Délmagyarország, 1949. március (6. évfolyam, 50-75. szám)

1949-03-15 / 62. szám

4 Kedd, 1949 március 15 MICSURIN: „Nemcsak leírni, magyarázni kell a természetet hanem megváltoztatni a o itcélu valami-e a tudomány, vagy van­nak távolabbi jeladatai is? Erre a kérdésre ad jeleletct a Micsurin életéről készült hatal­mas szovjet filmalkotás. Micsurin hatvan esz­tendőn át dolgozott, s ebből negyven esztendő esett a burzsoá-földesuri elnyomás sötét kor­szakára. Negyven évig dolgozott a jövendő­nek, mert a jelen nem vett tudomást munkás­ságáról. Mi adott erőt Micsurinnak, mi adott [kitartást ehhez a heroikus küzdelemhez. Mi­csurin a cárok alatt is a népért dolgozott, és szilárdan hitte, hogy a nép hasznát fogja venni egyszer kutatásainak. A gazdasági és politi­kai elnyomás e sötét korszakában, a tudományt is bilincsbe verte a reakció. Micsurin azonban inkább élt kiközösítve a »tudósoké világából, de nem közösítette ki magát a népből. Mi­csurin tudományt akart bilincsek nélkül. D arwin a klasszikus kapitalizmus virág­zása idején dolgozta ki tanítását a .fejlődés elméletéről. A burzsoáziának ebben az időben még nem volt ellenszenves, a fejlődés gondolata. A múlt század harmadik harmadában azonban egyre világosabbá vált, hogy a kapitalizmus sem örökéletű. A harácsoló burzsoák megszeppenve vettek észre, hogy a kapitalizmussal együtt a kapitalizmus sírásói is nagyra nőttek. A fejlő­ídés gondolata egyre 'idegesebbé tette őket. A magukat eladó tudósok uj idegcsillapitó elmé­leteken törték a fejüket. Szavaikban még nagy hangon darwinistáknak hirdették magukat, a fej­lődés törvényszerűségeiről azonban már hallani sem akartak. Ebben a történelmi helyzetben lépett jel Micsurin. Nem volt hivatásos tudós, de hitt a tudományban. Hité abban, hogy a tudomány­nak is fejlődnie kell, hogy a tudományban nin­icsenek és nem lehelnek bálványok, mindent .kritikává; kell és szabad fogadni és a legnagy­szerűbb elméletnél is többet ér a 'legszerényebb „kísérleti eredmény. Micsurin szerint a tudo­mánynak nemcsak leirni, magyarázni kell a ter­mészetet, hanem megváltoztatni azt. A termé­szettudomány a természet jeletü uralom eszköze, s Micsurin azért dolgozott hatvan éven keresztül, hagy népe kezébe adja ezt a fegyvert. A z októberi forradalom határt jelenteti Mi­csurin életében. Addig mellőzték, most felkarol­ták, addig kirekesztette a »hivatalos« tudomány, most iskola gyűlt köré, hogy tanai minél széle­sebb körben elterjedjenek. De nem is lehetett ez másként. Hogyan segitethették volna a ter­mészet vjeljorgatójáti azok, akiknek élete min­den jeijorgatástól való reszketésben telt el. És hogy ne segítették volna azok, akik jelforgat­ták a cárizmus, a burzsoázia, az orosz kapita­lizmus szilárdnak hitt épületét. Micsurin hatvan éven át dolgozott szaka­datlanul, s háromszáz uj növényfajta született kísérleteiből. Munkásságát az egész Szovjetunió csodálattal figyelte, s még életében róla nevez­ték el q várost, melyben dolgozott. De nyotc­vanesztendős életének legnagyobb kitüntetése mé­gis az a távirat volt, melyben a népekgnagy ve­zetője, Sztálin kívánt egészséget és sikert a kertművelés forradalmasitójának. Magos László Legyőzhetetlen erő Í&4S, szellemében hazánk függetlenségéért, a háboras btíftogatók, az imperialisták eíieni Az elmúlt napokban soha asz­szonyok részéről még nem ta­pasztalt, hatalmas megmozdu­lások színhelye volt, úgyszól­ván az egész világ. Millió és millió asszony mozdult meg, millió és millió asszony vonult jei az utcákon a Nemzetközi Nőnap atkaimából, hogy kife­jezésre juttassa az asszonyok hatalmas békevágyát, kinyilvá­nítsa határtalan gyűlöletét és megvetését az imperialista há­borús Uszítókkal szemben. En­nek a hatalmas béketüntetésnek voltunk mi magyar asszonyok is mi Szeged, Makó és a kör­nyéki falvak asszonyai is részt­vevői. Harcosan álltak ki. azasz­szonyok, a pacifista jelszavak helyett azt kiáltották: »Mi nem­csak áhítozunk a békére, mi harcolunk is érte.* De igy van ez más országokban is. A fran­cia és olasz asszonyok nyíltan megmondják, hogy egy esetle­ges Szovjetunió elleni támadás esetén tudni jogják, kit támo­gassanak. A francia anyák ki­nyilvánítják, hogy soha nem hajlandók fiaikat egy Szovjet­unió elleni, háborúba engedni. Az asszonyoknak ez a hatal­mas megmozdulása az egész vi­lág dolgozódnak kívánságát fe­jezi ki. Világos: a dolgozók nem akarnak és nem is akar­hatnak háborút, mert az érde­keik ellen volna. A világ dol­gozóinak elég vált két világ­háború borzalmait imperi­alista érdekek miatt végigszen­vedni nem hajlandók ezt még­egyszer megtenni, de egys*ers­mindt arról is biztositiák az im­perialistákat, hogy minden esz- ' közzel harcolnak a békééig s ha az imperialisták határtalan pro­jitvágyukban háborút robbanta nak ki, saját országok munkás­osztályával találják magukat szembe. S ez a munkásosztály tanulva az orosz munkásosz­tály példájából, tudni fogja, mit kel! lennie. A világ népcinek több, mint felét kitevő nőtársa­dalom szilárdan és tántorítha­tatlanul áll amögött a tábor mögött, mely a Szovjetunió ve­zetésével a béke megvédésének ügyén fáradozik és ezt bizonyí­tották be az asszonyok a ha­talmas márciusi 8. tüntetéssel A. világ asszonyai egyre inkább az egész világon. A világ asszonyai egyre in­kább tisztán látnak, egyre ön­tudatosabbak lesznek és ennek megfelelően egyre nyíltabban nyilvánítják ki akaratukat. Az asszonyoknak ez a hatat-, monstrációja intő példa kell, hogy legyen az imperialista há­borús uszítók és magyarországi szági ügynökeik számára, tudo­másul kell, hogy vegyék végre a II. Nemzetközi Nőkongresszus kiáltványát, melyben 56 ország 80 millió asszonyának nevében jelentették ki a küldöttek: ^Fe­lelősek vagyunk gyermekeink„ népeink, az emberiség és a történelem előtt. Ha mi asszo­nyok törhetetlen ereként lépünk jel a háborús uszítók ellen, nem lesz háború.« £s az asszonyok legyőzhe­tetlen erőként lépnek jel a háborús erők ellen, ezt bizo­nyitja a Nemzetközi Nőnap is.. Bicber Ilona A faluvillamositás is a mezőgazdaság fejlődését szolgálja Háromszázkilencvenhatezren kaptak villanyt A HÁROMÉVES TERVNEK nemcsak újjáépíteni kell mező­gazdaságunkat, hanem az uri Magyarország évszázados mu­lasztásait is be kelt hoznia. Me­zőgazdaságunk elmaradottságá­ra falvaink villamosítása is jel­lemző A-olt. Több mint 40 év alatt mindössze 1280 községet villamosított a letűnt rendszer, évi átlagban tehát alig valami­vel többel, mint 25-őt és 1900­on felül volt azoknak a kis- és nagyközségeknek a száma — nem -számítva a tanyákat cs a majorságokat, — amelyek el­ság érdekeit nézte, hanem egy­egy kastély arisztokratájának, a kizsákmányoló nagybirtokosok­n;>k, harácsoló főpapoknak ér­dekeit. A FALIiyiLLAMOSITASNAK a hároméves terv első eszten­dejében nagy nehézségekkel kellett megküzdenie, mégis 89 községet villamosított. , messze túlhaladva tehát a reakciós évek átlagát. Az öthónapos terv során .már kétszerannyi közsé­get sikerült bekapcsolni az áramszolgáltatásba, azaz 170 így kezdődik a verseny a mezőhegy esi járásban A 66-os és 67-es majori dolgozó parasztok ünnepélyes látogatása a 73-as majorban Vasárnap vall. 3 m<r<mi >% . voltak zárva a villamosáram ál­dásaitól. A villamosáram a fa­lunak ugyanis nemcsak több fényt, tehát több szórakozási és tanulási lehetőséget jelent, ha~ nem a mezőgazdaság fejleszté­sét is, mert lehetővé válik a kisgépek elektromos árammal való meghajtása, sőt az iparosí­tás is. Ilorthyék Magyarországa 1 nemcsak azzal vételt parasztsá i gunk erdekei ellen, hogv rend­j kivid elhanyagolta a villamosi­tást. hanem azzal is, hogy ahol villamosított, ott sem a paraszt­község villamosítását fejeztük be. A harmadik tervévben1 az előirányzat szerint 196 községbe és 11 nagyobb településbe ve­zetjük he a villanyt, ezenkívül .16' községben állítjuk helyre a háborús pusztítások miatt meg­szűnt villanyvilágítást, 6 eddig ideiglenesen villamosított köz­ségét pedig bekapcsolunk a táv­vezetéki hálózatba, ami áltat biztosítjuk állandó áramszol­gáltatásunkat. Végeredményben ; tehát a harmadik tervév falu-' villamosítási programja 229 községet érint. 396.000 lakossal. .4 mezőhegyest határt tavaszi szél simogatta. A földeken az­nap nem (dolgoztak a parasztok. Csendes volt a 66-oS—67-es ma­jor tájéka is. A csendben azon­ban lázas készülődés folyt. Alig pirkadt, — asszonyok, férfiak gyülekeztek. Gyors szamkai váltották egy­mással: - • Te Mihály, minden rend­ben Van? — kérdezte az egyik ujgazda, Gusziá János. — Elkészítettünk mindent! — jeleit Cseh Mihály. Rendben van a versenykihívás irata is. Ké­szüljünk . .. S az egykori cselédek, most boldog ás szabad ujgazdák, örömtől villanó szemekkel ké­szüllek a tettre, hogij a tavasz'' mezőgazdasági termelési és mi­nőségi versenyre kihívják a fö­lük ő> kilométerre lévő 78-as major dolgozó parasztjait. Psszony, gyerek, mind ott volt a feldíszített sze­kér körül. .V két ló nyugtalanul táncolt. Elkészült mindén. A versenykihivási irat ott simult az ünneplő feketekabát belső zsebében. ^ A nap kibukkant, a ' felhők mögül, amikor nótázva elindult a kocsi. A küldöttséget: Mol­nár Andrást, Cseh Mihályt, Ouszó Jánost, Halász Lászlót, Halász Erzsébetet, Molnár Ilo­nát vitte — a 73-as major felé. A szekér kerekei belemélyed­tek a fekete, jólfizető földbe. ••V kocsin ülők nem beszéltek. A kihíváson gondolkoztak. Ejból felcsendült a nóta az ujgazdák ajkáról, amikor a sze­kér befordult a 73-as major járóján. fi 73-as majoriak meglepve, nézték az ünneplőbe öltözött, szinte megilletődött arcú paraszttársaikat, akik le­fele kászálódtak az ülésekről. I — Mi járatban vagytok? — | kérdezték. — Megmondunk mindent tor­jában, várjatok! Egyszerű mondatok követ­keziel: azután, mert nem szokta | mepf a szánok-táp! a 66-os, meg a 67-es major küldöttsége. De mégis minden rendben ment. — Versenyben épitik az ipa­riak az országol. Mi ngy gon­doljuk — beszélte a küldöttség egyik íagja. ... hogg nekünk « versenyezni kell. Mi elhatároz­tuk, hogy tavaszi mezőgazdasá­gi termelési és minőségi Ver­senyre liivjuk ki a 73-os major dolgozó parasztjait. A versenyt a 66-os és- « 67-es major vala­mennyi dolgozója elhatározta. -- Mi hisszük, hogy verseng­re kel j clün'Ma 78-as major pa­rasztsága! Helyesen beszélnek, igazuk van — mondták a 73-as ! majoriak: férfiak, asszonyok. . Ez már beszéd! í — No-no, várjunk csak, nem addig van az — beszélte, a ,; küldöttség. -- Sorja van min­j dennek. El is hoztuk papírra | fektetve a versenykihívást, meg alpontjait. A feketekabát zsebéből előke­rült a kihívás. Ünueoélyesen át­adták a 73-as majoriaknak. — A versenyt elfogadjuk — mondták —, de mi is megadjuk az elfogadás módját. A követ­kező vasárnap n mi küldött­ségünk megy el' hozzátok, írás­ban adjuk á kihívást és annak feltételeit vállaljuk, becsülettel teljesítjük I Azután bemenlek a tanyáira, a kihívók és' a Jdhí­vottak is. Beszélgetlek egymás­sal, az uj étcíükről. annak az érielmérik. — Érdemes áldozni ciz ór­Észágunkért, van cél. van jövőt' A két »vetélytárs major* ba­rá hozott egymással, szeretetíel. egymásratalálással. • •. Késő volt már. amikor a küldöttség elindult a 73-as ma­jorból, hazajelé. A szekér nyi­korgott. Csendes volt az erfber és a föld. Uj éjei fakadt ben­ni jk. A dolgozó parasztok tud* fák milyen uton kelt járni, — a jobb éle! felé ... (morvay) Éljen a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Kongresszusa a Tiszamenti Fűrészüzemek Nemzeti Vállalat dolgozói i-elsőtlszapari 33. Újszeged: csonádf-ulca 1-3. ^zenles, Csongrád, TlszasUIy, VAtárotnamény

Next

/
Oldalképek
Tartalom