Délmagyarország, 1945. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1945-03-15 / 60. szám

1B43. márctai 15. DCLHAOIIÍállOttSXiA II kormány Iőpősefcet ie ff a deportáltak érdekében Gy5ngy8si külügyminiszter nyilatkozata Mintegy 850 ezer embert harcoltak e! a németek Magyarországról OyOngvösi János külügyminiszter a deportáltak sorsáról és a megmentésük érdekében tett lépésekről a kővetkezőket mondotta: — Magyarországról nagy tömegeket deportáltak, különösen az északi es északkeleti országrészekből. Ezek a deportálások a Sztojay-kormány alatt, a mult év májusában kezdőd tek. A deportáltak sorsáról pontos értesüléseink nincsenek, csupán anynyit tudunk róluk, hogy legnagyobb részüket Kassán adták át a német hatóságoknak, mig egyes csoportokat Bécs környékére szállítottak. Szllasi hatalomrajutásával nagy arányokban megindult a keresztények deportálása, valamint a pesti zsidók elhurcolása is. — Értesüléseink szerint a deportáltak munkatáborokba kerültek. A Kassán átadott deportáltak nagy részét lengyelországi gyüjtőtáborokba vitték. Ezek közül néhányan visszatértek és jegyzőkönyvi vallomásaikból megállapítható, hogyan sikerült megmenekülniük a gyfljtőtáborokbó! a Vörös Hadsereg előnyomulása következtében, valamint, hogy mi történt a szerencsétien áldozatok százezreivel a haláltáborokban. — Az emberszállitmányokat rendeltetési helyükre való megérkezésük után német tisztek csoportosították. A gyermekeket, munkaképtelen áreg embereket és a betegeket külön választották és ezeket nyomban s tömegkivégzésekre berendezett haláltáborokba vitték. Ezekben a táborokban nagy részüket gázzal megmérgezték, hoiiesttüket pedig kemencékben elégették. Olyan jegyzőkönyvi •vallomások is elhangzottak, amelyek szerint a csecsemőket elevenen dobták a kemencébe. — A megmenekült deporftáltak egy részét ezekben a haláltáborokban osztották be munkára. ArrakényszeÍritetíék őket, hogy a kivégzettek bulláit a kemencékhez vigyék. Egyikaásik vallomás szerint nem egyszer íegtörtént, hogy a szerencsétlen deortált saját hozzátartozóját vitte a íalottégetőbe. — A szövetséges hatalmak kezdettől fogra mindent elkövettek a németek által elhurcolt áldozatok pegsegitése érdekében. A Szovjetunió Rendkívüli Állami Bizottságot jlétesit egyrészt a német kegyetlenkedések szakszerű feltárására és lerogzitésére, másrészt a feltalált és ,'ineg életben lévő deportáltak megsegítése céljából. A Szovjetuniót a legsúlyosabban érintik a deportálások, mert több millióra tehető azoknak a szovjet állampolgároknak a száma, akiket a németek magukkal hurcoltak. — A nyugati szövetséges hatalmak yezetői, Roosevelt és Churchill több Ízben a rádió utján kiáltványban figyelmeztették a németeket, akik részére kilátásba helyezték a megtör lásokat és felhívták az európai nem zeteket, hogy a deportálások elől bujkáló, vagy a deportálástól megmenekülteket részesítsék támoga tásban. — A magyar kormány kötelességének tartotta, hogy mihelyt ez lehetérdekében. A Vörös Hadsereg nagyarányú és lendületes előnyomulása sok lengyelországi haláltábort és gyűjtőhelyet szabadított fel. Nyomban Moszkvába való megérkezésem után érintkezésbe léptem a szovjet külügyi népbiztossággal a megmenekült magyar deportáltak érdekében és közvetlenül a fegyverszünet aláírása után, tehát még január 20-án, Jegyzéket is intéztem ebben az ügyben a Szovjetunió korSsöS mányihoz. — Kérésünk teljes megértésre talált a Szovjetunió kormányánál és biztosak vagyunk abban, hogy a iengyel területen előkerülő és még életben maradt magyar deportáltakat a Szovjetunió megfelelő orvosi segítségben és ellátásban részesiti és mihelyt hazaszállításuk lehetőve válik, visszaküldi őket Magyarországra. — A Rendkivüli Állami Bizottság megállapításai alapján pedig értesitést fogunk kapni azokról a magyar állampolgárokról, akik a lengyelországi táborokban áldozatul estek a németek vadállati kegyetlenkedésének. Sajnos, 'az egyébb felvetett elgondolások a még német kézen lévő nagyszámú magyar deportált megmentése érdekében keresztülvihetetlenek, jóllelehet tökéletesen érthető a szerencsétlen áldozatok hozzátartozóinak kétségbeesett igyekezete, hogy bármilyen módon segítsenek az elhurcoltakon. Künnően teljesíti feladatát az új mapar rendőrség Debrecen és Budapest rendőrsége a legerélyesebben harcol a bujkáló nyilasok, a reakciós elemek és a' demokratikus Magyarországnak „szolgálataikat" felajánló gyanús egyének ellen. A Sztójay- és Száiasi rezsim alatt vezető pozíciót betöltött emberek nagyrésze elmenekült, de akadtak olyanok is, akiknek már nem volt idejük kimenekülni a rájuk záruló karmok közül, sőt olyanok is, akik egyszerű köpönyegforgatásai gondolták megoldani a problémát és a zöld oldalt kifordítva, a pirosat lengetik most Ezek azok, akiket a népbiróság! rendelet háborús, vagy népeilenes bűnösöknek nevez. Ezek azok, akik ellen a magyar kormány és a magyar nép a legerélyesebb harcot hirdeti. A debreceni és budapesti lapokból tudjuk meg a következőket: Az „Uj Magyarság" szerkesztőségéből, Milotáy István keze alól elindult DOvényi Nagy Lajos, a nyilas sajtó és rádió egyik legszégyenteljesebb és legaljasabb képviselője a politikai rendőrség fogdájában várja a népbiróság Ítéletét. Á pesti aranyifjúság közismert tagja, bároknak, lokáloknak, éjszakái kluboknak állandó vendége volt báró Podmaniczky Félix. A különben is gazdag textilmágnás a zsidótörvény életbelépése után azzal, hogy üzletek, vállalatok „egyensúly biztositója" lett, s miután itt már learatott minden learatni valót, felvette a feljelentés után járó „törvényes részesedést" is. A nyilas uralom alatt az ifjú arisztokrata, mint a Prónay-féle szélsőjobboldali fegyveres alakulat egyik vezetője hajtotta végre terrorcselekményeit. A politikái rendőrség egy debreceni cukrászdában fogta e! báró Podmaniczky Félixet, aki most a rendőrségi fogda vendége a Népbiróság tárgyalásáig. A debreceni rendőrség letartóztatta dr. Thurzó Imre balmazújvárosi orvost, a Nyilaskeresztes Párt volt taeját. Mint uradalmi orvos lelkiismeretlenül bánt betegeivel, szegényebbekkel egyáltalán nem törődött, kisgazdapárti gyűléseket csendőrökkel zavartatott szét. A Vörös Hadsereg elől elmenekült, de mosi visszaérkezett és a népjóléti miniszfutottak be ellene a feljelentések. A rendőrség internálta. Debrecenben internálták Papp Lajos illatszertárost, aki tagja volt a Festetich-féle Magyar Nemzeti Szo cialista Pártnak, majd beléptették a Szálasl-pártba, hogy aztán azt is elhagyja Imrédy kedvéért. Letartóztatták Qogoldk Lajost, a „Magyar Nemzet" volt cikkíróját, aki a Szálasi-kormány alatt szerepet vállalt. A vizsgálat után a rendőrség szabadlábra helyezte és renejőri felügyelet alatt marad. A budapesti rendőrség letartóztatta Gdspdr Jenő irót, aki az elmúlt évek sajtópolitikájának Kolozsviry-Borcsa Mihály mellett egyik legfontosabb" irányitója volt. Gdspdr Jenő, akt igazgató-főtitkára volt a Sajtókamarának és főtitkára a Petőfi társaságiak, most a rendőrségen várja, ho -y ügyében a nyomozás befejeződjék és a Népbiróság Ítéljen az elmulfe évek -alatt folytatott tevékenysége felett. Letartóztatásban van Debrecenbeír Szilddy Gyula és Dr. Dobai Lnjos csendőrezredes. Szilddy a debreceni 6. csendőralosztály parancsnoka volt, októberben Budapestre meneküliSzálasi kormánya alatt átvett egy újonnan alakított csendőrkerület parancsnokságát és harcba Is vetette csendőreit. A belügyminisztérium óvóhelyén fogták el az orosz katonák, akiket azzal fogadott: „A m. dr. csendőrség régóta várta a pillanatot, hogy üdvözölhesse az orosr hadsereget". Szilády ezenkívül reszt vett Debrecenben a baloldal kegyetlen üldözésében. Dohait Baky államtitkár vitte fel Pestre Szombathelyről a belügyminisztérium egyik vezető állásába. Szálasiék őt bi • k meg a katonai közigazgatás megszervezésével. Lemberkovics tábornok mellett ő intézte a pesti elővárosok: kiürítését. Csepel kiürítése akkor nem sikerült, most ezt érdemként oróbálja feltüntetni. Mindketten a Népbiróság előtt felelnek büneikítt. Á fasiszta kormányok rendkívül buzgó kiszolgálásának vádjával került a hajdúszoboszlói, majd debreceni rendőrség elé dr. vitéz Simon Árpád szoboszlói közjegyző: Tasnddl Nagy András volt igazságügymini zter jóbarátja, a Nemzetvádéimi Kereszt kitüntetettje elismerő oklevelet kapott a MÉP-től, mint a választókerület titkára bvizgó, lelkes munkájáért. Mikor Juhász Nagy Sándor Hajdúszoboszlón egy választáson fellépett, köré sereglett híveit Simon. csendőrökkel kardlapoztatta meg. A nyomozás folyik ügyében. —«Oo— EMfe „a magyar nép szabadon éSIief a maga földjén"' Fjodorov Nfikoláf cikke a Pravdában tériumnál szolgálattételre jelentkezett, pégessé válik, azonnal lépéseket te- Balmazújváros népe azonban nem FJodorov NikoldJ alábbi dkka jelent meg a Pravda legújabb számában : „Magyarországon a Vörös Hadsereg által felszabadított területeken népgyűléseken mondanak köszönetet a Szovjetunió haderejének és Sztálin marsallnak, a német hóditók és zsoldosainak kiűzéséért. A Vörös Hadsereg tisztjeinek és katonáinak emberséges viselkedése, a csapatok támogatása, a távbeszélő vonalak, hidak helyreállításánál mindennél meggyőzőbb érv a féktelenül garázdálkodó német fasiszta hordák és nyilas hűbéreseik rémuralma után. A fasiszták Magyarországot a Vőrö Hadsereggel rémítgették és azt állitottákhogy a Szovjetunió a maga társadalmi és gazdasági rendszerét akarja ráerőszakolni a Magyarságra. Most minjdaz, ami Magyarországon történik, kézzel fogható ellenérve a fasiszta rágalomnak. A Szovjetunió fennállása alatt többször volt támadásnak kitéve. Ezeket a támadásokat mind visszaverte, de harci sikereit nem igyekezett idegen erőietek meghódítására felhasználni. Amikor Németország a fasiszta reakció vezetőor^zága lett, a szovjet politika figyelmeztette a népeket arra lent a békeszerető országok önállóságának szempontjából. A fasisz-.áfc rablásának kezdeti sikerei idején világossá vált, hogy a rablók áradatát csak a Szovjetunió tudja feltartóztatni a többi szabadságszerető népek együttműködésével. Sztálin táhornagy a nemet fasiszták támadásának hezdetén, 1941 junius 3.-án tartott beszédében ezért állapította; tr.eg, hogy a Szovjetunió küzdelme Németországgal nem két, hadsereg harca, hanem honvédelmi néphábom is, amely összekapcsolódik a világ, népeinek a fasizmus ellen vivott szabadságharcával. A Szovjetunió anyagi ás emberi segélyforrásainak merete folytán alapjává vált a népek szabadságharcának. Ezért mondta Sztálin marsall előbb emiitett beszédében, hogy ez a háboru nemcsak honvédelmi népháboruja a Szovjetuniónak a fasiszta hordák ellen, hanem egyúttal segítség is a fasiszta járom ilatt szenvedő európai népek számára. Az események bebizonyították S/tAün szavainak igazságát. A tábornagy 1941 november 6.-i beszédében a Szovjetunió háborús céljairól szólva t következőket jelentette ki: „A mi célunk elsősorban az, hogy felszabadítsuk országunk területét és néBP w IPWH vcazéfyre- anTelyet a fasiszta orszá-1 pett a fasiszta járom alól. Nem céprea a fofyartffi^gljff dapffitafrl _ mss^ róU. M^ttsaltoJfclkak é» Acm ia