Délmagyarország, 1946. december (3. évfolyam, 271-294. szám)

1946-12-25 / 291. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG • !• — i wiiii iiimw na, iiiimni—awBfcata SZERDA, DECEMBER 25. SZÖGED! FETÖR : j | A NOTAS FAF Huszonkét esztendeje mult e nar •fokban, hogy a legnagyobb magyar foüdorisrtát, Szeged szülöttjét s haló poraiban is Szeged fiát, Kálmány Lajost alsóvárosi kis házából a Föííártiadunk-kal díszített kertbe vitték. Tragikus életű, tragikus halált! magyar tudós volt ez a mindeu ízében magyar pap. Móra Ferenc az utolsó magyar sámánnak nevezi ezt a néppel egy követ fújó paraszt-pipot s így jellemzi: »Oszlopokon járó nagytestű óriás; magam formájú ember, pedig én is megütöm a mériéícet, kihasadt volna belőle kettő, reidawanui nagy gömbölyű kopott, a, viiolásba játszó, tömpeorrú szókra teszi arccal, pilláiban kerek szemekkel, különös tüzes katlanokkal, amelyekben egyszerre forrott fájdalom, gyűlölet, cinizmus és fan at izmus.« • Makacs, konok természetű, nyersnyakas ember volt a »nótás pap«. Azt mondják, ő nem akart pap lenni, csak az anyja kívánságára, könyörgésére ment el »Tömösvárra« a papnevelőbe. Négy évig haza se jött az anyjához. Mikor aztán pappá szentelték, Iwzajött Szegedre a konoks.zívű fiú s az anyja elé állt: — No, itt vagyok, édösanyám, möglött az akaratja! a Móra Ferenc is ír róla két kedves anekdótát A fiatal pécskai káplán már 1875-ben elkezdi tanulgatni s jegyezgetni a nép dalait, szokásait. Eljár lakodalmakra, dugott bálokra, kukoricafosztóba s örökösen kántáltatja az embereket. Az iskolában is jobban érdekli, amit a gyermekek tudnak, mint amit neki kellett volna megtaníttatni velük. Egyszer a tanfelügyelője volt benn egy hittanórár ján és a káplán Dávid király felől faggatta a gyermekeket. — No, aztán, miben jelösködött ez a Dávid király? — kérdi Kálmány az egyik surbankó gyermeket. — igön szép nótákat tudott cimbalrnozni. — Hát aztán té tunnál-é olyan szép nótát? —- Még szöbbet is — vigyorodott el a gyermek. ! i ! — No, hát mondd el hamar a nagyságos tanfelügyelő úrnak! S a tisztelendő úr — írja Móra —, akinek a szeme nevetett az örömtől, míg a siheder elkornyikált valami ősi balladát, sehogyse tudta megérŐRÖLJÖN kenyérgabonát, paprikát, DARÁLJON takarmányfélét a TISZAMflLOM IPARI KERESKEDELMI KFT. Vértanuk-tere (Vám-tér) 6. sz. MALMÁBAN Telefon: 446. teni, hogy a nagyságos tanfelügyelő úr miért ráncolja össze a szemöldökét és miért fordul kj az iskolából köszönés nélkül. » Az is vele fordult elő, hogy egyszer egy pásztorembert vallatva a meséi meg a nótái felől, egy barátjával ráesteledett kinn a pusztán, A jegyzést folytatni kellett azon melegében, mert másnapra már nem biztos, hogy ugyanolyan mesélős, dalos kedvében találja a juhászt. De hogy lehet sötétben írni? — Hát, hacsak nem lopnak az urak egy kis szárat — javasolja a pásztor s mutatja is, hol található. — Té szoktál ilyet csinálni? — kérdi Kálmány a szintén pap barátjától. — Én ugyan nem! — Hát én sé — feleli a tüzbejött nóiás-pap — de most mögpróbálom! Néhány perc múlva ropogott a pásztortűz s a lelkes gyűjtő rőt lángok fényénél íóhatta jegyzetfüzetébe a magyar népköltészet legszebb sorait. • 1391-ben a szeged-rókusi plébániára pályázott. Irt is a városnak egy szép levelet, hogy milyen jót tenne a város a magyar népköltészet ügyének, ha elősegítené az ő rókusi plébánosságát és így állandóan Szegeden lakva fölgyüjtheti a régé szegedd néphagyományt. Neve és működése ekkor már ismert volt, hiszen a két kötetes Koszorúk az Alföld vadvirágaiból már nevet szerzett neki. A Szeged népe című gyűjteményének harmadik kötete épp abban az évben jelent meg s néhány éve jelentek meg etnológiai dolgozatai is a Tudományos Akadémia kiadványai közt, nem egy németül is. — Tudjátok miért ítélték el a fiamat és a többit, akik vele tartottak? Megmondom én és ti htgyjetek egy ősz öregasszonynak, az édesanyjának •.. Azért ítélték el őket, mert az igazságot hozzák néktek. Csak tegnap tudtam meg én is igazán, hogy ez az igazság és senki meg nem cáfolhatja, senki perbe nem szállhat vele... A tömeg nőtt, morajlott, sűrű gyűrűben vette körül. — Szegénység, éhség és betegség — ezt kapják az emberek a munkájukért. Ellenünk van mindenki, egész életünk nap-nap utáni robot, mocsokban, ámításban telik el. Pedig a mi munkánkból laknak jól és mulatoznak azok, akik láncon tartanak, mint a kutyát. A tudatlanság láncán, ment mit is tudunk mi... Félelelem és rettegés, éjszaka a mi életünk, fekete éjszaka... — Igaz — hallatszott valahonnan a tömegből. — Tömjétek be a száját! A tömeg mögött most feltűnt a detektív, két csendőr kíséretében, és akkor az anya riadtan szétdobálta az utolsó csomagokat. Mikor újra benyúlt a táskába, keze idegen kézzel találkozott. Fogjátok! Vigyétek! — Oszolni! — kiabáltak a csendőrök és széjjel taszigálták az embereket. Azok kelletlenül engedtek, tömegük erejével szorongatták: a csendőröket és zavarták őket, italán nem is szántszándékkal. Az ősz asszony azzal a nagy, becsületes arcával, jóságos szemével vonzotta őket s míg odakinn az életben százféle dolog választotta el őket egymástól, most hirtelen valahogy összeforrtak, az elhangzott szavak tüze * Részlet Gorkij: Az anya c. regényéből. (Szikra kiadás, 1946.) A város fejei azonban nem sokra becsülték a nótás pap működését, -•innál inkább tudták róla, hogy hörcsögös természetű, néppárti pap, aki minden úrfélével könnyen hajbakap, ha tudja, hogy különb ember náluk. Aztán meg nem is érteit az úri szokásokhoz s a magakjelletésher. Mondták, hogy látogassa meg az egyházközség tótum-faktorait, de bizony őt erre nem lehetett rávenniMégis, a választói — vagy tizenöten — valamennyien ismerték személyesen és meg is ígérték neki, hogy őt választják meg. Mégis a piébánosválaszíáskor csak egy szavazott rá. A választás után, rendre odamenT hozzá mind a tizenöt atyafi s sajnálkozva kijelentette: — Nézd Lajos, vagy: nézze tisztelendő úr — én nem töltetük róla, hogy égyedű csak én szavaztam rád! A nép papja iszonyú haragra lobbant. Itt hagyta Szegedet, azzal, hogy feléje se néz többet. Még a Dugonics Társaságból ís kilépett, hogy semmi ne kösse Szegedhez, pedig egyike volt az alapítóinak s egyik volt 1883-ban, mint szőregi káplán, a négy közül, akik az eszmét termő Reizner Jánost a Társaság megalakítására buzdították) Elment megint káplánnak, később csanádpalotai plébános lett, míg végül 1909-ben szélütötten hazakerült Szegedre, itt élt az emberek között emberek nélkül, magánosan. Tragikus s elhagyatott életére kvelei vetnek némi fényt: Ortutay Gyula közölte néhány éve a Délvidéki Szemlélőén Szalay Józsefhez, a szegedi literátus rendőrfőkapitányhoz irt néhány levelét, néhányat meg a Somogyi-könyvtár őriz. Hátrahagyott kéziratait Móra Ferenc mentette meg, hogy aztán egyik különc tudósunk fürdőszobájában rothadjanak tovább s ma már ismeretlen helyen hányódjanak. egybeolvasztotta őket. Talán régen várt és áhított lyen szavakat a szívük, amelyet elgyötört az élet sok igazságtalansága. A közelebb állók némán áliüak, csak mohón figyelő szemüket látta az anya és érezte forró leheletüket. — Fuss el... — Mindjárt elfognak ... — Nagyon is bátor ... — Utat! Félre innét! A rendőrök szava egyre közelebbről hangzott, az emberek meginogtak, távolodtak, széledtek jobbra-balra. — Ne üsd! — Gyalázat! — Ne engedjétek... — Nem lehet vérbefojtani az igazságot! Taszigálták kifelé, lökték a nyakát, a hátát, ütötték a vállát, a fejét Ütlegek és kiáltások sötét vihara örvénylett körülötte, jajszó és fütty. Füle majd meg süketült, torka fulladt, a pad'.ó ki-kicsúszott a lába alól. Megingott, térde megroggyant, összerándult, fájdalom égette. Egész teste elnehezült elerőtlenedett. De a szemefénye nem hunyt tó és látott más fénylő szempárokat, ismerős bátor tüzet a szemekben, annak is rokonát, amelyik az 5 szívében lángolt. Most kilökték az ajtón. Akkor kirántotta karját egy másodpercre és megkapaszkodott az ajtófélfában. — Tengernyi vér se olthatja tó az igazságot! Leütötték a karját. — Csak gonoszságot halmoztok, esztelenek. A ti fejetekre száll vissza... A csendőr torkonragadta, fojtogatni kezdte és Ö rekedten ordította— Boldogtalanok ... Valaki hangos zokogással felelt. Szomorú, hogy a nótás pap emlékét Szegeden semmi sem hirdeti. Móra Ferenc is keserűen kérdezte: »Lesz-e valahol, valamikor a legnagyobb magyar folkrolistának valami kis emléke a szülővárosában ? Egy kis mellszobor, egy relieft, vagy legalább egy márványtábla? Valamelyik nagyszavú ember, vagy vezető testülete a városnak kezébe vehetné a dolgot. Ha már szégyelnünk kell magunkat a jövendő előtt az utolsó, magyar rámán életéért, haláláért,, legalább az emléke, megbecsülése legyen javunkra szóló enyhítő körülménye. Dankó Pistának, ennek a tehetséges cigány nótaszerzőnek szobra van a városban, de Kálmány Lajos* nak, a szegedi és temesközi magyarság évszázados kulturkincseit megmentő nótás-papnak, a magyar nép. költészeti gyűjtés klas^ákusánakí nincs egy emléktáblája sem. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának hagyományait továbbvivő egyetemi ifjúsági csoport az ő nevével s eszményévei fordul a nép s a magyar néptudomány felé: Dugonicson és Juhász Gyulán kívül Kálmány Lajos nevét is viseli már irodalmi-tudományos társaság, az előbbiek kisöccse. De a város még semmit sem fett Szeged nagy fia emlékének megörökítésére, pedig ott a fölső városi Kálmán-utca, ahol famíliája s egykori kiterjedt rokonsága lakott, alkalmas arra, hogy róla nevezzék el... Csak egy ipszilont kell hozzabigygyeszteni. Szobráról és összes müveinek sorozatként való újrakiadásáról — bár Szeged kötelessége lenne — egyelőre nem is álmodunk, de ott van az alsóvárosi kis ház, ahol életének utolsó esztendeit pergette: illő lenne egy emléktáblával megjelölni. Életrajzának megíratását is sok volna most követelni, de az, hogy emlékét utcában, intézmények elnevezésében és márványba vésetíen megőrizzük: ez kötelességünk a nótás-pappal szemben. Községi Élelmiszerüzem Központi iroda: Kossuth Lajos sngárnl 28. (Volt csendőrlaktanya! Telelőn: 318-319. Húsüzem c Kossuth L.-sugárut 97. Telefon: 757. Központi aavanyitóüzem: Bercsényi utca 9, ÁRUSÍT VISZONTELADÓKNAK: HEN^ TESÁRUKAT, SAVANYÍTOTT KÁPOSZTÁT, VEOYES1ZT, SZ1LVA1ZT Gorkij Maxim : AZ IGAZSÁG* Magyar Elelmiszerszállitó ís árukereskedelmi Rt, szalámi, húsfeldolgozó éskonzervgyáríó üzeme SZEGED, Felsötiszapart 12. sz. Telefon: 560 A dolgozók harcos lapja a Défanag^uii&záty