Délmagyarország, 1949. április (6. évfolyam, 76-99. szám)

1949-04-13 / 85. szám

4 Az elsőrendű feladott „a béke megvédése" Hát ilyen még nem volt LengyeSkápoInán sem! Akcióban a Táj-opera Díszleteknek való tanyaházak közt ró­-tasándori környezetben robog az autóbusz, mely zsivalygó művésznéppel van tele. A sze­gedi tanyavilágban vagyunk. Az áprilisi szél megindította a homokdombokat, szőlők sárga iiasa látszik és mindenütt szóródik, pereg a kötetlen homok, még a keskeny kövesutat is megosztromolja; többször tompán gurul át rajta a gumikerék. Egy kis fiók-Szahara ez a vidék s így az autó ablakából is lánl az itteni nép küzdelmét a homokkal, a kulákok­kal, akiknek nagyorrú tanyái idegőgösköd­nek az útra. Ugy hirtelenében komikusnak ls látszik ez a kicsiny, de lelkes csapat itt az autóban, hiszen elhagyatott helyre mennek utat törni, ahol szembevihogja az embert az elmaradottság, a röhögő elemek, a kínos ren­detlenség, tervtelenség. De Thália papjait ez nem riasztja vissza. És igazuk van! Az lesz ebben az or­szágban, amit az izzó, alkotó szivek akarnak. Vidáman ugrálnak le a kápolnai tanyaköz­pontban, ahol a Lengyel-kocsmában történik a történelem, az ifjúsági, a politikai, a kultu­rális egyaránt. Az ivó kék füstjéből néhány várakozó arc bámul a cifra nép elé, mely azonnal kitölti az ivót, megmustrálja a szín­padot és lángoló izgatottságát ráviszi min­denre. Valóban csoda dolgok készülnek itt! S lám kik jönnek tá e!sőuek?AzMNDSz asszonyok. Dudás Jánosné, Polyák Mihályné, Farkas Andrásné, Papp Györgyné, aki Ba­barczi Ferkó kulákkal van most harcban és Szekeres Mihályné, aki Okos Papp, a nemrégi­ben letartóztatott kápolnai kulák cselédje volt. ök már tudják, hogy most a világossá­got, az igazságot hozzák a városból a teher­autók és nyílt lélekkel beszélnek a városiak­kai, mintha már régi ismerősök lennének. Igy is van. Tudja már ebben az országban mindenki, hogy ki itt az ellenség és ki a ba­rát és következő választásoknál kire kell szavazni. De már itt van az ivóban Gárgyán Antal is, a DÉFOSZ kápolnai elnöke és Szekfű elvtárs, tanító is. Gárgyán Antal középpa­ruezt, de olyan ember Lengyelben, aki a dolgozó néppel tart. Mindjárt kézbeveszi Papp Györgyné ügyét, a Babarczi Ferkó ku­lákkal szemben. Megígéri neki, hogyha Ba­barczi nem végzi a tavaszi munkát s hama­rosan nem lép ez ügy bon Pappékkai érint­kezésbe, akkor Babarczi rosszul jár a sza­botálással. Szekfű elvtárs is így vélekedeik és Papp Györgyné megnyugszik még az elő­adás kezdete előtt. Mire észrevesszük magunkat, megtelik a nagyterem és Váradi László elvtárs, kar­nagy, a tájopera vezetője, már beszél is. »Az opera eddig csak az úri osztály kivált­sága volt, de most a nép szórakozása lesz ez is.« A közönség csillogó szemmel hallgat­ja, majd hamarosan szétnyílik a függöny és Luda3, a mindentudó, javasborbély üzletében vagyunk. A kapzsi borbély habbal gyógyítja a hiszékeny falusiakat, ám a kapzsisága ha­mar kiderül. Igen tetszik a kápolnaiaknak, hogy itt mindent nótában mondanak el, a kapzsi borbély bukása így még nevettetőbb, a kacagás muzsikája ez. Mert a ravasz Erős Jóska és a még furfangosabb Zsuzsika, Pálcás tanító segítségével leleplezik a gyám­apa borbélyt. Valóban így kell ennek lenni a faluban is. A tanitók álljanak a nép mellé és leplezzék le a falusi kapzsikat. Azt hisszük, hogy Szekfű elvtárs magára ismert a Pálcás tanító szerepében. Mert Kápolnán is olyan a dolgozó nép, mint Jóska és Zsuzsika, ereje is van, szép szándéka is sok, csak most jut szabadsághoz és nem minden dolognak tud­ják az útját, módját. Azért van hát ott is a Magyar Dolgozók Pártja, hogy ezt az utat megmutassa. A boldogulás útját érzi a len­gyel! nép is, aki az operát megértette és hosszantartó tapssal jutalmazta. De nem kisebb a sikere a balettcso­csoportnak se. A tánc az egyik legösztönö­sebb művészet, legkönnyebben érhető. Dési Rózsi pletykásasszonyán jót mulattak a ká­polnai (mert ott ia vannak) pletykások. De ugyanilyen sikert aratott a román népi tánc és a >Kit kéne elvenni* népdal balettja is. Bartók mintha nera is lett volna ott, a nép találkozott önmagával. „Hát ilyen még nem volt Lengyel­kápolnán!* — kiáltott a felgyúlt Székely Mihályné az előadás végén. ^Jöjjenek máskor is az elvtársak. Az elvtársak hozzák a vá­rosból a szépet, a jót.* És valóban, ez a táj­opera közelebbhozta a városi éa fal'ual dol­gozókat egymáshoz, akik a végzett munka örömében osztozva, harcosan fognak kiállni ezen a választáson az építő demokrácia, a Magyar Dolgozók Fártja mellett. Nagy Sándor Ifj kvp) EzcrkUcncszáznegyvenőt Január lö-áii, hajnalban js­inerkedtcm meg az első orosz katonával. Már napok óta iz. falómban íartolta a pincét, hogy egyre közelednek a tárna­dók, meggyérüllek körülöttünk a nyilasok s a német őrség, amclv a kapualjban didergőit, itllnd szótlanabbá és komorab­h.\ vált Eddtip mi féltünk tőlük k most. miutlm Ők kezdtek vol­na félni mitőlünk. De azért idegesen éberek és óvatosak maradtunk. Agyukat állítottak fel a házimii előtt, csöveikkel Újpest felé, uierl onnan várták n fámadókat Hirtelen híre fu­tott. hogy oz Alagút mögött már az Állatkerten is túljutottak az oroszok. Arra Tété Iránvultak az ágyúcsövek s n német szakér­tők minden számítása ellenére — a Dunnnart felöl törtek elő­re a támadók. A németek ha­nva'-homlok meneküllek! a Kör­ül felé. Hajnalban olvan hangokat pállottunk, mintha csákánnyal yefnék n falat, tompa zuhogó­sok visszhangoztak fülünkben. A hangok leérlek hozzánk a (Vincébe, d'e nem tudhattuk, mi "órténlk, senki sem merte nhe. Ivét elhagyni. Azután nemso­kára, hogy megvilágosodott az ég, előszivárogtunk, mint a megkínzott barlanglakók s ek­kor egy hatalmas: lyuk pe.rcmén, amely a falbann tátongott, egy orosz katona ült, péppisztolyát maga elé tartva és szélesen mo­solvgó ábrázattal. Ni/cmecki) szoldátf Nye­mecicij s:oldált Egyszerre többen is válaszol­tunk: — Nge szóidat, nget Ma­gyar s: ki civilt A katona nyugodtam a helyén maradt, mosolygott és szapo­rán szólt hozzánk, de mi már csak egyes foszlányait értettük meg a beszédnek. Ugyanekkor férfi és női katona fejek buk­kantak fel a hajnalban, mintha a föld alól bújtak volna elő, mind többen és többen lellek, nem támadásra, lianem védeke. zésre maguk elé tartott fegyver, rel és mosolygőan. Valameny­nyicn mosolyogtak, mintha egy jó csinytcvésen mesterkednének. Féllünk tőlük, de azért öröm­mel léptünk a közelségükbe. Ilalalmas szál kamaszok vol­tak. tömórenn kiformáltak, vat­tennozott ruhádukban idegenül hatottak, közvetlen mozgásuk azonban barátságot ébresztett az irányunkban. 0, hogyne, hogyne! Hiszen tegnap még mint támadók közeledtek, ma már nemcsak az ellenséget tá­madják, hanem értünk, Buda­pest népéért harcolnak. Nehéz napok és hetek követ­keztek. Hallottuk a fegyverek zaját éa kitudja, milyen uton­módon értek el hozzánk a hi­rek, hogy a németek gyorsan hátrálnak, közeledik a város teljes felszabadítása. Nyilván sok áldozata volt ennek a harc­nak, de szerencsés véletlen, én egyetlen elesett orosz katona holttestét nem láttam. Először az Aréna-ut és a Pod­manlczky-uteaí sarkán láttam egy szekeret, két apró lovacska volt eléje fogva s egész csomó kí­váncsi ember gyűrűzött körülöt­te. Hogy közelebb kerültem, lát­tam, az orosz katonakocsis egy sebesülttel bajlódik, aki a sze­kér mélyén fekszik, deszkalapra feszitelt. törött lábbal. A sebe­sült mély férfihangon nyöször­gött. a kocsis pedig, aki gyüngé­A francia KP montreuili or­szágos értekezletén elfogadott határozat a béke megvédését tűzi ki elsőrendű célként. Aha­lározat minden franciának fel­hívja figyelmét arra, hogy min. d'cn erővel meg kelt vér leni a békét. Megállapítja, hogy a Marshall-terv és a brüsszeli katonnai egyezmény logikusan vezettek a Szovjetunió ellen irá­nyuló atlanti egyezményhez. A reakció Nyugatnémetország új­ra felfegyverzését segíti elő és általában nagy fegyverkezésbe kezdett egy állítólagos szovjet részről fennálló veszéllyel szemben. Már pedig a Szov­jetunió, amelynek áldozatkész­sége lehetővé lette a liitlerizmus legyőzését és a népek felszaba­dulását: a békét akarja. ASzov­jelunió a minden országgal va­ló együttműködés politikájúi kívánja folytatni, a kölcsönös­ségi elv tiszteletbentartásával. Mindjobban kikristályosodik két szembenálló tábor — foly. latja a határozat. Az iroperia. Lista és antidemokratikus tábor a szocializmus és a demokrácia eltenni háborús előkészületek­kel akarja legyőzni a gazda, sági válságot. De a világon mindenfelé állandóan gyara­podnak a békecrői, melyeknek lilén a Szovjetunió áll. A hatá­rozat megállapítja, hogy Fran­ciaországban a helyzet az osz­tályellentétek elmélyülése felé fejlődik. A járási választások megmutatták, hogy a francia KP az ország első pártja. A KP országos értekezlete felszólít minden francia férfit ós nőt, hogy vallást és véle. ménykülönbségre való tekintet nélkül fogjon össze, hogy meg­buktassa a háborús erők ter­vét. A francia KP testvéri fel­hívást intéz a szocialistapárti dolgozókhoz. Lehet a kommu­nistáktól eltérő véleményetek - ÁPRILIS Hó 16-TÖL kez. dődőleg a további intézkedésig a személyhajőjárnt megindul Sze­ged és Csongrád viszonylatban, hetenként háromszor: hétfőn, szerdán és szombaton. Menet, rend a következő: Csongrádról indul 3.15 órakor, Szegedre ér­kezik 7.27 órakor, Szegedtől in­dul 14.30 órakor, Csongrádra érkezik 19.50 órakor. den a lábát pólyálgatta, olyan biztatóan beszélt hozzá, mintha a jámbor öregapja, vagy mintha fájdalommal: csordultig telt édes­anyja lenne. Megható volt ez a kép. Nemcsak marcona katoná­kat, hanem közönséges polgár] férfiakat sem láttam mótj ilyen szeretetben egymás Iránt, Aztán megint napokig ticrn láttam orosz sebesültet. Később, hogy távoljutott tőlünk a front, a halát közelébe kerültek ls ko­molyan összeszedték magukat, egyre több sebesülttel találkoz­tam az utcán. Nem esett össze a testük, arcukon nem hagyott nyomot a rémület, alsóruhájuk fölött fekete kórházi köpönyeg van i a fejükön fehér turbánt viselnek. Megint a jól megter­mett, gondatlan kamaszokra em­lékeztetnek. Hallomásból tudom, hogy ezek a katonák ingó járá­sukkal ugy közeledtek az ellen­ség: felé, hogy egész figurát mu­tattak, nem látszott meg rajtuk, hogy áldozatra viszik az életü­ket s most, hogy kiszabadul­tak a hatéi karmaiból, most is mosolygós a képük, itt-ott meg­éiiuak, hagy megnézzél; magu­ebben, vagy abban a kérdésben — hangzik a határozat, — d* ti ls dolgozók vagytok és ér. dekeitek azonosak a kommu­nista dolgozókéval. TI is hisz­tek a szocializmus végző győ­zelmében. Ha egyesülünk mi, szocialista dolgozók, meg tud­juk változtatni a helyzetet. Egyesüljünk és harcoljunk együtt kenyerünkért szabsdsá­gunkért és a békéért, mert ha engedjük, hogy szembeállítsa­nak egymással, abból csak el­lenségeink húzhatnak hasznot Nem igaz, hogy a háború el­kerülhetetlen — folytatja a ha­tározat. — Minden a ml tevé­kenységünktől függ, a kommu­nistáknak attól 8 képességétől hogy a legszélesebb népréteqe­ket magukkal ragadják a béke védelméért folytatott szent harc­ban. Az országos értekezlet felhív­ja a párt tagjait, hogy a prole­tár-internacionalizmus szeli emé ­ben, a marxizmus-leninizmus hü séges tanítványaiként harcolja nak. A párt közvetlen harel cétjst a következők: A béke védelme, harc az atlanti egyezmény ellen. Nem akarunk háborút szö-etsé gesünk, a Szovjetunió ellen. El­utasítjuk a megegyezést Nyu­gatnémetorszőg militaristáival. Követeljük a rendszeres keres­kedelmi kapcsolatok megterem­tését a közép- és keleten rópíM államok; között, a katonai kiadá­sok csökkentését. Iparunk és mezőgazdaságunk megvédését ar araerikai versennyel szemben, » gaulleisták katonai szervezetei­nek feloszlatását. Kommunista elvtársak I Bont­suk ki a munkásegység zászla­ját és egyesítsük a demokrácia és béke erőit Harcoljunk, hogy megbuktassuk a háborús uszttöi terveli — fejeződik be a határo­zat. További felmelegedé* várható Mérsékelt délnyugati, nyu gaii szél, nyugat felől felhő átvonulások, több helyen, főleg a* északi részeken kisebb eső. A felmelegedés fol.itn4 ő^-'t­kat az imént vásárolt tenyérnpt kis tükörben, vagy egymás mel­lett lépegetve imbolyognak i egyikük szájharmonikán isme­retlen orosz dalt muzsikál. Olya­nok, mint a világ vándora!, ma­gasabbrendü küldetéssel halad­nak át a város utcáin. Vannak, okik: félve elhúzódnak tőlük, van­nak, akik csodálkozva bámulnak rájuk, mások meg nekibátorodva »tovaris«-nak szólítják őket ér kezet nyújtanak feléjük. Nem angyalok) ők, hallani róluk a pa naszló szót, de nem U őrdögfli, s hallani lehet róluk a megbe­csülő dicséretet ls. Nem angya­lok és nem ördögök, egyszerű harcokban megviselt emberek é» ezekben a pillanatokban a szél­sőségekben élnek. Messziről Jöt­tek és mindnyájunk terheit hord­ják • vállukon. Tegnap meghó dilolták a várost, ma lábbado*". betegek s az a gézből készült fehér turbán, amit megsebesí­tett fejüköa viselnek, feltétlen tiszteletet érdemeL Mosolyogja tok feléjük, ha látjátok őket a körutakon, messzi hazájukban hadd emlékezzenek majd ránk. hogy nem az ellenségeik, h» nem a barátaik voltunk, ha neu is hozzájuk méltó áldozatkész séggeh Kassák Lai' -

Next

/
Oldalképek
Tartalom