Délmagyarország, 1944. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-09 / 6. szám

6 DFLMAGYARORSZAG VASÁRNAP. 1944 JANUÁR 9. Á défmagyarországí határőrvidék A dél magyarországi halárörvidéf­ket a XVIII. század elején szervezték meg, hagyományai azonban régi ma­gyar gyakorlatra nyúlnak vissza. Tud­valevő, hogy a magyarság mindig szí­vesen részesített védelmében kisebb népeket, amelyek hozzája csatlakoztak. Hűségük próbája azonban az volt. hogy peremszolgálatot, határőrséget kellett teljesiteniök. Ha megfeleltek hivatásuknak,' hamarosan egyenrangú­ak lettek a magyarokkal, sőt sokszor külön kiváltságokban is részesültek. Gondoljunk csak a magyar törzs kö­zépponti településére, a bevándorló népeknek a határvidékeken való lete­lepítésére, a középkori magyar biro­dalom társországainak magyar honvé­delmi szerepére, továbbá a török idők­ben a végvári életi e, az ősi gyepű vé­delemnek sajátszerű, kényszerülte formájára. A felszabadító háborúk nyomában járó katonai közigazgatás bizonyára kipróbált magyar hagyományok ha­tása alatt, de nem egészen a magyar érdekeknek megfelelően katonai gyar­matot, határőrvidéket szervez a Száva és Alduna mentén és a Tisza torkolati vidékén. Németek, bolgárok, horvátok, de főleg szerbek vállalkoztak gra­nicsár szolgálatra. Gondtalan meg­élhetésük van, de a férfiaknak kato­nai szolgálatot kell teljesiteniök, rá­érő idejükben viszont gazdálkodhat­nak és családjuknak élhetnek. Több határőrkerület, ezred volt. A határőrvi­déknek legfontosabb jogi szervezetét az ősi szláv hagyományokon alapuló ház­közösség (zadruga) jelentette. A ház­közösség törzscsaládokból állott és el nem idegenithető ingatlan törzsva­gvonnal rendelkezett, amelyet adós­sággal csak rendkívüli esetekben és igen kis mértekben lehetett megter­helni. Ha a földbirtok, házasság, örö­kösödés, vagy végrendelet utján nem határőr tulajdonába ment át, ez köle­les volt a birtokot rövid idő alatt ha­tárőrnek eladni. A határőrvidék fel­oszlatása és, a magyar vármegyei rendszerbe való iktatása Ferenc Jó­zsef királyunk legfelsőbb intézkedésé­re 1871-ben kezdődött el. A határőrvidéken külön emlitést érdemel a titeü sajkás kerület. Tagjai hajón teljesítettek szolgálatot és a Du­nán, továbbá a Tisza és a Dráva tor­kolatvidéken őrködtek. A Luminescens csöiámpa nappali fényt, árnyékmentes világitástad. Nem vakít. Nagy árammegtakaritás. A villanyfény mellett dolgozók áldása. A modern kor világítása. Tekintse m.g: Bruchner Elemér műszaki és import vállalatnál, Melesvizkuttal szemsen. Amig egy téma eljut odáig Irta: Szántó György hasuk alatt. Mert furcsa és ravasz do­log ám a téma, ravaszabb minden Ba­kainál. Van benne valami asszonyi és Amig a Temes-köz a török kezé- errö] jutotl eszembe a Szederkényi An­ben volt (1718), a Maroson Arad szék- na pompás regényeimé: Amig egy asz­Istnét cgv elillant év. Valami pros­pektust kellene szerkesztenem és post­pektus válik belőle. Visszanézek, ahe­lyett, hogy előre tekintenék. Mit hoz a jövő? Saisi lepel. Menten meghal, aki lerántja az elkövetkező titkok rémséges szobráról. Ezért jobb in­kább visszatekinteni, a magunk kis élete fájának kinőtt évgyűrűjébe. Saj­nos .több jubileummal is találkozom. Az elmúlt esztendőben ugrottam át a félszázadot, ügyes saltomortaléval. Husz éve kopogtatom ezt a kis Adler masinát, a huszadik könyvem jelent meg és a tizedik kiadóval kötöttem szerződést, cletre-hnlálra. Ennek kö­vetkezménye a prospektus, illetve postpektus. Legújabb kiadóm gyűjte­ményes kiadásra határozta le magát, húszéves irói munkásságom dátumán, husz kötet fenyegeti ujból a nyájas ol­vasót, aki esetleg nem telt még be a karácsonyi könyvzuhataggal. Sorba kéne vennem regényeimet és a prospektusban mindegyikről monda­ni valamit. Ugy érzem magam, mint a ravasz itakai Ulyssestői megvakí­tott Polvphemos, amint sorba engedi ki barlangjából a juhait és megtapo­gatja mindegyiknek a hátát, nem ül-é avagy sorsszerű, ezt kérem, döntsék el az alábbiakból maguk. Vagy tizenhét éve, hogy feleségem a könyvespolcon turkált. Van itt egy ismeretlen Faust dráma, mondta, va­lami Marlowe nevű angol iró irta. Ta­lán érdemes volna elolvasni. Shakes­peare kortársa volt ez a Marlowe. A fordító, Londes Elek egyoldalas beve­zetőt irt hozzá. Elolvastuk. Kész re­gény, mondtam az asztalracsapva. Ez'kor a rádiótörténelmi naptára volt a fogamzás. Akkoriban kaptam értesített, hogy ezen a napon halt levelet Móric Miklós barátomtól. Irta, meg III. Endre, az utolsó Árpád. Miut jöjjek fel Pestre, egy nagy vállalat ér- nádora mondta: Lehullott egv fénves-t dcklődik irántam. Felmentem. A ki-. lombozatú fa utolsó afányágacSkája* adó kérdezte, volna-e valami érdekes Miiven szép regényeim. Aranvágacsk*^ regénytémám. Elmondtam Londes be- mondtam apámnak. Jrd meg, volt rá » vezetését. Láttam, tetszik nekik a té-' válasz. És én másnap nekifogtam* anél- • hogy megírjam. Slradivári cimü ren*­vol-hívemet is egv újsághír pattantotta f i* vai táncosnőt rehabilitálni akartaia. Egy újságcikk uapnal világosabban kimutatta, üogy sohasem kémkedett, ártatlanul végezték ki a St, Vincén­nes erőd sáncában. Sorsa megfogott. Tanulmányozni kezdtem életet es meg­bizonyosodtam arról, bogy az újság­cikknek igaza van. Metéle cimü regényemnek Békessjj egyik Máltáról szóló újságcikke volt a szülöapja. Röviden vázolta a sziget történetét, melyben az ragadott meg, hogyan zajlott le a francia forrada­lom kicsiben és karikatúrában a szi­geten, egy ottfelejtett lovagrend kere­tében. Egyszer valahol, talán Ferreor tör­ténelmi müvében ezt olvastam'/ A Messiásváró Palestina és a Cézárváré Róma közt halt meg Egyiptom. Egy­szerre előttem állott Kleopatra arany­tiarás, fenséges alakja és körülötte a» öt férfi, Pompcius, Caesar, Heródes, Antonius és Octavianus. Hajóhadak és csatamezők, triumfusok cs cirkusz já­tékok elevenedtek meg előttem, nyom­ban nekirohantam Írógépemnek és láa s izgalommal kezdtem kutatni a pira­misok királynőjének lábnyomait. Aranyágacska cimü regényem témáját viszont a rádió köpte ki. Egvizbet* déli sétára készültünk apámmal, arat* arról ma. Megkötöttük a szerződést, kül, hogy egy sor kéziratom lett na. Most már meg is kellett irnom, ha IÁ egy újsághír pattantotta cremonai hegedükészitö egykori* akarom, ha nem. Igy született A föld- házának padlásán meglelték a mestert gömb cimü regényem. Ugyanakkor ki-!bibliáját. Ebben bizonyos feljegyzése­kérdezett mennyire vagyok Körösi;ket találta, amelyek alapján elkészi­Csoma regényemmel. Meglepődtem. Hát' tettek egy mesterhegedüt. De a hang­ez mi? Akkor jutott eszembe, hogy egy,ja ,iem volt Stradivári-hang, a számold vágujhelyi kirándulásom alkalmával nCm fedték fel a mester titkát. Mert elfáradtam. Még csak egy kis dombot1 minden nagy alkotás csak a maga ko­kelleü volna megmásznom, de sehogy-j rában születhetik, megismételni éé sem akaródzott. Eiszégyeltem magain, utánozni nem lehet. rajta egynéhány itakai. Hiszen óriás mert ekkor eszembejutott az ázsiait Történelmi kutatásaim során meg­volt ez a Polvphemos. következéskép pen juhai is óriásiak leheltek, gyap jukba belérejtözhetett és kapaszkodha tott Ulysses népe. De Polvphemos hiá­stcppélc és hegyóriások vándora, Kö- lépetten tapasztaltam, hogy Bocskay: rösi Csorna Sándor. Láttam, mint nye-! alakját, döbbenetesen drámai sorsát még a szakirodalom sem dolgozta fel. Az a szándék vezérelt és lelkesített, hogv pótoljam ezt a hiányt. Egyéves hellyel, a Tiszán pedig Szeged szék­hellyel szintén voltak határőr ezre­dek. Minthogy ezek külön katonai pa­rancsnokság alatt állottak, sokszor alakja végtelen energiával a végte-' len távolságokat. Aznap levelet írtam ba tapogatta a juhok hátát. A hasuk Móric Miklósnak Megemlítettem ben­alalt lappangva menekültek az óriás ne Körösi Csorna élménvemet, rádob- kutatás és kétéves munka árán szüle­barlangjából. Jbentem, mennyire feledésbemerült en-,tett tneg Ilajdutánc r*nü regényen), Valahogy igy vagyok a regényeim-; nek a nagyszerű hősnek az alakja, Mó-; jgy }s rátalálhat a téma áldozatára, a a niel is. Simogatom a hátukat, figyelem,|ric Miklós elhatározta, hogy nekem i,óra. Mert ebbe a hároméves munká­lni szökött el velük az idő barlangja-:kell megírnom a Körösi Csorna Sáli­ból és közben a témák ott lapulnak a dor életregényét. A kiadó előtt hirte­len szónokolni kezdtem. Ott alakult ki bennem az irodában az egész regény. Hazamentem Aradra, A földgömb után nyomban megírtam A böicső cimü re­gényemet is. Ez a két regényem egv-, szerre jelent meg a Bábeltornyával, szony eljut odáig. Mert az iró és té­mája ugy kergetőznek, olyan bújósdit játszanak egymással, mint á szerelme­sek. És miközben prospektust szer­keruitek ellentétbe Szeged polgári la-Tesztek, elgondolkozom ezen a szinte kosságával. A szegedi határőrség misztikus játékon. 1687-ben telepedett le és lakóhelyül a Hogyan'kezd az ember írni? A té­Palánkot, vagyis a Vár környékét je-'ma sarkalja-é az irásraitcltet. vagv az 'ölték ki számukra. Ugyancsak a Pa- [elitéit keresi a témái? Mondják, a té­lánkban épült a számokra külön gö-'ma bukkan az íróra és nem fordítva, rögkeleti templom is, amely hosszú Hogv nem születik abból egészséges gve időkön keresztül egyúttal a szegedi or­todox püspök székesegyháza is volt. A szegedi szerb püspökség a XVT1T század folyamán enyészik el. A határ­őrök városunkból délebbre húzódtak és igy a görögkeleti hitközség lélek száma megfogyatkozott. Cb. «.) rigiielem ? 1 kgr. használt és törött i$ramofot9lc:viie7fii $ pengm fizeich VASVARI rádió-, gramofon fo.ószaküzlet Legutabb gratttofonlemecek raktára K;gy. „u'ca 2. rek. amikor téninkcresés ntán fogam­zik. Nem ilyen egyszerű a dolog. Azt hinné az ember, hogv elsősorban a környezet hat az íróra. Azon keresz­tül találja meg a* villanyáram kap­csolóját cs a vc/etéket, amelv messzi tájakra, idegen világrészekre is elve­zet. Sokszor igy van. Máskor viszont azt látjuk, hoffv egy Mikszáth Kál­mán. egv Gárdonyi Géza éveket töl­töttek Szegeden, sohasem érintettek­szegedi témát, még véletlenül sem. ba belebetegedtem. Hogv aztán a téma hogyan alakul irásközben, hogyan változtatja arcáf és alakját álmatlan éjszakákon, ho^ gyan viaskodik az Íróval, hogyan győ­zedelmeskedik. vagy adja meg magát, erről külön tanulmányt írhatnék Pö most, az u.jcsztendőben csak emléke­amelynek témáját egyszerűen megál- zfm és elmélkedek. Fegyvercsörgést modtam. Álmomból szobalányunk éb- hallok:, szörnvü dimenziókban, érzem, resztett fel azzal, hogy leesett az első hogy valaki témát keres embermilliók' hó. Megírtam álmomat novellában. El- sorsában, mítosz születik újra. vagy sö hó volt a cime. Móric Miklós pposz. melvnek énekeit vérrel és vas­látta meg ebben is a regénytémát, j sa] jrja földrészek és tengerek lapjai­Folytatásos regényt rendelt a Brassói; ra az jró Lapok számára, igy született meg az Megrémülök. Mintha újra testetlen­álomból és a novellámból a Bábcltor- válnék az Ige. mintha uj formát, u) nya. Élő mult. Mata Hari és Meléle ci mii regényeim viszont újságcikkek egy-! két mondatából születtek. Az Élő multj' hősnője, Olga Korzakova, egykor szép­ségéről és roppant vagyonáról híres orosz dáma naplóját találták meg an­nak halálakor, vagv tíz éve. Ez a nap­ló deritetl fényt a dáma rejtélyes éle­lére. aki udvarlót sohasem fogadott, mert egy halottba volt szerelmes, akit részben miatta lövetPlt agyon a cár. Ennek a halottnak az alakja válik a f műfajt keresne az ujesztendőre az. aki '"'nagyobb művész mindenkinél és akit nnvi néven neveznek roppant témái­nak piciny hordozói. nmelvekből a messziről ndas/ármazott, történet folyamán egy re élőbbé, mig az Tömörkényi István pedig egész iro-jélő Olga egvre inkább fanlommá fosz­dnlmi oevreiét Fel tudta éniterii. Ta- lik. Ligeti Ernő barátomat is annyira mási Aron év-eket töltött Amerikában 1 megfogta ez az újságcikk, hogy na Soha egv kukkot nem beszélt ezekről gyobb elbeszélést irt Olga Korznková­a helyekről, nem is irt róluk Végül.írói, amely regényemmel cgyidöben je amikor Ábeliét ott is mpeiáratta. Ame- lent meg az Erdélvi Helikonban. Mind­, l ika olvan idegen maradt az olvasó ketten meghagytuk még a szereplök számára mintha Tamási sohasem is valódi neveit is. anélkül, hogy tudtunk • látja volna. Ivolna egvmás közös témájának foldol­| Témát keresni nem lehet, de találni gozásáról igen. Hogy ez a rátalálás véletlen. Mala Ilarit, a szépségéről híres já­KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Felejthetetlen férjem, illetve édesapánk ötvös Mi hály Varga Mihály kötélgyár meste­re. elhunytával mindazoknak, igy Varga Mihály urnák, hiva­talnokainak és munkásainak, a móratvárosi 48-as Kossuth-pért körnek, valamint az összes ro­konoknak, jóbarátoknak és is­merősöknek, akik koszorú kül­deményükkel, a temetésen, való megjelenésükkel, vagy részvé­tükkel fájdalmunkat enyhítették hálás köszönetet mond Szeged, 1941 január 9. A GYÁSZOLÓ CSALAiz

Next

/
Oldalképek
Tartalom