Délmagyarország, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-09 / 7. szám

DHMAGYAKORSZAQ Szatymaxon tanulnak a gazdák »l. evt. 7. szám. Ara 60 fillér Szegei!, 1949 Január 9, Vasárnap Mi legyen a kispolgárokkal? Celvetödik ez a kérdés pártunk minden osztálytudatos, a pártot féltő tagjában, — elsősorban felvetődik most a négyes számú bizottságok tagjai között, de ezt kérdezik különböző hangsúllyal — maguk a pártban lévő kis[>oIgátok is. A kérdést ebben a formájában a Politikai Bizottság határozata, a tagrevizió vetette fel. A párt vezetői több helyen, több alkalommal aláhúzták és megmagyarázták a tagságnak-, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség november 27-i ülésen többek közölt azt mondta, Rogy «... rengeteg közép és alsó szervezetünk vezetőségében rassz volt a szociális összetétel, túlsúlyban voltak a nem ipari munkás elemek. Most természetesen sor kerül a proletárelem vezetőszerepének biztosítására.« 1? arkas Mihály elvtárs, a felülvizsgálási munkát kiértékelő karácsonyi cikkében rámutatott arra: »A mi pártunk elsősorban a munkásosztály pártja, annak élcsapata. .4 felülvizsgálattal leliát mindenekelőtt azt kell elérnünk, hogy a párton belül az ipari munkásság sufya és szerepe komolyan megnőjön a kis polgári elemek rovására-* Szirmai István elvtárs január C-i "Javítsuk pártunk szociális összetételét* c. cikkében megállapítja: aNcrn szóltad elfelejtenünk hogy pártszervezeteink egyrésze az elmúlt évek során a párttagság k érdését túlzott li• btralizir.ussal kezelte• Ezekben az időkben sok olyan polgár és kispolgár került a párt 1agjai sorába, akik az osztályharc rf.ai Szakaszában, a szocializmus építésének kezdetén, már osztályhelgzctüknél fogva is meginognak, nem következetes harcosok. Ezeknek egy részét nem a meggyőződés, nem a marxizmus-leninizmus forradalmi elmélete, nem osztáfyhetyzete liOzta a pártba. Kétségtelen; ha egy pártban ilyen elemek nggy számban vannak, azok a kispolgári befolyás veszélyét jelenthetik. Ennek a kispolgári befolyásnak a veszélyét kell a felülvizsgálat során megfzüntetnük azzal, hogy a soratriklxt Jsodródott« és a pártba nem való kispolgári elemek számát csökkentjük és emeljük a munkások arányát. Azok maradjanak a pártban, akik a munkásosztály •álláspontját magukévá teszik, akik elismerik a munkásosztály vezrtőszcrcpét.t Afem véletlen, hogy pártunk vezetői ezzel a kérdéssel állandóan foglalkoznak beszédeikben. cikkeikben. Átért a Politikai Bizottság^szeplember 2-i határozatának a döntő követelése, hogy "erősítsük a párt élcsapat jellegét* végső fokon azt jelenti, hogy javitsuk, változtassuk meg pártunk szociális öszs/etételét, mégpedig az ipari munkásság Súlyának növelésével a kispolgári elemek rovására. Mindenkinek — elsősorban felülvizsgáló bizottságunk tagjainak — tisztán kell látnia, hogy a t'agfelülvizsgálalnak.ez a célkitűzése nem valami öncélú törekvés — nem »kispolgárgyülölet*, hanem a párt történelmi szerepének és hivatásának tisztánlátása az osztályharc mai állapotában. Tisztánlátása és helyes értékelése annak a ténynek, hogy élesedik az osztályharc, növekednek teendőink —, hogy a megnövekedett feladatokat csak erőink növelésével, soraink megszilárdításával tudjuk végrehajtani. Ebből következik az, hogy mindazokat, akik a párt •sorait lazítják — el kelt távolitani. Kik ezek? Azok, akik nem a szocializmus megvalósításáért harcolnak, akiknek nem érdekük, hogy megvalósuljon a dolgozók társadalma. Ezért mulatlunk rá számos cselben, hogy a párlból ki kell zárni az erkölcsleien, korrupt karrierista elemeket, — el keli távolitani azokat, akik a múlt rendszerben árulták — vagy elárulták — a dolgozókat — egyszóval mindazokat, akik ellenségei a dolgozók osztálya'nnk, akik idegenek a dolgozó osztáfyoklóL De kérdés, vájjon csak a fent felsorolt kategóriák az osztályidegen elemek? Csak azok-e, akiknek akár mulljukban, akár jelenükben valami kivetnivaló van? És kérdés, hogy — a fentieken kivűl — nincs-e másfajta kivelnivaló is, ami alkalmatlanná lesz embereket arra, hogy viseljék a párttag megtisztelő ciinét — és viscljé k ezzel a cimmel járó legmegtisztelőbb feladatot, — hogy az osztályharc részesei lehessenek. 17 un — és ez a •»kis polgári langyosság•« Szirmai elvtárs a kispolgárokról azt irja, hogy: r>Ezek azok az elemek, amelyekről a tőrlénelmi tapasztalatok azt tanítják, hogy ingadozók, határozatlanok, tulzás0kra hajlamosak — a megal kávás szelleméi képviselik.« Ezekre a mi pártunknak nincs szüksége, meirt a mi pártunkat az elvi és gyakorlati szilárdság, a határozott célkitűzések, a megfontoltság, a meg nem alkuvás jellemzi. A nagyszegedi négyes bizottságoknak ezeket a lkérdéseket kell szem előtt tartani elsősorban, hogy a párt — de az egész ország érdekében is — jó munkát végezzenek, hogy erősitsék a munkásosztály élcsapatát A felülvizsgálásoknál ne essenek bele a liberális »cgyentőségesdi« hangulatába, mindig tartsák szigorúan szem előtt az oszlálgszempontokat, mert ha elhanyagolják — nemcsak egyszerűen tévedtek, vagy valami mulasztást követtek el, hanem egyenesen az ellenséget szolgálják veteA kinai néphadsereg átlépte a Jangce-folyót Sanghayi jelentés szerint Nanking és Sanghay között teljes erővel tombol a harc. A népi hadsereg osztagai átlépték a Jangce folyót és a folyó déli részén hídfőállást létesítettek. Tiencsin vezetőségének négy tagja kérte a város elleni támadás megszüntetését. Külföldi megfigyelők valószínűnek tartják, hogv fegyverszüneti és megadasi iárgyalások folynak. A monarchoíasisziáh ujabb kudarca A szabad görög rádió jelenti: 20-ik napja, hogy a monarcho-fasiszták megindították döntőnek hirdetett támadásukat a Peloponézoszon Markosz tábornok szabadságharcos csapatai ellen. A támadás azonban nem hozott sikert a monarchofasiszláknak, sőt ellenkezőleg, Markosz tábornok csa1

tatai behatoltak Pyrrhosz, íalamata és Sparti városokba és elfoglaltak egész sor községet. Sz élelmezési ipari munkások egyesítése ma komoly politikai kérdés is rt rlAlrtl Xlf wnrf. I.'nn rt i'oce -711 c* tortíoíraolr f/í I i 11.' Q r* a forlrJISzombaton délelőtt megkezdődött az élelmezési ipari dolgozók szakszervezeteinek egyesitő kongresszusa. A kongresszusra több külföldi szakszervezet is elküldte képviselőit. Forgács Pál megnyitó beszédében hangoztatta, hogy az uj, egységes ipari szakszervezet nemcsak dolgozóinak érdekképviseletét tudja hathatósabban biztositaiii, hanem az eddiginél sokkal jobban tudja megvalósítani az élelmezési ipar feladatait is. Ezután megválasztották a kongresszus elnökségét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa neveben Gács László főtitkárhelyettes üdvözölte a kongresszust és tolmácsolta Apró Antal főtitkár üdvözletét. Vázolta a magyar dolgozó nép eddigi eredményeit és azt, hogy még mindig sok nehéz küzdelem áll előttünk. Saét kell vernünk az egyház palástja mögé rejtőző reakciót. Ez az egyesítő kongresszus láncszeme annak a fejlődésnek, amellyel a magyar munkásosztályt az eddiginél szervezettebbé, egészségesebbé tesszük. Gács László végül kiosztotta áz élmunkás és a kiváló munkás jelvényeket a legjobb eredményt elért 50 élelmezési ipari dolgozónak. Ezután Marosán György a kongresszus tagjainak lei lces éljenzése közben tolmácsolta az MDP és vezérének. Rákosi Mátyásnak üdvözletét. Hangsúlyozta, hogy az élelmezési munkásság erőinek egyesilése nemcsak fontos szakszervezeti vagy szakmai kérdés, hanem döntő politikai kérdés is, áttérés a szocializmus építésére. Amig a magyar munkásosztályt át nem itatta a marxizmus és leninizmus ideológiája és politikája, addig szabad prédája volt a legsötétebb európai kapitalizmusnak és a fasiszta reakciós ellenforradalom rendszerének. Az élelmezési munkásságnak segitenie kell a parasztságot a szocializmus építésének munkájában. Amíg a kapitalizmus és imperializmus világában a válságok előszelei munkanélküliséget nyomorúságot teremtenek, addig mi Magyarországon a Szovjetunió utmutatása alapján, a népi demokráciákkal összefogva, a Szovjetunió vezetésével diadalra visszük a munkásosztály ügyét. Marosán György beszédét a kongresszus lelkes tapssal és éljenzéssel fogadta. Ebédszünet után Kovács Imre, az élelmezési dolgozók központi bizottságának főtitkára tarlolla meg beszámolóját. Ezután a kongresszus egyhangú lelkesedéssel üdvözlő táviratot intézett Rákosi Mátyáshoz és a Szakszervezeti Világszövetséghez, majd felolvasták a kongresszushoz érkezeit üdvözlő táviratokat Mekis József a vasmunkások nevében, Zentai Bélanedig a mérnökök és technikusok nevében üdvözölte a kongresszust, majd Czcglédi László az élelmezési ipari dolgozók szakszervezetének bérpolitikáját ismertette. Közben megérkezett a kongresszusra a szovjet élelmezési ipari dolgozók delegációja. Q A szovjet küldőiteket a kongresszus tagjai helyükről felállva, percekig tarló lelkes éljenzéssel és tapssal fogadták. fiijen Sztálin, éljen Sztálin! — tőrl ki a lelkesedés! a hallgatókból, amikor a delegátusok a terembe léptek. Czelcvácz Mihály, a termelési osztály vezetője, az oktatás fontosságáról és az üzemi helyi csoportok feladatairól beszélL Végül Nagy János szegedi husipari munkás szólt hozzá a főtitkári referátumhoz. A kongresszus első napját nagyszabású ku Uu rm üso rral fejezték be. A demokráciával nemcsak lehetséges, hanem szükséges is a megegyezés — mondotta Bareczky Albert református püspök rádióbeszédében Bercczky Albert dunamelléki református püspök szombaton este előadást tartott a rádióban. Előadásában a többi közölt kijelentette: 1949. újév napján először jelent meg vaíamenynyi egyház a magyar köztársaság elnökénél, a római katolikus egyháztól a szabad keresztyénekig. Valamennyit közösen je Icmezte a magyar demokratikus állammal való együttműködés vágya. A magyar protestantizmus közös küldöttsége kifejezésre juttatta, hogy gondosan óvakodni akar attól a látszattól. mintha más dolgába avatkoznék,, de nem hallgathatta el ezt a szivbőijfakadd nyilatkozatot, »reméljük. hogy az 1949-es év meghozza a sokszor kínos lelki'válságokba jutott, más hiten lévő embereknek is a békesség útját*. A békességes szándék most is megvan az állam részéről minden egyház számára. Nyilatkozatunkra nagyon megértő visszhangot Kaptunk a római katolikus egyház sok liivő tagjától is. Az evangéliumi egyházaknak közös örökségük van: az egyház semmiképp sem válhat a világi politika és hatalmi törekvések eszközévé, vagy fedezékévé, A magyar állam a szükséges anyagi támogatást 1948 december 28-án pénzügyi megállapodásban a római katolikus egyház számára továbbra is biztosította. A köztársasági elnök válaszából joggal emeljük ki a^t a megállapítást, hogy »a protestáns egyházak példája mutatja, hogy a magyar demokráciával nemcsak lehetséges. jianem szükséges is a megegyezés*. Mi az egyezményt nem politikai megfontolásból. hanem hitbeli engedelmesség alapján kötöttük meg népüukért. tudva azt. hogy ez az egv'iá' helyes magatartása.