Délmagyarország, 1944. március (20. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-25 / 69. szám

ü Tanárhépzo főiskolai ftamarakúrus március 26-án, wte fél 6 órakor tartja fean§«< varsenyét az A uditorium Maximumban (Szukovathy-tér) Úttalan utakon Muil haditudósítók mar nehany sapja együtt meneteltünk a zászlóaljjal. Volt ugyan gépkocsink is, <Je az hamarosan lemaradt tőlünk, Több oka is volt ennek. Először is borzalmasak az utak, azután itt az Isten háta mögött üzemanyagot sem kaptunk volna sehonnan és nem utolsó sorban az a lódat, hogv gyalogos bajtársaink tel' jvsitményét csak akkor tudjuk kellő mértékkel mérni, ha magunk is teljes egészében részt veszünk benne. Mint valami óriáskígyó kanyarog a zászlóalj a dimbes-dombos utón. Csak emberekből, kocsikból és lovakból áll. Az élen kétoldalt néha-néha a biztosító részek tűnnek fel. Mindenütt, de itt különösképpen elemi követelmény ez. De ni csak: megállt az ét. Csak nincs valami baj? Hamarosan hallatszik a kiáltás, amint adják hátra az emberek: Arkáseszakasz előre! Mindennapos eset tárul szemünk elé: a bidat leégették a vörös orvlövészek. Az üszkös cölöpök egykedvűen meredeznek u vízben. Az árkászok hamarosan előreérnek, lerakjak fegyverüket s máris csattognak a csákányok a kőkemény földben. .Vem sietnek, nem is lankadnak, tempósan, hozzáértéssel kezetik szerszámukat. Nemsokára kész az uj feljáró, a zászlóalj folytathatja menetét. Igen, az ellenség mindent megragad. hogy mozgásunkat lassítsa: gödröket ás, erdőben fákat dönt le. hidakat éget fel. Ezzel nyer ugyan kis időL de a mozgást meg nem béníthatja. Ellenség az idő is. Egyik nap olvad, havas eső esik. Beleszívódik a ruhába, a bakancsba. Még a kocsisok is gyalog mennek, hogy kissé kimelegedjenek. Másnap reggelre tükörsimá<-a fagy meg az ot. Ember, állat félannyi ut alatt is jobban kimerül, mini egyébként kétannyi alatt. Mindez azonban Bttn okozhatja azt, hogy kijelölt céft el ne érnénk. Faluhoz közeledünk, még talau két kilométerre lehet. Dombok szegélyezik s már messzirőt látszik, hogy ez is olyan nyomorúságos, mint amilyen százával található Ut. A távcsövön most érdekes dolgot látok: szekerek vágtatnak lótiaiálba az erdő felé. Valaki néhány tehenet terel szintén arra. Vájjon mi lehet ez? Hamarosan megoldódik a rejtély. Menekülnek a faluból, mert nem tudják, jóbarát, vagy ellenség közeledik-e. Pihenői tartunk a faluban. Egyszerre Csak megjelennek a menekülök: a kocsik tele ágyneművel, bebugyolált apróságok pirosra csípett arccal, kíváncsi mudórszemekkel néznek ránk. A nagyabbak a kocsi mellett jönnek. Egy fiatal leány szemében könny csillog. — Mi bajod harisnya? — kérdi az egyik honvéd ukránul. Kiderül, hogy érőmében sir. Nem kell kint tölteni az éjtsrakát az erdőben s nem viszünk el semmijüket se. Erre még magyarokat nem is láttak s van is csodálkozás kellő mértékben. Mikor pedig • fényképező és filmes gép is előkerül, már vetekednek, hogy ki legyen rajta a képen. Hamarosan megyünk tovább, a következő falnbaa éjszakázunk. Ec a beszállásolás bizony egy cseppet sem hasonlít a magyar filmeken látottakhoz... A századparancsnokok a kijelölt Tabu-észt szétosztják a szakaszoknak. Mi is bekerülünk az egyik házba. Egy asszony és három gyerek fogad bennünket. Földhözragadt szegények, de amijük van, azt szívesen osztják meg velünk. Mikor a gverekeknek né hány szem cukrot adunk, barátkozni kezdenek A külső szoba a mienk. A gerendát a kezemmel elcrero. az ablak pedig akkora, mint egv újságlap Az éghajlat hatása ez. A fehérre meszelt falakon fenyőágak, néhány fakó fénykép, az elmaradhatatlan :kun. Kezdtem a megél de rosan lehajtjuk fejünket a melt pihenőre. A honvédek egy részének azonban csak most kezdődik a legkomolyabb szolgálat: a falu békéjére és a baj 6r a,un, l . , !'"' szelcson.a-j társak életére vigyázni. A falut kor, golni közben valami hazai melódiai heveszik ezek a kis biztosító egysélutyoigettcm. Lsodalkozva vettem esz- cck. A fél éitszakái kin iajmu . re, hogy a háziak ájtatosan vetik ilyenkor a keresztet. Kiderült, hogy ukrán házakban nem szabad fütyölni, mert akkor megjelenik az- ördög. Most már ezt ís tudom. Zsuppot rakunk a földre s hamaMire Caruso ezt felelte: — Az a bizonyos Caruso csakugyan én vagyok, de a kabátja már nmen meg. Ellenben polgármester ur , r i ... _ torfoxik nekem Lw* Ül k,!l *l jftlaU°r honoráriumommal, negy-öt óra alvás után kezdődik ujia a menet. Nagyon óvatosnak kell itt lenni, mert sohasem tudja az emt ei, mikor és honnan ront előre a garázdálkodó orvlövész. Toeöky Efemer WEBER OPTIKA-FOTO -zéchenyi-ter 5, — Törvényszék mellett. Nápolyi legenda Most ötven éve lépett t«< Caruso először a színpadon A niult hónapok súlyos badmüveic- ^ szokni, bármennyire sértette is ve'e a .ben NaP«ly rendkívül sokai {fegyelmet Nagy "szerencséje volt, hogy szenvedett főként a bombázás következtében, amely tönkretette a varos vízvezetékét Az emberek újra vUszuszégyenke/.tck a régi jó időkhöz, amikor még reggelenként és cstende: a nyilvános kutakhoz jártak vízért, meg persze egy-egy kis tercierére is. l'ersze a kutak közül is jónéhány beomlott a telitalálatok robajlása közb'. n. Egy kul azonban, mint valami csoda folytán, teljes épségben maradt % a környékbeliek könnyes szemmel simogatták a kut kávájának egyszerű nrilakatos-cirádáit Nemcsak azért, mert ennek a kútnak a vize most megmentette őket * legszörnyűbb haláltól, a szomjhaláltól, hanem azért is, mert ez a kut a modem Nápoly egyik legnagyobb. világhírű fiának a saját kezeinunkája volt. Enrico tiaruso. a zenetörténetemnek eddig talán legnagyobb tenoristája, fiatal éveiben mint lakatossegéd kulapáltu ki ezeket a vascirádakat. S mar rég a világhír ormait járta és két világrész rajongott a művészetéért, de ha néha-néha egy-egy rövidke hétre hazalátogatott szülővárosába, Nápolyba, mindig kegyelettel zarándokolt el a >kutjához* és hosszu-hoszu negyedórákon keresztül merengett el i é'»te csodá'atos útién, amelyről éppen mostanában irta meg a modern német irodalom egyik reprea svadronparancsnoka, Nagltati ői nagy valóságos zcnebolondja volt, aki első hallásra felismerte a Coruso baka torkában rejlő kincset. Rapjiortra rendelte s morc, kaínrás hangon ráripakodott: — Nekem elég volt ebből a folytonos óbégatásból, majd gondoskodom, hogy többé ne halljam!... S azzal máris lépéseket tett arra, hogy — mint ahogy ez akkoriban még lehetséges volt az olasz ármádlábau — Enrico helyett az öccsét hivják be szolgálatra, egyben azonban íz exbakát be is ajánlotta az egyik ismertebb napolyi énektanárhoz, Vccginehez. Caruso nem sokat tanutt énekelni, sőt — mondjuk oey — egyáltalán nem sokat tanult. Könyvet sohasem olvasott, újságot is csak ritkán, mu dollárral. Megjegyzem, hogy ezzel a* árral igen szerény vagyok, mert mostanában a tízszereset is megkeresem egy-egy estémen. A 2000 dollárból a tála n levonhatja kabátja árát... Igazában azonban egy gyönyörű ezüstkeretes fényképet és egy ezüsl vadászkulacsot küldött el egykori vendéglátó gazdájának. Nehezen indult el Caruso a siker utján, annyi bizonyos. A legszomorúbb volt az első iranpanii fellépte, ahová berúgva érkezett meg. Hanggal meg csak birta volna, de — lábbal nem: egyszerűen nekidőlt az egyik kulisszának s erre az egész miskulancra ráomlott. A közönség vadul kifütyülte, de aztán mégis "szébe jutott a» ezerfejü szörnyetegnek, hogy az énekes hangja sokkal jobb volt. mint a játéka. Egy félóra múlva követelni kezdték, hogy folytassa a szerepét * Caruso, akit a katasztrófa kicsit ki* józanított, most már olyan vervvel é* hangulattal énekelt, hogy a közönség, amely az előbb még kifütyülte, most már őrjöngve lelkesedett érte. Carus® karrierje elindult a meredeken kapta* tón. Persze közben is voltak súlyos zök* kenői. Ilyen volt például hir' ed" pesti előadása 1907 október 2-án amikor itt csúfosa a megbukott. Caruso akkor állott nagy európai turnéja előtt s menedzseren*ki minden érdeke azt parancsolta, hogy a világsajtóban ugy magyarázza ezt a bukást, hogy a pesti közönség zeneileg műveletlen, nem értette meg Caruso művészetét. Csak jóval a művész halála után vallotta be ez a menedzser, hogv Pestnek volt igaza: Carusouak zeumba soha be nem tette a léhát.' akkor csakugyan csomok Uinadtak * Amit művészetében, vagy pedig s szín- j hangszálain — mint utóbb máskor padon nyújtott, azt tisztén intuitive.i lóbbizben — s ezért oern tudott itt ' énekelni a sajátjából adta.H Kenyerét ekkoriban még azzal kereste meg, hogy egy-egy templomban segített a vasárnapi misénél énekelni, vagy a nápolyi Risorgimento-fürdőben lépett fel egy-egy ária erejéig. Ilyenkor a vendégeknél tányérnzott s jó volt, ha napi átlagban megkeresett egy lírát. S aztán akkor elkövelkezentáns költője Frank Thiess, a .ná-'^1 a, nap. egypolv, legendát*. kl* éppen tenoristát ker-Szcgénv vasmunkás volt az apja)"* Cimarosa-sz.nhézba. ° . • It • . , hra utotte a markát estendej A 3+g%3££~ ^ az uto.só^k átugában cpersra apát, — közülük azonban csak három maradt életben. Enrico is már fiatalon került be ugyanabba a Giuseppe Palmieri-féle gyárba, ahol az apja dolgozott. Itt tanulta ki a mülakatosságot s a gyár megbízásából kovácsolta ki ánnak a bizonyos nápolyi kútnak a diszitmenyeit. Sorsa aztán egy kicsit följebb vitte a dolgát, mert ugyanabban a gyárban már raktárnok lett a fiatalemberből s — ki tudja — ha nem jön közbe a katonai szolgálata, akkor ma mint hetven éves, kiérdemesült főraktárnok léphetne nyugaDe be kellelt vonulnia a nápolyi ezredhez. Enrico már addig is szívesen dalolgatott, sőt volt ugy is, hogv da lolgatásával egy-két soldót is megkc resett olyankor, ha valamelyik rátja éppen szerenádot akart a kedvesének adni: ilyenkor a széphangu Enricot kérte meg, hogy — uj Cyrano módjára — álljon a donzelletta ablaka alá és dalolja el a megrendelő helyeit szép hegedüszóban szive minden vágvát-panaszát. Hát Enrico bizony a kaszárnyában sem tudott erről a dalolgatásról Jelgaz, hogy Caruso nem is nagyo» kimélte a hangszálait, annyit cigarettázott, mint egy török basa. Bécsben a szigorú színházi rendszabályok miatt nem akarták neki megengedni* hogy a szinfalak mögött dohányozzon. Amikor aztán Caruso azzal íenyega* tözött, hogy akkor pedig nem lép íel* Most persze már szó >em volt » régi nyomorgásokról. Caruso most mar ideje legnagyobb részét — tizenhét esztendőt — Newyorkban töltötte főként pályatársai pukkasztására a hanglemezeket is belcszánnlva;* — egy pér glasnékesztyüt és {mintegy 1,800.000 dollárt keresd, I igaz, hogy ennek egytizedét adóba •gv vadonafuj nadrágot' kellett lerónia. De még igy is hozzávehetett magának! Cgvás^roUa szülSajábau s'oUc^ bzt a sovanyka jövedelmet persze halálosán szép óra-, szobormeg most is ki kellett templomi ének- éremgyüjtcménvl kaparintson őssie. lesekkei egészíteni. igv tortént, bogy Ezenfelül az Ada Giacchettivel val<* -Majoriban egy templomi ünnepen sze- szercIméM1 fogant három gyermekét repelt utána pedig a polgármester _ egy Jeányát és két fiát _ herceg meghívta vendepégbe magához, nocy móljra „„eltette fel, bár az aryjuió a jelentevöknek eldaloljon néhány mB,a áriát. Amikor már hazafelé kellett m-i ° , », dúlnia pokolian rossz időjárás támadt) Huttenul e'höf-yia t" s a polgármester ráadta a saját va-'egy soffőr kedvéért. (Caruso a*tá* dászkabátját, hogy a művész ur meg Newyorkban Dorothv Benjámint vetne fázzék. Caruso aztán elfelejtette a te ei tórvénves feleségéül s mint ingkabátot viszajuttatni. Hosszú évek 'gán-szániadá'skőnwéhcn igen lelkiis* multán, már mint világhírű művész.; meretesen feljegyezte: magára erre B* Londonban lépett fel, amikor a posta >. esküvőre 5000 dollárt költött), levetet hozott neki Majoriból. — Most olvasom a lapokban _ irta az egykori polgármester —, hogy valamilyen Enrico Carusónak őrült nagy sikerei vannak Londonban. Hát ha az ur az a bizonyos Enrico Caruso. Bki Carusot korán, mindössze 47 éve* korában vitte el a halál: egv egysze* rü mellhártyagyulladás, melyet n<A akart idejében megoperáltatni. Caruso nincs már. De megmar? a nápolyi kútja, megmaradtak csodál latos hanglemezei s megmaradt róla * szőréi ennyi meg ennyi évvel ezelőtt a kabátomat elvitte, akkor legy*»i szíves és'mesés művész-mítosz: az aranys küldje most vissza 1 sfl nápolyi legendát