Délmagyarország, 1945. június (2. évfolyam, 122-145. szám)

1945-06-10 / 129. szám

194* (rofw DÍLMAGTAROBSZAQ HffiaaegHannHHi Hiszékeny né pb!rák figyelmébe ! Amit Zadraveczék nem vettek észre Fasiszta vezérük, akiket megszédített saját németbarát propagandájuk Irta: GARDOS SÁNDOR Uzdóczy-Zadravecz, a »véres püspöki, akinek 2"> éven át folyamai csau elkövetett népelleues bűneiéit kell felelnie a népbiróság elöli most megszeppenve azzal védekezik, hogy a német propaganda (amelynek az egyik legharsányabb szócsöve volt) őt teljesen megszédítette, ngy hogy nem látta tisztán a valóságos helyzetet, a Szovjetunió erőviszonyait és a német imperializmus burkolt célkitűzéseit. De nemcsak Zadravecz püspök, hanem Meskó Zoltántól kezdve a legjelentéktelenebb falusi nyilas párttagig valainenynyien ezzel az érvvel próbáltak kibújni a felelősség alól a népbiróságok nyilvánossága előtt. Minden fasiszta és nyilas most arra hivatkozik, hogy ő tájékozatlan volt, őt megtévesztették és félrevezették % nem tudta, hogy tevékenységével néraet érdekeket szolgál. Elliiszszülc hogy a gondolkodásra lusta s önálló vélemény kialakítására kép" 'len kispolgár, a műveletlen, terv zerűleg elbutított munkás és paraszt valóban megszédült az évtizedek óta tartó náci-propagandáié'. De nem hihetjük, hogy Zadraverzet, Meskót, Gáspár Jenőt és a többi vezető pozíciókban működő fasisztákat is megszédítette vo!' i a saját propagandájuk, amivel német parancsszóra bolondították a magyar népet. V magyar háborus bűnösök akárhol rejtőzködnek most, előbbutóbb rend őrk ézre kerülnek, mert seho] a világon nincs számukra búvóhely, egymás után állítják maid őket a nép ítélőszéke elé. EK'retálbató. hogy valamennyien ezzel a (sajnos eddig bevált) érvvel igyekeznek menteni a bőrüket. Me- ó Zollán és több más fftnyilas ügyében elhangzott és a demokratikus közvéleményben érthető felháborodást keltett tnlenvho népbirósági ilélel indokolja, hogy felhívjam a jóhiszemű népbirák figvcimél ennek a közkeletű védekezési módnak a tarthatatlanságára. Nem az. urak mindannyian nagyon jól tudták, hogy politikájukkal, saját Hazájuk rovására, német imperialista érdekeket szolgálnak és czállal immár másodízben szembehelyezkednek a világ hatalmas, demokratikus államainak megsemmisítő) fölényü erejével. Minden logikusan gondolkodó s a számlán elemi műveleteivel tisztában lévő magyar ember tudhatta, bogy ennek az oktalan szembehelyezkerlósnck csak tragikus vége lehet. Az ország vezetői mégis ugy leltek, mintha ez volna az egyedül lehetséges külpolitika Magyarország számára és némi irredenta iporr'ák reményéhen farkcsóválva sündöröglek a niuló fasiszta győ?e|iTM lakomák dus asztalai körül, A jó urak buzgalmukban »nem vélték észre , hogy a német hirodalom Kelet felé való előretörése a magyarság vesztét jelenti. Pedig sokan voltak Magyarországon, akik jól látták a fenyegető veszedelmet, de nem szólhattak nyíltan, mert a cenzúra, a vendőrség és a cscndőrszurony lakatot lelt a szájukra, A Drapg naeli Oslen- irányzatú uémet külpolitikának olyan csalhatatlan, szinte hangosan sikoltozó jelei mutatkoztak, liogy hogy még a politikai élet kulisszatitkaitól lávol álló egyszerű újságolvasó s rádióhallgató polgár is észrevette ezeket a penetráns Hogy csak egyet Is említsek, itt volt például Bogár László szegedi egyetemi hallgató jólismert esete. Annakidején Erdélyben éltem és az elvétve kezembe került budapesti újságokon kivül semmiféle kapcsolatom sem volt a magyar politikai élettel. Mégis felfigyeltem a Bogár-ügv jelentőségére és az Jelenségeket.< alább kivonatosan közölt cikkemben fel is hivtara rá az erdélyi ts magyarság figyelmét. A Brassói Lapok 1927. évi szeptember 12-lkl számában megjelent cikkem egy részéi most nem azért idézem, hogy saját vállamat veregetve hivatkozzak Jajdeokos mivoltommal és »ugy-e már akkor megmondtam'-babérokra vágynék", csupán azt szeretném ezzel a második őrléssel dokumentálni, hogy ha az Erdély határán ólő egyszerű és névtelen újságíró már a háboru kilőrése előtt két esztendővel ilyen tisztán látta a nácik alig lerfezett külpolitikai szándékait, akrvíhatoll-e Magyarországon politikus, vezető álalmférfi, aki azt -nem velte volna észre*. Micsoda merészség kell ahhoz, hogy most a» országvesztő nagyurak, politikus püspökök és II itler kedvencei azl makogják a népbiróság elölt, hogv ők semmit sem tudtak a náci-imperiplizmus sötét terveiről és a Magyarországot fenyegető veszedelemről. Erdélyben, az *oUh elnyomás' idején meg lehetett trnl az alábbi cikket, amely Magi Írországon akkor aligha lelenhetotf volna megs Bogár László, a „láthatatlan trónt" első magyar hősi halait* at (Brassó, 1987 szeptember 17) A »Drang nach Qsten* transkontinentális álma Vilmos császár túlfűtött agyában motoszkált, amig mint Pallas Athene teljes fegyverzetben elő nem pattant a csonkakezü germán Zeus fejéből és akkor a német imperializmus sarkantyús csizmája elindult, hogy akár világháború árán is, de megvalósítsa a Berlin—Bagdad vasútvonal cézári gondola lát. A német árunak piac kellett és a magyarság elvérzett ezért a piacért. A Harmadik Birodalom nz ő varázslatos hókusz-pókuszaival feltámasztotta a levitézlett hősi szellemet és vele együtt életrekelt a Vilmos! fantom, a »Dranjg nach Osten«, de most már az uj helyzetnek megfelelő szerényebb viszonylatban. A vasútvonalnak egyelőre még nem Bagdad a végállomása, hanem csak Constanza, Baguza, vagy Várna. A német árunak most is kell a piac, de még jobban kell Németországnak a gabona és a nyersanyag. Az ónellátásos gazdaságpolitika csak akkor válik lehetségessé, lia a közelkeleti államok magtárait és bányái! meg tudja szervezni. Ezért vergődik Ausztria a nácizmus nyomása alatt, ezért ideges Csehszlovákia Henleinék féktelen ngitációja miel! és ezért szisszen fel Budapesten sok józan magyar politikus, akik a nyilaskeresztes fajvédelem jelszavai mögött már észrevették a pátigermán uszítók pénzének lendítő erejét. Romániába is cl(Jutott már a német »Drang-: égv meglehetősen érezhető hulláma, sőt a kisebbségi magyarság arcvonala előtt is felfedezhetők a ^Láthatatlan front« előőrsei. A berlini, müncheni és nürnbergi főhadiszállások vezérkari térképein mozgatják a Keleteurőpa felé irányuló láthatatlan front agitátor-csapatait, amelvek szinte észrevétlenül csúsztak előre egészen a küszöbünk elé. Ha eddig nem vettük volna észre. ho«v az ellenség a kapunk elolt áll és hogy mik a szándékai ellenünk, a szerencsétlen Bogár László makói tanárjelölt tragikus esete felnyithatja még azokat a szemeket, amelyek nem látják még a veszélyt »aute portás;. Az erdélyi közvélemény alig és csak hézagosan értesült a megrázó esetről, amelyet legyen szabad itt röviden vázolnom. Bogár László makói származású diák, a szegedi egyetem bölcsészeti fakultásának hallgatója a berlini néraet főiskolai csereakció (Deutsch-Akademischer Austauichdlcnstt révén a maavar kultuszminisztérium ősz tőndijávai 12 kiválasztott magyar diákkal együtt elutazott a német birodalmi szünidei tanfolyamok látogatására a berlini • Hochschule für Politik* nevü intézményhez. Bogár a szünidei tanfolyam végeztével letörve, feldúlva tért haza Makón lakó szüleihez, akik alig ismertek rá fiukra. Látszott rajta, hogy valami történt vele Németországban és egyre izgatottabb lett, niert állandóan leveleket kapott Németországból. Végül is idegei felmondták a szolgálatot és a ohcsétlen fiatalember öngyilkos lett. Halála mélyen felkavarta a magyar közvéleményt, különösen akkor, amikor nyilvánosságra kerüllek azok az okok, amelyek Bogár Lászlót az öngyilkosságba kergették. A 22 éves korában tragikus halált halt fiatalember édesanyja elmondta a budapesti lapok tudósítóinak, hogy a fiu Németországban heteken át hallgatta az. előadásokat. Amikor azonban a tanfolyam előadói a keresztény vallásról gyalázkodó módon kezdtek beszélni és kijelentették, hogy helyébe » vér és faj mítoszát kell ültetni, amelynek istene és a nép bibliája a fegyver és amikor a magyar nemzetről ugy nyilatkoztak, hogy a magyar ngvis pusztulásra ítélt fajta, akkor Bogár László nem tudla visszafojtani magába magyarságát s kereszténységét és érzelmeinek megfelelően nyilatkozott. Ettől kezdve pokol lett az élete a tanfolyamon. Először azt mondták a fiúra, hogy zsidó, aztán hogy kommunista. kóső>b kémnek nézték, állandóan fényképezték. mint egy gonosztevőt, átkutatták a poggvászál és az agitátor iskolában 8—9 óriiú termetű Hitler-ifjú vette kör ni, akik durván vallatták, hogv milyen célból érkezett Németországba. Éjjel felkellették ál"- iból és újból vallatni kezd'He, közben késeket fentek kónV'Víg, puskatussal verték a padi cs kényszeri tették, hogy szájuk N*o szerint beszéljen és tagadn meg eddig hangoztatott meggyö-.f fáséi. ^ Közben ilyenekei mor lt*& neki: 'Magyarország csak egy porszem, amelyet akkor rúgunk fel, amikor akarunk!* M ; 1: •Ausztria nemsokára a mienk lesz, utána a Dunántul következik és mi barátságos emlwrc'et akarunk találni, amikor rajta*- !e keresztül Kelet felé. vonuiuftí * Bogár László feldúltan é* egész valójában megrendülve kezett haza és idegrendszere más nem birta el az utána küldözgetett fenyegető leveleket. A németszakos ifjú, magyar tanárjelölt, első hősi halottja leit annak a rohamnak, amelyet a pángermán agitáció a «Láthatatlan front* vonalán indított )•>>• felé. A berlini agftátoriskola terrorlegényei nem titkolják a vezérkar haditervét: Ausztria cs Magvaror ái» elnyeld e u á i tnánia következik... A német áru piacol akar és ha Vilmosnak nem sikerütt kardjával Ragdadig verekednie magát, Hitler talán eljut a Fekete-tengerig — a jelszavaival. Hatévi kényszermunkára iiétték a kubikosból lett ujságirógyahornohot, ahi háborús kílarlásra buzdította a csongrádi közönséget (Szeged, junius 9) A reakciós időkben Csongrádon Szeder János képviselő, a MOVE elnökének lapja, a Csongrádi Hírlap szolgálta a „közvéleményt". Ennek az újságnak volt munkatársa várkonyl István 22 éves u j s •• girágy a kornok. Várkonvi 1942-ben tépett a lap kötelékébei' egészen tavaly őszig ott dolgozó Újságíró, működése a legféktelemhaborus múlásból, a németek dics léséből állolt. Számtalan cikkben b borús kitartásra buzdított, dicsőíteti, a leventeintézményt, korholta a csü gedöket, akik elvesztették a ném győzelembe vetett hitüket. Egvik cikSiében azt irta, két pofont érdemel, aki az invázió sikerében bízik, llven és ehhez hasontó eikkeiért a négiigyószség vád aló helyezte mint háborus bűnöst, Várkonyit csütörtökön vonla felelősségre a népbiróság liozsóUuáCUA vádlott fiatalember kijeleniatte: nom érzi magát bűnöznek, Hat elemit végzett, knblkosmunkás volt, kubikossorból. önképzés utján „emelkedett fel"4 és lelt újságíró, de politikailag tájékozatlan volt, amit irt nem tneggyő^pdíshől irt*, hanem utasításra. A népbiróság természetesen nscofíH gadta et védekezését, cikkeinek isor etotése, mint kellő bizonyíték aUpinn, évi kényszermunkára ítélte, A nepbiság súlyosbító körülménynek ve'te, >gy Várkonyl, aki szegénysorból emri;í!Íett fel, a fasiszta hírverés izolc ilaival tulajdonkeppen osztályát árijlü el. A itélet ellen ugy a vádlott, ni int dr. Biró Sándor népügyész fallrijb*zelt. Cipészsegédek állandó parafamunhéra magas fizetéssel felveszek CSISZÁR CiPeSX Petőn Sándor-aug. 92/a.