Délmagyarország, 1945. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1945-03-15 / 60. szám

6 Df.L!HU Y A it fi P. S / 4 U wmmrnsmmmammmmmmmmm 1945. március 15 határ ^i-ikat más országok területére is ki',erjesszük. A mi célunk az, hogy támogassuk a népeket a fasiszta járom elleni küzdelemben és lehetőséget btztositsunk nekik, hogy szabadon és tetszésük szerint rendezőiének be a földjükön. Semmi beavatkozást sem kiv inunk gyakorolni más népek belső ügyeibe". 1*944 november 7. én, a Szovjetállam fennállásának 27. évfordulóján tanött beszédében Sztálin tábornagy Magyarországot illetően a következőKe. mondotta: „Kétségtelen, hogy a közeljövőben Németország legutolsó európai szövetségesét, Magyarországot. is ktdöntjük a háborúból. Ez Németország teljes e'sziwtelődésí't foeja eredményezni Európában és egyúttal Németország elkerülhetetlen pusztulását jelenti". A felszabadító Vörös Hadsereg kiverte Magyarország területének túlnyomó részéről a német hordákat és a magyar csatlósok hordáit is. A magyar nép a Vörös Hadsereg győzelmének köszönheti, hogy szabadon élhet a maga földjén és szabadon választhatja meg a maga urait. Ezé. t népgyűléseken és választott vezetői utján minden alkalommal kifejezését adja a Szovjetunió és harcosai iránti hálájának. Ezenkívül a magyar nép uj Néphadsereget állit fel, hogy egész erejével részt vehessen a nemet fasizmus szétverésébe?." zatadságharc és művészet Történelem és művésxet A társadalom élete, a történelem nagy erőinek harca mindenkor hiven tükröződik a művészetben. Hol éles tisztasággal, Hol pedig sejtelmeden elmosódva, máskor meg töredez'tten, ftsszekuszáltan, — de a figyelni -s szem mindenütt, a homályos tóitokban éppúgy, mint a szaggatott formák hullámvonalaiban felismeri az eredeti kéoet: a történelem arcú 'tatát. A kép tárgya sokszor önmagáért beszél: Delgcroix hires barrikádos képében ki ne ismerné fel az 1830-as párisi forradalmat, vagy Holbein haitotancsorozatában a feltörő polgár ság deformációs mozgalmát és a XVI. század parasztlázadásainak szellemét? De Rafael éppúgy Madonnákat festett, mint két évszázaddal előbb jCimabue és csak a stilus változása: a szertartásos merevséget feloldó ele ven mozgás, a tértetan sikokat lassacskán kitöltő hus- és vérformák, ár ünnepélyes aranyalapot kiszorító hangit1 a'os tájképi háttér mutatja meg, hogy közben bomlásnak indult a hűbéri rendszer, hogy Észak- és : Körépoljszprszág városaiban már kialakult 3 kapitalizmusnak egy korai formája, sőt éppen Rafael korában mar á hanyatlás útjára is lépett. Magyarság és »**badság Népünknek a függetlenségért, a n "rí?t elnyomás elleni harcai a törte' éjem legmtszzibb távlatába nyúlnak visza. Abs Sámuel, a nép atyja, mar-fegyveres kézzel harcolt a nyu„ta-i hódité és koronás sakkfigurája, a velencei Peter ellen. Hosszú sor köveikezet: ezután : árpádházi kiráyok, horvát bánok, erdélyi fejedelmek, nemesek és parasztok, költők és mesterlegények, egyének és egész qsztályok sorakoztak fel, „ papok, katonák, polgárok után" a msqpr nép végeláthatatlan tömegei: a Wesselényi összeesküvésen, a kuruc háborúkon, Petőfi, Kossuth szabadságharcán át Ságvári Endréig, Schönhercz Zoltánig, Rózsa Ferenci?, Baicsv-Zsilinszkyig, egész a most alakuló uj Nemzeti Hadseregig hu zódik a sor, a magyar függetlenség hőseinek évezredes sora, akiknek harcai, kíomló vére elválaszthatatlan egységgé forrasztotta a magyarság fogalmát a szabadság foga'mával. Annál meglepőbb, hogy a magyar művészet történetében évszázadokon át nyomát sem látjuk a szabadságnapok tükröződésének. De az országot ismételten át meg átszántő vihar minduntalan megszakított® a taflídés u:ra szétzilálta az éppen kialakuló művészeti életet és elpusztította a műkincseket, amelyekre támaszkodva a: uiabb nemzedék művészeti kuluiánkat tovább építhette volna. Igy tört-nhetett, hogy Thököly és Rákóczy korában, mikor a magyar nép ajkán a leggyönyörűbb harci dalok, elégiák és balladák születtek, amiKor első hazai hirlapunk, a „Mercurius Hungaricus" megindult,ugyanakkor a kuruc háború hires csataképfestője nem magyar, de éppen német művész volt: Rugendas. A történelem viharaiban csak ittott villan meg egy-egy fényfolt: Kupeczky, Mányoki, vagy Bogdány Jakab művészete és csak egyetlenegyszer bontakozik ki olyan tiszta kép, mint Mányoki Ádám Rákóczi-portréja, melyben megdöbbentő erővel tükröződik a Vezérlő Fejedelem gyászos véget ért szabadságharcának egész tragikuma. Rákóczi szabadságharca gyászos véget ért. „Nagymajtényi sikon letörött a zászló", a fejedelem száműzetésbe ment, harcosai szétszéledtek. elbujdostak és az ország tovább nyöghette a német rabigát.Es mégsem volt eredménytelen a harc. A nemzet, mely ilyen harcban száll szembe elnyomóival, még bukásában is erős marad. Megindul az irodalmi élet, iskolák, különböző irányzatok .•laku'nak, amelyek nagy vitákban, egészséges versengésben fejlesztik nyelvünket, költészetünket. A francia forradalom szellője felfrissíti a Kárpátok-medencéjének fülledt levegőjét is és hiába fojtja vérbe1 Bécs a Martinovics-összee^üvést, hiába nyom el minden politikái megmozdulást: a szabadság, a függetlenség, a magyar újjászületés gondolata ott él a nyelvújításban, Előtör Csokonai, Berzsenyi, Kölcsey, Katohá József müveiben, majd elkövetkezik a reformkorszak, 1843 nagy előkészítője Lassan megindul a képzőművészeti élet is. És mire Március napja felragyog, már teljes pompájában tükröződik vissza az újjászülető magyar művészetben. 1 V A szabadságharc művészété A magyar képzőművészet ujjászüetése nem volt könnyű szülés. Hiányoztak a h igyotnányok, hiányzott iz iskola, legjobb művészeink külföldre menekültek az itthoni élet sivi s^ga elől, Markó Károly Olaszors á :ban, Broczky Londonban aratta sike-eit, mig a hazai szükségletet a német iskolák idevetődött tizedrangu csillagai elégítették ki. Egyedülálló jelenség volt Ferenczy István, a szobrász, Kazinczy barátja, aki hhzajött, ból, hogy a maga művészetének nyelvén szólaltassa meg a haladás gondolatát. De legszebb akarásai be leragadtak m elmaradottság sarába faragott néhány klasszikus finomságú szobrot, a magyar költészet, az újjászülető magyar közélet nagyjairól és élete végéig dolgozott soha meg nem valósult álmán: egy hatalmas Mátyás-emlékművön, mely a magyar nemzeti önállóság gondolatának lett volna évszázadokra szóló • apotheó zisa — ha elkészült volna. De ha nagy tehetségek még nem is tudtak kibontakozni, a kismeste rek, sőt főúri és polgári műkedvelők munkássága szorgalmasan készítette elő a talajt a magyar művészet kivirágzására. Néha romantikus szertelenséggel. néha meg éppen száraz merevséggel, de mégis hasznos munkát végezve örökítették meg a reformkorszak egyre lüktetőbb életét, minden jelentős eseményét, kisebb és nagyobb szereplőit. Történelmi képekben a zsarnokai ellen küzdő nemzetet mutatták meg, de a kor szavát megértve, bevitték a paraszt alakját, a nép életét is a művészetbe. Ez már Petőfi kora. Egy lépés és megszületik Izsó Miklósnak, Ferenczy tanítványának, kisméretében is hatalmas Busuló Juhásza, Thán Mór komor hangulatu Ujoncozása, a nemzeti- és osztályelnyomás kettős terhe alatt görnyedő jobbágyok kiszolgáltatottságának cz a megrázó képe. És megszületik Barabás Miklós óriási életmüve, arcképeinek végeláthatatlan sora, melyben megelevenedik előttünk a reformkorszak és szabadságharc valamennyi hőse, a magyar történelem egyik legdicsőségesebb szakaszának egész Pantheonja. Még egy lépés — egy tragikus lépés: ez a fépés már a szabadságharc ormairól a Bach-korszak sötét mélységébe vezet. De éppen ebben a homályban világit a magyar piktúra egyik legragyogóbb fényessége: Madarász Viktor művészete. Az egykori ifjú honvéd, a hontalan párisi emigráns, a hazája és népe iránt érzett" minden kétségbeesett szeretetét, a német elnyomó elleni minden vad gyűlöletét belefestette ezekbe a megrázó kompozíciókba, a magyar történelmi festészet legnagyszerűbb alkotásaiba. Ez a kétségbeesett szeretet, ez a vad gyűlölet ott sötétlik a Hunyadi László siratásának komor egyszerűségében, ott izzik a „Zrinyi és Frangepán" megragadó lélekrajzában, ott lázadozik a „Zrinyi Ilona* drámai feszültségében. És Dózsa-képeben ott ragyog az a felismerés, hogy a nemzet függetlensége és a nép szabadsága: elválaszthatatlan. Uj szabadságharcra! Sok évtizeddel ezután a reakció, a fehértorror, a fasizmus, a gyászosvégű némétbarátság szégyenteljes negyedszázada következett hazánkra. Legjobb művészeink emigrációba kényszerültek, vagy magukba roskadva töprengtek a kitartás és árulás határmesgyéjén. Lágy, ködös szinek, elmosódó formák fejezik ki ez évek hangulatát. A gyöngyházszürke harmóniák tompa zsongásából csak itt-ott hangzik ki egy-egy erőteljesebb hang — mint Szőnyi fiatalkori pikturája — majd az is elcsendesedik. Csak a húszas évek végén, az általános válság ideien kezd életre ébredni a magyar művészet. Szocialista művészek fújják meg az ébresztői, a munkásság művészei azok, akik utat mutatnak egy élettel esebb szemlélet, a művészet uj szabadságharca Derkovits Qyula szikár alakja emelkedik fel. Országszerte ismertté vált robbanóerejű fametszetsorozata: „1514". És festményei, melyek mind a dolgozók életét, a dolgozók harcát, szenvedését jelenítik meg csodásan hangolt szineikkel, a formák mozgalmas szövedékével, a kompozíció rendszerével hirdetik, követelik az , szabad világot. 1934-ben megakul -a Szocialista Képzőművész Csoport, melynek fiatal gárdájából az évtized végére már jelentős tehetségek emelkednek ki. Mikor pedig a reakció a német fasizmus pórázára fűzte az országot, belerántotta a Szovjetunió elleni rablóhadjáratba, mikor már lépésrőllépésre a látszatát is felszámolták a magyar függetlenségnek, művészetünk legjobbjai: Bernáíh Aurél, Pátzay Pál, Szőnyi István, Kmetty, Egty és egyre többen és többen sorakoztak fel a szocialista művészek mellé, a művészi szabadság és nemzeti függetlenség védelmére. bs most, amikor az egész magyarság összefog, hogy végleg kisöpörje az országból a német rablóbandát, hogy maradékát is kiirtsa a bujkáló belső ellenségnek, amikor munkás, paraszt, polgár s az egésx becsületes értelmiség egy csatasorba áll, hogy kiharcolja és felépítse a a független, szabad, demokratikus Magyarországot, — most a művészeknek is meg kell feszfteniök erejüket, szinte meg kell sokszoroznioh saját tehetségüket, szembe kell szálk* niok minden nehézséggel és leleményességgel pótolva az anyaghiányt, lelkesedéssel fűtve a hideg műtermeket, csak dolgozniok, dolgozniok, togy a művészet most aztán telje® tisztaságában tükrözze vissz® történelmünknek ezt a szakaszát: az uj magyar szabadsádharcot. Hdy Károly LAszW. Színházi műsort Csütörtökön, március 15-én diszelőadás keretében kerül színre Kacsóh Pongrác gyönyörű daljátéka: János vi* tér. Az előadás jövedelme • Nemzeti Segély jaTára fordittatik. Főszereplök i Radnóthv Éva. Nagv Csilla. Bucsezán Ilona. Haller Sándor. Sugár Misi, Gáti Pál. A zenekart dr. Bárányi János vezényli. Szerdán délután 3 órakor Radnóthy Éva felléptével: Oroszország. Csütörtök-hétfő: János vltéi. Kedden munkáselőadásban Radnóthf Éva felléptével: Marica grófnő. A Városi Színház előadásai délutáa 3 órakor kezdődnek Mozik műsorát Belvárosi Mezi Ma: Marco Polo. Főszereplő: Gerry Cooper. Korzó Mezi Ma: Ópiumkeringő. Főszereplök Jávor Pál, Petrovics Szvetiszláv. Széchenyi Mezi: Ma: Zöldarany. Főszereplők: Sven Relander, Hanna Taini. Előadások kezdete minden nap fét 3 és negyed 5-kor. Pénztárnyitás d. e. It-12-ig és az előadások előtt félórával A görög fegyverszüneti feltételek alapján leszerelő ELAScsapatok eddig sokkal tőbb fegyvert szolgáltattak be, mint az rájuk nézve kötelező lett volna. Igy a fegyverszünetben kikötött 21 ezer 500 helyett; eddig 29 ezer karabélyt adtak át