Délmagyarország, 1948. június (5. évfolyam, 123-147. szám)

1948-06-15 / 135. szám

DK LM AGY 4 l< IIIIN A G Kedd, 1948 junius 15. minden teknitetbemi megfe­leltek a hozzájuk fűzött re­ményeknek. Az Állam pénz­ügyei rendben vannak, költ­ségvetésünk első tíz hónapja C ajdnem 100 millió felee­5ge] zárult. — Az első tervév eredmé­nyei 2 százalékkal meghat fidják az eredeti előirány­zatot. Hároméves tervünk­nek — mondotta — és az egész magyar gazdá­sági fejlődésnek hatalmas lökést ad az a nagyszerű gesztus, amellyel « Szo­jelimlá és bölcs vezére, Sztálin generalisszimusz elengedte a jóvátétel hát­ralévő részének felél. Újra bebizonyosodott, mint annyiszor felszabadulásunk éta. ho«jv a magyar népbiz­tosán számíthat nehézhely­zetében a Szovjetunió meg­értésére és támmogalására. Az ország termelő erőinek Üellőtfése Szólt ezután a további te­endőkről. Gazdasági téren a dolgozó nép életszínvonalá­nak további állandó és rendszeres emelése céljá­ból fokozni kell az ország termelő erőinek fejlődését, a munka termelékenységét, növelni az ipari és mezőgaz­dasági termelést, tovább kell csökkenteni a kizsákmányo­lásból eredő jövedelmet, to­vább kell fejleszteni a terv­gazdálkodást, összhangba kell hozni a szomszéd ba­ráti népek terveivel, elő kell készitenii az uj, ötéves tervet, az ország villám osi­tlsának és öntözésének tíz­éves tervét. E feladatokat elválaszthatatlanul összekö­ti a mezőgazdasági termelés korszerű reformja Biztosí­tani kell a paiiaszhi kisbirto­kon épülő mezőgazdaság számára a modern technika és tudomány eszközeit. Csak icy Valósitható meg az ipar és mezőgazdaság közötti aránytalanság kiküszöbölése — Napirendre kell tűz­nünk — mondotta Rákosi ezután — a demokratikus néphadsereg kiépítését és korszerű felszerelését. Az uj magyai* honvédség­ből ki kell irtani a régi had­sereg népellenes szellemét. A honvédség tiszti kádereit, elsősorban a munkásokból és parasztokból kell venni A demokrácia és az egyház viszonya — A köznevelés terén meg kell szüntetni végre a va­gyonos osztályok müvcltsé­Sl monopóliumát és az ál­talános műveltség, a szaktu­dás. a haladó nemzeti és em­beri kultúra kincseit hozzá­férhetővé kell tenni a dol­gozó nép legszélesebb réte­gerinek. — A szoriatista nem a vallás, hanem a kapiiafjr mus ellen küzd. Ml ennek a marxista-leninista szél­lein nek megfelelően nyu'­IIInk a vallás kérdéseihez felszabadulásunk e'ső pillanatától kezdve. J945 1 avasain minden ellen­állás nélkül végrehajthattuk volna az állam és az egyház szélválasztását és mindazo­kat az intézkedéseket, ame­lyeket a nyugati demokrár dák előttünk évtizedekkel, vagy egy-két évszázaddá!) előbb már megtettek. Nem él lünk ezzel az alkulonun*d akkor, mert előre láttuk, hogy a demokrácia egészsé­ges fejlődése és megerősö­dése folyamán eljön az idő, amikor á niogyw nép zöme e kérdések rendezését poli­tikai érettségének eredmé­nyeképpen maga fogja kö­veteim. Addig is gond 06a í: vi­f páztunk nemcsak arra, ogy a nép vallásos érzését ne sértsük, hanem minde­nütt segítőkezet nyújtottunk az egyházak ialp rááll Hátá­hoz ls. Az egyházak százezer hold­jait a földreform elvette ugyan, ez az intézkedés azonban nem a vallás, ha­nem a nagybirtok ellen irá­nyult, Ezerl gondoskodás történi arnöl, hogy a föld­reformból a szegény papok is részesüljenek, ami a földreformban érintett köz­ségek egyharmad részében meg is Történi. Az ellentét a fekete reakcióval -- A magj ai' demokrácia •Uenléte a fekete reakdiővpl politika is nem vallási jcl­fefi.ii A mi ellentétünk Mind­?ntvvel abból származik, • iogy mi kiosztottuk 7IMUMMI föld­nélküli közöli a grófok és püspökök földjét. 6 pedig el szeretné kergeI­S az ujgazdálcgt, megint resekoi és zselléreket csi­nálna belőlük, a földet visz­•zaatfná Eszterházy lier­•agnek, meg önmagának is. Mi a gyárakat, bányá­kat átadtuk a.z államnak; ő 0 régi tőkéseknek szeretné É sszaadni Mi védjük a nép­iztársaságot. őmegaHnbs­Jbairgokat sirja vlsszla. — Mindszenty fajvédő volt és n nyilasokat tá­mogatta, mo'st pedig a sváb volksbundislákat. Ezek érdekében még az amerikaiaknál és »z ango­loknál is közbelépett s minden követ mcgniozga­lolt azért, hogy ezek a svaitok itthon maradjanak n földjük ne jusson a ma. S yar nincstelenek kezére, lindszenty, Shvoy és a többiek magasztalták Hit­lert. Mussolinit. Horthyt, dicshimnuszokat zengtek Inirédyről vagy Hónian­ról. inig a demokráciáról, arról n bőst áldozatos munkáról, nielvet a ma­gyar paraszt, • munkás, hazánk újjáépítéséért k> fejtrtt, egy jó szava sincs, •flndszcntyék ma tüntet­nek. buzdítanak ellenállásiba, fenyegetnek kiátkozással, de •mikor az országot a néme­tek és nyilasok rabolták, amikor a bünlelöszáradok­ban, a »muszoklvuí és egyéb veszt őhelyeken száz­ezrével gyilkolták az embe­reket amikor tízezrével haj­tolták el a leveutegyéréke­ket. akkor ezek ur úpalk he­lyesel tek, vagy meglapultok. Helyeselt és meglapul I Mlnd­szeuty is. aki utólag nem álalotta ogy másik nyilassal történt személyi torzsalko­dás-ál nemzeti ellenállássá átbamisitam*. s helyeselte az iskolák ál­lamosításának V.x évv el ez­elöli Bébin József plébá­nos. a mostani M'ndsaen­ly, amikor egyház! Iskolák helrefl Zalaeverszeifen ál­lamiakat létesített. Persze Horthy reakciós államá­ról volt szó, nem a mos­tan! demokráciáról, — A magyar demokrácia nagy önmérsékléssel tűrte Mindszentiék garázdálko­dásait abhau a tudatban, hogy & dolgozó nép érdeké­ben kifejtett jó és eredmé­nyes munkája lassan, de biz­tosan mindenütt, n Ida t olt kus hívők között ís. megérleli azokat az előfeltételeket, amelyek leiietellenné teszik a reakció működését ésmegl­indStjlk azt a demokratizáló folyamatot amely — bo vontatottan is, dé — a pro­testáns egyházban már meg­indult és amelynek jelei a katolikus hivők közt is egy­re szaporodnak Kórelem minden dolgozó magyarhoz most nem mer kiállalni, an­nak nincs helye soraink kö­zött. — Innen, a kongresszus tribünjéről kérek minden dolgozó magyart, mindén ! öntudatos demokratát — kü­j 1 önösen a falviak népét, az I asszonyokat —, hogy ne engedjék magukat a re i kel ós szólamoktól, vUgy vallásos érzületükre vaó hivatkozástól megtévesz­teni. Tekintsék az iskolák álla­mosítását ama politikai szer­ves részének, amely a dol­gozó parasz.tn'ak adta a grófi földet, a(z iparbárók gyárait államosította és min­den téren becsületesen és eredménnyel védli sokat szenvedeti, dolgos népünk érdekeit. Külön felhívom a kommunistákat, a szociélcte­m okra tékát, a Magvai- Dol­gozók Pártjának" minden tagját, hogy e k rdésben megalkuvást ingadozást nem ismei-ve. álljon az élen és járuljon hozzá, hogy a nép ellenségeit itl is megverjük. Vkí ebben a kérdésben meg­lapul, vagy inglndotök, aki Az uj Függetlenségi Front — Az iskol* kérdése mel­lett a magyar demokrácia másik kérdése, amely a» esz­tendő őszén kerül napirend­re, a Magy&r Nemzeti Füg­geUenségT Front újjászerve­zése szeles népi alapok r-R helyezése. A magyar füg­getlenség megvédésé válto­zatlanul megköveteli a de­mokratikus erők sorainak szorosabbra fűzését. — Az elmúlt három és fél eszlcndő megmutatta, ho, a demokratikus párt e tő bé-kevésbbé laza koalíciója nem felel meg a kitűzött feladaloknak es a népi egy­ség ujabb, szorosabb tö­megszervezetére van szük­ség. —. Az egymással verseny­ző pártok laza koalíciójának rendszere a népelJenes erőknek kedvez, amelyek a párlversengést az. egyes de­mokratikus pártokba való behatolásra használják fel, hátráltatva ezzel a demo­kratikus együümükődésf, az épitő munkát. — Az uj Függetlenségi Front a munkásság, a parasztság, az értelmiség, a dolgozó kisemberek har­ci szövetségének egységes tömegszervezete. Ezért benne nemcsak a de­mokratikus politikai pártok­nak, hanem a magyar nép nagy társadalmi szervezetei­nek — szakszervezeteknek, szövői kőzeteknek, a nők és az ifjúság egységes szervei­nek — méltó helyet kell biztosítani. Rákosi Mátyás két és há­romnegyedórás halalmas be­szédét a kongresszus tagjai­nak tomboló ielkescdése kö­zepeüe fejezte be. Percekig zúgott a tapsvihar s a kül­döttek felállva éljenezték a magyar dolgozó nép nagy vezéréi. Ezulán Rónai Sándor ja­vasolta, hogy a kongresszus táviratban üdvözölje a ma­gyar nép nagy barátját és segítőjét, Szlálin generalisz­szimuszl. Szakasits: Lenin és Sztálin útjáról nem tériink le többé soha! Ezután Szakasits Árpád tartotta meg referátumát. — A márciusi kongresszus előtt Rákosi elvtárssal foly­tatott beszélgetésünk során közöltem, hogy az egyesü­lés gondolata megérett ben­nem, olyan fölszabadultnak éreztem magam, mint még soha. De a mardosó önvád érzésével sem találkoztam annyiszor, mini azóta, hogy miért nem téplem szél ha­marább azokat az érzelmi szálakai és hamis illúziókat, amelyek gúzsba kötötték akaratomat, miért nem léptem fő! ha­tározottabban és kemé­nyebben a párion belül terjengő reformizmussal, peverizniussal és árulá­sokkal szemben. Ezeket az elemeket > pár­ton belüli eszmei harccal nemi lehet legyűrni* — móri­dolta Szlálin és igaza volt. »Ezekkel az elemekkel egy párt keretében megbirkózni, rohadt és veszélyes elmélet, amelyet a párlot bénulással és krónikus sorvadással fe­nyegeti, a pártol az opportuniz­musnak szolgállalja ki«. Az egység a győzelem fegyvere és mi néni enged­jük többé kicsavarni a ke­zünkből Kálépiünk Lenin és Sztá­lin hatalmas útjára és nem térünk le róla soha többé! A jobboldali szociáldemo­kraták a Szovjetunió béke­politikájának merő gyűlölet­ből hátat fordítanak és bár­gyú félelemből belevetik ma­gukat az imperializmus kar­jaiba, meghosszabbitván ez­zel a kapJlalizmus rothadá­sa t és a népek szenvedését Európa gazdasági pusztulá­sai. -Csak egy ilyen gyűlö­letben foganhat a rágal­maknak és a hamis és jog­talan vádaknak az a töme­ge, amelyet a Szocinform jobboldali pártjai olyan ko­misz következetességgel szórnak a kommunisták és az együttműködő baloldali szociáldemokraták felé is. Szakasits Árpád beszéde további részében megvib'gi­totta a nyugati jobboldali szociáldemokraták manőve­reit. Beszédét igv fejezte be Szakasils elvtárs: — A szociáldemokrata tö­megek túlnyomó nagy ré­sze felszabadult örömmel lépeti az egyesülés útjára. — A Magyar Dolgozók Pártja él, hatalmas karjait munkára lendíti, hogy uj országot épilsen, amely bol­dog otthona lesz a dolgozók­nak, amelynek földje a dcl­gozóknak és csak a dolgo­zóknak teremjen, amelynek gépei a dolgozók és csak a dolgozók jólétét szolgálják. A küldöttek felállva, üte­mes tapssal és kiáltásokkal éltették Szakasits Árpádot. Elsőnek Rákosi Mátyás üd­vözölte beszédének elhang­zása után Szakasits Árpá­dot és a kézszoritáskor új­ból dübörgő laps támadt. Révai József feSszóiaiása Ebédszünet után került sor a délelőtti beszámolók feletti vitára. Sercgjélvi József Pestvár­megye, Mosoni Jenő Tolna vármegye kiküldötteinek fel­szóialisa után Révai József elvtárs szólalt fel. Leszögezte, hogy a DMP programnyilatkozata nem elvi ellentétek! elkenésére, vagy 50 százalékos össze­egyeztetés utján jött létre. A mostani megegyezés ab­ban különbözik az 1919-től, a programnak csak látszóla­gos elfogadásával sziemben. Az MDP a marxizmus és le­ninizmus eszméinek a mat­hogy vannak biztosítékaink gyár munkásmozgalomban kivivolt győzelmének je­gyében alakult meg. A ma­gyar népi demokrácia sajá­tos fejlődése békés átmenet a szocializmus felé. Ennek a békés fejlődés­nek «z toll a felléte'e, hogy a Szov jet unió végez­te cl, amit különben a magyar dolgozóknak kel­lel! volna elvégezniük, a népi rendszer eglész gépe­zetének szétzúzását. A Szovjetunió szerepét a né­pi demokráciák fejlődése szempontjából nem ugy kell venni, mintha lebecsülnénk az egyes országok demo­kratikus erőinek önálló cse­lekvését. A Szovjetunió ter­mészetesen nem pótolhatta saját tetteinket, a magyar dolgozók önálló politikáját. A békés fejlődesnek Ma­gyarországon az volt a dön­tő feltétele, hogy a mun­kásosztály a meghódilolt hatalmi pozíciókat lépésről­lépésre szélesítette és az átalakulást egyre in­kább tovább fejlesztelte a szocializmus irányába. Az osztályharc a népi demo­kráciában nem enyhült, sőt annál inkább erősbödött, minél inkább túlléptük i polgári demokrácia halárait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom