Délmagyarország, 1944. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-06 / 4. szám

A szegénységi bizonyítványok ügye (K Délmagyarország munkatársá­tól) Néhány nappal ezelőtt meg­írta a Délmagyarország, hogy a legközelebbi közgyűlés elé indít­ványt terjesztenek, amelyben azt kérik: emel jék fel Szegeden is a sze­génységi bizonyitványok értékha­tárát. A' fővárosban azóta ez már többizben mcgtÖTtént, a megélhetés drágulásával együtt Budapest pol­gármestere a szegénységi bizonyít­ványok értékhatárát is felemelte. Szegeden legutóbb 1939-ben álla­pította meg a polgármester a sze­génységi bizonyitványok értékhatá­rát Itt jelenleg is az a helyzet, bogy az elsőfokú közigazgatási ha­tóság csak annak állit ki szegény­sági bizonyítványt, akinek havi jö­vedelme a 120 pengőt nem haladja tul. Mindenképpen indokolt lett •pina, ha a szegénységi bizonyitvá-. nyok értékhatárát Szegeden is fel-J emelik. Erre az elsőfokú közigaz-' gatási hatóság vezetőjének gondol­nia kellett volna már és az ő kö­telessége lett volna, hogy a polgár mester elé ilyértelmü előterjesztést tegyen. % Értesülésünk' szerint most már hamarosan sor kerül a szegénységi bizonyitványok uj összegének meg­állapítására Szegeden is, valószí­nűleg a januári közgyűlés előtt. Az errevonatkozó megbeszélések már folynak a városházán. Kérdés most már az, Kogy meny­nyiben állapítja majd meg a pol­gármester a szegénységi bizonyit­ványok ujabbi értékhatárát. Ezidő­szerint »esak az kaphat szegény­ségi bizonyítványt Szegeden, aki­nek ingatlan-ingó vagyona nincs és a jövedelme sem több, mint a lakóhelyén szokásos és jelenleg 4 pengőben megszabott közönséges napszám*. Ez a szegénységi bizo­nyitványok hivatalos szövege, tehát a 4 pengőben megszabott közönsé­ges napszám volt az iranyadó a sze­génységi bizonvitványok kiadásá­nál.' Tudvalevő azonban, hogy ma már jóval magasabb a napszám Szegeden s ennek megfelelőén kel­lene most már meghatározni a szegénységi bizonyitványok ujabbi értékhatárát. Valószínű, hogy 180, vagy 200 pengő lesz ez az összeg. Rendezni kellene ezzel kapcso­latban *a szegénységi bizonyitvá­nyok kiadását is. Tanuja voltunk, hogy egy teljesen egyedülálló fia­talembert, akinek havi jövedelme •nem haladta meg a 120 pengőt, kért és kapott szegénységi bizonyít­ványt. Ellenben kénytelen volt az elsőfokú közigazgatási hivatal megtagadni a szegénységi bizonyít­vány kiadását egy négygyermekes nyugdijastól, mert annak az igazolt havi pövedelme már 130 pengő •olt Volna mód arra, Hogy az ilyen szempontok figyelembevételével, esetleg kiadják ^Szegeden a sze­génységi bizonyítványt. A polgár­mester a 1-i!»rinvítvÁ­Zilahy Lajos nyilatkozata a Fa tornyok és a gyógyszerészek „perében" Megírta a Délmagyarország, bogy Gyógyszerészek Közlönye szerkesz­tője, Szász Tihamér, ötezer gyógysze­rész nevében tiltakozott Zilahy Lajos Fatornyok cimü darabjának egyik mondata ellen, amely így hangzik: >Te vegyészmérnök lettél, én csak gyógy­szerész!* Szász Tihamér a >csak< szó­ban látja a kari sérelmet, kifejtvén, hogy a gyógyszerészi pályához ma már ugyanolyan egyetemi végzettség szükséges, mint a vegyészmérnökihez. Egyik fővárosi lap megkérdezte eb­ben az ügyben Zilahy Lajos, aki a következőket mondotta: — Vidéken töltöttem az ünnepe­ket, csak most értesültem a legújabb testületi tiltakozásról. Azonnal vála­szoltam Szász Tihamér urnák, mert a hozzám intézett kérés igen meg­tisztelő és kitüntető formában érkc­ziett hozzám. Válaszomban kifejtet­tem, hogy tiltakozása merő tévedé­sen alapszik. Az a bizonyos >csak< szó nem valami tárgyilagos megálla­pítás, hanem egy drámai jelenet ma­gas főfokában, egy véresen vagdal­kozó párbeszédben maró guny. Szász doktor nem tette mérlegre a kapcso­lódó mondatot, amely nélkül az első mondat értelmét elbírálni nem lehet. A teljes szöveg igy hangzik: »Te ve­gyészmérnök lettél, én csak gyógy­szerész. Én kézkenftesöt gyártok, te robbanóanyagot!* A mondat tulaj­donképpeni értelme tehát: >Te gyil­kot gyártasz, én csak gyógvitó ke­nőcsöt*. A jkézkenőcs* és a keserű önlekicsinylés a szavak hevében itt felnagyítást, felülkerekedést jelent. — A kari sérelem már csak azért is hajánál fogva előráncigált, mert a tokban így szól a gyógyszerész fi ve­iéhez: > Ismerem a munkád értékét, a szakmánk végereményben közös...* És magával akarja vinni eigyenran­gu munkatársnak. Remélem, hogy Szász Tihamér e felvilágosítások után be fogja látni, hogy tévedett. — Elbibázottnak vélem azt a teg­napi fenyegetését, hogy a gyógysze­részifjúság demonstratív tüntetést fog rendezni. A magyar ifjúságot ma már sokkal komolyabbnak tar­tom, semhogy felső vezényszóra ilyen dolgokba lehetne belevinni. Ezt a majgyar irodalom ellen inté­zett támadást nagyon könnyű lenne kivédenem. Egyszerűen azért, mert komikumba fullad. Mert nézzük csak, hogyan is állunk azzal az »ötezer gyógyszerésszel*, akinek nevében a szerkesztő ur egy nemlétező sérelem miatt tiltakozik. Ha már pontosak vagyunk, legyünk gramnyilag pon­tosak. Nem ötezer gyógyszerészről van szó, hanem csak négyezerkilenc­százkilencvenkilencről, mert Tassi András, aki a szerepet játssza s aki naponként kiejti az átkozott csak szócskát — valóban csodálatos vé­letlen —, maga is okleveles gyógy­szerész. A testületi tiltakozás már járvány­szerű méreteket kezd ölteni. A >DoI­gozó Magyarság* cimü lapban legújab­ban a cserkészek tiltakoztak. A tilta­kozók állandóan a magyar irodalom ellen intézik támadásaikat, gondolván, hogy az ilyen támadás semmiféle ve­széllyel nem jár. No, azért nem egé­szen veszélytelen. A támadók nem ve­szik észre, hogy valóban nevetségessé vegyészmérnök a kővetkező monda-'teszik magukat. Kellemetlen leireíries áldozata lett llödmezővásárlieliien eéu szeded! szidorSó orvos X bíróság Kimentene Siabó DeisOi a loglalan clmhasz­naiai radia alai mester a szegénységi bizonyitvá nyok uj értékhatárának megálla­pításánál ezt a méltányos reformoí is megvalósíthatná. •36 (A Délmagyarország munkatársá­tól) Október végén a hódmezővá­sárhelyi újságok beszámoltak ar­ról, hogy a vásárhelyi rendőrségre feljelentés érkezett Szabó Dezső szegedi szigorló orvos ellen. A fel­jelentés szerint Szabó Dezső a vá­sárhelyi tanyák között dr. Láng Imre egyetemi magántanár közkór­házi sebészfőorvos nevében mutat­kozott be, orvosi tevékenységet folytatott s az ezért járó honorá­riumokat természetben kérte és vette fel. A feljelentés nyomán a csendőr­ség és a rendőrség lefolytatta a nyomozást, a napokban pedig sor került az ügy bírósági tárgyalásra a hódmezővásárhelyi járásbíróság előtt. Az ügyészi megbízott *>gta­lan cimhasználtatal vádolta Szabó Dezsőt. Dr. Mikosevich Viktor járásbiró a lefolytatott bizonyítási eljárás után felmentette Szabó De­zsőt az ellene emelt vád alól. Kide­rült ugyanis a tanúvallomásokból, hogy a szigorló orvos sajnálatos félreértésnek esett áldozatul. Szabó tudniillik 1941 őszétől 1943 tava­száig mint orvosgyakornok »cseléd­könyves* idejét a vásárhelyi köz UT>UYVC3« a. »a.o-1.jr. , uieiinyi SZCUJCÍ kórházban* töltötte és ebben a2 idő- í vette tudfomásiiL ben sokszor megfordult a vásárhe­lyi tanyák között is. Ebből az idő­ből emlékezett arra, hogy a vásár­helyi tanyavilág bővében van az élelmiszereknek, ezért Szegedről Vásárhelyre utazott, hogy ott a ta­nyák között bevásároljon Szegeden lakó családja számára. Az esgrik tanyában egy öregasszony ismerős­nek találta a fiatal doktorjelöltet. Kiderült, hogy a néni egyik roko­nán Láng főorvos operációt hajtott végre a vásárhelyi kórházban és az operációnál jelen volt mint orvos­gyakornok, Szabó Dezső is. A néni Szabó Dezsőnek azt a kijelentését, »én is ott voltam* arra magyaráz­ta, hogy ő volt a műtétet végző fő­orvos és ebből keletkezett a félre­értés. Az öregasszony tanúvallomá­sában elismerte: Szabó nem mond­ta azt, hogy ő Láng magántanár, csak ő ugy értette, hogy doktor. Megállapítást nyert az is a tanú­vallomásokból, hogy Szabó Dezső saját neve alatt vásárolt mindent, hatóságilag megállapított áron és a megvásárolt élelmiszerekért kész­pénzzel fizetett. A bíróság felmentő ítéletét az ügyben szereplő vala­mennyi személy megnyugvással Bocsánatkéréssel végetért aiábiánsebestyéniháboruság (A Délmagyarország munkatársától) Évek óta húzódó pereskedés ért végei most a szegedi törvényszék előtt. A pe­reskedés, amely esztendőkkei ezelőtt a Szentes melletti Fábiánsebestyén kör jegyzője és egyik tanítója között in­dult, felborította az egész község bé­kéjét és valóságos tengeri kigyövá nö­vekedett és két páitra osztotta a köz­ség lakosságát. Több mint három esztendővel ezelőtt történt, hogy Vécsey Pál tanító az őt ért különböző sérelmek és vélt sza­bálytalanságok miatt feljelentést tett dr. Szepsy Gyula fábiánsebestyéni körjegyző ellen, aki rágalmazás és be­csületsértés miatt feljelentést tett a tanitó ellen. Az ügy több fórumot meg­járt, de jogerős befejezést sokáig nem nyert, mert Vécsey, aki hires perieke-, dő hírében állott, viszonvádat emeR Szepsy ellen. Ezerkilencszáznegyven szeptemberében Vécsey Pál terjedel­mes beadványt intézett Csongrád vár* megye közigazgatási bizottságához. Ebben elpanaszolta, hogy megjelent a fábiánsebestyéni községházán és ott Szepsyt mint anyakönyvvezetőt a fel­mutatott okmányok alapján fia szüle­tési anyakönyvi kivonatának kiigazi­tására kérte. Szepsy a kérés teljesíté­sét megtagadta és azt követelte tőle, először mutassa be nemesi oklevelét és akkor az anyakönyvet kiigazítja. Amikor ez ügyben a felettes hatásé­goknál jelentést tett, a felettes hatóság nyomban utasította a körjegyzőt az anyakönyvi kivonat kiigazítására. Meg­vádolta még Vécsey a körjegyzőt az­zal is, hogy mint a fábiánsebestyéni községi iskola gondnoka, az iskolánál előállott hiányok pótlásáról nem gon­doskodott Előadta beadványában Vé­csey, hogy a szegedi pénzügyigazgató­ság értesítése alapján a körjegyző tett javaslatot arra, hogy a község temető­je mellett, a halottasháztól 40—50 mé­ter távolságban rendezett táncmulat­ság alkalmára a pénzügyigazgatóság szeszes italok korlátlan kimérésére és fogyasztására alkalmi engedélyt adott Hasonló, közbotránkozásra szolgáló eset ugyanazon a helyen többször elő­fordult. Ilyen és hasonló vád még több is előfordult a beadványban, ezért dr« Szepsy Gyula körjegyző felhatalmazás* ra üldözendő rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett Vécsey ellen. Ezt art ügyet is több izben tárgyalták már * büntető hatóságok, míg végül Vécsey Pál újrafelvételi kérelme folytán mos! másodízben került a szegedi törvény* szék elé. A törvényszék Szalay-taná* csa előtt megismételt főtárgyaláson a* elnök békülésre szólította fel a fele* ket. Ekkor Vécsey kijelentette, hogy hajlandó a békülésre, mert időközbe* meggyőződött arról, hogy a beadvá­nyában foglaltak nem felelnek meg a valóságnak s ezért bocsánatot kert Szepsy Gyulától. A főtárgyaláson je* lenlevő vármegyei alispán erre vissza* vonta a felhatalmazást és ezzel az évek óta húzódó ügy véget ért. így mos< már bizonyára béke költözik Fábi4usc* bestyén község falai közé is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom