Délmagyarország, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-11 / 108. szám

4 Szerda, 1949 május 11. MUNKÁVAL Á BÉKÉÉRT Á Ml JELÖLTJEINK Orbán László Országgyűlés' képviselő, az UDP Központi Veze,őségének, m Fügyel len.\ égi Népfront Or­sxá'jos Tanácsának tagja. 1912­ken szüléét, Nóy/áaverőcén. Tanulmányai; Dada pesten, Sze­peJen is Miskolcon végezie. Külföldön, főképpen Ausz'riá­ban is Angliában hosszabb tae­ty lanulmángozta a társadalmi viszonyokat, közvetlenül ta­pasztalta a nyugati munkásság eln önöd', k z á'.mánUolá át. Fiatalon csatlakozott a mun­kásmozgalomhoz. /I magyar nép, a Maggar Kommunista Pár! vértanújának, Sáyvári Enarénck kőzve'len munkatársa volt. vele együtt szervezte é* verette az i/jumunkás mozgal­mat. Egyik élenjáró szervezőié volt a lli'ierik és cinkosaik el­len irányuló Nemzeti Függet­len igi Mozgalomnak, éle/ét ts kockáralévc ftarcolt a .dőlnö­tök fe'enrcl' értéséért. ITor'hy pribékjei elöl 1942-ben föld­alatti munkára kényszerüli Egészen a felszabadulásig buj­dokolva élt. Orbán IAszlónak. mint a kommunisták egyik irá­nyítójának, jelentős szerepe van a békéért, a nemzeti füg­getlenségért folytatott harcban A felszabadulás óta tagja a nemzetgyűlésnek, majd orszáo­ggülésnek, a Magyar Rommu. nista Párt. majd a Magyar Dolgozók Pártja Propaganda­asztálitának vezetője. Tevéke­nyen és irányilóan vesz részt a <lo'goz6k széles tőmé telnek ne­vetésében. a kommunista telvi­Idgositó mynka. a kommunista népnei-elök sze vezésfb n Har col az elmult 25 esztendő ma­radványai, a reakció népbuti­lása elten M'nl a propaganda­osztály vezetője se<titi a pártot as a dolgozókai mozgósítani az ország előtt álló feladatok vég­rehajtására Olvasói értekezlet** a mozgokon/vtárs kban Az Orosz Föderáció 24 te­ti le tón, Kr asznod ártól Sza­raimig, faluról-falura járnak i könyvtár-gépkocsik. Min. len ilyen mozgó-könyvtárban -étezer kötet képviseli a leg­ülönbözőbb irodalmi termé­eket, van ezenkívül rádióve­ökészülék és kényelmes olva­óterem. Az idén 55 mozgó­;ünyvtár 1700 lakótelepet 1á­ogatot meg és 204 ezer -önyvet adott ki olvasni. Né nely falut többször is felke­restek és a mozgó-könyvtá aknák már több, mint 40 zer állandó olvasója van. \z egyik krasznodári körzet­en néhány hónap leforgása <latt kb. 2 ezer alkalommal dvastak fel különböző köny­• eléből és néhány olvasói ér­ekezletet is tartottak. Hyen 'rtekezleteken vita'ták meg öbbek közt Fágyejev »Ifjú rárda« és Pávlenko •Boldog­tág* cimü regényeit. AZ IMPERIALISTÁK FÉNYKÉPÉ zeteltirésnek el kell tűnnie ná­cik és nemnácik között.« Brazília kormánya rendeletet udott ki 1949 áprilisában, mely kimondja: •Brazilja területén minden néven nevezendő békekongresz­BZ.US. vagy béketüntetés megtar­tása és megszervezése tilost. Bra/ilin arai már a látszattal sem fürödnek. Aki békét és sza­bad-égőt akar, azt bezárják a Ivőrtőnőkhe. Lgv fest egy ország, ahol a/.ok kezében van a kor­mány, akikre csikós darócruha illene. Mr. Oene Cook, ecz Egyesült Államok egyik déli államának, Georgiának ügyésze, aki rend­Uvül büszke szónoki képességei­re, nagy beszédben határozta meg Georgia politikáját a faji megkülönböztetés tekintetében. *Nekünk nincsen olyan törvé­nyünk — jelentette ki —, amely faji megkülönböztetést rendet el, kivéve a közlekedési eszkőzök használatát, a közoktatást, a szavazati jogot, a házasságot és más hasonló területeket.« Mr. Oene Cook nyilván igen tisztességes demokrata, kivéve azt, hogy fasiszta, hogy gaz­ember és bolond. • • jPUOQBTLBW OiKSZAOBAN - SZABADON VÁLASZTUNK A kJ hazudik- az időnként el­vtói ja magát. Régi igazság oz, ma is érvényben van. A* Im­periali-táK elfecsegik néha az Igazságot, egy-egy önkéntelen ifcjtftásukkM leleplezik Igazi szándékaikat. Inte néhány pél­da: a .4z osztrák kormány közke­gyelemben részesítette az SS tagfail, tiszteket és közlegénye­ket egyaránt. Szabadlábra he­lyezte a tömeggyilkosokat. A kormány félhivatalos lapja, a *Die Presse« cikket irt a kér­désről. Abból idézzük: »A közós kommunistaellenes arcvona' érdekében minden né. Illyés Gyula, a kiváló író, aki évekkel ezelőtt megírta, hogyan élt az ország népe a Horthy-korszakban, milyen elnyomás, nyomor és meg­aláztatás volt osztályrésze, Jégutóbb ismét felkereste a Hortobágyi-puss'át. Beszél­getés közben elmondtak neki az egyszerű parasztemberek, hogy most kezdik el épi'eni új lakásukat, már készülnek az új házak, hiszen „négy év óta laknak a régiben", az ütött-kopott falu nyomorúsá­gos kis visltókban. Négy éve — teszi hozzá ÍUyés Gyula — négyszáz éve laknak ezek a cselédek és őseik a viskókban, amelyeket most rombolnák le, de ők életüket most már igy szá­mítják: négy éve. Igen, négy éve. Nemcsák a hortobágyi puszta volt bére­sei mondják ezt ezzel a hang­súllyal, hanem nagyon sokan mások is, akikkel tulajdon­képpen ez alatt a négy esz­tendő alatt történt, hogy ki. semmizett, lenézett, félretóit kisemberekből egyenrangú polgárok lettek. Szabad em­berek, akiknél természetes, hogy beleszólnák az ország sorsának intézésébe, vélemé­nyük van és a választáson szavazatuk komoly súllyal esik a latba. Nem minden nép sorsa alakult, fejlődött úgy, mint a magyaré. Vannak orszá­gok. ahol a háború befeje­zése után nem a szabadság következett, hanem az el­nyomás. Vannak országok ahol négy évvel a világhá­ború befejezése után nyo­mor kisemmizés az osztály­része a dolgozó embernek, És ahogy mi természetesnék tartjuk, hogy minden nap fejlődésünk egy-egy új állo­mását jelenti, úgy ezekben az országokban minden nap újabb bajokat, újabb nehéz­ségeket, újabb jogfosztáso­kat hoz a dolgozó milliók­nak. Azok a magyarok, akik külföldön járnák, akik a nyugati országokban fordul­nak meg, tapasztalják, hogy milyen óriási nemze'közi te­kintélye van Magyarország­nak. Azok a politikusok és tudósok, akik például a pá­risi békekonferencián Ma­gyarországot képviselték, el­mondották hogy Liliében, a nagy francia ipari városban tarto't nagygyűlésen a tö­megek szinte itták a magyar szónokok szavait. A világ nagy tudósai és művészei pedig szenvedélyes érdeklő­déssel kérdezgették a mi kül­dö'teinket, hogyan érte el Magyarország ezeket a nagy eredményeket, hogyan vált Hitler utolsó csatlósából a haladás útját járó, világvi­szonylatban is tisztélt, nagy­rabecsült országgá. á És a mi fiaink, akik kül­földre kerülnek, bizony ilyenkor kihúzzák magukat és büszkén mesélnek arról a munkáról, ami idehaza folyik. És nyugaton rövid beszélge­tés u'án mindenütt kiderül az, hogy az eredményeknek lényegében az az alapja, hogy ki volt a felszabadító. Ahol a német imperialista fegyve­reket amerikai, vagy angol fegyverek váltották fel, ott az egyet jelentett a nemzeti függetlenség megcsorbításá­val. Ott annyit jelentett, hogy miniszterelnök, minisz­ter tulajdonképpen csak olyan ember lehet, aki haj­landó gondolkozás nélkül az idegen érdekeket szolgálni, aki hajlandó leállítani gyára, kat, kenyértelenné tenni munkásokat csak azért, mert valamelyik amerikai gyáros nem szereti a konkurrenciát. Ma Franciaországban kevés a kenyér, nagy a drágaság, alacsonyak a bérek, — ez azért van, mert ilyen paran­csot kapott a megfizetett mi­niszter. Ahol a Szovje'unió volt a felszabadító, ott más útat jártak az országok négy év alatt. Nyugaton az egyik zsarnokság után a másikat hoz'a a háború befejezése, keleten a zsarnokság után a szabadságot. Nyugaton a tö­megek számára csak a szol­gaság formái változtak, Ma­gyarországon a szolgaságból függetlenség lett. A felszaba. dúlás nálunk tényleg felsza­badulás volt, nálunk tényleg annyit jelentett, hogy füg­getlenekké váltunk, függetle. nekké a németek1 öl és mind­azoktól, akik itt az idegen érdekeket képviselték nagy­birtokosoktól, grófoktól, nagytőkéseiktől. A párisi békekomoroucián 600 millió emlrer nevében hallatták hangjukat 72 ország kiküldöt­tei és szögezték ie álláspontju­kat: »A népek képeseb a béke kivivására, kikényszerítésére« Máju3 1-én mindenütt a világon hatalmas tömegek demonstrál­ták a béke megvédésére irányu­ló elszántságukat. Ázsiában a kinai néphadsereg nagvszerü egvvertényei. az indonéziai és vietnámi szabadságharcosok küzdelme, Európában a görög uép szabadságharca, a francia és olasz munkások áldozatos küzdelme az imperialisták és sa­ját hazaáruló burzsoáziájuk al­jén. . . — de folytassuk-e a fel­sorolást? Elég ennyi i„ ahhoz, hogy lássuk- a béketábor győ­zelmes offenzívát folytat, a bé­ke erői hatalmasabbak, meg­hátrálásra tudják kényszeríteni a háborús gvujtogatóknt. Minket, magyar dolgozókat büszkeséggel tölt el a tudat, hogy hazánk nem rés, hanem erős bástya a Szovjetunió vezet­te béketábor frontján. Öntuda­tunkat, örömünket növeli a bé­ketáhor helyzete, amely a vi­lágpolitikai események alakulá­sán keresztül szemléltetően mu­tatja, hogv bevehetetlen erős fronttá épül, szilárdul a béke arcvonala. A béketábor erejére alapozott nyugodt. derűs opti­mizmussal nézhetünk jövőnk elé. De nézhetünk-e ugy, mint akinek már zsebében van a győzelem, mint akik már meg­pihenhetnek balréraikon? Hajt­hatjuk-e nyugodtan álomra a fejünket abban a tudatban, hogy a béke ügyre véglegesen biztosítva van 7 Semmi esetre sem. »A világ béke frontjának ma­f yar bástyáit erősíteni, falait ttörbetetlenné kiépiteni — ez a mai idők döntő feladata" — mondotta farkas Mihály elvtárs május 1-i beszédében. Ennek a nagy feladatnak a megoldása az ország minden dolgozójára Végre a magyar tényleg magyar lehetett saját hazá­jában. Ettől az időtől kezd­ve, amit épí'ett, magának építette. A terveket magának szőtte és a végrehajtásból a haszon is az övé lett. Per­sze, voltak, akik ezt nem jó szemmel nézték. Megkísérel­ték, hogy ránk is rákény­szerítsék a bilincseket, mint ahogy a francia népre vagy az olaszra ráerőszakol'ák. Mi most nagy feladatok el­végzése után vagyunk és új feladatokra készülünk. Rosst rágondolni mi lett volna, ha a magyar nép a kommunis­ták pártjának vezetésével nem védi meg függetlenségét a nyugati üzletemberekkel szemben. Rossz rágondolni, mi lett volna, ha ebben a harcban, amelyet független­ségünk védelméért folytat­tunk, nem áll mellettünk a Szovjetunió hatalma, ereje, nagy tekintélye, a kis nem­zetek függetlenségét védő el. szánt akarata. Ma nem öt­éves tervről, nem új útakról, új hidakról, iskolákról, la­kásokról, nem félmillió rá­dióról és egymillió varrógép­ről beszélnénk, hanem a mi szánk is tele lenne panasz­szal és a szemünk könnyel, mint nyugaton, a kizsákmá­nyolás, az alacsony munka­bérek, a magas Arák miatt. És nem utolsósorban amiatt, hogy saját hazájukban lené­zett, megvetett, kisemmizett emberekké váltak az idegen kötelességeket lutrit, a básty* erősítése a kőművesek feladat* is, nemcsak a katonaságé. Vilá­gosan kell látnunk, hogy min­den dolgozó réteg munkájával komoly segítséget ad a bék* megvédéséhez, lelkiismeretes, jő munkájával erősiti a békefront magyar bástyáit, védi a békét. Az tpan munkásság nemcsak avval kiiz-d a békeért, hogy fegyvereket kovácsol néphad se­bünknek, hanem avval is. hogy gépexet ad a falu dolgozóinak, -regiti ezzel a mezőgazdaság fel­virágoztatását az ipari termeié® fokozásával növelt a dolgozók jólétét. A dolgozó parasztság szilárd, jó szövetségére, az ip*., ri munkásságra támaszkodva f*. kozza terméshozamai, fejleszti mezőgazdaságunkat, nyersanya­got ad az iparnak, éjeimet a® országnak. Az értelmiség a ma­ga területén segit.i az ipar. me­zőgazdaság, kulturn fejlődését A tudósok a tudomány vívmá­nyaival járulnak hozz-í a nem­zetgazdasági fellendüléséhez. Tisztán kell állnia annak * ténynek előttünk, hogv mindé* dolgozó, aki jől megállja helyét a munkában, jő katonája, jő harcosa a béke ügyének. Lát­nunk kell a mindennapi termelő alkotó munka jelentőségét » békéért folytatott harcban. Liá­nunk kell, hogy az erős, fegyel­mezett, jól felszerelt néphad­seregünk éa a jólétben, boldog, ságban élő dolgozó nép napja­inkban elválaszthatatlanul ösa sze tartozik Május lő-én a békére is sza­vazunk. Amikor a szavazó nraáfe ©lé állunk, gondoljunk an* i®. hogy a Népfrontra adott szav* zatok az alkotó munka folytató sának lehetőségét biztosítják annak a munkának a lehetősé, gét, amellyel megvalósítjuk Si éves tervünket, biztosítjuk, védiük a hőkőt továbbra is. oetouikodok eio.t. ök, ha választanak, nem szabadon választanak. Ott a népek akaratát meghamisítja a kapitalisták választási tör­vénye, meghamisítják az ide­gen urak. akiknek kényelmet­len a nép akaratának sza­bad érvényesítése. A válasz tás o't annyit jelent, hogg szembe kell szállni a gumi­botokkal, a rendőr attakkal ott annyit jelent, hogy « anyákat börtönbe hurcolják, a férfiakat kenyértelenné te­szik csak azért, mert szere tik hazájukat, függetlenség*, ket és saját hazájukban em­berhez méltó életet akarnak maguknak és gyermekeiknek. Nálunk persze mindez csak rossz álom. Nemcsak azért, mert szorgalmas, dolgos nép vagyunk, amely mögött m munka hatalmas eredményi állnak. Hanem azért is, mert függetlenek vagyunk. Azért ia, mert nem sikerült ránk rakni a béklyókat. Mi szabe­don választunk, mi szabadat nyilváníthatjuk ki ákere tunkat, hogy rendet, békét, új, boldog országot akarunk. hogy független hazában aka­runk élni a békeszerető né­pek nagy családjában. És aki május 15-én az urna élé áll, hogy szavazatával résztvegyen hazája sorsának kiformálásában, egy pilla natra gondoljon nyugat félé, ahol talán most is ott csat­tog a gumibot, talán most k asszonyokat gázolnak a rend. őrlovak. ahol talán most is, ezen a vasárnapon ia saját bőrükön érzik az emberek mit jelent a huszadik század ban rabszolgának lenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom