Délmagyarország, 1944. december (1. évfolyam, 11-34. szám)

1944-12-17 / 24. szám

Sorsdöntő napok A magyar nép, szabadságharcának döntő szakaszába lépett. Budapesten, az ország nácik által bitorolt részein és ilt, a fölszabadult városokban és falvakban egyformán a döntő erőfeszítésnek és kiállásnak az ideje érkezett el s a magyar nép nem maradt mozdulatlan ezekben a történelmi órákban. Budapestről minden hiradás azt tudatja, hogy Hitler beszorított hadseregének és Szálasi Criilt és gonosztevő bandájának minden véres terrorja ellenére, a magyar hazafiak százai és ezrei készülődnek a bitorlókkal való leszámolásra. A magyar ellenállás vezetőit halálra keresik Hitler német és magyar kopói, az elfogott hazafiakat, katonákat és munkásokat becstelen módon puszütják el és a népet tömegesen hurcolják Németország íelé. Mégis ellenáll a nép és vannak a halállal szembenéző vezetői, akik, az alvilág minden sátáni tombolásával szemben, ki mernek állani és küzdeni a felszabadulásért. , Itt, a felszabadult részeken 'pedig napról-napra hatalmasabb méreteket ölt a felocsúdó nép eszmélése és szervezkedése s a demokratikus pártok és szakszervezetek egyre nagyobb tömegekben sorakoztatják föl a magáratalált magyarokat a fölszabadulásra és uj iáépitésre. Még rajta ül a nép nagy tömegén az országvesztő és népnyomoritó régi rendszer lidércnyomása, még hazaáruló nyilas suttogók kábítják és rémítgetik az embereket képtelen híresztelésekkel, mégis látható lómegei álltak már talpra a népnek és szervezetten sorakoznak föl a nemzeti újjászületés frontjáir, /s'apról-napra ujabb városokból és falvakból érkezik a hir, hogy a nép pártjai szervezkednek és megalakítják a nemzeti bizottságokat és hatalmas tömegekben tesznek hitet a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programmja mellett. Ugyanezek a szervezetek erőt is mutatnak már a háborús bűnösökkel, németbérenc suttorókkal és hazaáruló bujtogatoKkal szemben és szerte a fölszabadult országban tisztogatja már a nép a nemzeti újjáéledés útját/' Most, amikor a győzelmes orosz hadsereg már az ország legnagyobb részéből kiverte Hitler pribékjeit, s a magyar fővárost áttörhetetlen gyűrűvel fogta körül, döntő szakaszába lépett ez a szabadságharc. Most már megindult a harc Budapestért és a magyar nép is feltorakozott odaát halálraszánt ellenállásra Hitler rablóbandájával szemben és ideát egyrséges nemzeti föllépésre a szabad ország felépítéséért. Mialatt magyar hazafiak életük kockáztatásával sorakoznak föl odaát az ellenállásra Hitler bandáival szemben, ideát az egész nép sorakozott föl a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front zászlaja alalt, hogy u;ra országot és nemzetet teremtsen a fölszabadított részeken. Elérkezett a történelmi óra, amikor azok a magyar katonák, akik nem követték az áruló Szálasi szembefordultak velük és azok a magyar hazafiak, akik vezették éi megszervezték a felszabadult magyar nép felsorakozását, ideiglenes nemzetgyűlést hivnak össze, hogy azon a magyar nép minden rétegének a képviselői egyetértően és közős akarattal lerakják az uj Magyarország alapjait. Az összehívandó ideiglenes nemzetgyűlésre vár most a feladat, hogy nemzeti létünk sorsdöntő kérdéseit sürgősen és felelősen megoldja. Nemzetünk jövője malik azon, hogy a nép kormány parancsát, hanem képviselőinek a gyülekezete megtegye és idejében megtegye a most szükséges történelmi lépéseket. Nincs tehát most idő békebeli választásokra, hogy ez a nemzetgyűlés összejöhessen, Közvetlenül és sürgősen kell képviselőket állítani a népnek azokon a szervezeteken keresztül, amelyeket addig megteremtett, A nép közvetlen képviselete lesz igy az ideiglenes nemzetgyűlés s a nép fogja rajta keresztül érvényesíteni akaratát. Nemzetünk jövőjét alapítja meg ez az ideiglenes nemzetgyűlés s hogy ezt a nép a maga igazi képviselői által teheti, azt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megteremtése és megszervezése készítette elő. Erdei Ferenc. A szabadságharc tanulságai — Révai József t Kossuth Lajos. Szikra kSayvkiadé, 1944 — Révai József két tanulmányát foglalja magában a könyv, a magyar történelem sorsdöntő és jelenünket mélyen érdeklő korszakáról: 1848-ról. A magyar történelem lényegének megértéséről tesz bizonyságot, aki 1944ben a szabadsá|%rcok tanulságaihoz fordul tanácstrt és következtetésének indokait nemcsak a fölidézett múltból, hanem a haza jelenvaló veszélyéből Í3 meriti. Révai, könyve e'őszavábm ezt mondta: „A történelmi mult életrekeltése számomra nem öncél volt, hanem politikai szükséglet Nem is történelmi tanulmányok ezek aszó tulajdonképpeni értelmében, hanem politikai irások; céljuk; a elen harcaink szolgálata." — A nyilt szavak a történeti hitelesség adsiszerfl értelmezésénél sokkal többet vállalnak: a jelen történeti értékelését és a mult harcaiban a ma is eleven törvények fölkutatását Kossuth Lajosról, a szabadságharc vezéréről, a magyar nép szabadságának legnagyobb harcosáról szól az első tanulmány. Megírására a súlyos mondanivalón kivül nem kevésebá súlyos formai okot is adott az idei március huszadik napja, amely Kos•suth halálának ötvenéves évfordulója, Magyarország német megszállásának pedig másodnapja volt. Ha véietlen lett volna is a dátumok ilyen találkozása, a jelentősége akaor sem kisebb, jelentése pedig mindenképen egv: „ . . . a* ország megszállásával a német szövetség bódulatából Kossuth szeliemeDen magahoz térő magyarságot akarták letiporni." Révai mondataiban a világosság szenvedélyét gyújtja föl a törléneemnek ez a klsértetszerö figyelmez.etése. A mult nagy küzdelmeit könyörtelenül állítja szembe a Jsletőrpe tehetetlenségével, Kossuth men nem alkuvó, harcos szellemét a kög zelmult magyar vezetőrétegének kétkedő, számitó és gyáva ingadozásával. Kimutatja, hogy Kossuth szabadságharcot megelőző reforma korszakban előkészítette a néptömegek politikai szereplésének az útját; i nemesi mozgalom újító törekvéseit egységes programmá fogta ösz sze a feudális Magyarország polgári átalakítására, erőteljesen követelte a jobbágyterhek megszűnését is döntő pillanatban nem félt a tömegek megmozdu'ásától, hanem arra ipitette fokozódó reformköveteléseit, igy érte el azt, hogy a Habsburg reakció elleni küzdelem valóban az egész nemzet szabadságharca lett és i jytette világossá a nemzet külső és belső szabadságának oszthatatlan egységét. Széchenyivel szemben sem ngptt meg az a meggyőződése, hogy a feudalizmus lebontása, a magyar ujjáépités elképzelhetetlen a feudális Habsburg-uralom felszámolása nélkül. Meglátta és megmuiaita a fenyegető veszélyt mindazok törekvésében, akik akár a belső fölszabadulás követeléseiből akartak lealkudni, akár a Béccsel való kibékülést hirdették. Pártot szervezett a teljes függetlenség kivivására, kicsiny „de határozott sereget" és ő maga volt a soha-megnemalkuvás első példaadója. Amikor Széchenyi. Batthyányi, Eötvös a' Habsburgokkai való egyezkedésre akarták rábeszélni a nemzetet, Kossuth végigjárta az Alföld városait és fegyverbe hivta a népet a reakció ellen. Nem ijed' meg a „40—50 ezer potom embertől, aki bejön az országba és úgyszólván kardvágás nélkül foglalja el az országot." — Révai figyelmeztet rá, hogy 1944. márciusában Hitler körülbelül ekkora haderővel szállta meg Magyarországot, kardvágás nélkül. Kossuth szabadságharcában mfnd nagyobb szerep jutott a népnek. Görgey, aki hivatásos katona volt és nemes, lebecsülte a népfölkelés értékét. Kossuth pedig, aki politikai küzdelmeiben nemes létére is megtanulta becsülni a nép millióinak erejét, hitt a fegyveres fölkelésben. Hogy a szabadságharc kedvezőtlen erőviszonyok mellett, magára maradva és az 1848-as európai forradalmak uiójátékaként is nyolc hónapig tartott, abban óriási része volt Kossuth népének, amely kivívott jogait azonnal fegyverül használta a magyar függetlenség védelmében és karadal, ha nem volt kard, kaszával és fejszével, partizánmódra harcolt. A magyarságnak ezt a szabadságküzdelmét, amelyben a nép is a nemzetnek tudhatta magát és amely végső erőfeszítés volt a reakció el len, „egész Európa visszafojtott lélegzettel figyelte." A történelemnek a jelenre vonatkozó közvetlen figyelmeztetésein kivül itt kap teljes világítást Révai könyvében az alapvető, nagy tanulság : a magyar szabadság nem csak a legsajátabb nemzett ügyünk, hanem az egyetlen igazi útja az európai közösségbe való kapcsolódásunknak. Európa szabadságeszmé,e hosz szú fejlődés eredménye : népek szívós fáradozása és megújuló harca, \z emberiség legjobbjainak önfeláldozó szellemi munkája épiti szün'elenül ezt a szabadságot. Magyarország kizárja magát az európai közösségből, ha az elnyomókat, a népek szabadságának ellenségeit szolgálja. Nem lehet elég nagy ^veszély, nem lehet elég reménytelen a helyzetünk ahhoz, hogy lemondhassunk a szababságért való küzdelemről. Kossuth nem ingadozott: vállalta a harcot, amely soha nem is szólna! risebb tétre, mint életre-halálra, hí. szen vagy a szabadságot vagy » szolgaságot kell választani. A könyv misik tanulmánya a szabadságharcnak főleg ezeket a nélyre vezető szálait vizsgálja. Maga Kossuth teljesen tudatában volt a magyar szabadságharc európai jelentőségének, de nem értette egészében azt a mélységet, ahonnan a nép millióit függetlenségi harcba ilvta. — Petőfi zászlaján „Világszabadság 1" volt írva és ez télies foglalata volt minden szabadságnak, ellát a nép szabadságának is. Kossuth nem félt a néptől, Petőfi pedig féltette a népet minaenkitől aki felülről vagy oldalról közeledett hozzá. A jobbágysors legmélyétől a te'iei szabadságig látta az utat és ez a távlat széditő volt még a nemzeti szabadság lépcsőjéről nézve is. A n'p másik fia, Táncsics Mihály a parasztság megszámlálhatatlan terhét vitte a nemzeti forradalom elé, Mögötte a parasztok bal.óslatú tömege állt, amely Békés, Csongrád és Csanád megyékben földosztásba <e?d;tt és országszerte kártalanítás lékül követelte a jobbágvterhek teljes megszüntetését. „Vérünket potomra nem örömest ontius", — ilyen tétetekkel súlyosbították a nemzeti fölszabadulás ügyét. Azonban sem Petőfi sem Táncsics nem szított parasztforradalmat a nemzeti forradalom hátában. Mindketten tudták, hogy a nemzet függetlensége a szabodság legelső biztosítéka. De föltárták a nép feudális börtönének mélységeit és ezzel nem kis mér•ékben segítették elő a szaabdság reális értelmezését. A 48-as magyar szabadsághara európai jelentőségű. A vereség után nemzetközi vonatkozásban sem nyilvánulhatott meg a forradalom eredménye. Az európai visszhang nem lehetett több, mint elismerő csodálat a magyar erőfeszítél iránt. Koisuth az emigrációban kidolgozta a „Dunaföderáció" tervét, amely a magyar függetlenség biztosítékául a szabadságharc bukásának tanulságain okulva a szomszéd népekkel való szövetséget jelöli meg. Ez nemcsak a reakciós nagyhatalmakkal való szembefordulást jelenti, hanem lemondást is a dunai „magyar hegemónia" reakciós ábrándjairól. Révai a Dunaföderációval és a szabadságharcban felszínre kerüli nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban, részletesen foglalkozik a pánszláv izmus problémájával is. Ez a gondolat 1848-ban komoly veszélyt j» lentett a független Magyarországra^ nem is az „óriás szláv nemzet" elképzelése miait, hanem azért, metf mind a két reakciós nagyhatalom i a cárizmus és a habsburgi Ausztria is kihasználta Magyarország függet'enségi törekvése ellen. Az elnyomfl nagyhatalmak érdekközössége jelentette az Igazi veszélyt, amely a kii szláv népekre is elnyomást hozotk Révai Kossuthot idézi: „A pán« szlávizmus egyedül biztos ellenmérgét csakis az egyes szláv nemzetek saját nemzett egyéniségének és füg getlenségének biztosítása képezhetné . . . Ezek a népek nekünk sem külön-külön, sem együttvéve nem lehetnek veszélyesek, ha szabadok." — 1848-as Magyarország függetlenségi harca valóban utat mutatott t dunai népeknek. Súlyos tanulságaival, világos útmutatásokkal, a valóságos helyzet felismeréséhez vezet bennünket Réva' kilűnő könyve. Erdei Sándor.