Délmagyarország, 1944. március (20. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-25 / 69. szám

SZEGED NEPE Vallásos elet A vallásosság szelleme a legújabb időkig teljesen átjárta és meghatat cz ta népunk lelkületét, életét és környezetét. A szegedi nép mielőtt munkába fognak, vagy útnak indulna, felfohászkodik: Uram Jézus segíts miig! Yil-j íámláskor jobbkezét szivére iévi-'. mondja: És uz Ige testéé lön és tütköztünk lakozók! Ételükre, lefekvés előtt fejük alá keresztet vetnek. A Tiszában való fürdés előtt régebben szintén keresztet vetettek vizbemártott kezükkel. Amikor a vüágbc'it' meggyújtják, dicsértessékkel köszön-, tik, eszükbe jutván a világ világossá-i ga. Felénk is szokásos, hogv ásitástor keresztet kel! vetni a szájra, nehogy a gonosz bemenjen az cmheibe •Ez a szokás bizonyára még a középkorból maradt fenn. Szent Jeromos •mondja: Dolgoznunk kell, hogy az •ördög mindig elfoglalva találjon bennünket. A léleknek nem szabad sohasem elernyednie, mert különben a kisértő, aki szüntelen résen áll, hatalmába keriti. Népünk a munkát valamiképpen sorsszerűnek, Ádám örökségén ak érzi, iparkodik tehát kedvvel, legjobb ereje és tudása, szerint végezni. M'r.denért meg keB keményen, igazán arca verejtékével dolgoznia, megbecsül tehát mindent, mint Isten áldását. Az >urakat< ezért a régivágásu parasztember inkább sajnálja, mint irigyli: itt a földön veszik el jutalmukat. A segítés szelleme, azaz az igazi felebaráti szeretet, ba már n»m is töretlenül, de ösztönösen él szivében. Kok gazda házasítja ki tisztességgel béresét, szolgálóját. Az evangéliumi tanításra emlékezvén, a koldusokat. Krisztus barátait, nem küldi el alamizsna nélkül. A koldus imádságának különös erőt szoktak tulajdonítani: előkért, halottakért velük szoktak imádkoztatni. Az a hiedelem, hogy a meigváltó Jézus szenvedéseiről való megemlékezés a házra és lakóira áldást hoz. Érthető tehát, hogy a régimódi koldusimádságok erről szólnak: Kimenvén szép Jézus paradicsomkertbe, hogy háromt lépvén, meglátják a zsidók. Utána futának, botokkal, lándzsákkal kergették, bevitték Pilátus házába, a nagv törvényhátba. Ottan azután nagy kínokkal kínozták, szentséges szent kezét vasszöggel lua gatták, szentséges szent fejét tövissel koronázták. Meglátja Szfizanyja: óh fiam, szent Fiam, Szentséges szent Fiam, szentséges Szent lábad vasszöggel lnkajtják, szentségös szent kezed vasszöggel lukajtják, szentséges szent fejed tövissel koronázzák, óh Szűz nnyám, dajkám, nem egyebekért: szegényekért, a boldogokért! (A szöveg •ihomályosulása az élöszavas gyakorlat mellett érthető.! Előfordul az is, bár ujabban elég ritkán, hogy a koldusok imádság helyett énekelnek. Énekük az alamizsnálkodás! magasztalja: Síikor az Ur Jézus ezen a földön járt, Szegényes ruhában koldulni is eljárt. Beméne egy házba, Regina asszonyhoz, Alamizsnaképpen kenyeret kére ott... Szent Regina asszony keservesen sir», Mert heted magával árvaságra juta. Nincs töhb egy pénzéuél, azt is mástól kapta. A Jézus nevében azt is odaadta. Menj ki Péter, menj ki, mit látsz fönn az égen? Látom uram, látom mennyeknek országát, Özvegy Reginának teritett asztalát, Szent alamizsnának drága szép virágát. Aki a szegénynek jobb kezét kinyújtja, Annak lészen mennyben teritett asztala. Kivirágzik rajta a szent alamizsna. Annak a viráea a mennyet illaszria. A sok szép virágot angyalok leszedi*, A szép menyországot ugy megörven-' deztetik, Szent Regina asszony, te vagy boldog asszony, Példádat kövesse teM< minden nsz szony. Disznótor, lakodalom, halotti toi. temetési évforduló alkalmával mcpvondégelik, sokszor a maguk asztalához is ültetik a koldusokat. Az ujter-' illésből Tánén először kolduscípot 1 sütnek, j A szegedi nép a közismert imádságok közül leginkább a Miatyánkot, Üdvözlégvet, Hiszekegyet, Urangyal.it és az olvasót szereti imádkozni, de más tájak népéhez hasonlóan sajátos módon alakul imádság-szövegeket is ismer. Imádságát a végén e szavakkal szokta elajánlani: édös Jézusom szent kezedbe ajánlom tesfömet-Ielköniet, életömet-halálomat. ezt a kevés imád ságomnt, Krisztus Jézus kínszencedé-. séért, s purgatéromban lévő telkek j kiszabadulásáért, édesapámért, édes. anyámért, magam bünebocsánatáétt minden megholt hívek lelkéért. Uram Jézus, Jézus, Mária, Mária, Boldogságos szép szűz Mária csedözz, könyörögj szent Fiad előtt: el ne vesszünk a te színod ejött. Imádkozik reggel, este, evés előtt, evés után, harangszóra, de főképpen az idősebbje munka közben is. Útközben az olvasót szokta mondani. Olvasója ugyan nála szokott lenni, de nem veszi elő, nehogy szenteskedésért megszólják. Ezért ugy segit magán, hogy a tiz ujján számolja az Üdvözlégyekct. Ha egyet már elmondott, egv ujját begörbíti. Ezt egészen a tizedik ujjáig folytatja, amikor is egy titkot elvégzett. Uj titoknál ujjait kinyitja s az egészet megismétli. Régebben szokásban volt, hogy szombat és vasárnap délután valamelvik énekesembernél vagy asszonynál imádságra és éneklésre jöttek össze. Szösredi Bálint D«tM*GY'ARORS2 A© SZOMBAT. 1944 MÁRCIUS V. lürfnc nniflnlálÓclIe?uÍabb franc'a Epemmel csináltasson. I tU» UllUUldlddl A ha; nem törik és termés*e«es fénvt kan. Herédi Gizella ESMSFS Estélyi frizurák gyönvörüen készülnek. Nyugalomba vágyik az öreg muzeumi altiszt, aki nem fogadott el képet Nyilasytól 34 ev emlékei a kultura közvetett szo'salataban (A Délmagy arország munkatársé- kellett volna oltani a Nyilasy úr vétói) Fehérhajú, őszbajúszú, barátsá- revei... A művészek mind jó embogosarcú ember Kotormány János rek, de Nyilasy űr közöttük is a lesmúzeumi altiszt, ö a szegedi múzeum igazibb úr volt... János bácsija. így nevezte annak- Ilyen rajongva csak Móra Feidején Móra Ferenc is, aki mellett rencröl beszél, akiről viszont nem is 24 esztendőt töltött cl a könyvek, kell bizonygatni, hogy milyen áldott öreg fóliánsok és mütörténeti értékek jó ember volt, mert — Kotormány Játársaságában... János bácsi 34 esz- nos hittel vallja — azt mindenki tendje szolgálja, ha közvetve is a sze- tudja Szöged városába... gedi kulturát és ez alatt az idő alatt Visszatérünk Nyilasyra és a híres sok érdekes emléket gyűjtött össze esetre, bogy képet kínált János bániagának a múzeum falai között. És csinak egyik kiállítása után, de Jáj néhány értékesebb képet is szerzett nos bácsi nem fogadta el. j az utóbbi évtizedben, mert lelkes kép-i ,N0 János bácsi, mit adjak magviijtö a derék öreg altiszt. Igv is- gának? _ kérdezte a művész a múmerkedtünk johban össze, Nyilasy zeumi altiszttől, aki fiatalabb volt náSándor-emlékkiállitá'sán a napsugaras-; la, de azért János bácsinak szólitot| színű Nyilasy-képek árnyékában, ta. — Melyik képet fogadja el? Vagy Kotormány János sóhajtva inkább pénzt adjak?< nézegette azt a száznál is több, Az öregember arcán visszafcnylik különféle képgyüjtők tulajdonában lé- a kedves emlék fénvessége, amikor vő gyűjteményt, amely a mú2eum tá- erről mesél. Aztán elmondja munkás gas dísztermet most megtölti és az életének történetét, hogy lássam, hocvtizede elhunyt Nyilasy Sándor gyan jutott el odáig, hogy pénz he. Ivett már képeket fogadhatott el a kiállításokon szereplő művészektől. Földmüvescsalád hetedik gyermeke — Földmüvescsalád hetedik gyermeke voltam meséli — s utánam vallva még nem tudtam, hogy lesz-e következett még három. Az édesanyám valaha egy kis házam, ahová majd nagyon kardos menyecske volt, mun elvihetem a képeket és eyönyörködhe- kára nevelt bennünket s csak így ludtek bennük... ha végbevinni, hogy mindnyájunka! T [Ja-U, tvalf " szépen kiházasitott. Amikor megbáza"Un™Dtr VVJ.I... sodtam azt mondtam az apámnak, A Délvidéki Szellemi Találkozóval hogv adja ki a földrészemet, akár kapcsolatos kiállításon, a szomszédos örökbe, akár bérbe, bogy boldogu.termekben olyan képeket talál a hassak. De az apám nem akart meg szemlélő, amelyeket — természetesen válni a földtől, a feleségem meg nem — meg lehet vásárolni s amelyeknek egyezett az anvámmal, aki nagyon az ára az ajtók mellett egy kis táb- kardos asszony volt s akkor bejötlázaton látható. Nehéz ezres Számo- tünk a városba. Először mint városi kat Ját ott János bácsi, aki tudja, bogy »a Nyilasy úrc, ahogy ő nevezi a művészt. ínég" azoknál is értékesebb képeket alkotott. Nem csoda hát, ha ma erősen sajnálkozik a jóvá nem tehető emlék felett, amikor egy-egy Nyilas v-festmény helyett a pénzbeli elismerést választotta... — Milyen ember volt a művész? — kérdezzük. — Megmondjam az igazat" — válaszol kérdéssel és élénk szeme még itjbban felragyog. — Úriember volt! Ka aft akarnánk, hogy megjavuljon sí emberiség — folytatja mindinkább belemelegedve —. afchor mindenkit!)* rendőr szolgáltam, de hamarosan ki neveztek a múzeumba. 1911 január 1 óta itt vagyok s a Jóisten megsegített. Jobban sikerült, mint ahogy gondoltam. Most már van egy kis házam a Fodor-telepen, szép családom van s három unokám... Jaj, csak látná az unokáimat, hogy azok milyen heijősek! J Két fia és egy leánya van, a leánya I

egy orvoszászlós felesége. Szépen emelkedik a kis család s most már értékeli János hácsi a képeket. Tíz szegedi festőművésztől kapott már képet, közöttük Károlyitól és G i * bortól is. Csak azt az egyet, a Nyilas y-képet örökké sajnálja . •. Milyen érték volna az az unokái számára... — No meg azért is, mert kézzelfogható emlékem volna a Nyilasy úrtól, — meséli aztán. Hány képét aka-«• tot'.am lel, mindig megmondta a helyet, hogy hová tegyek egy-egy képet s oda kellett tenni. Nagyon határozott ember volt, amit egyszer kimondott, arról többé nem lehetett lebeszélni. Minden kiállítást ő készített elő, ő volt a múzeum műtárosa, amiről itt okmánvok is beszélnek ... emlékét idézi. — Cs«k aet az egyet sajnálom örökké, hogy nem fogadtam el képet a Nyilasy úrtól — meséli halkan és becsületes magyar arcvonásain őszinte megbánás tükröződik — Dfháf tetszik tudni, akkor jobban fogott a krajcár, mint a kép és «z igazat meg Vissza a í jidhöz . . * Nyilasy Sándor napsugaras, szinte tavasziasan földszagú, friss kepei újra a távoli ifjúkor emlékét idézik fel Kotormány János lelkéből. Ahogy elhagyjuk a kiállítási termeket, arról beszél, hogy jó volna már nyugalomba vonulni és — egy kicsit éiui... j _ Mert eddig még nem éltem semmit, csak dolgoztam — mondja keményen, mint aki beteljesítette felada al egy egész életre. — Ideje volna, hogy nyugdíjba menjek és a tanyánion gazdalkodjak. Megkaptam az apai örökségemet s még szereztem is hozzá egy kevés földi L Ott "karom folytatni, ahol az apám abbahagyta... j Az unokája gyönyörködik majd a művészetek szépségében, amelyet — ; a városi kultúra adott János bácsinak kemény munkában eltöltött ít4 .esztendő jutalmául, ö pedig visszamegy a földhöz, ahonnan elindult s ahová visszavágyott mindig a komoly könyvek, régi fóliánsok és mütörtén>ti értékek között leszolgált hosszú évtizedek soián .. Cs. P Már megérkeztek az uj I. oszt. sorsjegyek és kaphatók a PeíöDankház ban