Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-08 / 30. szám

A Szovjetunió tagállamainak területe és lélekszáma A Tanácsköztársaságok Szövetségének kía okulása és fejlődése Molotov február 1-én a legfelsőbb Szovjet elé jelentést terjesztett, a liadiigyi és a külügyi népbiztosságoknak aa egyes tagállamok szövetkezett köztársasági népbiztosaivá való alakításáról, vagyis, hogy minden tagállamnak saját hadügyi és külügyi népbiztosságai legyenek. Ez nem két népbiztosság egyszerű átváltoztatását, hanem a Szovjetunió mélyreható újjászervezését jelenti. Ex alkalomból tekintsük át a Szovjetunió kialakulását és fejlődését. A legsúlyosabb csapés az első vjlágháborn következtében érte az orosz birodalmat. Amikor az államhatalom összeomlása után a meghódított peremterületek sorra elszakadtak tőle. Oroszlengyelországból a központi hatalmak már 1916 november 11-én >ónálló királyságot* alkottak. Finnország 1917 december 6-án nyilvánította magát független állammá. Litvánia 1Ö18 február 16-án követte a finnek példáját, Észtország február 24-én, Lettország pedig november 18án, míg Besszarábia, amelyet már 1918 januárjában megszállt a román hadsereg — február 6-án kimondott függetlenségét április 9-én a Romániává 1 való egyesüléssel cserélte fel. Végül független nemzetj államokká nyilvánították magukat Ukrajna és Georgia is, mig az 1878-i Orosz—török háborúban elbódított délkaukázusi határvidék visszakerült Törökországhoz. Az 1917 november 7-én tanácsköztársasággá alakult Oroszország a balti államok és Lengyelország függetlenségét éveken át tartö változó kimenetelű küzdelem ntán 1920-ban elismerte és tudomásul vette, a délkaukázusi török terjeszkedést is. Viszont soha nem járult hozzá Besszarábia — a Dunavölgy és a Balkán kapuja — átengedéséhez. A besszarábiai kérdés megoldására irányuló közvetlen orosz—román tárgyalások sem 1921 októberében Varsóban, sem 1921 tavaszán Bécsben nem vezettek eredményre és csak 1934-től állt helyre a határforgalom anélkül, hogy a besszárábiái vitát bármikép tisztázták volna. Mialatt az összeomlott cári birodalom romjai alót kikerült nemzetek * kezdet nehézségeivel és államiságuk kiépítéséivel voltak elfoglalva, megindult SzorjetoroszorsZág föderatív újjászervezése is a nemzetiségi kérdés nagyvonalú rendezése utján. >E hatalmas elgondolás elméleti alapját maga Lenin fektette le, a gyakorilaR megvalósítást azonban későbbi utódjára, Sztalinra bízta, aki már I>nin munkatársaként teljesen kidolgazta a föderatív rendszerű államszövetségből összefűzött oj birodalom tervezetét és lépésről lépésre meg is valósította azt. A széfbomlott eári birodalom részei közül először a két legnagyobb állam: az orosz és az ukrán tanácsköztársaságok léptek 'egymással szoros szövetségbe, 1921 január 26-án, majd Fehéroroszország és a délkaukázusi föderatív államszövetség csatlakozásával 1922 december 30-án megalakult a Szocialista Tanácsköztársaságok szövetsége, melybe ötödik és hatodik tagállamként özbégia (Üzbekisztán) és Turkománia (Türkménisztán) léptek be 1925 május havában. A Szovjetunió megalakításakor, illetve a felsorolt tagállamoknak odavaló belépésekor az egyes köztársaságok lemondtak külpolitikai szuverénitásukról és a katonaságukat is teljesen beolvasztották az egységes vörös hadsereg keretébe. A tagállamoknak — oroszul >szójuszok*-nak azonban a Szovjetunió alkotmánya szerint már ekkor is joguk volt kilépni a tanácsköztársaságok szövetségéből. A Szovjetbirodalom többi népe a tagállamokon belül él, a legnagyobb részük autonom köztársaságok, vagy önkormányzati területek keretében. Az autonom köztársaságok jogköre nem oly tág, mint a tagállamoké, nem szuverének, nincsen kilépési joguk a Szovjetunióból, szűkebb a törvényhozási lehetőségük és a tagállam, amelyik alá tartoznak, felügyeleti jogot gyakorol felettük. Az ön kormányzati területek jogköre az előbbieknél is szűkebb, ismérveik elsősorban nemzeti jellegűek, élükön a saját nemzetiségük tanácsa áll, melynek joghatósága kiterjed a nemzeti testületek, bíróságok, iskolák és a nemzeti nyelv ügyeire, továbbá a kisebbségi jogok megtartása fölötti felügyeletre. Csak az egészen kislétszámu, vagy iteljesen mások közé keveredett népek szórványai nem jutottak önkormányzathoz, de a közigazgatási beosztásnál lehetőleg ezeket is tekintetbe vették. A Szovjetunió alkotmánya azonban lehetővé tette, hogy idővel még az ilyen népek is önkormányzati területhez juthassanak, sőt autonom köztársaságokká fejlődhessenek, az önálló államiságra képessé vált nemzetek autonom köztársaságai pedig a tagállamok sorába emelkedjenek. Jgy lett tagállammá 1929 október 16-án Tadzsiksztán, mely odáig özbégia autonom köztársasága volt, 1936 december 5-én pedig a Kazak és a Kirgiz autonóm köztársaságok váltak ki a föderatív orosz tagállamból és ugyanekkor a Délkaukázusi Föderatív Tanácsköztársaság keretében egyesitelt Aszerbaidzsán, Georgia és Örményország is külön tagállamokká lettek. Az 1939 és 1940. év eseményei uj területekkel egészítették ki a Szovjetuniót: területeknek a nagyrészét, amelyekről Finnország a márciüs 12-én kelt. szerződésben a Szovjetunió javára lemondott, Románia az 1940 juoius 26-i orosz ultimátum következtében a Szovjetuniónak engedte át Besszarábiát, Bukovina nagyobb felét és a szűkebb értelemben vett Moldva területéhez tartozott Doroboi-mcgye egyrészét. A Szovjetunió Besszarábia román többVégül 1940 julius 21-én három állam — Litvánia, Lett- és Észtország — nemzetgyűlése mondta ki egyszerre hazájuk tanácsköztársasággá való átutalását és kérte felvételét a Szovjetunióba. Litvániát augusztus 3-án, Lettországot 5-én és Észtországot 6-án vették fel a Tanácsköztársaságok Szövetségébe. Ezzel a Szovjetunió tagállamainak száma 16-ra emelkedett és ezzel a köségü részeit a moldvai tanácsköztár- vetkezőképpen módosult a Szovjetunió sasággal egyesitette és 1940 augusztus tagállamainak területe és lélekszáma 2-án a Tanácsköztársaságok Szövet- a mostani világháború előtti helyzet* ségének Moldován tagállamává nyil- hez képest: vánitotta. LakosTagállam Területe 1000 km* sága millió Népsüruség/km* 1940 1939 1940 1939 1940 1939 Oroszország 16,374.1 16.510.5 108.8 109.3 6.6 6.6 Ukrajna 556.0 445.3 40.3 31.0 72.4 69.5 Fehérorosz 228.6 126.8 10.6 5.6 46.3 43.9 Aszerbaidzsán 86.0 86.0 3.2 3.2 37.3 37.3 Giorgia 69.6 69.6 3.5 3.5 50.9 50.9 Örményország 30.0 30.0 1.3 1.3 42.7 42? Turkománia 443.6 443.6 1.2 12 2.8 2.8 özbégia 378.3 378.3 6.3 6.3 16.6 16.6 Tádzsikisztán 143.9 143.9 1.5 1.5 10.3 10.3 Kazak 2744.5 27445 6.1 6.1 2.2 tí Kirgizia 196.7 196.7 1.5 1.5 7.4 7.4 Ffnn Karélia 180.8 — 1.0 — 5.5 Moldva 32.7 _ 24 — 73.4 IMÍ* Litvánia 59.8 _ 2.9 — 48.5 Lettország 65.8 — 2.0 — 30.4 Észtország 47.5 — 1.1 — 23.2 Szovjetunió 21.637.9 21.175.2 193.7 170.5 89 8.8 Ha Molofov mostani javaslata meg-, közi értekezleteken, ami gyakorlativalósul, akkor ez a 16 tagállam, to- lag azt jelentené, bogy a Szovjetunió vábbá a tagállammá fejlődő autonom minden döntést a saját kívánságainak' köztársaságok mind külön képvisele- megfelelően tudná majorizálni. let nyernek a háború utáni nemzet- (St»d> Indlíváittf ts infcriKilftclő a szegedi afcaenieveztsekről a Mz0|BKsen Összehívták ez ntcaelnevező bizottságot Lengyelországtól Nyugatukrajna és Nyugatfehéroroszország (a Vilna •vidékkel együtt) Finnországtól Karélia Romániától Besszarábia és Északbukovina ».•»••... Észtország . T.et (ország •<>*..•••> Litvánia (A Vilnavidék nélkül)' . . , Terület 1000 km« Lélekszám ezrekben összesen: 201.8 13.500 44.4 500 504 3.700 47.5 1.100 65.8 2.000 52.8 2.400 462.7 23.200 Lengyelország 1939 szeptember végén történt felosztásakor kapott területből Vilnát és vidékét a Szovjet, unió Litvániának engedte át. A többi területből epdig Nyugalukrajna nertuglgyülése Lembergben, NyugatfehAorószorsrágé pedig Biaüsztokban ült össze és alig egy hónappal a Szosr. jjc! hadseregének bevonulása útán kimondotta az ukrán, illetve fehérorosz tanácsköztársasághoz való csatlakozást. 1940 március 31-én az autonóm Karéliai Tanácsköztársaság, ímely addig az orosz föderatív tagállam keretébe tartozott, a Szovjetunió 12-ik tagállamává lett. Egyidejűleg az uj tagállamba kebelezték be azoknak a (A Délmagyarország munkatársától) A legközelebbi tőrvényhatósági közgyűlés — többek között — fogalkozik az utca átkeresztelésekkel is. Konkrét javaslatot terjesztenek a közgyűlés elé, hogy Szent Margit emlékének szegedi megörökítésére nevezzen el utcát a város. A városházán már foglalkoznak ezzel a kérdéssel függetlenül a közgyűlési indítványtól is s ' rövidesen az úgynevezett utcaclnevező bizottág jelöli majd ki azokat az utcákat, amelyek Szent Margit királyleány emlékének megörökítése .szempontjából tekintetbe jöhetnek. Interpelláció is hangzik el a legközelebbi közgyűlésen egy utcaelnevezésről. D á n i János törvényhatósági bizottsági tag, még 1940-ben, amikor a nyomtatott betű feltalálásának 500 éves évfordulóját ünnepelték az országban, indítványt nyújtott be a közgyűlésen, hogy Seeged is nevezzen el utcán Gutenbergről, a könyvnyomtatás feltalálójáról. Az indítványt a törvényhalósági bizottság elvben elfogadta és a javaslatot kiadta előkészítésre az utcaelnevező bizottságnak. Ez a bizottság azonban már évek óta nem ülésezett. Időközben Miskolc, Debrecen, Győr és legutóbb Kassa is utcán nevezett el a nyomtatott betű feltalálójáról és a közgyűlésen amiatt interpellálnak majd, hogy Szegeden a négy évvel ezelőtt elfogadott indítvány értelmében miért nincs utcája Gutenbergnek? A szegedi utcakeresztelésekkel kapcsolatban érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy Hódmezővásárhely "teát nevezett el Ady Endréről. Az errevonatkozó javaslatot » város egyik főtisztviselője: dr. Losonc zy Endre tanácsnok tetste és beadványában azt kérte a polgármetsertőí, hogy a Hódv Pál-utcát nevezze el a város a nagy magyar költőről. A beadványt városszerte ! helyeslés fogadta, a törvényható. sági bizottság tagjai azonban élénken ellenezték azt, hogy éppen a Hódy Pál-utcát, a város egyik legszebb utcáját nevezzék el a költőről. Hódy Pál ugyanis egyszerű, de jómódú vásárhelyi gazda volt, aki a tiszai nagy árviz idején, hatalmas értékű segítséget nyújtott pénzben és természetben is, a hajléktalanná vált lakosságnak. Ezért neveztek el utcát Hódy Pálról, akinek Szegeden is él rokonsága 'Az ujabbi elhatározások szerint a vásárhelyiek a Nádor-utcát nevezik el Ady Endréről. Ezzel az utcával szomszédosak a Kölcsey- és Vörösmarty-utcák, a nagy magyar költők emlékét tehát egyugyanazon városnegyedben örökíti meg Vásárhely városa. Szegeden nincs Adynak utcája. Még megérjük, hogy a szomszédos Tápé nagyközésg mintahogy Juhász Gyula emlékének megörökítésére utcát nevezett el a költőről — az Ady-utcával is megelőzi Szegedet. Gyékényfonó munkások és munkásnők könnyű munkára, jó kereseti lehetőségekkel saját benti üzemünkben felvétetnek. TÖLLKEF.ESKEDELMI VALLALAT, Maros cites 48 es. ' 2M