Délmagyarország, 1947. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1947-05-01 / 98. szám

4 Srfif;!IMBT«*G*SBl'0 Csütörtök, 1947 május 1. Hji Ehrenburé ; Dollárimádat Amerikában sok vallási kultusz van., de a legnépszerűbb mégis a dollárkullusz. A dollár nemcsak pénz — a dollár egyben istenség, áldás. misztikum is. ' Egy fiatal művészi mulatott be nokem valamelyik kritikus. Neve ? ulán szótagolt an hangsúlyozta:»Háromszázezer dollár készpénz*. Ha valaki- hőkölni akar barátjának1, azt mondja neki- »Ma ugy néz ki, mint egymillió dollár*. Egy ljaladószellemü társaság meghivoll vacsorára. A menü egyszerű vöíl: majonézes befőtt, fagylalt és óriáskakas darabok. Ez utóbbi! inérolci minit bátran névozbcllűk volna tollas vízilónak. A legtekintélyesebb vendégek a színpadon foglaltak helyet. Amikor mindannyian megették már a fagylaltot az elnök egy fndoronggal az asztalra ütött é.s elkezded beszélni, illetve felolvasta a már előre elkészilell referátumát: a béke előnyeit a hábpruval szemben. Ugyanezt lelte még másik négy szónok is. Közvetlenül a beszédek elhangzása után a mikrofon elé egy énekesnő lépett és egy érzelmes dall énekelt. Utána egy páter következett — a péiizgyüjlés szakértője. Mindenki tudja, hogy a páterek sokkal jobban értenek a pénzgyüjtéshezj, mint mondjuk a mérnökök, orvosok, vagy újságírók. Ezért különkeresclük van: minden este, különböző díszvacsorákon gyűjtőakciót rendeznek, vagy'a magánegyetem, vhgy a kinai misszionárusok, vagy akár a rendőr-árvák javára. Ezen az estén a páter a »héke megvédésére* gyűjtött. Tgen han- . gosan és szenvedélyesen beszélt, nagyokat hadonászott. Előtte azoknak a névjegyzéke állt, altik már előre kötelezték magukat, hogy ezer, vagy ötszáz dollárt adományóznak. Elragadtatva kiáltott fel: • Mister Smith meghatott adakozá- * sával. Most értesítettek arról, hogy 1000 dollárt hajlandó áldozni!* Á páter szavait dörgő taps követte. Mister Smith rölálll és mosolyogva hajlongott. Ezután áttértek azokra, akik 200 dollárt adományozlak. Lányok léplek az asztalokhoz és öszszcszedlék a csekkeket. Amikor mégjegyeztem, hogy nálunk az emberek a hazáért yaló harcban. sokkal szerényebben haltak meg, mini ahogy a jelenlevők dollárjaikat adományozták, nem érteltek meg és egy amerikai csodálkozva kérdezte tőlem: »Nembeteg ön?«... mint »haladószellemü« mindenről lemondott volna, csak „a dollárokról nem .,. A dollárkullusz mellett nagyon elterjedt a siker kultusza Ts. Az embereket egyaránt izgatják a szenátor és a filmcsillag, a boxoló és a betörő sikerei. A multat — az európai burzsoáziával ellentétben — lebecsülik. Amerikában tönkremehet egy ember, lecsúszhat, de ha sikerül neki kimásznia a hajból és ismét a felszínre ke- * rülui, győztesként üdvözlik. A kabaré bemondója 1 lejelentette a közönségnek: »A nézőtéren az Ismert szovjet iró ül.* Taps. Ezután 'jelenti, hogy más kjemelkodő személyek is vannak a teremben: egy szenátor, egy ismert énekesnő és valamilyen Davies. Miért liires ez a Davies? Egy villanyüzlet tulajdonosa, aki • forgalmát a háború után háromszorosra emelte.* Nagy ünneplés... Imádják a csúcsteljesítményeket! Nemrégen egy pap szentbeszédében a következőkel mondotta: >Jézus Krisztus különösen azért nagy, mert megállította a napot, s ezzel a csodntevésének csúcsteljesítményét érte el...« BÉKÉT, JÓTÉTET ! Irta Kossá István, a Szakszervezeti Tanács főtitkára, a Nemzetgyűlés alelnöke Amikör ezidén a világ dolgozói milliós tömegekben ünneplik a felszabadult országokban a dolgozók szabadságának szimbólumává lelt május 1-ét, akkor első üdvözletünk szálljon azok feló, akik még mindig nyögik a fasizmus, a reakció igáját. Szálljon harcos üdvözletünk a spanyol és görög nép szabadságszerető fiai felé. az elnyomott gyarmati népek felé, akik közül tizezrek inkább a börtönt, a halált választják, de nem Akarnak szolgasorban élni. A felszabadulás óta mi magyar dolgozók irrimár a harmadik szabad május elsejéi ünnepeljük. Az elsü szabad május jelszava a »Föld — Kenyér — Szabadság* voll. És pártunk, a Magyar Kommunista Párt gondoskodott róla, hogy jelszavunk valósággá váljék. A föld azé, aki megműveli. Szétvertük az évtizedes feudális rendet. A kenyeret, azt is biztosítottuk. Kevés volt. belőle, mert a sok egyéb baj mellett — melyet *le kellett küzdeni — az időjárás nem kedvezett a termésnek. Azért volt kenyér, ha szűkösen is. Az éhhalál veszélyét elhárítottuk. Szabadságjogainknak elvitathatatlanul birtokában vagyunk és viszsznvtertünk minden támadási, mélyek a legkisebb mértékben is a dolgozók jogai ellen irányultak. A második szabad május elsejének ünnepe az újjáépítés jelszavaitól volt hangos. Nos, Pártunk vezetésével a magyar dolgozók e téren is csodát csináltak. Ma már az egész világ elismeri eredményeinket és csodálják azokat. Pedig reakciós tőkéseink ugyancsak sokszor próbálták elgáncsolni munkánkat, de nem tudták, legfeljebb megnehezítették. Az újjáépítést azonban mi nemcsak az üzemek, gyárak, vasutak, hidak, házak újjáépítésére értettük, hanem egész gazdasági életünkre is. Ezért feszítettük meg erőnket, hogy a normális gazdálkodás alapfeltételét, az állandó értékű pénzt létrehozzuk. Hiába gúnyolódtak terveink felett ellenségeink, sőt néha barátaink 0.s, a jó pénz megvan, a Magyar Kommunista Párt munkája eredményeként. Meg van a jó pénz és jósága han ma már senki sem kételkedik. Legfeljebb keveslik. Ebben már igazuk van, de csak a dolgozóknak. Elérkezett az ideje annak, hogy felvessük a dolgozók életszínvonala emelésének szükségességét. Dolgozók alatt persze nemcsak fizikai, de az értelmiségieket is kell érteni, ipari munkást, parasztot, közalkalmazottat és magánalknlmazottnt egyaránt. Ahoz azonban, liogv komolyan tudjuk a dolgozók életszínvonalút emelni, tovább kell emelni termelésünket az iparban- éppngv, mint a mezőgazdaságban; csak a löbjitermclés eredményezhet állandóan fokozódó jólétet. A tervszerűtlen, kapkodó, a pillanatnyi konjunktúrára alapozott termelés azonban könnyen gazdasági válságot, nem pedig jólétet eredményezhetne. , Ezért kell nekünk felállítani terveket, melyek keretében a nemzetgazdaság^ ősszegét, ezen Iveiül egyes szektoroknak teljesítőképességéi figyelcmbevéve pontosai! meghatározhatjuk, hogy nüjie mekkora összeget fektetünk, miből mekkora menynyiséget lehet termelni. Csak a tervszerűen fetépLlclt és pontos tervek alapján összhangba hozott termelés hozhat jólétet. A jólét, a körülményekhez képest tisztességes életlehetőség ma már a némzét minden tagjának legfőbb vágya. Nemcsak a háborús nyomorúság, nemcsak az infláció szörnyűségei, de. már a háborút előkészítő ílorthy-fasisztarendszer fokozódó adóprése is olyan alacsonyan tartotta az életnívó átlagát, hogy ma, ennyi esztendő temérdek szegénysége ulán joggal vár demokra- : tikus rendszerünktől mindenki jobb, > emberibb sorsot. A iáiét elérésének lehetősége lesz a motorja háromeves tervünknek Meg kell azonban mondani, hogy a 3 éves terv végrehajtása, megvalósítása nemcsak tőlünk függ. Ahoz, j hogy minden érőnkéit a 3 éves tervre, j tehát a jólét alapjainak megteremté- | sére összpontosíthassuk, ahhoz az is szükséges, hogy senki ne foghassa ' le épilő karunkat. Szükséges az, hogy a háttérben meghúzódó reakciós erők ellen — melyek nem szívesen látják demokratikus rendszerünk talpráallitását, sőt erősödését — necsak a Kommunista Párt vívjon megncmalkuvás nélküli harcot, hanem a koalíció töhni pártjai is. A megállapodásban, melyet a Baloldali Blokk kötött a Kisgazdapárttal^ benne van az Is, liogy az aláírók — tehát a Kisgazdapárt is -- 'együttesen veszik fel a harcot a reakció ellen. Sajnos, azt kell látnunk, hogy a megállapodás e pontját a Független Kisgazdapárt nem veszi egészen komolyan. Különösen a vidék az, ahol még vígan uszitanak kisgazdapárti vezetők demokráciánk, demokratikus intézményeink ellen. Nem, hogy nem küzdenek a reakció, az uj, demokratikus formában jelentkező Sulyokféle fasizmus ellen, ellenkezőleg; nem egy helyen nyiltan támogatják. Ha pedig csak egyik kezünkkel építhetünk, a másikat állandóan szabadon kell tartani a reakció elleni védekezésül, akkor megnehezül terveink megvalósítása, végrehajtása. Igaz, hogy sokáig nem fogjuk tűrni azt, hogy állandóan akadályokat emeljenek az utunkba. Aki,, vagy akik ezt teszik, azokat félre fogjuk az útból állitani és tervünket, a 3 éves tervet végrehajtjuk, mert a tömegek jólétet akarnak. • Aki tehát ma megbontja a politikai békét, a demokrácia intézményeit támadja, aki akadályokat gördit a 3 éves terv megvalósítása elé, az az egész nemzet ellensége. Végül — bár talán még kovai róla beszélni —* a 3 evés terv megindítása alkalmával, augusztus 1-én, amikör a mostani koflektiv szerződések lejárnak, feltétlenül uj alapokra kell helyeznünk kollektív bérrendszerünket, felhasználva azokat a tanulságokat, melyékel tavaly augusztus óta szereztünk. Ám nemcsak a hiányosságait kell kiküszöbölnünk a kollektív szerződéseknek, de gondoskodni kell arról is, hogy a mainál magasabb reálbérekel biztosítsanak. Ezek a gondolatok foglalkoztassák azokat a százezreket, akik ma* níájus 1-én Pártunk zászlói alatt vonülnak tüntetni a békés, nyugodt életért, a jólétért, a 3 éves terv megvalósításáért. Örkény István: i Május a dolgozóké! AZ AUTó a nemzetközi müuton ' szalad. Sehol egy bukkanó, az ul simább a tükörnél. Hová megyünk? »Csöngőiére* — mondja a sofőr. És az micsoda? »Tanyaközpont. Csöpgöle*. A tanyaközpont nem más, mint egy utcasor, magyarázza a sofőr. Köröskörül az a sok tanya, közepén a templom, 3 malom, a jegyző, az iskola, a szatócs és a kocsma. ML hová menjünk? — kérdi. Mondom, a kocsmába. Ennek szemiuelláthalóan jobban örül, mintha az iskolát ajánlottam volna, Félóra múlva, á csöngölei kocsmában, tömör nyíltsággal meg is fogalmazza ezt- »Délelőlt sört iszik a magyar ember.* Maradunk a sörnél. ' Odáig azonban még hosszú az ut. Virágzó gyümölcsfák állnak a tanyák körül, mintha valami gyönyörűt álmodnának a kertek. Friss, gazdagon zöld a vetés; már elfér benne á varjú. Átszaladunk Andrásfalván Itt — a sofőr mondja — a Pallavichiniek tízezer holdja állott. Akkor 6G családnyi cseléd kapott a földön állandó kenyeret A többi ribirongyos idénymunkás... Ez is tanyaközpont, egy vagy két poros utca; embert alig látni, csak gyereket és libát. Álmos kis falunak látszik. A kerítéseken meszelt felírások: Demokratikus tanítót az iskolának! Aztán odébb: Felelősség nélkül nem lesz jegyző ... Talán nem Egyesség Csöngőién és mindenütt is olyan álmos egy falu? Meg kellene kérdezni a jegyzőt. Az nyilván tudja. AZTÁN: Csöngőié. Azaz dehogyis Csöngőié. Az állomáson ki van irva: Csengele. A vasutat nem lehet becsapni. A vasul nem a szegedi szóejlés, hanem a földrajzkönyv alapján dönt; ugy döntött, hogy Csöngöle az csak Csengele. Hozzák a sört. Ezt is — ki tudja, miért — sernek írja a gyár; ott lóg a fejein fölött a plakát. A ser kissé langyos, lassan szopogatjuk és közben ismerkedünk. A kócsmá szerencsére tele van, mint később kiderül, azért, mert éppen Írják össze a szántási hiteleket. Később az is kiderül, liogy micsoda a szántási hitel. De egyelőre még csak ismerkedünk, igen tempósan és igen gyanakodva, mert nincs még eldöntve, miféle "közeg vagyok. De közeg vagyok, annyi szent. Autón jöttem és töltőtollam van. Hogy miféle közegnek néztek; később se derült ki. De csak valami alja közegnek tarthattak, mert nem soká moderálták magukat. A harmadik mondat egy bizonyos Balog Istvánról szólt már, akit igen durva szavakkal illettek. Balog, mint Koncz Lajos mondja, »multrovotu« ember*, »egy ócska futurista*. Nem festő a Balog, de a Futura bizományosa. aztán két iparigazojványa is van, nyersbőr és toll. És harminc holdja is volt, de abból visszavettek tizet, ebből nyolcat Turi Ferencné kapott, egy hadifogoly felesége. Csakhogy Balog nem adja. Hát ilyen ember. Nem megy le a földrőt. És a szövetkezet parcelláján házat épitelt magának; csakugyan, nagy hóhányó lehet ez a Balog. De mégse lehet nélküle; Balog »régi bérlő*, azaz van igája, s most a szántás idején, 90 forintért szántanak a régi liérlők holdankint. Helyben vagyunk. Dől már a panasz. A KENI) KEDVÉÉRT: Csöngőién — kétféle a gazda. Hégi bérlő és ujgazda. Meft a csöngölei föld Szeged város birtoka volt, része annak a f70.000 holdnak, amit fölosztottak. A város a földet kiadta bérbe; volt család, •amelyik száz éve volt bérlő egyazon parcellán. A földoszlásnál a régi bérlő annyit tartott meg, amennyi jus szerint dukált; a felesleget fölosztották. Vagy nyolcvan régi bérlő van, a többi, a tömeg, ujgazda. Ami felszerelés, iga, gép és épület volt. a régi bérlök kezéu maradt. A főid rossz, legrosszabb a határban. Homokos. • » Azt mondja például ifj. Nagy Antal: Van 15 holdja, ebből G hold a szántó a többi gyep. Néha egy mázsa buza terem csak holdján, épp a szükséglet, mert két családja van. Az adót, a beszolgáltatást, a vetőmagot vennie kell. Hogy miből vesz és miből él? A gyepen. Van neki 2 tehene, 1 borja, 7 birkája, 3 süldődisznója. Hát ebből él. A baj az, hogy a föld nagybirtok volt^ ga-