Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-22 / 42. szám

mm 99 87 45 87 1944. ScDmár 22. XX. éfl. 42. sz. üta 16 gp?át LAvoata 4 )0 neaoedevrc 12.40 P A nemzet lelkét és határainkat kell megvédenünk Kállay miniszterelnök beszéde a nemzetvédelmi keresztesek zászlóavató ünnepségén „Hiszek benne, hogy megálljuk helyünket és megmentjük a helyzetet" — Felhívás a magyar munkásokhoz Budapest, február 21. Budapestről .miniszterek, valamint méjr sokan velejárója a háborúnak: a mo­hóságot, az anyagiasságot, a tisztességtelenséget, az elleple­zcsi szándékot. — Véget kel vetni a szégyenke­zésnek, ki vele a nyilvánosság elé és ki vele az országból, aki. aki ma nem tisztességes és nem állja meg a helyét! A határt tudom védeni a magyar katonával és tudom, tiz «[Idebent azonban megindulhat egy !magyar sorakozik fel mindegyik a Vigadó nagytermében tartottak. Az' sek tábora. Pontosan 11 órakor ér­avató ünnepségen megjelent Kállay kezett meg Kállay Miklós miniszter­elnök, aki a diszemelvényen foglalt Miklós miniszterelnök, Bornemisza Géza iparügyi, Radocsay László igaz­ságügyi, Antal István nemzetvédelmi propagandaügyi és Lukács Béla tár­canélküli miniszter, Fáy István, vi­téz Bonczos Miklós, Bárczay János és vitéz Gergelyffy András államtit­károk, ifj. vitéz Horthy Miklós meg­hatalmazott miniszter, Varga József, Fabinyi Tihamér, Lossonczy István ny. helyet A Himnusz után vitéz Magasházy László elnök rámutatott arra, hogy Kormányzó urunk bölcs országlása a legnehezebb időkben is mindig meg­találja az utat, amely a nqmzet fel­emelkedéséhez és boldogulásához ve­zet. .Vitéz Magasházy László utáu Kállay Miklós miniszterelnök emelkedett szólásra. — Meleg szeretettel, testvéri ér­méssel köszöntöm a nemzetvédelmi keresztesek kipróbált táborának egybegyűlt tagjait, akiitkei most itt szembenállók, de mindazokat is, akik nem lehettek itt mind jelen, akiket nem tudott ez az épület be­fogadni, akiket befogadunk ugyanabba a test­véri közösséghe, amelyben ma itt egymással találkozunk. • Mi a nemzetvédelmi kereszt?.­Nemcsak kitüntetés; hanem első­sorban elkötelezés. Elkötelezés a nemzettel, az államfővel, minden igaz magyar üggyel szemben. — Nem ad jogot sem tárgyi, Iegkevésbbé anyagi vonatko­zásban, <íe jelent jogot, sót kötelezettséget ott, ahol a nemzet, az egész érde­képen helyt kell állni. Elsősorban önmagatokkal szemben jelent köte­lességet. — A több munka, a szorosabb etika, a mindenekfölött! ma­gyarság köteleségét jelenti. — Megkülönböztetés, ez igaz —, de nem a jelkép, nem az érdem­rend különböztet meg, lianem az, ha a múltban tanúsított magatar­tás s a jelen kötelességteljesilése ékesit mindnyájunkat. Igen, az ál­dozatban, a fegyelemben, az ön­zetlenségben és még egyben — amit különösen kérek a mai nehéz vi­lágban — a nemzeti létünknek és annak magasabbrendűségét egyedül biztosító puritán és mást nem is tűrő életfelfogásban legye­tek elöljárók. — Legyen ott mindenütt ez a tá­bor, ahol szüksége van reá ennek az országnak. Legyen ott a min­dennap munkájában, a minden­napi példamutatásban és legyen ott, ha eljön esetleg a nehéz küz­delem ideje — akár a liatárvédc­lcmről van szó, akár a nemzet lel­kének védelméről — idebent az or­szágiba!- (Nagy taps!) őrködni elsősorban nektek, nemzet- de azt, hogy a nemzet lelke meg védelmi kereszteseknek a köteles- jne rendüljön, egyedül csak magam áégtek. Legyetek a nemzet élő lelki- biztosítani nem tudom. A nemzet ismerete, legyetek a nemzeti gon- lelke és a nemzet ereje a magatok, dolat szószólói, harsonásai, legye- a magunk kezében van. Nem győ­tek a nemzet vizsgáló szeme, amely zöm eléggé hangsúlyozni: ezt nem mindent keres, ami hiba, bün, visz- }ehet csak figyelmeztetéssel, csak szaélés, csúnya és üldözendő az or- hatósági intézkedésekkel, csak kar­szágban. [hatalommal megoldani. — Üldözzetek mindent, ami } Igen! Ott leszünk! Az ország rencLe, Kettőt feeíl mectvéderünW ! 1— Határainkat és a nemzet tiszta lelkét!... Ma ezt a kettőt támad­ják. Határainkat fegyverrel es munkával, a nemzet lelkét a ma­gunk tisztaságával kell megvéde­nünk minden ellen, ami nem becsület, ami nem tisztesség, ami nem méltó a nemzethez, nem méltó a mai történelmi időkhöz. — Ez a kettő a magyar politika — nem más! Ez a kettő a lényeg, ez a kettő a fontos: a nemzet lelke és nz ország határa. — És én itt előttetek teszek fo­gadalmat: ameddig egy katonája Van a nemzetnek, védeni fogjuk tz 1 ország határait minden erőnkkel. (Viharos taps!) s ennek a nemzet­nek mindig lesz katonája erre a feladatra, mindig lesz ereje arra, hogy ezt parancsolóan, meg nem alkuvóan végrehajtsa. (Viharos taps!) De ugyanakkor éppen azért, hogy a határokon az ellenállás tö­retlen legyen, a nemezt lelkének őrt kell állania mindannyiunk, a mindennap apró kérdései, apró, őr1" «n"d­jai lelett. — A határok védelmében soha­sem destruálódott a magyar ka­tona, a magyar honvéd a frontot I soha el nem hagyta. (Ugy vanl) hogy megőrizzük ennek az ország­nak a rendjét. (Viharos taps.) Ez, nem kétséges, erre számítson min­denki, aki a rendet megbontani. [akarná. De minden ilyen kisérle- { tet elsősorban a nemzet rendjének kell meg­akadályoznia. —• Mert nehéz sorsba jutott az a nemzet, ahol már nem a közösségi gondolat tar (ja kezében a társa­dalmat, ahol nem a nemzet lelke tartja fenn a rendet, hancrp a szu­ronyok erejére van szükség. Ennek a nemzetnek a mai világégés e szörnyű korszakában egy nagy gondolatot kell magáévá tennie, amelyben én az élen kell, hogy járjak: ez a felelősség gondolata. — Hangsúlyozni akarom, nem mint pártpolitikus állok előttetek: jbár pártom van, a legnagyabb párt , ebben az országban s talán ezen­kivül is vannak támogatóim és ba­rátaim, nem ezért jöttem ide — mint sokan gondolnák —, hogy az­zal a politikusak érdeklő kérdéssel foglalkozzam: választunk-e vagy nem válasz­tunk a közeljövőben. — Felelős magyar királyi mi­niszterelnök vagyok, nem egy párlc, hanem az egész országé s előttetek, mint Magyarország mi® niszterelnöke állok, aki felelős vagyok mindenért, ami ebben az országban történik. — Felelős vagyok az ország kül­politikájáért és katonai elhatáro­zásaiért egyaránt. Ebből a felelős­ségből azonban nemcsak az követ­kezik, hogy vezetésemért és irányí­tásomért ma, vagy az utókor óllal felelősségre vonható vagyok, hanem kötelességem elhatározásomnak akaratomnak minden erővel és mindenképpen és mindenkivel szemben is, érvényt szerezni. (Vi­haros taps.) — A miniszteri felelősség nem­csak mindazért terhel valakit, amit cselekszik, hanem mindazért is. amit elmulaszt. S éppen ez utóbbi szabja meg részére azokat a köte­lességeket, amelyelvnek teljesítésé­ben nem válogathat érzelmei, szim­pátiát, még esetleg elfogultságai szerint sem, hanem soha semnú, de semmi mást nem tarthat szem szem előtt, mint egyedül a nemzet egyetemes ér­dekeit s ennek érdekében sem­mit elmulasztania, semmi esz­köz igénybevételétől visszaret­tennie nem szabad! Orszáqyn'c ma súlyos naookat él — Az országgyűlés összehívásá­nak első napjaiban mondott be­szédemben rámutaltam, hogy a j világégés lángjai közelednek or­! szagunk felé. Feltétlenül bízunk barátainkban, de biztonságot mégis .csak egy nyújthat nékünk, ha el­sősorban magunkban bízunk, ha elsősorban ha magunk tesszük meg kötelességünket és magunk állun ki a gátra. (Ugy van, helyeslés.) i ~ Ez megingathatatlan és leg­szentebb elhatározásom. Ameddig én viszem az ország dolgait, abból a tételből, amit már annakidején felállítottam, hogy országunk halá­rait minden ellenséggel szemben, feltéllenül megvédjük s belső ren­dünket minden eszközzel biztosit­juk. Soha, de soha egy vonalnyit engedni nem fogok. (Viharos taps.) Ebbf.n az egész nemzetnek, nemze­tem minden hü fiának támogatá­sára számit ok, ezt annál inkább is

Next

/
Oldalképek
Tartalom