Délmagyarország, 1945. április (2. évfolyam, 73-96. szám)

1945-04-22 / 90. szám

• 1945. április 22. ORLMAGlfAIORSiíAt A pesti csoda Árzuhanás az élelmiszerpiacor (Budapest, 19lő április közepén.) Pontosan hat hete annak, hogy elhagytuk az éhező Budapestet, amelynek füstölgő romjai körött csupán sett igazgatók megerősítése, esetleg meg nem erősítése későbbre marad. Nem vonatkozik ez az utóbbi eshetőség persze a szegedi döntésre: Lenéhány testben leromlott, vigasztalan 1,0 taT Árpád kinevezése a fővárosban külsejű, beesettareu ember ténfergett osztatlan tetszést keltett. Beszéltünk — reménytelenül. Negyvenkét nap errö1 11SY * kultuszminisztérium 11— " letékeseivei, mint Major Tamással, aki, mini a színészek szabad szervezetének vezetője, helyesli a döntést, viszont mint a Nemzeti Szinház igazgatója, fájdalmasan nélkülözi Lehotayban szinháza egyik oszlopát. Ugyanezt hallottuk Pásztor Bélától, a filmesek egyik vezetőjétől, aki igeörül annak, hogy Manfcos Dezsőben a szegedi és délvidéki mozik intézése a legmegfelelőbb kézbe került. Beszámolónk végén a szegedi vendéglősök okulására elmondjuk azt, hogy a pesti étlap változatos, az ételek kifogástalanok, a kiszolgálás mtnmulva látva ismét viszont a fővárost, szinte meggyökerezett a lábunk a bámulattól. Az utcán a régi, békebeli forgalmat meghaladó nyüzsgés, az üzletek kinyitoltak, az arcok megteltek, a ráncok elsimultak, élénken, bizakodva köszönti egymást ismerős, barát — szóval megindult az élet az egész vonalon a romoktól megtisztított, régi szépségéi viharos tempóban vissza izerezni igyekvő Budapesten. Mii.dcz pétiig egy zseniális szervető, egy magabizó, minden nehézséget és akadályt legyőző, hajthatatlan erélyű ember merész elhatározásának köszönhető elsősorban. Vas Zoltán élelmezési kormánybiztos első lé- az volt, hogy eltörölte a maximális árakat. Ennek az intézkedésnek nyomán, ir'-.ths varázsvessző tett volna csodát, szinte percek alatt került elő az élelmiszer, textiláru és minden. amire csak szükség van. Kinyitottak a boltok, a kereskedők kitették a nyitott kirakatba portékájukat: lisztet, kenyeret, zsírt, szalonnát, cipőt, harisnyát, ruhát, kefét, borotvapengét, töltőtollat, zsebkést és — ki tudná felsorolni mindazt, ami váratlan bőségbon piacra került. Az árak eleinte persze, igen magasak voltak. A liszt ára 200 pengő körül mozgott és a cukor 500 pengőn felüli áron cserélt gazdát. Amikor e sorokat irjuk, éppen cseréli ártábláját egy élelmiszerkereskedő. A főröliszt 20, a cukor 220, a pompás hácskai füstölt szalonna 250, a burgonya 3 pengőt jegyez — ismételjük: e pillanatban, mert szinte óránkint esnek, mhannak az árak az egész vonalon és a bőségesen rendelkezésre álló élelmiszerekben nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Textíliákban még »tartott* a helyzet, de a közeljövőbon Itt is lényeges árcsökkenés várható. A gyárak 75 százalékban olyan szöveteket készi'.efiek, amelyek nem kerülnek kereskedői forgalomba ós olcsó áron a munkások szükségletét fogják kielégíteni, csak 25 százalék úgynevezett luxusáru kerül a szabad forgalomba, de ez is jótékonyan fogja csökkenteni az áruniányt és ezzel letörni a magas árakat. Ha mindehhez még hozzátesszük azt, hogy a fővárost ember élelmiszerjegyére mindent megkap pontosan: lisztet, ciíkrot stb. fillérekért, könnyű megeríeni, hogy Vas Zoltán ezidőszerint Budapest egyik legnépszerűbb embere. További budapesti tapasztalatainkról röviden beszámolva elmondjuk, hogy a "tőzsdén árzuhanás volt aranyban, Napoleonban, a pénzért heti 3 százalék »kosztpénzt« szívesén fizetnek a bankbizományosok, ami rfnvnyit jelent, hogy srTárihifl a bizalom az aj, áemokratüniK Magyarország és annak értékmérője, a pengő iránt. A kormány — mint azt a Délmagyarország már jelentette — már Pesten van. Jártunk a miniszterelnökségen, amely jelenleg a Lánchídda! szemben, a Kereskedelmi Bank csupán jelentéktelenül megrongálódott épületébon hivataloskodik.TIár szól a telefon, lázas munka folyik mindenütt. A kultuszminisztérium az Alkotmány-utca 3. szám alatt talált fedelet. A művészeti osztály még nem dol zik és igy a vidéki szinházigazgat koncessziók kiadása és az eddig, nz egyes polgármesterek iltaJ behielyetaszerü. Az árak a luxusétkezőkben még magasabbak a szegedieknél, a kisebb igényű vendég azonban sok helyen már olcsóbban, bőségesebbe.n és kényelmesebben étkezhet, mint Szegeden. A fővárosban tapasztaltak ntán kézenfekvő a tanulság. Budapest példájára Szegeden is szabadjára kell engedni a kereskedelmet. Nem kell félni a jelentkező magasabb áraktól, az erős kereskedői vetélkedés le fogja törni minden élelmiszer és Iparcikk árát. A hivatalos és nem hivatalos Szegednek össze kell fogni ahhoz, hogy Szeged kövesse a pesti hatalmas munkairamot és méltó második lehessen a közeljövő nagyszerű Budapestje után. A budapestiek az uj élet csodáját »vascsodának« nevezik és nevetnek a közellátásügyi miniszter tegnapi plakátján, amelyben most már ő Is bejelenti, hogy nem akarja éheztetni Budapest népét. Dr- H: - " '-ofr. Emilyen-amolyan PROPAGANDA Hetivásár Kisteleken, A piacon nagyon sok ember nyüzsög, főleg parasztasszonyok és nadrágos városi nők. Áru alig van, csak itt-ott látható egy-egy piaci árus, aki tökmagot, szenlképet, ponyvaregényt, zöldségféléket, vagy virágmagvakat kínálgat kevés eredménnyel. Mégis miért ténfereg ennyi ember a piacon, ahol nyoma sincs a komolyabb élelmiszernek? — Hol az áru? — kérdem a kísérőmtől —, csak vevőket látok, eladót alig. — Pedig T8H ám itt az fs, figyelje csak, miről csevegnek itt körülöttünk. Figyelem és hallom: — Finom, vadonatúj hernyóselyem harisnya. Pestelt négyszáz pengőért sem kaphatja meg. — A lányomnak kéne — mondja szerényen egy idősebb parasztasszony. — Férjliezmegv májusba, oszt azért. Aztán mennyit kér érte? — Pénzért nem adom. Csak zsírért vagy baromfiért. Két kiló szalonnát akarok érte hazavinni. — Jaj lelkem, nincs nekünk mán semmi zsirunk, de talán adnék érte egy pár jó kövér tyukol Merhogy n lányomnak kell az esküvő, e az a harisnya. Az alku még folvflt, amint továbbmegyünk ós ma se tudom, megkapta-c a néni a két tyúkért a hernyóselyem narisnyát. Megjegyzem, se tyúkot, se harisnyát nem láttam náluk, olyan ez itt, mint a tőzsdén volt azelőtt, láthalatlan árut adnak-vesznek az alkuszok. Másik pár egy tizkHős hizott libáért folytat eszmecserét. A menyecske egy rend férfiruhát igényel, lehet használt is. mert a férje most szabadult a katonaságtól és nincs clvilrunája. Amott egy hátizsákos házaspár cérnát, férfiinget, lepedőt és női cipőt árul, de csak szalonnáért, sonkáért, kolbászért. — De hát mégis, hol az ám, amire alkusznak? — kérdem most már türelmetlenül, mire kisérőm mosolyogva mutat körül: — Itt raktározták el a környező házakban, vagy a távolabbi utcákban, mert egyik se meri kihozni a piacra. Ha nagyjánól itt megegyeznek, akkor elviszik a vevőt az áruhoz. Igy megy most. itt a vásár. Nini! Ott tojást árul két tanyai asszony. Odamegyünk. — Hogy adják darabját, tfiaszsxony? — Egy pengő nyolcvan aa ára. — Vennék Üz darabot. — Tizennyolc pengá w Kotorászok a pénztárcámban • aprópénz* után, de aligha van anynyi. Az asszony megszólal: — De ne emllyea pénzt adjon az ur, csak amolyat fogadok el. Kissé hülyén néztem rá, ele kisérőm, aki benszúlőtt, sietett felvilágosi tani. — Az emiiyen pénz a rubelt, vagy a vörös hadsereg kiadványát jelenti, az amolyan pedig a régi, kék bankót. Elfutott a pulykaméreg és önkéntelenül is rendőr után néztem. A gálád és alattomos ellenforradalmi propaganda, amely mindenáron zavart akar kelteni, már I annyira elterjesztette ostoba meséit a falusi s tanyai lakosság között, hogy ime nyil'aii megtagadják a törvényes fizetőeszköz elfogadását. Hol a rendőr? De hirtelen fékeztem dühömet, mert mint azt a ponyvaregényekben oly gyakran megírták, »pokoli ötlet villant fel agyamban*. Nyájásan szóltam hát az asszonyhoz: — Hát persze, hogy amolyat adok. örülök, hogy túladhatok rajta. Megütődve nézett rám, miközben bugyellárisából előkaparta az ötvenpengősből visszajáró aprópénzt. Adott egy megviselt régi huszpengőst, egy tizest és egy alumínium kétpengőst. Visszaadtam neki és hangom őszinte felháborodást árult el: — Ezt a vacakot tartsa meg magának, nekem uj pénzt adjon vissza, vagy rubelt! Engem maga nem tesz bolonddá I Az asszony tekintete megzavarodott. — De hát ez a jő pénz, nem a másik. — Jó ám magának, de nem nekem. Csak tegye a többi közé, jó lesz majd tapétának a falra. Nekem pedig csak em'íiyen pénzt adjon vissza Tanácstalanul nézett a társnőjére, aki idősebbnek látszott. Az is izgatott lett és összedugták a fejüket. Aztán megszólalt a másik: — Mért, talán a*t' tetszett hallani, hogy az amolyan pénzt fogják lebélyegezni? • Fontoskodó arcob vágtam és titokzatosan mosolyogtam: — Nein hallottam én lelkem semmit, dc annyit tudok, hogy nekem ez a régi kék pénz nem kell. Adjon csak vissza emflyen pénzzel. — De nincsen ám uj pénzünk, csak ez a régi. Most jött a csattand: — Akkor csak tartsa mpg fcrt az őtvenpengőst. Megér nekem ez a tiz tojás annvlL tuutv meoszahadulüuD uua. ®s sietve felszedtem a tb tojást, aztán odébbálltam. A hatás leírhatatlan. Kisérőm éppúgy meg volt rőkönyődve, mint a parasztasszonyok— De hát miért tette ezt? — Azért, uram, mert valóban me©« ér -nekem ötven pengőt ez a kis ellenpropaganda. Nézzen csak odal A két tojásosasszony körül azét* már egész csődület támadt. Az aszszonyok az izgalomtól kipirulva magyaráztak valamit és közben felén* mutogattak. Csak egyes hangfoszlányok jutottak el hozzám a vitatkozó, megbolygatott tömegből: — ... mégis csak olyan urformJ ember, többet tud az a pénzhez, mini mi... biztosan hallotta már. A piacon percek alatt elterjedt i különös eset hire, én pedig a bírnlmatlankodő, kétkedő, de hitükben határozottan megingott piaci kőzónset tekintelének kereszttüzében diadalmasan hagytam ott a teret, hónom alatt a drága, őtvenpengős tojásokkal. * Ha sok ötven pengőm lenne, gvak rabban megcsinálnám ezt a piaci riadalmat, hátha észhez térnek végre a suttogó propagandától megszédített hiszékeny falusiak ... Gárfln* Síin (far. Mezőgazdaság] snunlc tá dolgoznak az egyetáml hallgatók Kevesen tudják Szegedían, hogy m'ilyen na®1 gondot oldoz a szegedii egyetem' ga»fasátíí hivatalánríd aa: egye tenni klinikák betegének, többszáiz főnyi személyzetének ós a vidéki egyetemti hallgatók menzán való ellátásának kérdése. Csupán ar. egyetdmli mtenzám száz. hallgató étkezik. Az ellátás kérdését aiz egyetért* gaízdasági hivatala ugy kíván in megoldani, hogy Fehértón az hM évre mii n I egy nyolcvan holdnyi gazdaságot bérelt. A gazdas J micgmkinkálásóban a fontos közössági ügyre való tekintettel teve keny részt vesznek az egyetem1 dl* lkjai és diáklányai is. Ezzel kap* esolatban felkerestük hivatalában az egyetem gazdasági hivatalának igazgatóját: Gönc®* Pált, hogy felvilágosítást kérjünk az egyelem! hallgatók munkájáról. — A kétkezi munkaerő mtn. sajnos, igen kevés, — mondotta Gönczi Pál igazgató —, ezért részben az egyetemi alkallmlazo tt ain filc, részben pedig az egyetemi hallgatóknak a bevonásával akarjuk a legsürgősebb mezőgazdasági maink ál a tokát, különösen a bolgárkorlészetet ós gyümölcsösben szükséges munkálatokat elvégé mi. Az cgyetömli hallgatók és hallgatónők első csoportja: öt lány és hárrr? fiu, 9-én miár el is indult. Egy cső peri munkáját egyelőre tiz napi ülőben szabtuk meg. A hallgatók nagyobb zömét nyáron az aratási és cséplési munkáknál akarjuk nvajd felhasználni- A diákság fáradozását az egyelem nemcsak anyagilag honorálja, hanem kedVezm * nyék nyújtásával is jutalmazni kívánja azokat, akik ezekben a válságos és nehéz időkben az egyetem fennmaradásáért áldozatot is hoztak. Főként menza- és tandijkccfvezmiínyről lesz majd szó. A diákság azonban termiészclesen e nélkül is igen nagy számiban jelen i kezelt és azt hiszem, több is lesz a jelentkező, miint aimicnnyire szükség van. Ezután a<z érdekes öeSzáinvoldf után elhatároztuk, hogy személyesen is meglátogatjuk az egyetem gazdaságát Éppen reggelűé' ertünk' ki a gazdaságba, nagyon kirí. res, nyárfákkal körülvett tanvgry A diákok éppen rántott!eves* rogűoliztek éa aimilni Uttnk. étvágy, ian.-