Délmagyarország, 1944. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-30 / 24. szám

Irpliosiiiiiigíivii forduljon bizalommal tanában kezdett mozgalmat néhány magyar közéleti férfiú. Nyugodtan, tárgyilagos hangon ismerteti a magyarság köz- és magánéletének minden megnyilvánulását s az a kép, amelyet róla könyvében rajzol, rend kivtil vonzó. Néha téved, de mindig igazságos. „A magyorok n®m ismerik a* elvakultságot" Minden sorából valósággal árad a szeretet a magyarság iránt s könyvének nem egy részlete igazán megható. Például ez: >És itt hadd szóljunk — irja — néhány szót a magyar türelmességrŐl, amely oly jellegzetes vonása a magyar szellemnek. Nincs nemzeti fanatizmus Magyarországon. Ez nem akarja mondani, hogy mentes a szenvedélytől, de az elvakultságot nem ismerik. Egy jelentéktelen kis eset sokat elmond erről. Jusson KlClllf ül-hárDMoslioi * lBI^ESHljIll I. r. munka, szolid árak' Mese-délután Pósa bácsiról és Szegedről (2.) iösa Lajos Szegeden köztudomásúlag színházi titkár is volt, Gárdonyi József azt irja, bogy havi 8 forint fizetéssel. A szám aligha lehet sajtóhiba, inert ismételten előfordul a könyvben ez a tétel. Módomban áll, hogy hiteles adatokkal igazítsam helyre ezt a tréfának is könnyű állítást. Nagy Vince színigazgató ugyanis 1883 őszén október elseje helyett csak 14-én nyithatta meg a színházat. A késedelmet a hatóság okozta a Ferenc József királyi látogatásával járó előkészületeivel. Nagy Vince ezért 5000 forint kártérítést kért a várostól, azzal indokolva igényét, hogy szerződ letelt tagjait a eszünkbe, hogy azoknak a franciák- várakozás ideje alatt is fizetnie kclnak, akiket a háboru Magyarországon lctt- Beadványa Pósa Lajos jellegzcért, meghagyták szabadságukat a bá- " ' ' " " ború alatt. A fegyverfogásra alkalmas korú férfiakat gyüjtőtáborokba terelték. Néhány hét múlva szabadon eresztették őket. E polgári foglyokat maga a kormány ajánlta a lakosság jóindulatába. Sohasem zaklatták vagy sértegették őket. Éppen ugy kereshették kenyerüket, mint a háboru előtt. F/rre nézve számtalan tanubizonysátes kezeirása, ö irta alá a direktor ne vet is. A kérvényhez mellékelve van a tagok fizetési listája, amely szerint Pósa Lajos havi fizetése 70 forint. Olyan érdekes és egyedülálló a szegcdi színtársulat akkori gárdája, valóságos szinészet-történcL hogy nem mellőzhetem közlését a havi fizetések feltüntetésével. Vadnay Vilma (Somló Sándorné) 200 forint, Ilunyady Margót gyűjtöttem össze, köztük boldo- g't 180 forint, Nagy Ibolya 160, Lángú H barátomét, André Level ét, aki jczy "ka 130, Makó Lajos 130, Somló oly sokáig volt a Le Temps közép-,Sándor 100, Szathmáry Árpád 190, Meeurópai levelezője s kinek a háboru jgyc" Dezső 140, Andorfi Péter 130, éveii Budapesten kellett töltenie. Kö- {Szirmai Imre 80, Ivacziányi ödön fesvetkezéskép összeszorult szívvel szé-'1" (akkor szegedi föreáliskolai tanár) gyen be borult homlokkal olvastam ir,0> Müller Ottó ciső karmester 100, Kuncz Aladár magyar iró rettenetes Barna Izidor második karmester 60, odisszeáját, c franciaimádó szellemi 'Beödy Gábor rendező 120, Egri Káimunkásét A hadüzenetkor éppen sza- man l-°> Hatvani Ede 80, Müller Fühadságát töltötte Bretagnéban s ott négy végtelen évig tartó iszonyú gyötrelmeket szenvedett el. A köztársaság fömlöceiben töltött fogság alatt a szenvedés ugy megrongálta egészségét, hogy fiatalon meghalt, de emlékiratai mégmaradtak két vaskos kötetben s ezeknek olvasása a mai Franciáknak valóságos lidércnyomás. S a magyar gondolkozó mindenekfölött álló hősiségére vall. hogy Kuncz mégsem gyűlölte meg Franciaországot, haláláig rendületlenül hitt a francia igazságban és a francia civilizáció felsőbbrendűségében'. >mozsárágyúk' durrogása töltötte b« a várost, az ifjúság az emelvényről letaszította az előkelőségeket, senki !stm volt kíváncsi a polgármester szobrot átvevő beszédjére, egyedül Pósa szavalhatta el az ünnepi versét. Istenem, mi lesz ebből, ha gyökeret ver és forrássá alakul? Épp igy tudjuk meg, hogy Pósa alig tudott a* viselte, Ugy rémlik, hogy Hentaller Lajostól kapta. Reizner János Szeged történet- ünneplés elöl elmenekülni a városháirója, a város nagykulturáju föjegy- zán berendezett szállására, ahová átzöje volt, aki a Posa bácsi emléké- • vitték a Kassból a holmiját. (Abból a nek kijáró minden rajongásunk mel-! Kassból, amelynek akkor még nem is lelt is jobban illett a Somogyi-könyv- (volt hotel-része.) A tár inaroatni cyáL-áhe mint - nxror- rovszpr lakott V városházán esak tár igazgatói székéhe, mint a gyer- 'egyszer lakott vendég, az is Fcreno mekversek feledhetetlen írója. Nem ! József volt. érdemli meg hát a csipkelődést, hiszen látnivaló, hogy szerző semmit sem tud róla. Nem- tudjuk kitalálni, hogy ki az a Burgcr Sándor lapkiadó. Volt Bürge r Zsigmond, aztán Bába Sándor, igy a könyvben túlzottan kereszteződnek, aminthogy Joanovics József vendéglős! pszeudonimja alatt is nyilván az öreg Juránovics FeÉpp ilyen megható jelenet lehetett, mikor a szegedi ünnepségek után ment volna vissza Budapestre Pósa bácsi, a ceglédi állomáson zászlóerdőből kibontakozik két gyászruhás magyar, fellépnek a vonatba s őszsze-yissza ölelik. — Kik vagytok, barátaim? — bá* mult rájuk az ölelésből kibontakozó költő? — Kossuth Lajos fiai vagyunk* rene húzódik meg. Azt, hogy 'Szeged szebb lesz, mint!felelte Lajos Tódor, volt' — sem Ferenc József nem inond-1 A rekrimináció elkésett ugyan, ta, sem Mikszáth nem találta ki. Szer-[mégis nehezményezzük, hogy a Koszője Sas vári Ármin egykori fővá- suth-fiuk nem vettek részt édesapjuk szegedi szobrának leleplezésén, hál rosi újságíró. Vegyék már végre tudomásul, akik mindenhez jobban akarnak érteni, bár alap nélkül. D á n i Ferenc alatt nem mozoghatott meg a vármegye főispáni széke. Akármelyik tiszti címtár felvilágosítással szolgál a törvényhatóságok be-. osztásáról. (Bár szent igaz, hogy na- j helyreigazítást. Azonban ha már be*, gyot dobban a szivünk, ha egvik-má- ne vagyok, nem mulaszthatom el egy sik hatóság a Szegedmegye címével füst alatt az alkalmat, hogy ki ne tér* mar itt időztek a szomszédban, Ceg-< léden. De lehet, hogy nem értek rá* várták Pósa bácsit. , > L

enne még egy sereg meg,jegyző, sem, de restellem már a sok! Sauvageot 1933-ig élt Budapesten. •»A magyar közvélemény akkor ugy Indfa róla, hogy kizárólag baloldali intellektuelek,, judeodemokráták körében forgolódott', állapit ja meg az 'Egyedül Vagyunk', amelynek cikke Sauvageot könyvét időszerűvé tette, Megállapítását ugy kell érteni, hogy baloldaliak és judeodemokraták tájékoztatták Sauvagot-t. Vajha minden magyar ügynek ilyen tájékoztatói akadnának! (ív. Oömöri Jenő 'RTESITEM a lisztéit hölqyközönséqet, hogy a cipészüzletem megnyitottam. készítek a legmodernebb parafás cipőket és rendelésre uri és női cipőket. — Tisztelettel: Bugyi József aranyéremmel kitüntetett cipészmester. Róka u. 9. Nagyállomásnál Nemeiül es magyarul beszóló K'sasTonvt keres hároméves gyermekem mellé Tisza-szálló 12 és 1 köz<[ löp 150, Beődy Gáborné 80, Bostagni Irén 80, Szöliőssy Ilka 60, Tarsszovits Margit 80, Teleky Emma 130, Müller Károly zenekari igazgató 70, a zenekarban Fehér PoldJ, — zsidó lélére a legjobb szegedi cigány, aki Parisban aranyérmet nyert, — továbbá Szornmer Endre, 42—42 forintot kaptak havonta. A kardalosoknak 40—50 forint volt az ángáriája. Ila már most hozzávesszük a hajdani színigazgatók szokását, amely szerint két könyvet vezettek, az egyik a bevallott nyilvános, mig a másikat a meltényzsebükben hordták kis notesz formájában, akkor is a humor szelid túlzása Pósa titkár havi 8 forintos gázsija. A zenészek fizetése 40—50 forint volt. Iluszuk között talán érdekesek ezek a tipikus esek nevek: Vojacsek, Halesch; Kopsiva, Cervenka, Bohacsek. Brodszki. Pospisil. Stasztny. Az egyik díszítőt Napfény Jánosnak hívták. a színházi borbély Kocsis Benus volt havi 100 forint fizetéssel. tisztel meg ma is bennünket.) A szegedi tanyai legények csak akkor viselnek pántlikás kalapot, ha sorozásra mennek, vagy vendpghivogató vőfélyekként szerepelnek lakodalom szániára. Olyankor sok szines szalag boritja a kalapjukat, de a közönséges pántlika sosem volt náluk divatban. llogy Hermán Ottó, Gárdonyi József szerint a képviselői ajánláshoz szükséges tiz szavazatot is kinnal szedte össze, ez egy pillanatra megdöbbent. Különös választás lehetett azért az, amelyik mégis neki juttatta a második kerület mandátumát. Kállay ödön után, továbbá Iv&nkovics János, Babó Emil és Polczner Jenő előtt lá?9-től 1887-ig volt szegedi képviselő. Hentaller Lajos fedesége nem P a u 1 a y Erzsi volt, hanem P a u 1 i Mariska, kora egyik legnevezetesebb művésznője, viszont Lipcsey Ádámnak csak élete, végén juttatott mandátumot a kormánypárt, amelynek 16 jek Gárdonyi József egy régebbi meg* állapítására, amit »Az élő Gárdonyii című könyvében jegyzett fel, márpedig ezt a könyvet az édesapja napló* ja alapján irta. A hort 1901 március 29-én mutat* ta be a Nemzeti Színház, Szegedet* április 20-án került először szinre. , G. J. nztán ugy mescli, hogy édes* apja a pesti premier után betegeskedett, alig mozdult ki hazulról, mig végre a jó halászlé egyszer lccsaltai Szegedre. — A színházban aznap véletlenül A bort adták, nem is először. Gárdo* nvi nem tud erről, elhajtat a szinháa cíőtt, épp szünet van, az újságírók aá utcán cigarettáznak. Kulinyi Zsdgai észreveszi és elkiáltja magát. — Éljen Gárdonyi! , Erre a nép körülveszi, éljenzi, Gár-I donyi hiáha kiált a kocsisra, bogyf hajtson, végül is bemenekül a színházba, ott a zenekar a Himnusszal üdvözli. Hát engedelmet, nem igy yolL éves kora óta egyik legszenvedélye- Gárdonyinak a szegedi újságírók sür* sebb támogatója volt. gönyözték meg a bemutaló éjszaka-* — ján, hogy az előadás páratlanul jó, A/Teglepö romantikus oldalakat ta- nézze meg ö is. A szinház előtti elCsak mellékesen említem meg, hogy lálunk arról, milyen titkos nagy ' haladása ugy tűnhetik fel, hogy rt hosszas huza-vona után Nagy Vincét'szerelem emésztette Nagy Ibolyát Kass-beli szállására igyekezett, raafl 3000 forinttal kárpótolta a város >ki-j Pósa Lajosért. Itt hallunk "róla elő- pedig mondtam már, hogy a rálv őfelsége fogadtatást költségei' címén. Az erre vonatkozó hivatalos és hiteles adatokat a városi levéltár orzi. H

emzsegnek ebben a könyvben a folíUctAcnn nHave.trft arlnfrvb a ször, pedig ismerünk mi is a történei- akkor még nem volt hotelbeli részemekböl egyet-mást, habár ilyen kom-, Azonkívül abban az időben, amikor at ponákhoz nem érkeztünk el. Pósa bácsi sosem tegeződött Danit ó Pistával. A költészetben mindenki másnál különben kiegészítette egymást ez a két nagy lélek, Pósa Lajos j színházi előadások folytak, nem jött vonat Pest felül, tehát komp<jina ' az egész. Gárdonyi Gézát a szegedi sürgönjj hozta már másnap Szegedre s anriyifelületesen odavetett adatok, a azérl arisztokratikus távolságban tud- ra elragadta a Nemzetinél jobb plő* •Jí — • . • • tar-!adás, olyan jól érezte magát, Kyigjf jvagv két hétig ittmaradt. •."VS3SBWB szegedi körüiinénvek tökéletes nemismerése, én csak röptében kapok elő közülük néhányat. Bérczy Antal nem volt Szegeden várQsbiró', hanem nlkapitány és rendőri kihágást biró. A városbíró egészen mást jelentett a mult évszázadokban. Aki kíváncsi rá, keresse ki, én nem oskoláztathatok a végletekig mindenkit. Makó Lajos nr volt. már hazulról hozva magával ez! a tulajdonságot, tehát nem ripacskodhatott. A ripacsok nem terelték lovagias térre a dolgot, ha a szinügvi bizottságban tulmagas lóhátról beszéltek velük. Ilyen ügyben szerzett nárbaisebét Makó az arcán ta magát másokkal szemben is tani. — Pista, kérem... — Parancsoljon, Pósa nr. Gárdonyi Géza közvetlenebb tudott lenni, közte és a szintén sok versét megzenésítő Dankó közt meleg személyes barátság fakadt. ! (7 égezetül arra kérek minden bo* v moly embert _ a másik fajtat nem érdekel —, hogy ne vegyék kiesinyeskedésnek a most felsorolt izé.» helyreigazításokat. Nem mindegy* hogy mit írnak, állítanak azokról, akik valamikor megszínesítették p* ifjúságiinkat. A szabad regényben sza® had csapongani, de életrajz nem vá!® hátik komponává. A mi elfcrdítéslt pedig hiteles adatok alapján jobbaty tudok, annak helvrebillentésében ! állított Kossuth-szobor 1902-ben tör-1 jövőben sem szünök meg buzgólkodni' tént leleolezose alkalmával, mikor Sz. Szigethy Vilm* I H

ogy mennyire megy valaki tr\ KTPREÍELHEN RFIC*—R*TKER túlzó szeretetben, dicséretben, dicsőségkcresésben, annak is példáját adja Gárdonyi József. Azt meséli — mert végeredményben kisül, hogy ő a mesélő toll —, hogy a Szegeden fel-