyujto­gatójf ellen — napról-napra egyre erőteljesebben támogatják a legszé­lesebb néptömegek a világ minden országában. Ebből ered a békemozgalom ha­talmas fejlődése. Ez a mozgalom, amely több, mint 600 millió embert egyesít, szélesedik és növekszik, átfogja a világ minden országát és a háborús veszedelem ellen küzdők egyre újabb tömegeit vonja soraiba. A békemozgalom szemléltetően mu­tatja: a néptömegek a béke ügyét saját kezükbe veszik és kifejezik törhetetlen akaratukat, hogy meg­védik a béke ügyét és megakadá­lyozzák a háborút. A béke ügye szempontjából azon­ban hibás és káros volna lebecsülni z új háború veszedelmét, amelyet az imperialista hatalmak, ilükön az Amerikai Egyesült Államokkal és Angliával, készítenek elő. A demokrácia és a szocializmus erői hatalmas megnövekedésének nem szabad arra vezetnie, hogy a béke igaz harcosai megnyugodjanak. Mélységes, megbocsáthatatlan téve­vedés volna azt hinni, hogy a há­borús veszedelem csökkent. A tör­ténelmi tapasztalat azt tanltja, hogv minél reménytelenebb az imperia­lista reakció ügye, annál dühödtebb ez a reakció, annál jobban nő a háborús kalandok veszedelme. Csak a népek legnagyobb éber­sége, kemény elszántsága, hogy min­den erejüket latbavetve, minden eszközzel küzdjenek a békéért — csak igy lehet meghiúsítani az új háború gyujtogatóinak bűnös szán­dékait. Az új háború növekvö veszedel­mének körülményei közepette nagy történelmi felelősség hárul a kom­munista- és munkáspártokra. A harc a szilárd és tartós békéért, a béke erőinek szervezéséért és tömöríté­séért a háború erői ellen — ez áll­jon ma a kommunista pártok és demokratikus szervezetek egész te­vékenységének központjában. Annak a nagy és nemes feladat­nak a megvalósítására, hogy meg­mentsék az emberiséget a háború veszélyétől, a kommunista és mun­káspártok képviselői szerint a leg­fontosabb teendők a következők: 1. Még szívósabban kell munkál­kodni a békemozgalom szervezeti megerősítésén és kiszélesítésén, a lakosság újabb és újabb rétegeit kell bevonni e mozgalomba,, az egész nép mozgalmává kell változtam. Különös figyelmet kell fordítani ar­ra, hogy a békemozgalomba bevon­ják a szakszervezeteket, a női, ifjúsági, szövetkezeti, sport, kultu­rális-felvilágositó, vallási és más szervezeteket, valamint tudósokat, írókat, újságírókat, a kultúra műve­lőit, parlamenti és más politikai és közéleti személyiségeket, akik a béke védelmében, a háború ellen lépnek fel. Ma különös erővel kerül homlok­térbe az a feladat, hogy a béke összes becsületes híveit — tekintet nélkül vallásukra, politikai felfo­gásukra és pártállásukra — tömö­rüljenek a békéért, az emberiséget fenyegető új háborús veszedelem ellen folyó legszélesebb harc alap­ján. 2. A békemozgalom további kifej­lesztése szempontjából döntő jelen­tőségű a munkásosztály egyre cse­lekvöbb részvétele ebben a mozga­lomban, összeforrottsága, sorainak egysége. Ezért a kommunista és munkáspártok elsőrendű feladata, hogy a békéért harcolók soraiba bevonják a munkásosztály legszéle­sebb rétegeit, megteremtsék a mun­kásosztály szilárd egységét, meg­szervezzék a proletáriátus különbö­ző osztagainak együttes fellépését a békéért és országaik nemzeti füg­getlenségéért való harc közös alap­ján. 3. A munkásosztály egységét csakis a jobboldali szocialista sza­kadárok, a munkásmozgalom bom­lasztói ellen folytatott erélyes harc­ban lehet kivívni. A jobboldali szocialisták, mint Bevin, Attlee, Blum, Guy-Mollet, Spaak, Schumacher, Renner, Sara­gat stb., a reakciós szakszervezeti vezetők, mint Green, Carey és Dea­kin stb. a szakadár és népellenes politika megvalósítói — főellensé­gei a munkásosztály egységének, szekértolói a háborús gyujtogatók­nak, kiszolgálói az imperializmus­nak. Árulásukat álszocialista, koz­mopolita frazeológiával leplezik. A kommunista és munkáspártok­nak. lankadatlanul küzdve a bé­kéért, napról-napra le kell leplez­niük a jobboldali szocialista vezé­reket, akik a béke leggonoszabb el­lenségei. Mindenképpen fejleszfeni és erősíteni kell az együttműködést és akcióegységet a szocialista pár­tok alsó szervezeteivel és egyszerű tagjaival. Támogatni kell ezekben a pártokban minden valóban becsü­letes elemet, megmagyarázva nekik a reakciós jobboldali vezérek rom­lásba vivő politikáját. 4. A kommunista és munkáspár­toknak a népek közötti szilárd és tartós béke legszélesebbkörű propa­gandáját kell szembe szögezniük az agresszorok embertelen propa­gandájával, akik arra törekszenek, hogy Európa és Ázsia országait véres harcmezövé változtassák. Fá­radhatatlanul le kell leplezniük az agresszív blokkokat és katonai-poli­tikai szövetségeket (elsősorban a Nyugati Szövetséget és az Északat­lanti blokkot); széleskörű felvilá­gosítással kell megmagyarázniok, hogy egy új háború a népekre a leg­súlyosabb szenvedéseket zúdítaná és óriási rombolásokat okozna, hogy a háború elleni harc és a béke vé­delme — a világ valamennyi népé­nek ügye. El kell érni, hogy a há­ború propagandáját, a faji gyűlö­löletet és a népek közötti ellensé­geskedés propagandáját, amit az angol-amerikai imperialisták űznek — az egész demokratikus közvéle­mény minden országban élesen visszautasítsa. El kell érni, hogy az új háború propagandistáinak ne legyen egyet­len fellépése sem, melyre a béke becsületes hívei ne adnák meg a választ. 5. Messzemenően fel kell hasz­nálni a békéért folyó tömegharc bevált, új és hatékony formáit, aminők a városi és falusi békevé­delmi bizottságok, petíciók és tilta­kozások szervezése, békeszavazások, amit széles körben alkalmaztak Franciaországban és Olaszország­ban. A háborús készülődéseket le­leplező irodalom kiadása és ter­jesztése, gyűjtések a békéért folyó harc céljaira, az új háborút propa­gáló filmek, újságok, könyvek, fo­lyóiratok, rádiók, intézmények és egyének bojkottjának megszervezé­se — mindez ma a kommunista és munkáspártok igen fontos föladata. 6. A kommunista és munkáspár­tok a kapitalista országokban köte­lességüknek tekintik, hogy a nem­zeti függetlenségért és a békéért folytatott harcot egybeolvasszák az agresszív amerikai imperializmus közvetlen kiszolgálóivá vált bur­zsoá kormányok nemzetellenes, áruló politikájának fáradhatatlan leleplezésével. Kötelességüknek te­kintik, hogy a? ország összes demo­kratikus, hazafias erőit egyesítsék a következő harci jelszavakkal: le kell rázni a szégyenletes igát, mely az amerikai imperialistáknak való szolgai alárendeltségben jut kifeje­zésre; vissza kell térni az önálló kül- és belpolitika útjára, amely a népek nemzeti érdekeit szolgália. Tömöríteni kell a tőkés országok legszélesebb néptömegeit a demo­kratikus jogok és szabadságok vé­delmére, fáradhatalanul felvilágo­sítva őket, hogy a béke védelme elválaszthatatlan a munkásosztály és a dolgozó tömegek legközvetle­nebb érdekeinek védelmétől, gazda­sági és politikai jogaik védelmétől. Fontos feladatok állnak Francia­ország, Olaszország, Anglia, Nyu­gal-Némelország és más országok kommunista pártjai előtt, amely országok népeit az amerikai impe­rialisták ágyútöltclékként akarják felhasználni agresszív terveik meg­valósítására. E pártok kötelessége, hogy még nagyobb erővel fejlesszék ki a harcot a békéért, az angol­amerikai háborús gyujtogatók bű­nös szándékainak meghiúsításáért. 7. A népi demokratikus orsz.ágok és a Szovjetunió kommunista é3 munkáspártjai előtt az a feladat áll, hogv a háborús gyujtogatók és szekértolóik leleplezésével együtt még jobban megszilárdítsák a béke és a szocializmus táborát a béke t

Next

/
Oldalképek
Tartalom