Délmagyarország, 1945. május (2. évfolyam, 97-121. szám)

1945-05-13 / 106. szám

öblmagyarorsz1g Mezőgazdasági politikánk af utjai írta: úr. AnWIffy Gyh-gy ; W reakciós magyar mezőgazda" politika legtöbbet vitatott laigy* kérdése, a földtulajdon megtlásának kérdése immár a múlté, fiatal magyar demokrácia bájulatos rövid idő alatt megoldotta Et a kérdést. Nem gokat vitatkojlt, cselekedett. Tőkcmegoszlásunk aránytalanságai közül — nagyon helyesen — fesönck ezt tartotta legsürgősebb (problémának. Egyrészt, mert e téren voltunk a legelmaradottabbak Is lcgkirivóbbak voltak az ellentélek, másrészt pedig Jelen helyzetünket tekintve, a mezőgazdaság látszik meginduló közgazdasági Sietünk fftpill érének. Szükségesnek taulatkozolt tehát, bogy a föld tulajdona a nép, a dolgozó parasztok kezében legyen, mert a demokratikus átalakulásnak nemcsak Í

Kililikni, hanem gazdasági tekinetben is be kell következnie. A sikeresen végrehajtott földreform btán azt mondhatjuk, hogy mezőgazdasági téren máris közelebb állunk a demokráciához, mint politika ilekinlclben. Gazdasági demokráciánk végső célja természetszerűleg következik a fentiekből: mezőgazdasági népességünk — és mivel országunk többsége a mezőgazdasági foglalkozást üzi — a rpagyar nép életszínvonalának az emelése. Nem kell bővebben ecsetelnünk, hogy a reakcióts »uri« Magyarországon a nincstelen parasztság életszínvonala milyen kétségbeejtően alacsony volt! A paraszti proletárok helyzetének súlyosságát egyedül az egészségtelen birtokmegoszlás okozta. A javulás előfeltétele — hála a magyar demokráciának — adva van. A földosztás azonban egymagában nem oldja meg mezőgazdasági népességünk jövcdclemmcgoszlási Viszonyának eddigi kritikus helyretét Az elmúlt rendszer bűnei közé tartozott az a tudatosan irányilott »grófi« mezőgazdasági politika, ítmely nem volt hajlandó felismerni, hogy ugyanazok az elvek, melyeket minden más termelési ágban többé-kevésbé érvényesnek tartott legalább papíron, Ipso-faclo érvényesek a mezőgazdaságban is, mert a mezőgazdaság Is termelés és feudális csökönyösségében nem volt hajlandó ezen elvek alkalmazásának a gyakorlati következményeit a legkevésbé sem levonni. Bűnös volt a letűnt »főnri« mezőgazdasági politika abban is, hogy nem vonta le a termelési technika és üzemi struktura, valamint a termelési irány és üzemi struktura szoros összefüggésének gyakorlati következményeit. Nem vett tudomást arról, hogy az egész világon a mezőgazdasági technika és vele együtt az egész mezőgazda ág is nagy átalakuláson ment át. Magyarországon a föld tulajdona 1818 után is a nemesség birtokában volt, amely a gazdaságitól eltérő termékek érlékcsilését nem tartotta elég »uri«-nak s csak egyedid az őstermelés glorifikálásával akarta auiugyis eljátszott tekintcIvét ideig-óráig fenntartani. Ezerive ; Magyarországról szavallak,de elhallgattatták a nincstelen nép ez< -éves kiszolgáltatottságát. Frianoni bilincsről hangoskodtak, dc ugyanakkor nem voltak hajlandók tudomá l venni az ő bilincseikben vergődő nincstelen proletárokról. Az úgynevezett anomesség« azonban a földhöz nem érteit, mert nem volt szive hozzá és igy a szükséges mezőgazdasági tudást sem szerezte meg. Nem állottak a haladás szolgálatában. Nem mutatlak példái zselléreiknek. Azoknak tehát nem volt mit tanulniok tőlfikl A demokratikus Magyarország uj birtokosai, kisparasztjai azonban igenis haladni, tanulni akarnak éa ehhez sokkal inkább megvan a természetes Józanságuk és belátásuk, mint az országot immár másodszor tönk szélére juttató, hazát eláruló, németbérenc, belföldön, külföldön pezsgőző volt urainak. Az a kitűnő gondolat, amely a földigénylő bizottságokat a földhöz juttatottak bizottságaként óhajtI

a megtartani, bizonyára ki fogja tasználni azt a természetadta lehetőséget, hogy mezőgazdasági népességünk gazdasági szakértelmének emelését már itt meg kell kezdeni. Az uj és minden izében demokratikus mezőgazdasági politika »A föld mellé iskolát!* jelszót élő valósággá fogja varázsolni, bizonyára ugyanolyan rövid idő 11945 májas 13. alatt, mint ahogyan a földosztást is elvégezte. A felszabadításig rtémet gúzsban Alló »magyar« mezőgazdasági politika a Világ Judom ányos kutatásainak eredményeit nem vette és nem is vehette "figyelembe. A Vörös Hadsereg piegjelenése megadta a lehetőséget arra, hogy a világ Jialadó nemzeteinek mezőgazdasági téren végzett kutatásait, felismeréseit honi sajátságos viszonyaink figyelembevétele mellett alkalmazzuk. Igy a mezőgazdasági termelési technika fejlődésének eredményeit a nagy Szovjetunióval kiépítendő mezőgazdasági kapcsolatokon keresztül a közeljövőben máris alkalnmzhaljuk. A mostani változás után könynyen képzeljük el az uj mezőgazdasági termelés-technika alkalmazását, amely biztosítani fogja népességűnk élelmiszerszükségleléí és bizonyára ismét mezőgazdasági konjunkiurát hoz majd maga után. A demokratikus Magyarország mezőgazdasági politikájának — a mely máris jogos tulajdonosai kezébe adta a földet — főfeladata kell hogy legyen a termőföld termőképességének megóvása és annak gyarapítása, a helytelen művelés megakadályozása, az állami tulajdonban lévő erdők és legelök megvédése, valamint uj termelési ágak felkarolása, tekintetbe véve természeli adottságainkat. A legsürgősebb feladatok közé tartozik a. mesterségbeli tudás színvonalának emelése és a tudományos kutatás eredménycinek felismerése és azoknak céltudatos alkalmazása. Az uj piagyar mezőgazdasági politikának az egyenlőség elvének szigorú alapján kell állnia. A Peíacci-nővérek.. • " • - - ' v- , r - -* ' - A Laggo dl Como partján ez a fehér márványból épült villa olyan magányos, mint egy jeltelen lir a Doberdó sziklái kőzött. A diktátorok nem szeretik a társaságot. Messze környéken sehol egy épület, sehol egy emberi kéz által megművelt kert, sehol semmi nyoma az életnek. Csak a tó túlsó parijáról állandóan erre áramló szél és a tájék szinpompája oldja fel az erdők és hegyek néma mozdulatlanságát. A haragoszöldtől a szürke-vörösig törő színskálából mint egy kisértet-arc mered ki a magányos villa hófehér márványfala. Mussolini Como-parll nyaralója ez. Ezerkilencszáznegyvenben építették. Bármilyen felkészült is a technika, nem lehetett könnyű felhordani ide a márványtömböket. Százados erdők és százados hegyek állják itt el az ember útját. De nagy nehézségek árán mégis felhordlák. Mussolini ur parancsolta meg. Mussolini ur bolondja volt a márványnak. A márvány fehér és sima és finom erek és rajzolatok futnak rajta végig, mint az asszonyi testen. Mussolini ur bolondja volt az asszonyi testnek Is. 2. Milánóban háromemeletes, fehér márványból épült bankpalota emelkedik a németek által Hitlerről elnevezett téren. Ez a palota nem magányos; számtalan náz, számtalan ember veszi körül és számtalan embert nyel el reggelenként a pompás épüict bejárata. A bankárok nem szeretik a magányt. Nyüzsög, zajlik, lüktet az élet a fehér márványpalota körül. Signor Petacci, hírneves milánói bankár palotája ez. Ezerkilencszáznegyvenegyben építették. Pontosan egy évvel azután, hogy Mussolini nyaralója elkészült a Laggo di Como partján. Shogy ezalatt a közbeeső egy esztendő alatt mi tőrtént, hogyan kapcsolódott össze a Mussolini és a Petacci név, milyen szoros és iromnnlikus* nexus jött létre a két »törlénclmi« család között, erről kimerítő tudósításokat közölt a külföldi sajtó akkoriban, amikor azon a bizonyos julius 25-i ülésen lemondásra kényszcrilctle a fasiszla nagytanács Bcnito Mussolini!, a »bresciai hiénát*. Ebben a különös kapcsolatban a pénz és a márvány találkozott. A halott pénz és az élő márvány. A lira és az asszonyi test. Áz olasz állam pénze és Petaeri banknayviir lámának. Ónra Pc1 Irta: Maron Ferenc I (acélnak hófehér, márványszobor teste. Ez a test a mindenható birtoklóval, Benitó Mussolinival együtt bukott le több golyótól találva annak a falnak tövében, ahová czerkilencszáznegyvenöt áprilisában kivégezni vitték az olasz felkelők a fasiszta diktátort és híres szépségű szeretőjét. 8. A diktátorok nem szeretik a társaságot. De arra vigyáznak, hogy még a magányukat is állig felfegyverzett banditák őrizzék. Ha Mussolini ur a Hitler által bevezetett »week-end-meglcpetésck« után pihenni tért a Como-pnrti nyaralóba, akkor szokás szerint két autó kisérte. Egy elől, egy hátul, zsúfolásig megtömve feketeinges, halálfejes testőrbrigádistákkal. így robogott mindig az üres uton Mussolini ur a magányos fehér villa felé. Ezerkilencszáznegyvenegy nyarán egy éjszaka küíönös kalandja volt az akkor már erősen megfogyott Benitó Mussolininck. A néptelen utat csak az autó lecsökkentett reflektorfénye világitolta meg. A saját kocsija előtt haladó autó egyszer csak hirtelenül leállt s mielőtt a »nagvur« megtekinthette volna, hogy miért, már az ő autójának Iámpafényébcn állt egy magas, feketeköpenyes alak. Az elülső és hátsó autóról előretartott fegyverrel ugráltak le a testőrök. Nem juthatlak az >árnyalak* közelébe sem, mert a pillanatok alatt egymásra torlódó eseményeket szokatlan, bár kétségkívül »romanlikus« mozzanat zárta lc: a sötétkámzsás idegen, tán azt akarván bizonyítani, hogy nincs nála támadó fegyver, ledobta válláról a köpenyt. Cs az autó lámpájának fényében egy magas, karcsú, szoborszép nő állt — anyaszült meztelenül. Az események további alakulásának már előírásos menete van. A hófehér márványnyaralóból és a hófehértestü nő mellől egy teljes hétig nem mozdult el Benito Mussolini. Ezalatt az idő alalt Olasz*: hon mindenhaló diktátorának erős meghűléséről számollak be a fasiszta sajtó ama rovatai, melyek Mussolini ur egészségi állapotát tartották nyilván. S amikor egy hét múlva ismét megjelent Mussolini Rómában, szemmelláthaló volt, hogy még Jogban lefogyott. A hölggyel, Clara Pelaccival eltöltött napok alkalmasint nem szolgáltattak alapot arra, hogy a fogyófélben lévő Benito hizókurát tartson. A római vénkisasszonyok ujhirl zsongtak, uj nevet, ujabb szeretőt. Ebben Mussolini urnák nem volt hiánya. Szeretői közé tartozott Itihiwlr k<W<ítl a nálunk is jól ismert olasz filmszinésznőt Alida Valii is. Miatta egy alkalommal meg is pofozla Mussolini urat temperamentumos szerelője: Clara Petacci. De ez mitsem változtatott Mussolini életmódján. A pápával kibékült ugyan egy történelmi pillanatban, de a saját menyországát ezen a földön óhajtotta nagy papnői segédlettel berendezni, mint egy rossz vége' sejtő jó diktátorhoz illik. 4. Nos, mondhatnánk, ez eddig Mussolini ur magánügye. Valő'ban, az is lenne, ha... Ha Clara Petacci egy hét múlva futár utján nem küldött volna négymillió lírát tiszteletreméltó bankár-apjának Milánóba. Aztán néhány nap múlva ujabb néhány milliót. Cs ahogy tellek a napok, ugy gyűlt és ugy cl üt t. a pénz a Polnoeibank feltámasztására. A bank rövid idő múlva Olaszország cgyiö legnagyobb magánvállalata lelt. Ai eddigi kis épületből kiszorult és beköltözött a vadonatúj márványpalotába. Signor Pelacei önelégülten üthetett a zsebére. Az olasz kiucstái által lánya számára kiutalt mintegy 25 millió lira dúsgazdag emberré telte néhány hét alatt abban az országban, amelyben a propaganda tele szájjal üvöltötte >a fasiszla állani polgárainak egyenlőségét, a közélet tisztaságát és azt, hogy ebben a fasiszta államban mindenki tudatában van a háború okozta iicliczségckimk és lelkesen veszi kí részét a reá táruló munkából és áldozatból. Signor Pelacei egy szerencsejátékon eladta, Mussolini ur pedig megvette Clara Pelaccit, a gyönyörű bankárlányt. És hogy a Petacci-családból senki se maradjon ki: Clara rávclle Mussolinit, hogy karolja fel nővérét: lúaria Petacci t is. " * f Mussolini felkarolta Maria Pctacrit is. Maria Petacci festőmüvésznő volt. Elvégezte az akadémiát, de tehetséget nem tudtak benne felfedezni. Am Maria Petacci állami ösztöndíjra és a velencei nagydíjra pályázott. Ennek okából Mussolini neves és kilünŐ olasz festőművészektől vásároltatott meg az állam pénzén rcinck képeket, melyeknek aljára a Iegszigorubb titoktartás mellett rá kellett festeni ezt a nevet: Maria Petacci. Ezekkel az idegen tollakkal Maria Petacci 1942-ben megkapta az állami nagydijat egy velencei kiállításon. Clara pedig megkapta' a Como-parti villát. A Pctraccinővérek beérkeztek. Ezután már büszkén festegethetett Maria Petacci. Jellegzetes arcképeket és esetleg olaszországi csendélelet...