Délmagyarország, 1945. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1945-03-15 / 60. szám

II szovjetkormány nem korlátozza a vallásszabadságot A Debrecent Szabad Egyetem felkérésére dr. Balogh István miniszterelnökségi államtitkár, a magyar fegy verszOnetí bizottság egyik tagja, a Bika-szálló dísztermében előadási tartott moszkvai élményeiről. A termet zsttfolásig megtöltő hallgatóság soraiban jelen volt Miklós Béla miniszterelnök és a kormány számos tagja is. Balogh államtitkár érdekfeszítő és szemléltető előadásában a többi között a következőket mondotta: — Moszkva, Oroszország és a Szovjet-Unió fővárosa öbnlmó lakó sával a legnagyobb világvárosik sorában is az elsők között áll. Négyszer akkora, mjat Nagy-Bodakwzb óriási arányaival méltóképpen reprezentálja a modern Szovjet-Uniót ]cs a nagymultu történelmi Oroszországot egyaránt. Tekintve, hogy Oroszország már negyedik éve van háborúban, feltűnő az a ttaztasá,?, rend, fegyelem, ami az utcákon mutatkozik. — Eszembe jutott a német propagandának egészen aljas beállítása, amely Oroszországban az utakon jvándrető elhagyott gyermekek éhező és fosztogató csoportjáról irt. Szemjbeáliitottam ezzel a valóságot, mely »l mutatja, hogy a gyermekei Oroszországban a legnagyobb kincsnek, a legnagyobb örömnek, a szeb jiövó zálogának tekintik.: Balogh államtitkár eztflffrf Moszkva urális éleiét, érdekes szinházaendxierét ismertette és beszélt az OHMsek igen mélyen gyökeiezö zenekultúrájáról, majd igy folytatta érdekes előadását: — A végére hagytam azt a témát, amely miatt talán a legtöbb és leggonoszabb támadás érte a SzovjetUniót: az egyház, a vallás kérdését. Emlékszünk rá, hogy harsogta a világba a német sajtó és hirszolgájját, bogy a szovjet a sátánnak szobS

at emelt, hogy az. ottani templomost mind lerombolta, a papságot kiirtotta és természetesen ugyanez a sors vár Európa mindazon népeire, ptem a Vörös Hadsereg beteszi a JábR Ezzel szemben a valóság az, hogy életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor elsöizben miséztem ^Moszkvában zsúfolt templomban. A templom lelkésze páter Braun elszá«zi francia, ágostonrendi szerzetes, (már 11 éve működik Moszkvában. )e élnek ott százan és százan papok, lelkipásztorok ösi templomaikban, használva még ma is azokat a lézereket, ornátusokat, amelyeket Sdfc évszázadok óta hordtak, toszkvában a vallásszabadság teljes. Senkit ntm bántanak vallásáért,' senkit nem tartanak vissza abban, hogy Wallási kötelezettségének lelkiismerete szerint eleget, tegyen.y Sőt, az állam <jgen komoly támogatásban részesiti e : egyházat és ez a támogatás nem'csak erkölcseikre vonatkozik: Két héttel ezelőtt választották meg: az uj (moszkvai metropolitát, az univerzális orosz egyház fejét, Sergius metÍ

opolita utódját, Alexij püspök szenélyében. A szertartáson a kormánv íképviseíői is jelen voltak. — Az orosz egyházak ügyeivel két szerv foglalkozik: az egyik ki! kárólag az ortodox egyház ügyeit Intézi,^ a másik '-bizottságba többi tője Karpov, részletesen tájékoztatott nemcsak arrói, milyen magatartást •anusit a szovjetkormány az egyhá .ak iránt, de arról is, hogy az ortodox egyház milyen magatartás! •anusit a világi hatóságok iránt. Állíthatom, hogy amit hallottam, mindenkit megnyugtathat, mert én is nemcsak érdeklődéssel, de megnyugvással is hallgattam. Ez egyébként nemcsak az én tapasztalatom, aki Moszkvában jártam, hanem mindnyájunk tapasztalain lehet, akik láttuk a Vörös Hadseregnek a magyarországi egyházakkal szembeni viselkedését. — Nincs tudomásom egyetlen olyan esetről sem, hogy csak egy százaléknyira is igazolták volna az ellenük irányuló aljas rágalmakat. De száz meg száz esetet tudok hogy az orosz katonai parancsnokság mindenütt megszólaltatta a harangokat, amelyek a légelhárítás miatt már hosszú Ideje hallgattak. A templomokban mindenütt megkívánták a szokásos istentiszteleti rendet, a templomokat és minden egyházi intézményt tiszteletben tartottak. Mig a németek csak az egri röegyházmegyében tiz templomot robbantottak fel, az oroszok az egyházi személyeket a legnagyobb figyelemmel veszik körűi, működésűket szívesen támogatják és elősegítik. — Én magam láttam Szegeden orosz tiszteket és katonákat a templomba menni, ahol a legnagyobb áhítattal viselkedtek. Ugyanez a helyzet Moszkvában és a SzovjetUnió egész területén. Ott is vannak emberek, akik a vallás iránt közömbösek. De éppugv jogában áll valakinek vallásosnak lennie. A szabad ság cimén szabad bárkinek Is az atheizmus mellett propagandát csinálnia, de legszigorúbban meg van tiltva, hogy e propaganda keretében is a hivők vallásos érzékenységét megbántsák. — Bárhol voitaffi, bármerre Jártunk, mindenütt a legnagyobb közvetlenséggel fogadtak. Sokszor mondtam Origoriev követségi tanácsos urnák, aki fáradhatatlan, volt abban, hogy minél többet lássunk Moszkvából és minél mélyebben tekintsünk bele az orosz lélekbe: potentes potenter a?unt; csak a nagyok, csak a hatalmasak tódnak lenni olyanok, mint amilyeneknek mi a moszkvaiakat megismertük. Elsőnek a magyar parasztok emelték fel a szabadság zászlóját Beszélgetés Kovács Imrével MBg egy utolsó kérdés: Bwhpcs4 ten marad? — Most magyet Dflbi cteribeijnef —^ nézem az ottani pártszervezeteket w amint fdőm lesz, leutazom Szegedreht) [örvös* Budapest káoszából, a tomboló zűrzavarból sűrűn bukkannak ki emberek, akiket már-már elveszettnek hit tünk, pedig a válságos idők épp mosí követelnék meg súlyos egyéniségüket. A magyarság ilyen értéke a népből jött Kovács Imre, a kiváló szociográfus, iró és agrárpolitikus, a szabad parasztság egyik vezéralakja, aki a náci világban bujkálva élt s igy kerülte ei a ftíére vadászó Gestapo vérebeit. A Nemzeti Parasztpárt központi székházában kerestük fel Kovács Imrét, aki a német megszállás drámai óráiról a kővetkezőket mondotta: — Március 19-én telefonértesítést kaptam, hogy a németek megszállták az országot. . Lakásomról — a Sashegy alatt lakom,.— berohantam a városba s valóban láttam, hogy Budapest képe egészen megváltozott. Tudtam, menekülnöm keli s haza akartam menni a legszükségesebb holmikért. A házunk előtt ott tanyázott már a Gestapo * és épp akkor ért oda Vas László, r-s „Magyarom szág." szerkesztője]<akii izgatoitjjhaagon közölte • velem, a híreket:. BafcsyZsilinszkyt' lelőtték, Rassayt, - Baranyait elfogták. A Majdnem sirva. könyörgő!!, „menjünk/innen,„hogy legyűlik? n/hányan; akilc megmaradunk és" azlán folytathatjuk a munkát". Éti alegközelebbi,\telefonfüikéböl felhivtam öcsémet, aki éppen tiszti tanfolyamon volt s nagyon ügyesen, mintha egy barátjával beszélne a telefonba, ezt mondotta: „Sürgősen közöld Imrével, hogy jöjjön haza, mert német urak keresik!" Én rögtön megértettem, miről van szó, felugrottam az aradi gyorsra s lementem Gyomára, rokonaimhoz, akik egy hónapig tanyákon rejtegettek. A helybeli nyilasok azonban, felfedeztek - M86* akkor egy aógrádoiegyri birtokos családira* kerfiftea Bevetőnek. Ott is nyomomra bukkantak, azonnal indultam, feljöttem Pestre és az induló ellenállási akcióba bekapcsolódtam. A Nemzett Parasztpártot én hívtam a Magyar Frontba és számtalan tárgyalást, megbeszélést folytattam a Kormányzósággal, Azok között voltam, akik előkészítették az október 15-i fegyverszünetet Október régén Bajcsy-Zsilinszky Endrét, aki kiszabadult a börtönből, Budapestre hoztam. Bajcsy-Zsilinszky elkezdte az ellenállási mozgalom szervezését Sajnos a vezérkart elfogták, felakasztották. Utánam Is hajtóvadászatot rendeztek, helyem Budapesten tarthatatlanná vált — Jelenleg a Nemzeti Parasztpárt szervezésével foglalkozom. A politika ma nagyon veszélyes foglalkozás, de hivatás és ugy érzem, ma ott a helyem, ahol a gazdasági cselédség, a föidmunkásság és kisparasztság próbálja vágyait, törekvéseit, politikai akaratát formálni és programját mégvalósitapi. A pártom, kormánypárt, mivel képviselői benne vannak a kormányban és a demokratikus együttműködés szellemében igyekszik a szegény parasztságot jogaiba ültetni. Annak a történelmi vonalnak a folytatói vagyunk, amely Budai , Nagy Antallal indult el és mindmáig a legmaikánsabban fejezte ki a parasztság politikai törekvéseit. Elsőnek parasztok emelték fel a szabadság zászlóját magyar földön s ma, amikor szabad az ország, a parasztság a szabadság birtokában elakarja foglalni az ország vezetésében az öt megillető helyet. Enné! szebb munkát — ebben munkatársaimmal segítem és szolgálom a pgraffi&^qlfrr; -H -At'te .'"'toR kfiftiClflL Ragyán foglalta el Drabireks őrntssfir a remageni Ra]sia-!iidal London, március 12. Alexander Drabbicks őrmester, akf szakaszával etfoglalta a rendkívüli fontosságú remageni Raj— nahidat, tegnap este a londoni rádióban maga mondotta el a. hid megszállásának a történetét — Késő este volt, — mon-' dotta Drabbicks — amikor fel—; váltásrá kiérkeztünk a vonalba... Szakaszommal együtt elszórt géppuskatüzben haladtunk elő-7 re, le a Rajna felé. A* városka: Remagen mellettünk: feküdt és előttünk néhol tisztán, néhol homályosan csillogott; a folyó. A vasúti töltésen haladtunk? előre, majd gyorsuló tempóba*, szaladtunk a pálya felett, ké-j sóbb a pályatest mentén és néhány perc múlva vettük csató észre, hogy a folyó felett vagyunk egy hidon. Tudtam azt^ hogy a hidat bármelyik pillanatban felrobbanthat iák, de valahogy nem voliam tudatába* a halálnak. Tudtam azt is, hogy a hid végén erős őrség lesz. Néhol géppuska szólott, másfelől néhány lövést hallottam, de aligf hiszem, hogy a németek tudatában lettek volna annak, hogy mi átjutottunk a hidon. A túlsó parton lefegyvezeztüi az őrséget, közben már jött is utánunk az egyik páncélosszakasz, egy negyedóra múlva pedig már a mérnökök eltávolították a hidat aláaknázó robbanóanyagokat. Ahogyan más-; nap visszajöttünk váltásra, lát-i tuk, hogyan özönlik át a hi-j don a hadianyag és az emberj Ma a hid szilárdabban van U mi kezünkben, mint valaha in a németekében volt. — Foglyok vallomása szerint: a hidat három és félnégy között kellett volna felrobbantani; azonban 10 perccel a robbantás elrendelése előtt az amerikaiak már birtokában voltak a hídnak. — Olyan gyorsan zajlott fo mindez, mond ja egy fogoly tiszt, — hogy nem is akartunk hinnk szemünknek. Még tüzelni is elfelejtettünk. Előszór azt hittük, hogy az amerikaiak foglyok, de amikor az egyik hozzámlépett és azt mpndotta: „Halló, add! ide azt a játékszert"! és rámutatott a pisztolyomra, jóttem rá csak, hogy nem játék, hanem valóság az, ami történt A londoni törvényszék előtt együttműködés vádjával terhelten állott Huey angol állampolgárságú tanár, aki a mult háború óta Franciaországban él és a megszállás alatt a németek jiárisi rádiójának angol szerkesztője volt. 20 évi kényszermunkára ítélték. Kiadó lakását, lakrészét, bútorozott szobáját jelentse be. Díjazást nem fiiét. Jól kiad^^UkástoJLÓjkiÉl^ttt; Km*:*-