Délmagyarország, 1945. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1945-03-18 / 62. szám

MMb. március 18. llCbfl A <• k AMUKXiia napjaink Megérdemelte büntetését Fülöp fmre nyilas gyilkos, akit a szegedi Népbiróság első tárgyalásán kötél általi halálra Ítélt. Nem érdemel kegyeimet, mert saját bevallása szerint résztvett három ember legyilkolásában a Dunaparton. Fülöp Imre gyilkolt Oyilkolt és most hazudik. Hazudik, mikor azt mondja, hogy erőszakkal kényszeritették a rendőrségen hamis vallomástételre. ö igazságot vallott és vallomását nem vonta vissza a népügyész előtt sem, csak most a tárgyaláson. „Tényálladék hiányában" kérte felmenteni Fülöp Imre gyilkost a védő. „Testis unus, testis nullus", ha nincs tanú, a vallomás magában nem elegendő, maradandó itélet ki mondására, — mondotta. Ezekhez az alaki formaságokhoz « Népbiróság nem ragaszkodott. A Népbiróság szellemével ez merőben ellentétes is tenne. És ellentétes lenne a magyar nép hangos követelésével is, amely a hazaáruló gyilkosok megbüntetéséhez ragaszkodik „Tényálladék hiánya" az, hogy iáját bevallása szerint Fülöp Imre őrszolgálatra volt beosztva a Szent István-körűt 2. alatti hírhedt nyilasház elé, ahonnan állandó borzalma jajgatások hallatszottak ki az utcára? Tényálladék hiánya az, hogy naprólnapra látta, amint csoportosan vitték ki az embereket a házból a Dunapartra, hogy ott kivégezzék őkei? Lejietséges az, hogy Fülöp Imre őrf állt a nyilas-ház előtt, csak őrt áll* és semmi mást nem cselekedett? „Testisunus, testis nullus", mondja a törvény. Hát ki tegyen Fülöp Imre ellen tanúvallomását? Fülöp Imre gondoskodott arról, hogy azok az emberek, akikkel neki „közelebbről" volt dolga, többé ne beszélhessenek. Hát nem elég tanú a törvény számára a Duna mélyén fekvő, szitává lőtt, megcsonkított holttestek tömege? Hát nem elég bizonyíték a törvény számára a vérnyom, mely Fülöp Imre lépéseit követi, a Szent Istvánköret 2. szám alól a Dunapartig? Act is mondta a védelem, hogy a nyilasház előtt álló őr nem lehe; felelős azért, ami a házban történik, éppen ugy, mint ahogy a Béke-utca előtt álló rendőrök nem felelősek azért, ami bent történik. Hát elfelejti a védelem, hagy a Béke-utca előtt állók a magyar államrendőrség karszalagját viselik, mig a Szent Istvánkörúti. előtt álló őr karján az ország pusztulását okozó nyilaskeresztes párt karszalagja volt? Nem felejtette el; tudatosan von párhuzamot a magyar demokrácia intézménye és a hírhedt nyilasok pokoli pincéi között, hogy kompromitálni próbálja az elsőt. Az elitéit és védője az itélet kihirdetése után felebbeztek. A bíróság kegyelmi tanáccsá alakult át, határozata nem nyilvános Fülöp Imre embert ölt és tagj? volt annak a bandának, amely az országot rombadöntötte. Nem érdénél kegyelmet. k. i. Tánc m», vasárnap délután három órától JHITMl'S" ttnciskala. Kárász-utca ü. fl náci propaganda elvetemült módszerei A való propagandának olyan méretű a politikában felhasználása, amint azt az utóbbi 15—20 évben tapasztalhattuk, merőben fasiszta találmány. A németek alkalmazták először és tökéletesítették a propaganda politikai és államközi módszereit, amelynek Hitler által is nyíltan hirdetett alapelve volt, hogy mindaddig kell ismételni bármily adók annyira bővelkedtek. A németek által ejtett hadifoglyok végnélküli tömegei vonultak fői legtöbbször ezeken az Ufa-hiradókon. Csak az avatott nem vette észre és a szakértő látta meg, hogy itt egyszerű technikai trükkrö! van szó, amellyel ugyanezt a párszáz foglyot fotografálták össze beláthatatlan tömegű végnélküli menetté. Azok az mindaddig kell képtelenségnek is az állítását, amig. imponáló tömegképek, amelyek a az a tömegeknél kritika nélkül hi- náci illusztrált lapokban valamely telre talál. Ezt a módszert tagad-1 fasiszta vezér ünnepléséről, vagy hatatlan aikerrel alkalmazták sajtójukban, rádiójukban és filmjeikben egyaránt, amint azt, fájdalom, a megtévesztett magyarországi hiveik nagy száma is mutatta. Ugy liiszszük, hogy tanulságos lesz, ha ennek az aljas propaganda módszernek néhány sokszor alkalmazott fogását és kirívóbb esetét bemutatjuk. A német sajtó egyik legtöbbször ilkalmazott módszere volt nemlétező Hülföldi — leggyakrabban semleges állambeli — közéleti szereplök szájába adott nyilatkozatok, interjúk közlése, amelyek alkalmasnak látzottak arra, hogy az egyez orszá;ok és népeik között viszályokat és ellentéteket keltsenek. Ezeket a nyilatkozatokat azután a német félhivatalos sajtóirodák és a rádió nagy hangon kürtölték világgá a hozzájuk fűzött német „félhivatalos" kommánárokkal együtt. Maga az eredeti nyilatkozat eközben már rég el is •ikkadt és elvesztette jelentőségé*, .!e a körölte mesterségesen felszított kommentár-háború még sokáig kavargott a nemzetközi politika légkörében, akaratlanul is nyill szin vallásra késztetve bizonyos lappangó ellentéteket, vagy rejtett véleményeket. Ezzel ez az eljárás célját már el is érte és már az sem ártott neki, ha utólag legtöbbször megcáfolásl is nyert az eredeti nyilatkozat. Különösen a délamerikai viszonylatban alkalmazták többé-kevésbé eredményesen ezt a fogást, de a középeurópai kisállamok kő.,ö t is — igy Magyarország és Románia közt is — több Ízben próbálkoztak ezzel az eljárással ellentéteket támasztani. Arról az egészen közönségesen olcsó és naiv propaganda-fogásról pedig már szinte fölösleges is részletesebben megemlékezni, amely minden nekik nem tetsző antifasiszta államférfit, vagy kiválóságot egyszerűen „megzsidósodott". Igy lett a nácisajtóban és annak hatása alatt a nómetbérenc külföldi sajtóban is a legtöbb nyugati államférfiból zsidó, vagy legalább is többé-kevésbé zsidószármazásu. A náci-bérenc magyarnyelvű nyilas lapok ezekre a forrásokra támaszkodva áliitottát ellentmondást nem törően Roosevelt, De Gaulle, sőt korábban Churchill zsidóvérkeveredését is és ugyanez s szellem terjesztette Horthy kor Hiányzó feleségének zsidószármazá sáróí forgalomba került hircket is A film is egyik kitűnő területe volt ennek a semmitől vissza nem riadó propagandának. Nemcsak arra a förtelmes tendenciájú gyalázatof történelem-hamisításra utalunk itt, amit például a hírhedt „Jud Süss* beállítása produkált, hanem azokra az átlátszó közönséges fogásokra, amelyekben a német háborús hirfaslszta tüntetésekről megjelentek, szintén mind ilyen trükkel összefotografált fotómontázsok voltak. Mindezek ax eljárások azonban aránylag még csak a fasiszta propaganda az ártatlanabb módszereihez tartoztak. Mert voltak veszedelmesebb és megdöbbentően aljas eszközei is ennek a mindenre kapható rendszernek. Ilyen volt például a hírhedt „kafyini tömegsír" esete is. Amikor a nácik azt tapasztalták, hogy a megszállt területek népei sorában egyre nagyobb rokonszenv mutatkozik az orvul megtámadott orosz nép irányában, akkor — hogy valami roppant szörnyűséggel ellensúlyozzák ezt az ébredő rokonszenvet — egy szép napon előálltak a Katyin nevü lengyel város mellett fölfedezett „orvul kivégzett lengyelek" tömegsírjának históriájával. A nácik összecsőditették Katyinban a vazallus-államok nációrzelmü orvosszakértőit és újságíróit és ezek közreműködése mellett megállapították, hogy az erdőben fölfedezett tömegsírban talált áldozatokat az oroszok végezték ki az 1939-es előnyomulásuk során. A valóság ezzel szemben íz volt, hogy a tömegsír áldozatait a náci SS legények maguk gyilkoljárés volt ennél a pokolian kitervelt „robbanó babák" esete. A nácik látták ugyanis, hogy minden propaganda-mesterkedésflk ellenére sera hajlandók a megszállt területek népei gyűlölni az angolszászokat. A nácik érezték, hogy itt valamit sürgősen csinálni kelL Igy történt aztán, hogy egyre-másra felbukkantak ekkor angolszász bombázások atán — vagy olyan területen, amely fölött brit gépek vonultak át — különböző gyermekjátéktárgyak, babák, játékátlatok, töltőtollak, stb. Néhány ilyen játéktárgyat a gyerekek aztái őlvettek, ekkor a játékszer egyerre fölrobbant és súlyosan megsebes íette, sőt néhány esetben meg is Ölte a* apró ártatlanságot A sí iá és a rádió persze tajtékzó' dühhel üvöltözött az ártatlan gyermekeket pusztító angolszász elvetemültségről. Hatásos plakátok jelentek meg, amelyeken vérző kezű, fájdalmasan pityergő lányka kérdezi: „Én is hadicél vagyok ?" Csak éppen az volt a különös, hogy a magyar plakátokon i kislány holland viseletet Hont És az is különös volt, hogy ezek a játékbabák és töltőtollak csodálatosképen akkor sohasem robbantak fő1, amikor párezer méter magassár '! a földre zuhantak, ellenben minek' t explodáltak, amint a földről felvették őket. Egyes jobbérzésfl magyar Hatóságok figyeltetni kezdték a gyermekjátszóterek környékét. Csakhamar tetten is értek és le is faieltek két Gcstapo-ügynököt, akfk éjnek idején szorgalmasan és gondosan elhelyezték a földön az „angolszász" ajándékokat az egyik fővárosi fátazóiér közelében. A magyar kormány ekkor felszólította a német követséget, hogy azonnal szüntesse be a propagandának ezt a tűrhetetlen gonosz máiszerét, különben az esetet kiszolgáltatja a sajtónyilvánosságnak. Ekkor aztán egyszerre feltűnően elnémult a saitóban fs a robbr** játékszerek históriája és a plakátok is csakhamar eltűntek. Azok a pislák le és földelték el. Hogy pedig kátok, amelyek eredetileg Hollaniia az állításukat mégis valahogyan hi létesítsék, az áldozatok zsebeibe jóval korábbról keltezett leveleket és iratokat csempésztek, miket aztán nagy garral jegyzőkönyveztek és fotókopizáltak. Még aljasabb és elvetemflltebb elszámára készültek, de ott a hatóságok nem engedték azokat kirág** '« tani. A honvédség egyik bizalmas tisztiparancsában azonban tanulságul megörökítették a náci módszeré1/ ek ezt a talán leggyalázatosabb eljárását. Donászt Kálmán. A vajdasági magyarság kulturális lehetőségei a múltban és a jelenben A vajdaság magyar napilapjából, kivégeztek, bebörtönöztek. A szaka „Szabad Vajdaság'-bó\ közöljük az alábbi cikket. Értékes tájékoztatást nyújt az ott élő magyarság szellemi törekvéseiről, a felszabadulásban talajra talált népi kultura új primitív, célkitűzéseiről. A régi Jugoszlávia utolsó éveiben voltak bizonyos művelődési lehetőtegei a magyarságnak: volt egy csomó napilapja, volt egy pár folyóirata, könyvszolgálata, könyvtárai, egyesületei, szakszervezetei, olvasókörei és kaszinói. Mindezek azonban aem jelentettek igazán és egészséges kulturális munkát. — A megszállás ideje alatt az addig valamennyire kitaposott utak is teljesen járhatatlanokká váltak. A politikai napilapok teljesen a fasiszta ideológia alázatos eszközévé és többkevesebb szolga;«ággal a fasiszta uralom szócsöveivé vállak. A „Hidat" rögtön betiltották, szervezetét szétrombolták. szervezői közül többet szervezetek munkáját is megsemmisítették, vagy a Nemzeti Munkaközpont fasiszta szervezete alá rendelték. A polgári olvasóköröket, teljesen fasiszta céljaiknak megfeleli vezetőségekkel formálták. A még meglevő könyvtárak szerepe is teljesen jelentéktclené vált, miután azokat a szervezeteket, amelyek az olvasást szorgalmazták és irányították, tönkretették A vajdasági magyarság a fasiszta „kultura" hatása alól ugyan kivonta magát, visszahúzódott, teljes bizalmatlansággal és gyűlölettel tekintve a betolakodó anyaországi „magasabb* kulturát hozó és propagé 6 fasiszta úri réteget: de a napisc; í és a rádió fasiszta propagand ja alól már nem tudta kivonni ma ,4t és ifjúságunkat is megmérgezte* a kötelező ieventeszervezetekben. Fzéles néprétegeinket azonban nem fertőzte meg a propaganda, talán cs./t tájékozatlanná tette és teljesen bizal-