Délmagyarország, 1944. március (20. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-25 / 69. szám

Tallózás régi szegedi betiiszérükön (3 ) A legrapszodikusabb egyéniség •olt a nagytehetségű Rostkovitz Artúr, aki egyébkeni még ma is raegmegmuradt a régiek közül és Debrecenben eszi az újságírás fekete kenyerét. Erkölcsrendészeti buzgalmában milyen kényes ösvenyekre mert térni! A lelke mélyén azonban költö maradt s van néhány olyan szép lirai verse, amely a legjobbak sorában is helyet foglalhat Ugy emlékszem, hogy" a Naplótól azcrt kellett megválnia, mert jószívűségében becsempészte a kereskedelmi iskola érettségizőinek a tételeket akkor, mikor éppen főszerkesztője, Kulinyi volt a vizsgabiztos. Finomságában, distingváltságában is csupa forrongás és diplomataszerfi intrikns volt Szakács Andor, akit a politika hódított el a szépírástól. Az ebédutáni órákban, ceruzával, hevenyészve, megírta a >Fekete szivárvány* cimü római tárgyú regényét, ameiv a Napló után könyvben is megjelent és olyan feltűnést keltett a sajtóban, hogy Ebers műveihez hasonló értékűnek mondta a komoly kritika, Épp ilyen szép volt néhány másik, szintén római tárgyú novellája is. A legtökéletesebb újságíró, gyors munkás, biztos judiciumu, aki magával ragadta az olvasóját, akár igaza volt, akár nem. De be tudta bizonyítani a maga igazát minden körülmények között Volt a Budapesti Hirlap politikai rovatvezetője a szegcdi évek után és ott is más politikát csinált, mint ami a lap álláspontja volt. Én nem értettem soha a politikához, de ugy rémlik, hogy abban az időben, amikor a függetlenségi párt különféle frakciókba szakadt, <> Justb Gyulát puszirozta az újság óiJásponlja ellenére. Ez csak szakításra vezethetett, de ugyanakkor, felmondtak a B. H- «gy másik, azóta nagy karriert befutott munkatársának is csupán azért, mert féltek tőle, annyira a hipnotikus hatása alatt állott Szakácsnak. Andor aztán sajtófőnöke lett a Friedrich-kormánvnak, majd élete utolsó éveiben egy érdekes njságot szerkesztett, amelyben névtelenül egymásután irta a könnyebb fajsúlyú, de páratlan népszerű regényeket, amikért csak ugy kapkodták a lapot. Szóval végül mégis csak visszatért a szépirodalomhoz" Egészségesebb fizikummal, főleg ha tanítható volna az önmérséklet tudománya, az irodalom egyik legnagyobb értékévé nőhette volna ki magát. Gallovich Jenő az anyag őszszehordásának volt páratlan mestere, szinte elképesztő, hogy hol mindenütt talált riportra való holmit, uj területeket. Közben gyorsírást tanított számos iskolában és gründolt vagy tucatnyi egyesületet. Így alapította meg, szinte mellékesen a Demkét, amelyből sok mindenkinek volt haszna, csakis neki nem. Jelenlevők névsorát olyan tnltengően még soha nem közölte ujság, mint az ő idejében. Természetes, hogy ez úgynevezett társadalmi iskoPénzügyi fogalmazó volt s olyan ritka ötletes kroki iró, bogy ebben is nagy sikereket ért volna el, ha az irodalomra szánja magát. Hálátlanság, volna megfeledkezni egy fiatal lányról, aki teljes irói vértezetben jelentkezett finom tárcáival. Strasser Rózsinak hivták, szerény, igénytelen, halkszavu és mégis sokatmondó tehetség. Aztán férjhez ment és Isten tudja, mi lett belőle. A Híradó gárdájában a Liptai fiuk a szinház szerelmesei voltak. Károly pompás karcolatai, amiket Carolus névvel szignált, nagyon népszerűek, de jók is. A század elején felkerült a Magyarországhoz, ő irta az Ocskay brigadéros bemutatójáról a referádát, megdicsérve a szép magyar darabot. Másnap aztán az újság politikai okokból Herczeg Ferenc ellen foglalt állást, Liptait dezavuálték, az állását is elvesztette emiatt. Herczcg erre gavallérosan kárpótolni akarta, havi száz forintot ajánlott fei neki, ha az Uj Idők minden számában ir egy kis cikket Vészi József tovább lelkesedett a Magyarország támadásai ellen és megtoldotta ezt szintén száz forinttal, havonta szállitandó négy cikkért Mindkét helyen mégis alig egy-két gyenge irása jelent meg. Akkor mondta nekem Vészi: — így még senki sem dézsmálta a hires szegedi ujságirógárdát, mint a maguk Liptaija. Érthetetlen is volt, hogy mi történt vele. Egyszerre megtorpant a fővárosban. Aztán még egyszer szerepelt, amikor Beöthy László sajtópert indított ellene, épp a Vígszínházban iett a Szegedi Naplónak Ady Endre is. A robbanó természetű Szakács Andor otthagyta a lapot s szertenézvén a hazában, helyébe Nagyváradon keresett munkatársat a szerkesztőség. A megállapodás perfektuaiodott is Adyval, vártuk a megérkezését, ami azonban elmaradt, még pedig ma már lényegtelennek tetsző ok miatt. Ady ugyanis nagyobb előleget kívánt, azt is sürgönyileg, a kiadó pedig szakadatlan pénzzavarban szenvedvén, nem teljesíthette a kívánságát. Oktalanság a múltba visszanézve keresni, hogy mi lett volna, hogyan alakult volna valami, azért érdemes eltűnődni rajta, hogyan hatott volna a nagy költő fejlődésérc Szeged levegője? Erről a szerződtetésről rajtam kivftl ma már csak egy élő kortárs tud, Stern Szerén, a Napló akkori pénztárosnöje és a kiadóhivatal jó lelke. Annyi azonban bizonyos, hogy páratlan volt a századfordulón a szegedi betüvetök élete. Szabad a levegő, általában ragyogó a szabadság. Féltöbb gondn cenzora és kritiknsa mindenki önmagának, mint egy ezred zsandár. A Napló kiadója pedig akkor se szólt bele semmibe, ha érdekkörében léptünk valakinek a tyúkszemére. Jellemzésül azt is elárulom, hogy mégse volt soha sajtóperünk, legaláH) is nem olyan, amire emlékezni érdemes volna. Ezek a sorok pedig tekintessenek D«EMK6YKH0*SZXIt SZOMBAT. 1944 MÁRCIUS 25 t C h tőröd o ni fogposrfa «AM fahéi jogokról, Cd* A tiszta loholotról gondoikodifo csak futólagos vázlatoknak, kapkodó tallózásnak, hiszen fejezetek telnének ki egy-egy névből, a hozzájuk fűződő eseményekből. Talán sor kerül egv' szer azokra is. Régi riport** Viipuri — Petsamo — Hanko S20vj»forosz terüieti követelések Finnországgal szemben kor a Nemzeti Szinház volt. Rákosi Jenő elmondja emlékirataiban, hogy voltaképpen őt akarták a szinház élére állítani, de 6 az nnoMáncius 12-én múlott negyedik esz-. Helsinki megkereste azokat a száiatendeje, amikor a Szovjet a 104 napig kat, amelyek segítségével roegkezdhe tartó hősies finn—orosz téli háború , ti a békefeltételek tárgyalását A moszkvai béáefeltételeknek la-. m _ j gadbatatlanul egyik legsúlyosabb igazgatója béke* néven ismert békeszerződést. A pontja az, amely a szovjet—orosz tehösies finn nemzet kénytelen volt el-,rületi követeléseket tartalmazza fogadni akkor a nagy területi veszteségekkel járó szerződést, hogy megszinre került Ocskay brigadéros körül befejezéseképpen ráerőszakolta a ma- j lezajlott viharok idején. Beöthy ak-jroknyi testvérnemzetre a >moszkvai-' . _J kaöecsét ajánlotta. A sajtóperben az-' maradt további területe és az^ország tán Liptait felmentette a bíróság, Beöthy természetesen megbukott, hogy aztán a legnagyobb stilusn színigazgatóvá fejlődjék ki. A kisebbik Liptai fin, az Imre, élő megtestesülése a flegmának, a kényelemnek, szintén Budapestre került" és számos színdarabjával aratott sikert. Szerkesztője volt egy ideig a Pesti Naplónak is olyan időben, mikor a régi szerekesztöség ott hagyta a lapot, mert nem volt hajlandó to- j^j. vább tűrni a gumi- és vaskereskedő- ulan a tulajdonos fölényeskedését Amúgy korán halt meg A Híradónál unta a közigazgatási rovatot Kisteleki Ede, a költő, a lap főerőssége mégis Újvári Péter volt, aki rabbinak indnlt s páratlan judiciummal, pompás nyelvezettel irta meg sulvos cikkeit. Alapjában véve élhetetlen szerény Slemil, aki kébelső létformája sértetlen maradjon. Finnország elvesztette akkor gazdaságilag legértékesebb területét: Karjaját és kiváló tengeri támaszpontját: Hankót. Véglegesen azonban egyikFinnorszcg é'etareje: Karjait* Suomi hábru előtti területe közel Ő9Q ezer négyzetkilométer volt. Aa első pillanatban az a mintegy 25 ezer négyzetkilométernyi tenVei, amelyet a szovjet Finnországtól követel, mn ről sem mondott le. 1941 junius 22-én is tűnik olyan soknak, viszont épp ez uj fordulat következett. Kitört a német—szovjet háború. A finnek ismét fegyvert fognak. Régi határukig viszszafoglalják Karjalát és december 4-cn a kiürített Hankót is mcgszóllRégi területeik visszafoglalása finnek kijelentették, hogy nincs szándékuk idegen, hozzájuk nem tartozó területeket meghóditani és elfoglalni, ők csak ahhoz ragaszkodnak,! a terület az, amely gazdaságilag Suomi életerejét jelenti. A követelt területekből mintegy 28 ezer négyzetkilométernyi esik KarjaIára, Finnországnak legkeletibb gazdasági paradicsomára. Ez a terület mintegy félkörben helyezkedik ei a hatalmas kiterjedésű Laatokka-tó körük (Szokottabb nevén: Ladoga.) Talán Finnország egyetlen terülelát csinált és temetésen, ünnepsége- nfn.e]ja karcolat egyforma könnyedken mindenki igyekezett jelenlévő lenni. Szervező gcnialitása máig sem hagyta cserben, amikor fiatalabb, lendületesebb mindenkinél, értve ezalatt nem csak a kortársait, hanem az ifjabb generációkat is. Domokos László finom novellákkal és versekkel szintén a Naplónál kezdte és határozottan többet ígért, mint a mennyit beváltott. Balassa} Ármin kötetekre menő cikksorozatotj irt az állandó szinház, főleg az örök, álomként lebegő és máig sem létesült j nyári színkör érdekében. Smart álnéven sokáig ismeretlenül tökéletes kis karcolatokat küldött valaki a lapnak. míg a véletlen leleplezte, hogy P i I c h ' Jenőnek hivjök s vasúti mérnők. Később a Pesti Hírlapban tfint! fel pompás tárcákkal, aztán egészen; nyoma veszett. Egy filigrán kedves' uri fin, Kcménv Emil- szintén a lap külső-belső barátai kö2« tart^vt* { ami évszázadok óta az övék. A finn (te sem szenvedett annyit az évszazacsapatok meg is állapodtak régi hatá-, dos háborúskodások során, mint épraikon és hősiesen védelmezték is azo- pen ez a k&rjaiai rész. Pedig ez a tokát Ismét uj fordulat következett. A rület északi testvérnépünk egyik szovjet sorozatos légitámadásokat in-; ősibb települése. A varjágok mar m ditott Helsinki és több nagyobb finn j VIII. század végén birtokolják ezt a söbb szintén Budapesten megfelelőkö-1 város ellen, majd a lélektani hatásterületet és a kalevalai runok le,grökben szenzációs sikerű jiddis-regé-1 ke]j0 kiszámítása mellett az 1940 már- ősibb szálai is idevezetnek. Mikor * Molnár cios 12.{ moszkvai békénél is sulyo-í svédek keresztény hitre téritették • sabb feltételeket ajánlott az agyonkin-' pogány finn törzseket, legtovább eozott és lelkileg-testileg agyongyötört nemzetnek. A szovjet békefeltételek, amelyeket február 29-én esti híradásában ismertetett a moszkvai rádió nemcsak súlyosak, de egyes pontjait tekintve lehetetlenek is. Á súlyos bénveivel keltett feltűnést. Jenő mindent irt, ami csak adódott. A téma nehéz volta nem izgatta, vers seggel került ki a keze alól. Mint a már lehanyatló Borsszem Jankó szerkesztője halt meg aránylag fiatalon. Élelmességben fazonban kevés tpárj'a akadt. El kell még árulnom, hogv egy időben maidnem a belső munkatársa nek a területnek a lakossága maradt meg pogánynak. Magnus svéd király öccse, Benedek, Finnország hercege, amikor 1284-ben hatalomhoz jutott, egy életen át tartó küzdelmet folytatott Karjain birtoklásáért Mielőtt * kefeltételck ellenére is bízott Finnor- . nyugatfinnországi területekhez csatolszág, hogy a feltételek blzonvos pont- hatták volna Karjalát, Dimitrij keleti iáit módosítani fogja Moszkva, igv fejedelem megtámadta ezt a területet iwwmi—ni ————a mii és a szó legteljesebb értelmében véItalmérők! BORT ORDOG ANTAL bornagykereskedőnél legelenyBcebhen vásárolhatók Szeged, Kálvária-tor 8. — Telefon: 29-3S. Minőség! Megbízhatóság! gigharácsolta. Ekkor a finnek felépítették Viipuri várát, amely 1291 év koratavaszán ki is állotta a tűzkeresztséget. Karjala ismét a finnek birtokába került, karjalai tartomány néven. A tartomány fővárosa Viipuri lett. Az évszázadok során állandóan változtak Finnország keleti határai, mig végül 1809-ben. illetve későhn 1920-han a tartui (dorpáti) békesze zödés értelmében ideiglenesen rend • ződtek a keletkarjalai határ körül mutatkozó zűrzavaros állapotok. Karjala legnagyobb városa Viipn•rt. A háborn előtt m'ntejr 8á ««er la-