Délmagyarország, 1944. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-06 / 4. szám

A farsangi időben a Hungária-szálló kávéházában és éttermsiben minden Ünnepnapon és vasárnap zene Tánci Asztalrendelés: 10-34. 10-35. Tánc! SZEGED NEPE Vízkereszt napja Vízkereszt, vagy Háromkirályok napja a katolikus Egyháznál* egyik legrégibb ünnepe. Többek között ezen a napon emlekezik meg a napkeleti bölcsek imádásárol, továbbá Jézusnak a Jordán vizében való megkereszteié­séröl. Ez utóbbival kapcsolatos a viz­szenteles, amelybői később a lakóba zak megszenteiése fejlődölt ki Vízke­reszt körül. A Vízkereszt napján szentelt vizet .•epünk foganatos szeutelménynek tart­ja. Tápén, ha valakinek fáj a feje, saenteltvizes ruhával borogatják. Do­rozsmán a lázas beteg homlokát szen­teltvízzel kereszt alakjában szokták ke­negetni. Alsóvároson is el szokták ten­ni, hogy szükség esetén mindig kéz­nél legyen. A bázszentelés Alsóvároson házról­hítzra történik. A szientelést végző ba­rátot a tiszta szoba asztalán feszület és égő szentelt gyertya fogadja. A szentelés nemcsak a család lakóhelyé­re, hanem áz istállóra, ólra, az egész házlájékra is kiterjed. Végül a ház ajtajára fölírja a Háromkirályok ne­vét: 19 G+M+B 44. Bucsuzásul a ke­zében lévő kis kézi feszületet a család minden tagja megcsókolja. Sző regen a Szetniétadés a s&ztdai Uituán^fUacóH 3000 pengőbőt mái egészen iát fel UUct öltözni a Mais-téien . . . geztévcl ezt énekelték: Hála neked Atyaisten, Jóvoltodat mutasd itten. E házaknak épületeiben. Mostani szentelésében. Legfőképpen tartsd a gazdát, Hitvesével ő magzatját, Cselédjét engedelemben, Tartsd isteni félelemben. Vízkereszt tájékán szokásos játék a Háromkirályok járása. Három fiú­gyermek csákóval a fején fehérbeöl­tözve jár házröl-házra. Egyikük csil­lagot tart a kezében. Ennek a csillag­nak hat ága van, a közepét szitából csinálják. Hátul hagynak neki egy kis nyílást, hogy a belül elhelyezett gyer­tyát meggyújthassák. Bemennek a házha és megkérdezik: Be szabad-e jönni a csillaggal Háromkirályt kö­szönteni? Ha engedelmet kapnak, ak­kor szintén Szőregen igy szoktak éne­kelni: Szent, szent és áldó" Tstennek Fia, Ki ma született: Váltságunk dija. Egeknek harmatja Szent Szűznek magzatja, Krisztus Jézus Krisztus Jézus? A játék szövésé szerint Gáspár arany­nyal, Boldizsár tömjénnel, Menyhárt mirrhával tiszteli és dicsőíti pedig Az isteni gyermököt Ki ma kijeíentődött A három bölcsek előtt, Dicsérjük és áldjuk őt, Szép jelünk, szép csillag Szép napnnk támadt. Szögedi Bálint Waigyékényt és ebből készült 2 cm-es fonalat minden mennyiségben veszek. cikkek nagybani el­Házijpari adása. HAZllJfAR SZEGED, Postafiók 259. — Venni akar, vagy eladni? — hangzik a zsibárus első kérdése s addig nem is válaszol arra, hogy mennyire tartja ezt, vagy amazt az árut? — Más ára van, ha venni akar s más, ha eladni akar valaki — ma­gyarázza. — Intelligens beszédű, hatalmas, testes asszony, egé«* üz­letberendezés van körülölte s vala­mennyire felfogja a szél ostormát. Hálóstzobaszekrények, konyhaszek­rények, asztalok és konyhaszékek, meg egy komoly bőrgarnitúra vár vevőre. Előtte pedig a »ruhásbol(« kabátok, ruhák, blúzok, köpenyek, fehérnemüek, szépen a földre le­rakva. Elárulja, hogy a hálószoba­szekrény párja 700 pengőbe kerül — festett puhafa, de jókarban —, konyhaszekrényt »már« 250 pen­gőért is lehet kapni... Hcvés a feUíinemű I — Ez a báránybéléscs bőrkabát 1200 pengő — mutatja egyik •büsz­keségét*. — Valódi, finom bőr, békebeli. Ilyet ma semennyiért nem lehet kapni! — Miben van a legnagyobb ke­reslet? — Fehérneműben. De abból van a legkevesebb. Ma mindössze egy férfiingem van és egy kombiném. Megmutatja. A férfiing bizony hitvány, 40 pengőt kérne érte, ha lenne, aki megadná... A kombi­néra éppen most alkuszik egy me-, nyecske. Amolyan nagymamakora­beli, madeirás, jó erős, vászonkom­biné. Kettő is kitelne belőle. Azért mégis meglepődünk, amikor 100 pengőre tartja. A menyecske is meglepődik, ugy leteszi, mintha égetné az ujját és továbbáll... — Kérem, ez a legnehezebb, ami­kor bizományba kapjuk az árut — (A Délmagyarország munkatársá­tól) Igen forgalmas a Mars-tér hetipiacos napokon. A Fő vonzó­ereje a — hitványpiac... Igy ne­vezi a szegény ember nyelvjárása az ócska holmik piacát, ahol még ma is, ebben az anyagszegény, há­borús világban is minden kapható. Nem éppen vadonatúj; néha majd­nem az, néha kopottas és széllel­bélelt, ami forgalomba kerül itt, de mégiscsak a régi békevilágra emlékeztet. Bőrtalpú cipők, csiz­mák, valódi gumiból készült hó­cipők, báránybőrrel bélelt férfibe­kecs, finom gvapjukabát, gyapjú­béléses sclvcmpaplan és ki tudná felsorolni mennyi minden áll a vá­sárlóközönség rendelkezésére. A csí­pős szél ellenére is sokan fordultak , . , ,., , meg a szerdai hitvánvpiacon s közelmúltban a bazszentelő pappal . . , , ,. .,,, együtt mentek a kántor, a ministrán-, ?e"en>1 d'dere^ek az j^rus, ók­sok és egy gyermek, akinek nyakában; kal a hatalmas ter szabad ege alatt. zsák lógott, karján pedig kosár, az • De a legtöbben csak érdeklődtek, adományok számára. A szentelés vé-j vásárló nem sok akadt... mesél tovább a zsibárusnő. Olyan sokra tartják és nem enged­hetünk az árából. Ami nem bizo­mányi áru, azt már ugy kalkulál­juk, hogy benne van a lealkudható százalék is ... A sokféle holmi között feltűnik egy gumikötény, olyan vastag, az­besztszerü anyag, amit röntgen­orvosok használnak. Megtudjuk, hogy az nem eladó. Azt saját ma­gának vette az árusnő a — disznó­öléshez ... Ugy látszik, a zsibárus­ság ma egészen jól jövedelmező foglalkozás... , Továbbmegyünk. Szerényebb és kisebb »üzlethez« érünk, itt aztán mindenféle lim-lom kapható, szin­te csodálkozunk, hogy mi minden­nek van ma már értéke! Egy sza­kadozott papírdobozban különféle gombok szomorkodnak, egy kosár­ban pedig elhasznált tégelyek és üvegcsék. Megkérdezzük a nénit, hogy van-e vevő az ilyesmire? — Hát hogyne! Sokan jönnek ide s addig turkálnak a gombok kö­zött, amig ráakadnak olyasfélére, ami hasonlít a kabátjukról hiányzó gombhoz. Az üvegeket és tégelye­ket is viszik. Ki 10 fillérért, ki meg 20 fillérért kél... A nénikének nagy cipőkészlete van. Férfi és női cipők, vegyesen. Egy bőrtalpú, de jól megviselt kö­römcipőért nem Aevesebbet, mint 50 pengőt kérneK. Eszünkbe jut, hogy legutóbb — persze jegyre —, olyan valódi gyikbőrrel kombinált svájci cipőt vettünk az egyik leg­nagyobb cipőüzletben 59 pengőért, hogy legalábbis négy nyelven be­szél ... Dehát itt nem kérnek je­gyet a levitézlett bőrtalpuakért, csak 40—50 pengőt... Odébb csizmákat árul egy ember. Vadonatúj bőrcsizma büszkélkedik a földrerakott áruhalmaz közepén: 550 pengőért. Mellette egy viseltes férficsizma, ezt »már« 270-ért vesz­tegetik... Érdekes, hogy a zsib­árusok csak ilyen számokban be­szélnek: háromötven, kettőötven,; négyhusz. Azt hinnéd, ó gyanútlan Olvasó, hogy 3 pengő 50 fillérről, meg 2 pengő 70 fillérről van szó. Pedig dehogy! Százasok ezek a ki­csinyített számok... Csak ugy do­bálóznak velük! Persze, nem a vevők. Kiszámítottuk, hogy ha valaki teíőtől-talpig fel akarna öltözni a zsíbpiacon, 2600— 3000 pengőt kellene magával vin­nie! fit Ucztyű, bunda, Ulumpa és — művelődés .. . Egy férfi télikabát nem több, mint 1500 pengő... Igaz, hogy bé­kebeli, valódi gyapjúszövetből ké­szült és prémgallérja van. — Ennyiért kapok a főtéren is! — próbálkozik egy érdeklődő. — 'A zsibárus persze résen van: — De nem ilyen anyagból! Ea nem mürostos és valódi szkunksz gallérja van! Női bundát már 350 pengőért is lehet kapni. Sőt, odébb 250 pengőért kínálnak olyan szür­ke karakülszerü »bundacsodát«, amely pár évvel ezelőtt volt diva­tos. Jól emlékszem, egy fiatal lány­ismerősöm akkoriban 90 pengőért vett ilyet! Egy másik sátorban — ez való­ban előkelő, igazi sátor, állvánnyal és ponyvával a szél ellen >—, na­gyon öreg néni szürcsöli ter­moszból a forró teát Jó Kvágyal kívánunk neki, erre — köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál —, barátságosabb lesz és hajlandó az árujáról felvilágosítással szolgálni. Főként gyermekruhákat árul, fiu­kabátot 50—70 pengőért, lányka­ruhát 40-ért. — Ez mind vadontauj —. báto­rítjuk —, de ő szorgalmasan csó­válja a fejét: — Nekünk nem szabad uj holmit árulni! — Mióta ül itt néni? — Reggel 9 óra óta. Bizony át­fáztam ebben a szélben. — Nem ugy értjük. Hány esz­tendeje? — Hát van már vagy huszonhá­rom ... A legközelebbi árusnál feltűnik egy szép piros, kötött gyermek­keztyü. De csak fele van meg. Nem akad rája vevő... Majd klumpá. kat látunk, facipőket. Ezek csak­ugyan ujak még, nem viseltesek. Párja 8 pengő 50 fillér, de 7 pengd 30-ért viszi el egy legény. Végül az »irodaImi sátorhoz* ér­kezünk. Van itt mindenféle, •sajtó­termék®. Persze többnyire 10. meg 20 filléres ponyva. Nagyon büszke rá az öreg árusnő, hogy annyiért adja, " amennyi rá van írva! Talá­lunk ott még különféle ásatag dol­gokat, igy H. C ourts Mahler rózsaszínű regényeit és Hans Heins Evers legkevésbbé sem rózsa­színű munkáit. Mindkettő igen nép­szerű volt a maga idejében. Ugyan, ki emlékszik már rájuk? Az öregasszony mindenáron ránk akarja tukmálni 3 pengőért a •Művelődés Könyvét*. Mikor rájö­vünk, hogy csak III. kötet, adná már 1 pengőért is. Azzal vigasztal, jük, hogy ha megszerzi a két elsőt, legközelebb megvesszük. Művelődni ugyanis sohasem szégyen, még a hitványpiacon sem... (cs. p.) Cáfolják Croce lapjának betiltását Zürich, január 5. A bari rádió megcáfolta Benedetto Croce <Gari­ticac cimü folyóiratának betiltásáról szóló hirt. Hozzáfűzte a közlemény­hez a rádió, hogy a »La Terza« ki­adóvállalat éppen most dolgozik Benedetto Croce összes müveinek uj kiadásán. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom