Délmagyarország, 1945. április (2. évfolyam, 73-96. szám)

1945-04-22 / 90. szám

­DÉLMAG Y AKOMS4A0 1945 április 21 A fajikérdés, mint a német terjeszkedési politika eszköze Azt a STfcrnyü vil.Mcitasiztr'ifát. ani-ely a imlostani háborúval az egész rmibcrtitséigH érte, a '-' lé nemcsak katonailag, hnnrim a posan kitervelve s e lonuncg is igyekeztek előkészíteni. Ehhez az olőbésritéshra tartozott a faj'kér­<'L's bedobása is. \ fajikőnÜés föl­vetésénél Hitleri és szellemi vezér­karát két szempont irányított \ El­sősorban a német népben lévő ál­landó kisebbrendfis'gi kérd' sí. — nxnielv kid önösen a bákés és libe­rális rszklözeivel fölényesen tért­hódiló angolszászokkal szemben fejlődött ki a németségben — kí­vánták éllensulvozni a »IIeren­votk'« (urnép) elméletével. \ Ilitíe­rék ugyanis tervszerűen készülve a németség viláffljuralhní cTöntőhá­borujára, fői tudták, hogy azokért az óriási áldozatokért, miclvct a világ -minden részében élő német­ségtől ez az uj hadjárat megkö­vetel, kárpótlásul és megnyugtatá­sul va lanti nagy illnzjiőt keli a'd'­niok. Ez a nagy illúzió volt a 1 'errenvolk elmélete, amfdy antól akarta meggyőzni a némiet népet, hogy csakis a fajilaft tiszta, ig|a­zi németség egyesíts mn«$Vttui mindazon tulajdonságokat, melyek1 az bsszes többi kultúrnépek fölött is a németeket egyedül veizetöké­peaaé teszi. Annak a weszlfálini parasztnak, akinek a métmet köz­ellátási rendiszer mándeifi értékét elvitte és annak' a thűrimtíiaá ka­* nkéváesnak, akliweff naponta mi: greszitett erővel 14 órát kbtle t dolgozni a hadtijpar érteitekében, 1 'üalább őnérzetél>en nyujtott kár­P itlást, ha azt msigytarázták neki, hogy ő a világ első népfa(tájá­hoz tartozik, nld uralkodni Foci a meghódított Európában. És való­I .n ez a gőgös elbizafködotllsótgl jelentkezett azután mliinden etgyvs némtet katonában, aki ak'ár TJlá-aj­nában, akár Lenftvelországbajn, vagy Magyarországon »az urnlko­dó nép« fölényes mngahizoltság-á­ban kihívó módon önkényeskedelt a megszállt területek Inkiiisságjávaí. A faji kérdés fölvetésének má­sodik szempontja pedig odú irá­nyult, hogy eninelc scgits'gá'vcl m egbontsa az európai népek, külö­nösen pedig a Némictbirodalemimol ! iviniszédös és a nácik terjeszke­(' -sri vonalában fekvő középen rópai népek belső egységét. Ehhez a leg­első lépés volt a vüMükénlés elő­térbe tolása. A zsidókérdés fölvetésére, mfint politikai segédeszközre két okból volt szükségük. Először, mert ez volt a próbaköve a náci fajelmé­let gyakorlati kiértékelésének, — amire a »IIorronvolk- elmíMet il­lúziója érdekében volt szükségük', — másodsorban pedig, ímert en­nek a kérdésnek a bedobása lát­: olt legalkalmasabbnak a közép európai kevert népességű orsmgnk lie.lsőmiegh asonulás ainak felkoUésé­re. A nácik hidegen számi tó elgon­dolása etckinletberr valóban emf­Imónyes is volt. A gyanútlan kö­zvpeurópai népek a faji elmélet hatása alatt egyszerre szintén bele­estek a szánminzáskulaiás középe"­rópai járványába és ezael maguk segítették elő a nácik (tutojd'on­káppeni oélját, amikor eg>-re'más­ra kimutatták, hogy népességük­hon 'milyen sok az idegen sziír­mazásu ós főleg miennyi a német vtt-ségü clemt A náciknak pedig csak ez kellett az »é]ettér« elinéto­ti'dc reális alálákniaszbílsiílicxz és eniis mfc'gvolt az alap az egyes államnak népességi ügyeibe való legteljesebb beava I koziáciikhoac. Hogyne, miikor a fajeftníélet tetsze­tős lépjére rnirncnt jámlbor népek maguk matatták M, hogy népes­ségükben bizony aránylag megle­hetősen sok a nómetszái Imtazásu eleim. Ezért volt az utóbbi évszá­zadok történelmiének egyik legra­vaszabbul kieszelt és legkegyetle­nebb politikai fogása a fajkérdés fölvetése, amiely a lörténe'/mji jogok helyébe egyszerre a népességi és faji jogokat helyezte- A fajelmé­let vá'ssztővte volt, amely a tör­ténelem folyamján egybeolvadt népeiomek'el miost njból alkatré­szeire bontotta és mágnes is volt, amiely a népek egységessé ková­csolt tömegéből egylmiás után ki­szippantotta a neki tetsző és cél­jai számára szükséges elcttVeket. A fajkutatás önkéntes aponlolaá! legtöbb helyen talán nemi is tud­ták, hogy mindén egyes, unióst már okmányokkal is igazait és csak negyedrészben is mimet vértsógü lesz hlmazottTÓl . a Stuttgaitlá Do­ulsehrs Ilaussban. a világ mtin­den nyilvántartó hatafflmlxs itntét­zietben, azonnal uj kartoték készült és uj, dliad'alimlas piros pont ke­rült berajzolásra a hatalmas né­pességi statisztikai tőrkiépdfcne. Slert 'n'vjam azért volt a sók Vo]kís­buJid tag és a sok1 nácibérenc be­szervezve, hogy minden mimlet her­jcszkcdc'tst igazoló mozzanatról il­letékes náci nyi 1 vántártókban tu­cl omlást ne szerezzenek azon/nal. A fajelmélet gyakorlati alkal­mazásához (Kxlig kijünő alapot nyujtott a némiet >urtnép* lelké mélyén állandóan ott izzó és ki­élésre vágyó kcgN'etlenkedlósi haj­lamosság. A néjmtelcknek ez a kegyetlcuségi hajlamo?s'iga, a »fu­ror teutonicus* — a híres teuton düh — a történelemi folyatta m min­dig is sokat idézett barbár tulaj­donsága volt a nömlelsegnek. És az is ismert volt, hogy a nilmetek ezt. a barbár szenvedélyüket num(Jen­kor azokkal a népekkel, Mag>- ré­tegekkel szemiben élték ki elscsor­bán, amelyikkel szetnlben a leg­kevesebb kockázattal járt ennek a kegyetlen szadista ösztönnek az érvényesítése. A »német dühe ki­törése mindig csak a leggyöngébb ellenállás irányában ruiert jelent­kezni, amint az általában a lelke mélyén durva és barbár tömegek­nél tapasztalható Talán nemi vé­letlen, hogy a civT.izáft népekl történelme és a bűnügyi krónika sehol annyi zsarnoki és kegyetlen tifiust nem1 tud felimlutatni, nrint a németeknél. Gondoljunk csak a 30 éves háború egymtisrtirtó szörnyű néirnet barbárságaira, a ge.sis'ori hó­hérUpusra, vagy Hayniaura, a bresciai hiénára, a némot rclmnii császárok és a Habsburgok soix>­zatos véres gazsígairfa, mindenütt uí^'anaz a lvid'eg és gonosz német acél vigyorog ránk, akár Gesslér­nek, akár Lipót császárnak, akár a düsseldorfi réminek hívják', akár periig Heinrfich Iiamlm'lornek. Ez a kegyetlenkedésben kielég ülő só tét ösztön miost aztán teljes leple­zetlenségében feltárult oiwá-k a há­borúnak a folyiaimán. Aknfint ivz egyes em'bcrt a legjobban arrtól lehet mieghlmlerni lappangó tulaj­donságai felöl, amilkor voJrJmialv szenvedélye — leginkább alkohol, (vagy játék — beidében gátlása:* feloldódnak, ugy az egyes népekel is a töntegeJr1 szenvedélyes mljgnyi­latkozásaibau isimerhetjük imieg iga­zában. A námieteklnek imiindig is szenvedélyük volt a katonáskodás, a háború, ennek a j^tlástal'anslágár ban miost aztán végkíéo felszínre jött minden kevés erönyWr ós imfin­den tömérdek aljasságuk. Soha még nép a történelemi Folyamain ennyi lelketlen gomoszságri, a lee­gyetlen és önmagáért való srtör­nyiáségeknélv ekkora halimiazíatát untig nem produkálta, mint azt a németek tették a imlostani háború alatt, éppen a ffajlkérdés barbár és gonosz elméletére tálmiaszkudVa. Annit aztán igy eíml'letben, po­litikailag nagyszerűen kiagyalva cSs reorganizálva előkészítettek, azl a gyakorlatban gyorsam és radikáli­san hasznosítottak, hogy céljaik; érdekében eredményeséin alka]imaz­Ihassák. Előbb coak a zsidókat* különítették el és depoilálták min­denütt, de később már rákerült a sor a terveiket akadályozó egyéb népelemiek deportálására t5® foko­zatos imiegsiimlmisitésére is. Len­gyelországban és a ttaltl államiok­ban ágy a zsidók utiln egy bizo­nyos idő miulva sor került az őe­1 okosság, a lengyel és az észt, lett. litván parasztság és törzsökös pol­gárság deportálágíáira is éis Ma­gyarországon seuni álltak volnaímeg csak 9 zsidók deportálásánál, Ka erre még kellő idejük lett volna. Mintahogy a nyilas úrralom- alatt a fővárosban és egyes vidékeken mtóit fokozatosan meg is kezdtél; a tör­zsökös magyar elemieknek »meg­bízhatatlanság* "címén Való olhur* colását is­idé vezetett volna tehát a faji kérdés bedobásával beavatkozási jogot követelő nácirendszer tdl»­]es politikai diiadáta. Ezért tollát ennek a sölétoélu gonosz cs hazug politikai fogásnak még emlékeiben is teljesen el kell tömnie az uj ma­gyar demokrácfa mindén megnyi­latkozásában. A faji kérdés cg száitntazáslkütatás a legtipikusaiblJ fasiszta náci találmiány és lényegét­ben is teljesen domökráciaieiliencs, mert a demokrácia mindig a sors­közösséget önként vállaló lelki be­olvadási készséget tekinti a né?>» közösséghez tarlozandóság egyet­len meghatározójának. És anakiti az, aki ezt őszintén átérzi, lehet hasznos épitő tagja az uj miagyaj( demokratikus népközösségnek. Donászy Kálmán* Felmentette a népbiróság Keller Mihályi a. népellenes vétség v dja alól Kefler Mihály gyufagyári igazgaló ügyét tárgyalta csütörtökön a népni róság Bázsó-tanácsa. Keller Mihály, aki 32 éven keresztül volt a szegedi gyufagyár Igazgatója, azzal a váddal került a népbiróság elé, hogy 1944 nyarán a hírhedt Rlrhler százados — később őrnagy — tanácsára a gyár munkásait az Imrédy-féle jobboldali pártba kényszeritette, továbbá . a gyár légoltalmi óvóhelyén olyan kijelen­téseket lett, hogy a németek nyerik meg a háborút, végül azzal is vádolta a népügyészség a gyufagyári igazga­tót, hogy semmiféle baloldali szer vezkedést nem túrt meg a gyár mun kásái között. A 63 éves vádlott előadta, hogy bosszú, több, mint három évtizedes gyárigazgató! működése alatt sohasem szólt bele abba, hogy munkásai mi­lyen pártban fejtenek ki tevékenyke­dést Tudomása volt arról, hogy a munkások egy része tagja volt a Szo­ciáldemokrata Pártnak s ezért soha egyetlen munkását sem Plette szem­rehányással. sem más módon a párt­ból való kilépésre nem buzdította. Amikor a gyár munkásai 1939-ben beléptek a Ilivalásszervezelbe, ezt tudomásul vette és nem tiltakozott akkor sem. amikor az imrédy-féle pártba beléptek, de soha egyetlen szóval a munkásokat erre nem buz­dította s annál inkább nem kényszeri­lette. 0 maga nem volt tagja egyetlen pártnak sem. Németes neve ellenérc mindig igaz magyar embernek tar­totta magát és csaknem kizárólag bal­oldali érzelmű emberek társaságát kereste. A kihallgatott tanuk: Ábrahám Fe­renc, Csapó János és ótotl Kovács Antal gyárt munkások, akiknek val­lomásán a vád felépült, olyan ellent­mondásokba keveredtek, amelyek mi­att Ábrahámmal szemben a Rüntető Perrendtartás 221. 1. ponlja alap­ján — amikor alapos gyanuok forog fenn arranézve, hogy a bűncselek­ményt n tanú maga követte el —, Csapó Jánossal szemben a Büntető Perrendtartás 22t. 4 ponlja alap­ján — amely szerint a tanú elme­beli képessége kétségessé teszi, hogy a valót közölni tudja —, ótott Kovács Antallal szemben pedig a Büntető Perrendtartás 221. §. 6. ponlja alap­ján — amely szerint a tanú vallo­mása valamely lényeges körülményre vonatkozólag valótlannak bizonyult és nem mulatható UL bogy csak téve désből tett valótlan vallomást megesketéstől való eltekintést aNtal­inazta a Népbiróság. Ezzel a vád bi­zonyíthatósága megdőlt. A népbiróság dir Turay Gusztáv­népügyész és dr Pap Róbert véd® perbeszédei után leimen telte a vád­lottat a vád és következményei alól ős azonnali szabadíábrahclycfeéséfl; rendelte el- A népügyész fellebbezel!! s Igv az ítélet nem jogerős. 3 MW t<ka rövid hírei Washingtonban tegnap kezdődött meg a brit, amerikai és kanadai kiz küldöttekből alakult élelmezési konfe­rencia A tárgyalásokat meggyorsították, ugvhógv Eden és Stettinius már e tár­gyalások eredményének tudatában utazhassanak Sanfranciscóba Lengyelországban megkezdődött a* ujjáépitás I.engvel városok és közüle­lek valamint iparvállalatok uijáép-désl kölcsönt kapnak Igy egyedül Varsd környékén minilcgy 45 üzem 6 millió zloty"-t, mig a Varsó melletti erőmü­vek 20 millió újjáépítési kölcsönt kap­nak. Slrtlinins amerikai külügyminiszter nyilvánosságra hozta, hogy • lengyel kérdésben ujabb orosz jegyzéket kapott. A jegyzék tartalmát azonban nen» kö­zölte A német hírügynökség jelenti, hegyi a jelenlegi sürü légitámadásokra vab® tekintettel a diplomáciai testület tajp­| jait felhívták, hogy hagyják el Tokiót. A moszkvai brit és amerikai nagy­• kövelet hazahívják. Részt fognak ven­ni ugyanis azon az értekezleten, a mely az angol, amerikai és orosz külügyminiszterek között lesz a san­franciscói konferenciát megelőzően. €* €€ könyvkiadó Legújabb kiadványa A. KONOVOV : IGAZ TÖRTENETEK LENINRŐL

Next

/
Oldalképek
Tartalom