Délmagyarország, 1944. december (1. évfolyam, 11-34. szám)

1944-12-17 / 24. szám

4 OMiinACf AllURSZAfií séma 1944. december 17 •ük Budapest nehéz napjai Dr. Qibor Áron, az 1944 március £ 4a betiltott budapesti 8 Órai UJtíg munkaiá sa Sz gedre érke­zei! és a fővárosi hrtyzetrOl i kővetkező tuüősaást közit.) 1944 október 15-én hosszú hóna­pok lidércnyomása után fellélegzett • város- A kormányzói szózatot má­Aoros öröm fogadra. Ismeretlenek rázták egymás kezét, utcai járó­kelők csókolóztak össze. Vendéglők­ben, kávéházakban szilveszteri han­gulat kerekedett. Mindenhol azt fi­gyelték, mit csinálnak a németek: csomagolnak vagy maradnak-e. Nyi­las jeivényt véletlenül sem látott tenki. A hidakon Buda felé gördülő német oszlopok után öklök emel­kedtek, az utcákról pedig pillanatok alatt eltűnt a német egyenruha. Aztán — a többit a rádióból tud­ta meg mindenki. Estére kihaltak az utcák és a szomszédok félve súgtak össze: hogy történt az árulás, m van a kormányzóval ? A hajnal har­ci zajt hozott magával. Német tigri tek dübörögtek az utcákon és SS rohamosztagok szállták meg a köz­épületeket. A Vár felől gépágyú uga­tott, géppuska kattogott és nyilas karszalagos katonákkal megrakott teherautók száguldottak az utvona­lakon. Kilenc óra felé csodálatos gyorsasággal terjedt el a hir, hogy « vá-at vedő egyik őr-zászlóalj. Mé­száros ale-redzs parancsára átpártolt a németekhez és az SS-legényekkel együtt bekerítették a testőr csapato­kat. Mészáros alezredes árulását gon­dosan előkészítették, a zászlóalj ka­tonái zsebében már ott volt a nyi­las ka;szalag és az első puskalövé­sek után az áruló alezredes a né met parancsnak iái jelentkezett uta­sításokért. Dé't.ijban a Vár kihalt utcám a két Tigris között három személyautó buhant át. Az egyikben « kormányzó, a másik kettőben pe­dig a korm rnyzői család tóbbi tagra in u t el Németország feli. Az autó­sor két oldalán SS rohammotorosok ízágtt dottak és csőre töltött géppisz tollyal „fedezték" a menetet. * A következő nap ikban olyan volt a v. ros képe, mint a megbolygatott méhkas. Német tankok és páncél­kocsik u án nyilas-zászlós teherautók robogtak az uccán, a főn'vonalakra pedig ágyukat á liiottak. M gmozduL a külvárosok soprraike: nyilasruhás gepp^ztoiyos, is puskás, fiatat­suhancok es a börtönökből szoba íul­biinözok jártak házrói-házra, bekeri tettek a zsidó negyeiteket, megkezdő­dött a foutogitds. A Népszínház ucca Teleki-tér környékéről napokon ké­re zthl ágyúdörgés hallatszott és a nyilas propaganda azt terjesztene, bogy ko nmunistak és zsidók rálőttek I német katonásra. Pedig csak annyi öriént, hogy ny las gyerkőcök be hatoltak a hazakba és kézigránátokai dobáltak az uccara, hogy okot szol­gáltassanak a németeknek a harc megkezdésére. A faiakat p'akát-erdők lepték el. •csmányhangu falragaszok, hazaáru­lónak, zsidóbérencnek hirdették a kormányzót, mert fegyverszünetet kért. Bolsevista ellenes gúnyrajzok és gnnd-gtngnol képek izgattak a vörös hadsereg ellen, s közben nagy­hangú igérelek, na<v vezércikkek es dühös fenyegetések buzdították harcra a lakóssagot. Himmler rendőrminiszter pribék |ei élén bevonult Bud pestié, német erősítések is érkeztek és tiz-husz német harckocsi ötször is körüljárta • várost hogv azt a benyomást keltsék, mintha egész páncélos had sereg tette volna át a székhelyét Bu dapestre. A letartóztatások pedig éj­jel-nappal folytak. Akiket nem érin­tett a Sztójay-kormány „tisztogatási* akciója, most sorra kerültek. Politi­kusokat, uisdgirókat, miniszteriális tisztviselőket és gazdasági szakem bereket kisértek a svábhegyi Gestapo negyedbe. D-.TÜS pillanatok is adódtak. Báró Kemény Gábor külügyminiszter be szédének megfejtésére asztaltársa­ságok alakultak, a Szálasi-hadparancs legérthetetlenebb részeit pedig mo­solyogva ismételgették egymásnak az emberek. A véres terror közepette is mosolyt csalt elő a táviratváltások özöne, melyekkel Szálasi és Kemény az indiai Bőset és a jeruzsálemi fő­muftit is köszöntötte. Közben a Vár díszes termeiben beiktatták a nemzet­vezetőt, — a felsőház és képviselő­ház tagjai közül összesen harminc­egyen jelentek meg az „ünnepélyes aktuson." Hamarosan megteltek a börtönök és zsúfoltak lettek az internáló tábo­rok. A letartóztatásokat nem is indo­kolták. elég ok volt az is, ha egy niniszteriumi vagy városi tisztviselő nem jelent meg a Szálasi eskütételen. A Margit körúti katonai fogház ud­varain heteken keresztül a szabadban őrizték a letartóztatott tiszteket; akik­nek az volt a bünük, hogy a Szálasi esküt nem elég hangosan mondották. Minduntalan fe'hivások és uj újság­cikkek buzdították munkára az em­bereket, közben a hivatalokban meg­állott a munka, mert az „őrségváltás* heteket vett Igénybe. É3 hogy sike­rült ? Ugy, hogy szakminisztériumok egfontosabb osztályai élére is analfa­béta nyilas vice-vezérek kerültek és elnöki osztályok vezetését elcsapott könyvelőkreésrészegeskedésért nyűg­ei jazott altisztekre bizták. A laktanyák kapuiban német katonák és nyilas pártbizalmiak őrködtek a rendre. A iád kormány első miniszter-tanácsa sem folyt le a legsimábban ; a „test­vérek" a legkülönbözőbb kérdéseken vesztek össze, sót a zsidókérdés meg­oldásánál a v.ta odáig fajult, hogy Kovarcz Emil nemzetmozgösUdsl mi­niszter három hata'mis pofonnal győzte meg Vajna Gábor belügy­minisztert saját álláspontja helyessé­géről és nem feledkezett meg arról sem, hogy Vajnával orditva közölje : „nagyon jól tudjuk, hogy zsidó fele­ségedet és három félvér kölyködet akarod megmenteni . . Esténként pedig a Sándor-palota miniszterelnöki lakásán egy bárgyún vigyorgó hülye horoszkopokat csinált és spiritiszta seansokon a szeMemektől kérdezgette: meddig tart nemzetvezetói dicsősége. A nyila; lapok jólétet Ígértek, mialatt a fekete piac hihetetlen mó­don felburjánzott, az árak torony­magasságra szöktek és a kenyér kilója a 10 pengőt is elérte. Ami kor a Vörös Hadsereg ágyúinak dübörgése reszkettette a budapesti lakások ablakait, egy-két napra eny­hült a helyzet, a nyilas vezérek és csatlósaik hirtelen Sopronban és Szombathelyen ütötték fel tanyáikat. Mikor november 2-án délben két órakor a németek a levegőbe röpí­tették a Margit-hidat, egyetlen mi­niszter sem tartózkodott a főváros­ban. A merényletről másnap rövid híradást közöltek a lapok: gázveze­tékszerelés közben sajnálatos baleset történt a Margit-ludon, ugy hogy a gyalogos és autós körtekedes néhány napig szünetel... A-ról nem szólt a hir.h ogy löbb mini ezer táró-kelő és kilenc zsúfolt villamos kocsi utasa lelte halalát a hullám­sírban. A néhány napos csöndet ujabb terrorhullám váltotta fel. Az esős novemberi napokon szomorú mene­tek indultak el Óbuda felé, terhes zsidó anyák, megrokkant öregek, t pegő gyerekek vánszorogtak a po­csolyákon keresztül és ha va'aki nem birta már, két golvó megvál­otta a szenvedéstől. Temetéséről a Duna hullámai gondoskodtak. Az egész ugy kezdődött, hogy lezárták a zsidó házakat és először a munka­képes férfiakat hajtolták el árkot ásni, majd sor került a nőkre, vé­gül pedig, akik még visszamarad­tak, azokat is menetoszlopba állí­tották és útnak indították először az óbudai téglagyár udvarába, onnan a piliscsabai katonai táborba. A német vagy szlovák határ előtt az utolsó pihenő Esztergomban volt, azután a lerongyolódott halálra ítélteket el­nyelték a ködös, sáros novemberi hajnalok, valahol a német határ közelében. Bécs vagy Pozsony felé kergették a zsidókat, hurcolkodtak a kivételezettek, de parancs érkezett, hogy a Pes'en lakó keresztények is menjenek át a budai oldalra. Köz­ben megjelent az efaő mozgósítási olakát. Felszólította a katonaköteles férfiakat, hogy meleg ruhával és öi napi élelemmel azonnal jelentkezze­nek. De kinél akadt Pesten öt napra való kenyér? A vége az lett, hogy akik reggel bevonultak, este már otthon is voltak, — mikor ebédet kértek a behivottak, hirtelen haza zavarták őket. Akiket nem érintett a katonai behívó, azokra munkahelyü­kön várt meglepetés. Légiriadót Je­leztek a gyárak szirénái és mikor a munkások feljöttek a pincékből, gép­pisztolyok csöve között szálltak fel a várakozó teherautókra és robogtak a német Iparvidékekre, anélkül, hogy csalá íjaikat értesíthették volna. A menekültek tízezrei pedig éhesen, cél­talanul bolyongtak Budapest utcáin, még meleg szobáról vagy egy tányér meleg levesről sem gondoskodott senki. November utolsó napjaiban a nyílt rablás ideje következett Először az elhagyott zsidó lakások kerültek sorra, azután az elköltöztetett munkásoké és menekülteké. Nyilas gyerekek rakták meg bútorokkal és ágynemükkel a német teherautókat és a kocsik olda­lára nagy plakátokat helyeztek : „o magyar nép ajándéka a német bomba­károsultak számára." Közben film­Várast búzakolcsont jegyezhet minden szegedi pénzintézetnél és a Délmagyar ország kiadóhivatalában hiradók a német-magyar bajtársias­ságról szóltak, de arról nem beszélt senki, hogy Budapesten 100.000 ka­ton isrökevény h uta meg magát, a frontokon pedig zár&lóaljak zárt me­netben pártoltak ál az oroszokhoz. December első reggelén munkás­osztagok jelentek meg az utcákon és estére már tankcsapdák, drót­akadályok éktelenkedtek a körutakon és a hidak kórnyékén. Ágyukat állí­tottak a terekre és géppuska fészke­ket ágyaztak a lakásokba. A kiüri­ett dunaparti részeken pedig meg­jelentek a német teherautók ... ... A légvédelmi pincékben egyet­len remény tartotta a polgárságban a lelket: nem várathat sokáig ma­gára a Vörös Hadsereg budapesti bevonulása. .. Hozmumóiás egy ügyészi végzéshez Azt a közismert és közkeletű ki­fejezést : „Ez a cselekedet ügyészért ciáltl" Ugylátszik a magyar nyelv szótárából a lomtárba ken elhelyez­ni, legalábbis egyelőre, Szegeden. Kár most, nem, több annál, bűn a paragrafusok latolgatásával tölteni n időt Szilárd alapon nyugvó, hordképes gerendákkal kell alátá­masztanunk azt az építményt, ame­yet súlyosan megrongált a hazug iropaganda, elposványosílott azein­lertelenség, a jogtalanság, a szolga­lelkűség intézményes kitenyésztése. A legelső feladat kiközösíteni az al­kotó életből mindazokat, akiknek nár puszta jelenléte is joggal fel­háborítja mindazokat, akiknek sza­>adon való garázdálkodása még ma veszélyezteti a közrendet. Azok a rémhírek, amik még ma Is lépten-nyomon felütik fejüket, mtni 'ölük származnak. Még ma is van­mk, akik az Iván Minályokat, dr. Meskókat, Bodnárokat, Sxépfáhisla­Vat és ki győzné leírni a hosszt) névsort, véldel műkbe veszik. Ez nem kiált ügyészért? De Igen, százszorosan igen, de a nép brr óság1 ügyészéért Sürgősen fel kell tehát állítani egy olyan szervet, amelynek tagjai elfo­gulatlan, komoly, a dolgozó magya-? rok érdekeit, a haza nyugalmát és becsületét a külföld megbecsülését szemelőtt tarló egyénekből tevődik hssze, hogy ítéletet mondhassanak azok felett, akik ellenségei a magyar nemzeti törekvéseknek. Ez a szerv lesz hivatva megdönthetetlen és meg­fellebbezhetetlen Ítéletet mondani a magyar nép nevében mindazok fe­ett, akik vétettek a nép érdeke el­len, akik társaikkal kisajátították ezt az országot a maguk érvényesülése; vagy a hitleri eszme érdekében. Mind­egy, hogy itt maradtak-e Szegeden, vagy megszöktek a városbóL A kü­lönbség csupán annyi, ha itt vannak, azonnal őrizetbe kell venni őket, akár nyilasok, akár a hirhedt „Deutsch­bund" tagjai voltak, akár pedig más módon váltak ellenségeivé a szociális nagvar nemzet felépítési tehetőságé­nek. Ha pedig nem állíthatók azon­nal a néobírósig fóruma elé, úgy távollétükben kell ítéletet hozni feet­iQK, elfogató parancsot kell ellenük kibocsáj ani, foganatosítani pedig ak­kor, amikor ide visszatérnek. Példát kell teremteni, tisztogatni kell, ne részt sülhessenek támogatás­ban azok, akik véte tek a dolgozók tömegei ellen, azok ellen, akik most hivatottak felépíteni Szálasiék és szö­vetségeseik állal okozott romokon i megelégrdettebb, a boldogabb ma­gyar jövőt. Dettre Béla, a szegedi iparkamara megb. elnöké

Next

/
Oldalképek
Tartalom