Délmagyarország, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-23 / 194. szám

Felavatták a dorozsmai gépállomási Termelöcocort alakiA Tápén, Dorozsmán, Zsombón ti. evi. 194 szám. Ara 61) fillér R SZGVJÜUHIO FIGYELMEZTETI JUGOSZLÁVIA KORMÁNYÉT, kénytelen lesz hatékonyalib eszközökkel megvédeni a Jugoszláv ában élő szoviel állampolgáiok fogait fTASZSZJ Július 25-én a szovjet kormány jegyzéket intézett a jugoszláv kor­mányhoz azzal kapcsolat­ban, hogy Jugoszláviában élő szovjet polgárokat jog­talanul letartóztattak. Jú­lius 30-án a jugoszláv kor­mány válasz jegyzéket kül­dött a szovjet kormánynak. Augusztus 18-án a szov­jet kormány a következő tartalmú jegyzéket intézte a jugoszláv kormányhoz: — A jugoszláv kormány július 30-i jegyzékével kap­ísolatban, amelynek tartal­mát hamisnak és politikailag íelyt nem állónak kell tekin­teni, a szovjet kormány szük­ségesnek tartja, hogy a kö­vetkező megjegyzéseket te­?ye: — A jugoszláv kormány július 30-i jegyzékében kí­sérletet tesz arra, hogy ki­térjen az elől a vád elől, hogy a Jugoszláviában élő szovjet állampolgárokkal szemben durva önkényt és kegyet­len megtorlásokat alkalmaz­lak. A jugoszláv kormány teljes hallgatással mellőzi a szovjet állampolgárok jogta­lan letartóztatására vonatko­zó tényeket, amelyek a letar­tóztatott szovjet állampolgá­rokkal szemben alkalmazott elviselhetetlen és embertelen börtönrendszerről tanúskod­nak, amelyek eredményekép­pen sok bebörtönzött a kín­zások, ütlegelések és élelmi­szerhiány következtében rendkívül leromlott állapotba jutott, ami életébe kerülhet. — A jugoszláv kormány ahelyett, hogy a szovjet kor­mány július 25-i jegyzékében emelt vádakra válaszolt vol­na, megkísérli, hogy ezeket a kérdéseket más kérdéssel helyettesítse, mégpedig a szovjet állampolgárok jogta­lan letartóztatására vonatko­só indokok kérdésével, gon­iolva, hogy ezzel igazolhatja 4 jugoszláv szerveknek a szovjet állampolgárokkal szemben állatias magatartá -át és más bűntetteit. 0 — A szovjet állampolgárok jogtalan letartóztatásának és i jugoszláv szervek velük szemben tanúsított állatias viselkedésének fő indokaként a jugoszláv kormány azt a körülményt hozza fel, hogy a letartóztatott szovjet ál­lampolgárok a múltban fe­hérgárdista emigránsok vol­tak és a múltban ellenséges magatartást tanúsítottak Szovjetunióval szemben. A jugoszláv kormány jegyzéké­5en arra hivatkozik, hogy a letartóztatottak közül sokan i múltban ellenségként lép­-ek fel a Szovjetunió, a Szov­jet Hadsaereg és a szovjet kormány vezetői ellen. Mind­ez azonban régóta ismeretes és nem jelent semmi újat. — Ismeretes, hogy a jelen­leg Jugoszláviában élő miud a 12.000 orosz emigránst, azokat is, akik a második világ­háború után felvették a szov­jet állampolgárságot és azokat is, akik ezt nem tették, — ismeretes, hogy ezeket az embereket a szovjet hatalom 28 évvel ezelőtt a fehérgár­dista tábornokok, Denikin, Wrangel, Krasznos fölött aratott győzelem után, ki­seprűzte a Szovjetunióból, kisöprűzte, mint a nép ellen­ségeit. Érthető, hogy ezek a fehérgárdista elemek harot folytattak a szovjet rendszer ellen, becsmérelték a szovjet hatalmat és a szovjet veze­tőket és amennyire csak te hették, kárt okoztak a Szov­jetuniónak. Ismeretes továb­bá, hogy ezek o Szovjetunió­ból kisöprűzött fehérgárdis­ták Jugoszláviában találtak fő oltalmat és menedéket, hogy Jugoszlávia volt az az európai ország, ahonnan ezek a fehérgárdisták több mint két évtizeden át folytatták aknamunkájukat a Szovjet­unió ellen. így volt a múlt­ban. — Ismeretes azonban az is hogy később, a második vi­lágháború idején, amikor a fasiszta Németország veresé­ge bizonyossá vált, a fehér­gárdisták hangulata kezdett megváltozni, a jugoszlávia orosz fehérgárdista emigráció csoportokra kezdett felbom­lani, amelyekből' a Szovjet­unió legmegrögzöttebb ellen­ségei a Szovjet Hadsereg által Jugoszláviából kisepert német csapatokkal együtt el­hagyták Jugoszláviát. Az emigráció másik része meg­változtatta orientációját és a Szovjetunió felé kezdett for­dulni. Sokan közülük segít­séget nyújtottak a jugoszláv partizánoknak a német-olasz megszállók elleni harcban és bűneiket új szovjetbarát cse­lekedetekkel kezdték jóvá­tenni. A 12.000 volt fehér­gárdistából Jugoszláviában maradt több mint 6000 be­jelentette azt a kívánságát, hogy fel akarja venni a szov­jet állampolgárságot. — Ismeretes az is, hogy ezek­kel a körülményekkel kapcsolat­ban a két kormány, mind a szovjet, mind a jugoszláv kor­mány arra a következtetésre ju­tott, hogy amennyiben a Jugo­szláviában lévő emigránsok sza­kítottak a fasizmussal és jóvátet­ték régi bűneiket a fronton a fasizmus elleni tevékenységükkel, igazságtalan volna bosszút áll­,il rajtuk a múltbeli fehérgár­dista bűneikért és meg kellene engedni nekik, hogy belátásuk szerint felvegyék a szovjet, vagy a jugoszláv állampolgárságot. Ez 194fí-ben volt. flzóta az orosz emigránsok Jugoszláviában egyenjogú polgárok jogait élve­zik és nem volt eset, hogy a jugoszláv kormány vádat emelt yolna ellenük múltbeli fehérgár­dista bűneikkel kapcsolatban. — Felvetődik a kérdés: miért éppen most, 1949-ben, négy év­vel azután, hogy az orosz emi­gránsoknak Jugoszláviában am­nesztiát adtak, miért éppen most jutottak egyszerre eszébe a ju­goszláv kormánynak ezeknek az embereknek a múltbeli bünel és kezdte üldözni ezekért a bűnök­ért? Aliért nem vetődött fel a jugoszláv kormány előtt koráb­ban az a kérdés, hogy üldözze az emigránsokat multjukért és miért csak most jutott eszébe azok emigráns múltja, tekintet nélkül arra, hogy a múltbeli bű­nöket azok későbbi becsületes munkájukkal jávátették, te­kintet nélkül arra, hogy négy évvel ezelőtt már megbocsátot­ták nekik ezeket a bűnöket? — Továbbá: Hn a múltbeli fe­hérgárdista bűnök elegendő ala­pot nyújtanak az emigránsok ül­dözésére, akiknek még négy év­vel ezelőlt amnesztiát adtai?, ak­kor miért nem üldözik Jugoszlá­viában az összes emigránsokat, vagy legalább Is azok többségét, akik bizony fehérgárdisták vol­tak a mattban és akkoriban]mind a Szovjetuniónak, mind a ju­goszláv forradalmároknak káro­kat okoztak, hanem á múltbeli bűneikért csupán azokat az emi­gránsokat üldözik, akik később szovjet állampolgárok lettek? Miért olyan ártatlan Jugoszláviá­ban élö szovjet állampolgárokat üldöznek a jugoszláv szervek mult bel! emigráns bűneikért, mint Dodonov, Demidenko, Streljnacs, Nizselevszkája, viszont olyan es­küdt ellenségei mindannak, ami haladó és forradalmi, mint Kö­ti jarov, aki a német kémszol­gálatnál kém- és diverzáns tan­folyamot végzett és a fehérgár­dlsta titkos rendőrt testületnél szolgált, mint Zsukov, aki a né­met megszállás Idején tevékeny munkatársa volt a jugoszláviai fehérgárdista sajtószerveknek, mint Dzsunkovszkij, aki fasisz­ta ügynök és a Szovjetunió eb lensége, nemcsak hogy nem ük­dözik múltbeli fohérgárdista bű­neikért, hanem ellenkezőleg to­vábbra Is jugoszláv intézmény­nél szolgálnak? Hol van itt a logika, az igazságosság, az elo­má tisztesség? — Világos, hogy a jugoszláv kormánynak az a kísérlete, hogy a Jugoszláviában éld szovjet állampolgárok múltbeli emigráns bűneit tüntesse fel üldözésük indokaként, velejéig hamis és egyáltalán nem helytálló. — Kétségtelen, hogy ezekhe2 a hamis indokokhoz ragaszkodva a jugoszláv kormány azt a célt követte, hogy elvonja az embe­rek figyelmét a szovjet állam­polgárok üldözésének tényleges | döntésére Irányuló propaganda okairól és emigráns multjukról szóló hamis beszédekkel eltit­kolja a nép előtt ezeket a dol­gokat 0 — Vájjon mi az igazi oka annak, hogy a jugoszláv kor­mány üldözi a szovjet állampol­gárokat? fl szovjet polgárok ül­dözésének Igazi oka nem az, hogy a szovjet állampolgárok a múltban emigránsok voltak, ha­nem az, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti baráti vi­szony hívei, hogy nem helyeslik a jugoszláv kormánynak a Szov­jetunióval szemben jelenleg kö­vetett ellenséges politikáját. A szovjet állampolgárok üldözésé­nek igazi oka az, hogy az ösz­szes jugoszláv hazafiakkal együtt nem helyeslik a jugoszláv kor­mány mindenki által ismert meg­engedhetetlen magatartását, azét a jugoszláv kormányét, amely a demokrácia és a szocializmus tá­borából a nemzetközi töke tábo­rába dezertált és most arra tö­rekszik, hogy minél jobban becs­mérelje a Szovjetuniót, hogy ki­érdemelje a nemzetközi töke képviselőinek dicséretét és ezzel csináljon karriert Éppen ezért és nem emigráns multukért üldö­zi a jugoszláv kormány a szov­jet állampolgárokat. Éppen ezért és nem valami m'ásért üldözik és zárják börtönbe a jugoszláv ha­zafiak ezreit. — fl jugoszláv kormány maga is kénytelen ezt jegyzékében el­ismerni. Érezve az emigráns múltra épített vádak tarthatat­lanságát, a jugoszláv kormány jegyzékében elszólja magát, hogy van még egy másik vád is, amely abból áll, hogy egyes letartózta­tott szovjet állampolgárok ta­gadó . álláspontot foglalnak el a Jugoszláviában fennálló rend­szerrel szemben és együtt érez­nek a Kommunista Pártok Tájé­koztató Irodájának ismeretes ha­tározatával és elősegítik annak terjesztését. — Dehát miféle vád ez? Egy Ilyen vád nem annyira a letar­tóztatott szovjet állampolgárok ellen, mint amennyire a Jugo­szláviában fennálló politikai rendszer elleni vád. fiz a tény, hogy a jugoszláv kormáng Ilyen vádakat emel, mutatja, miluen politikai rendszer uralkodik je­lenleg Jugoszláviában. Hiszen a fasiszta rendszerű országokon kí­vül egyetlen országban sem te­kintik bűnnek a demokratikus nézetek szabad nyilvánítását. A jelenlegi Jugoszláviában azonban — ugy látszik — ez alapul szol­gál arra, hogy jogtalanul letar­tóztassák és kegyetlenül üldöz" zék azokat az emberéket, aldk bírálják a jugoszláviai fasiszta állapotokat, — fi jugoszláv kormány érez­te, hogy az Ilyen érvelés nem meggyőző és hamis. Ezért, hogy ennek az érvelésnek meggyőző látszatot adjon, hazug módon egyes letartóztatottakat azzal vá­dol, hogy »a jugoszláviai ál­Iamrend erőszakos megdöntésére Irányuló propagandát^ folytat­tak, összekapcsolva ezt a Tá­jékoztató Iroda határozatával. Azonban az ilyen koholmány nyilvánvaló kihívás és rágalom. ról«, sem pedig »erőszakos« in­tézkedésekről e rendszer meg­változtatására. fiz a hatarozat, amelyet a Tájékoztató Iroda 9 jugoszláviai pártkongresszut előtt kiadott, mintegy a kon­gresszushoz fordulva, a követ kezőket mondja: »fl Tájékoz­tató Iroda nem kételkedik ab­ban, hogy a Jugoszváv Kommu­nista Párt soraiban van elég egészséges elem. akik hivek a marxizmus-leninizmushoz, hívek a Jugoszláv Kommunista Párt in­ternacionalista hagyományaihoz hivek az egységes szocialista fronthoz. fl Jugoszláv Kommunista Párl ez egészséges erőinek feladata abban áll, hogy kényszerítsék jelenlegi vezetőiket hibáik ngill és becsületes beismerésére és ki­javítására, a nacionalizmussal va­ló szakításra, a nemzetköziség­hez való visszatérésre és arra, hogy minden eszközzel erősítsék az egységes imperlalistaellenes szocialista frontot, vagy ha a JuKP jelenlegi vezetői erre kép­telennek bizonyulnak, váltsák 1» őket és állítsanak a JuKP élére uj, luternadonoltsta vezetőket. fi Tájékoztató Iroda nem ké* telkedik abban, hogy a jugo­szláv Kommunista Párt végre tudja haitanl ezt a megtisztel® feladatot.­— Mint látható, a határozat­ban egyetlen szó sincs a jugo­szláviai államrend megdöntésé­ről, még kevésbbé erőszakos megdöntéséről, fi határozatban csupán arról vau sző, hogi? a jtc goszláv kommunisták kényszerít­sék a Jugoszláv Kommunista Párt jelenlegi vezetőségét, hogy változtassa meg politikai irány­vonalát, vagy ha ez nem sikerül, újítsák meg n JuKP vezetőségét válasszanak uj vezetőséget. — Aáegfelel-e ez az ut a Párt alkotmányának és teljesen törvé­nyes eszköz-e? Feltétlenül Igen. — fi második világháború előtt az Egyesült Államok Kommunis­ta Pártjának kongresszusán le­szavazták a Párt régi vezetősé­gét (Browder) és uj vezetőséggel (Foster) váltották fel. Nem akadt azonban egyetlen embeí sem n világon, aki ezt a lépést a fennálló pártrend erőszakos megdöntésének minősítette volna, — 1907-ben az Oroszországi Szociáldemokrata Párt londoni kongresszusán leszavazták a Párt régi (túlnyomórészt mensevik) vezetőségét és uj (túlnyomórészt bolsevik) vezetőséggel váltottál* lel Nem akadt azonban egyek, len ember sein a világon, aki ezt a lépést a fennálló pártrend erőszakos megdöntésének tekim tette volna. — 1921-ben a Szovjetunió Kommunista Pártjának X. kon­gresszusár amikor Leninnek nem volt szilárd többsége a Párt Központi Bizottságában, a kongresszus uj Központi Bizott­ságot választott, amelyben biz­tosítva volt a leninisták több­sége. Nem akadt azonban egyet­len ember sem a világon, aki ezl a lépést a Szovjetunió állami rendje erőszakos megdöntésének tekintette volna. — Ez érthető is. A marxista pártokban a kongresszusok nem azért ülnek össze, hogy dicsői'.­s.éh a vezéreket. hanem hogy bt­fl Tájékozta ló Iroda határozati- 'diéta g megvizsgálják e vezető­ban egyetlen szó sincs, sem a j ség te\»ékenységét H he stük­»Jugoszíávlai áilamrend meo-! téistnek mutatkozik, megújítsák

Next

/
Oldalképek
Tartalom