Délmagyarország, 1944. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-21 / 16. szám

1944 — a háború sorsdöntő éve Mikor lesz vége a háborúnak? Erről a kérdésről nem egészen egy év előtt azt irtuk, bogy a háború befejezés ének időpontja szorosan összefügg a nyugati partraszállás időpontjával. Dodonai kijelentés, belátjuk, de azért talán mégis ki lehet okosodni rajta. Jelenti például: 1. hogy meg vagyunk győződve a nyugati partraszállás bekövetkezéséről; 2. hogy végeredményben a háborút nem a keleti fronton fogják eldönteni, még akkor sem, ha itt tombolnak most már három eve a háború legborzalmasabb erejű csatái s itt vonultak fel anyagban is, emberben is a legnagyobb tömegek; 3. hogy akármilyen nagy jelentősége legyen is a szövetségesek szempontjából az olasz és a balkán-frontnak, ezek csak mellékbadszinterek lehetnek; 4. a döntés pillanata ott és akkor fog elérkezni, amikor és ahol az angolszász haderők zöme szembekerül a német hadsereggel, amelynek, hangsúlyozzunk, még hatalmas tartalékai vannak, nem is lehet másként elképzelni; s meg vagyunk győződve arról, ljogy például a német légi haderő ütőképessége sokkal nagyobb, mint ahogyan felületes szemlélő a jelenlegi helyzetben ezt meg tudná ítélni; 5. a 'felmorzsolás keleten, döntés nyugaton* alapelve, amire évek óta cikkeinkben annyiszor hivatkoztunk, ma is változatlanul érvényben van s ezen nem változtattak az orosz erőfeszítések éppoly kevéssé, mint az amerikai vezetés alatt végrehajtott olasz vállalkozás. Az a valószínűleg amerikai okoskodás, hogy a legtökéletesebb konstrukciónak is van valahol gyenge pontja s ezen a ponton kell megtámadni — haszontalan és időtrabló kísérletezésekre vezetne csak. Ezt megmutatta az olasz partraszállás, ami szerintünk, nemcsak hogy nem rövidítette meg a háborút, hanem meghosszabbította, legalább félévvel. A Balkán partraszállás sem valószínű, hogy más eredménnyel járna. Az ilyen kísérletek rizikója pedig nemcsak abban van, hogy meghosszabbítja a háborút, hanem abban is, hogy közben elhasználódnak energiák, tekintélyek, politikai erőforrások, bizalmas kapcsolatok. Ila igaz az az angolok által hangoztatott tétel, hogy a győzelmes csaták fényes sora nem jelent) még a háború megnyerését, akkor valószínűleg az is igaz, hogy a kudarcok sorozatával még kevésbé lehet háborc* nyerni, A német politikai és katonai vezetés olyan egyéniségek kezében van, akiiét nem lehet félmegoldások előtt kapitulációra birni. Ha a szövetségesek győzni akarnak, akkor ott kell megtámadniok a német erődöt, ahol ennek fő életcentruma van. Győzelemről lemondani, mielőtt a döntő akciót folyamatba tették volna, ma már nem lehet. Az angolszászoknak tehát minden erejük megfeszítésével meg kell kisérelniök a nyugati támadást — ami, ba sikerrel jár, Németország va-< lóban összeroppan. De ha nem, akkor következik a döntő fordulat az angolok és amerikaiak háborús magtartásában, következik az a krízis, ami ismét a németek javára fordíthatja a ,he.lyzetct. Azoknak a hallatlan lelki és anyagi erőfeszítéseknek alapján, amiknek példája előtt az eilenséséges világ is ámulva áll. el lehet képzelni, hogy a németek legyőzik a maguk válságperiódusát. Ezt a háborút Németország szempontjából csak a fegyverek dönthetik el. Egészen más a helyzet Angliában és Amerikában és megint más Oroszországban. Nézzük meg közelebbről ezt a kérdést. első világháború eseményeivel keresi az analógiát. De azért mégsem egészen ostoba időnként visszalapozni az első világháború eseményedhez, — mert, hogy ugy mondjam, mindannak, ami akkor történt, szimptomatikus jelentősége van. A mostani háborúnak természetesen vannak bizonyos öszszefüggései az előzővel, hiszen a mérkőző erők és hatalmi pretenziók között is van azonosság, azonkívül az események fejlődése is mutat bizonyos törvényszerűséget. Itt vannak az első világháború tapasztalatai is, amelyek ugy katonai, mint politikai téren kétségtelenül éreztetik hatásukat a mostani háborút irányitó személyiségek gondolkozásában és elhatározásaiban. Nos, az előző háború alakulásával szemben a mostani éppen most érkezett a leglényegesebb fordulóhoz. 1918 augusztusában már ugy ítélték meg helyzetüket a németek, hogy a háború offenzív feladatai az elhasználódott erők következtében tulkerültek az elérhetőség reális határain, — maradna a sztratégiai védekezés lehetősége, ami az ellenség erőinek felhasználódását eredményezné. Ennek a sztratégiai védekezésnek, mint ama bizonyos spaai konferencia történetéből tudjuk, többé nem voltak meg a lehetőségei: hiányoztak a szükséges tartalékok és főleg: néhány fontos pozició az ellenség kezén volt. Másszóval 1918-ban nem lehetett, főleg nyugaton 'Európaerődről* beszélni. Ma más a helyzet: a hábora fázisában a németek olyan helyzetet tudtak teremteni nyugaton, hogy a sztratégiai védekezés föltételeit a maguk számára biztosítsák. Keleten óriási D«EMH6YXR0RSZAQ c PfiNTBK, IMI JANUÁR 21 3 világosan látják, hogy addig, amig a szövetségesek a döntő vállalkozást, ami csak a nyugati partraszállás lehet, nem kísérlik meg, nem juthat a háború olyan stádiumba, amit bármi-Toru befejezése felé, vagyis ha olyan lyen szempontból a tengeren tul dón- körülmények között rohamozzák meg tőnek érezne a nép is. vezetői is. A az európai erődöt, amire a németek nyugati partraszállás ' sikerén fordul számítanak. - akkor kudarc esetén meg az angolszászok egész jövő hábo- az ár, amit ök fizetni fognak, biztorus magatartása. Ha sikerül ezeketa san nem lesz kevésbé súlyos. S ugysikerkilátásokat kudarccá változtatni, — elkerülhetetlen a krízis az angolszászok háborús politikájában. S a németek nem kevésbé biznak ebben, mint amennyire az angolszászok bizlátszik, egyre jobban közeledik az idő, amikor az angolszászok meg fogják rohanni Európa nyugati partjait. AB időpont természetesen függ a keleti front eseményeitől is. Ezért nem leit ak a maguk sikerében. De mégha ihetetlen, hogy a nyugati partraszálnem is biznának, gondolják Németor- jlást még nagy téli offenzíva fogja szágban, akkor is meg kell ma már megelőzni az oroszok részéről. Meg kisérelniök s mennél jobban húzódik kell jegyezni azonban jóelőre, hogy a döntés, mennél jobban múlik az idő s mennél több borzalom gyűlik össze a háború számláján, annál kikerülhetetlenebbé válik az angolszász hadvezetés számára, hogy a nyugati partraszállást megkísérelje. Ez a jelentősége a háború mai fázisában a németek számára az időnyerésnek. Tagadhatatlan súlyos ára van, de ha valóban kényszerhelyzetben teszik meg az angolok a döntő lépést a háamennyiben ez az Offenzíva csak azt eredményezi, hogy a németek ujabb területeket ürítenek ki, ellenben erőiket az uj helyzetnek megtelelő pozíciókban tudják átcsoportosítani, akkor a nyugati vállalkozás nem kapja meg keletről azt a segitsécet. ami sikerének egyik lényeges föllétPle 1911 valószínűleg a nvngati partraszállás és ezzel együtt a háború eldöntésének éve lesz. területek állnak még a visszavonulás j mint ismereles — az volt a helyzet, és erőtömörités rendelkezésére, itt a ! ho£y szegenységi bizonyítványt Hftltle szegénységi bizonuüW állapított meg a polgármester A városiak számára 150 pengő, a tannal lakosság számára pedig havi 120 pengő az ertekhator (A Délmagyarország munkalársá-i haladó jövedelmet bizonyít, abban tói) A szegénységi bizonyítványok a helyben szokásos közönséges napkiadásánál uj rendszert léptetett j szám összegét is fel kell tüntetni, életbe a polgármester. Eddig Ennek a helyben szokásos közönséges napszámnak az ös^egét, a jelenleg fennálló megélhetési és kefelmorzsolási taktika nemcsak a né- csakis azok kaphattak Szegeden,1 reseti viszonyokra való tekintettel metek elleni irányú, hanem nyilván- i akiknek havi jövedelmük a 120, a további intézkedésig, a beiterüvalóan az oroszok ellen is. A helyzet azonban az, hogy a poziciók megszerzése, ha egyáltalán lepengőt nem haladta tul. Négy ével léten napi 5.— pengőben, a küitevolt már érvényben ez a 120 pen-! rületen pedig napi 4.— pengőben hetségcs, annyi áldozattal jár, hogy a" értékhalá.r & legutóbb a mun- i állapítom meg. Tanügyben kiálltlegkisebb műhiba, vagy részletkudarc az egész akármilyen 1 kasok' valan?int a tanyai lakosság j tott szegénységi vállalkozást 1 részéről annak felemelését sürget- j értékhatárát egy ték. Nemrégiben azután az elsőfokú közigazgatási hatóság vezetője előterjesztést tett a polgármesternek. halomrfedőntheti. A nvngati partraszállás kudarca pedig, mint már mondtuk, megváltoztathatja nemcsak lélektanilag, hanem valóban katonailag is a helyzetet. Maga az elökészi-,, .. , , . .... les, a puhitás. a bombázások és rom-! ho8T emelJe fel a szegénységi btbolások sorozata valóban szörnyű, J zcmyitványok értékhatárát, de a háborút nem képes eldönteni. Ár,j — Javasoljuk — igy szólt az előatni ma von, talán legborzalmasabb j terjesztést a szegénységi bjzorészlele a háborúnak, de akármennyi! nyitvámyok kiadásánál 'irányadó SJa?,n" 6ít V' an*°,oknak! legmagasabb napszámbért napi 6.tudmok kell, — nem fog megoldást/ ° ,.,B ,r. , hozni. Növeli csupán a borzalmakat,! Pengőben, egy hora átszámított jode a kibontakozást nem hozza köze-; vedelem esetén, havi 180 pengőben lebb. Az úgynevezett teljes 'lehetet- j megállapítani. A tanügyben kilenülés*, amire sokan számítanak Né- f adott szegénységi bizonyitványokmetország ellenségei közül, a mai né-j nál egy 'gyermek után havi 200, met vezetés mellett sokféle okból nem kót ennél taH> gyermek ulán "o? • l-i 300 pengő legyen a megvallanak Churchill, Eden, sőt bizo-! határozott ertekhatar. bizonyítványok gyermek ntán nvos tekintetben egyes amerikai vezető személyiségek kijelentései. i'Hull, ugylátszik, nem tartozik e.zek közé? 'Az előterjesztést a polgármester Az bizonyos, hosyba valaki helyes képet akar alkotni magának a háború fejleményeiről. nem tehet ostobábbat, mintha a*. szakbizottsággal letárgyaltatta és 1 ezekután hozta meg most döntését NámetorsTégl J szegénységi bizonyítványok ügyétehát a sztratégiai védekezés lehelő-' , ségeit még ki akarja használni ésl A polgármester hatarozata értelezen a ponton látunk mi döntő kü-; méhen egészem uj rendszer lépett lönbséget az első és a második világ- \ életbe a szegénységi bizonyitváháboru közőrt. Hogy ezek a lehetősé- nyoknál, ugyanis mostantól kezdve gek a győzelemnek olvan abszolút ki-]már kétféle szegénységi bizonyitteljesedését is jelenthetnek, niints - . les7nek a_ ecvit amely a ahogv a háború első fázisában panyoK leszneK, az egyia, ameiy a szolt" Németország számára, ezt való- va™s belterületére lesz ervenyes, a szinüleg senki nem képzeli ma a ué-j másik pedig a külterületen, met vezetők közül. Jelentheti azonban, A polgármester jhavi 200 pengőben, 2, így több gyermekes szülők részére havi 3001 pengőben állapította meg a polgármester, ahogy az előterjesztés szólt. A polgármesteri határozatban feltűnő, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően, kétféle szegénységi bizonyítványt léptet életbe. A tanyai lakosság számára, tehát továbbra is 120 pengő maradt a szegénységi bizonyítványok értékhatára, a városban azonban 150 pengő ez a halár. A tanyán élő szegénysorsuak bizonyára nem szívesen veszik ezt tudomásul, mert hiszen a tanyavidéken a szegény ember számára éppenolyan mértékben drágult a megélhetés az utóbbi évek folyamán, mint a városi polgár számára. A szegénységi bizosyitványok uj értékhatára már életbelépett Szegeden és a város kerületi hivatalai már annak figyelembevételével kezdték meg a szegénységi bizonyítványok kiadását Visszakéri Spanyo.országtó Badoglio az olasz hajókat Páris, január 20. A bari rádió kőelcse sz«rint a Badoglio-kormány azzal a kéréssel fordult Spanyolországhoz, hí .n jiuigaiiucaic n.cTui.amvw hogy a spanyolországi kikötőkben tar. az angolszász háborús vállalkozás ku-S döntése szószerint a következőket ] 'ózkodó olasa hajókat ismét szojgáldarcát, jelentheti a lehetetlenülést, hn I tartalmazza: jtassa ki neki. Sir Sámuel Hoare madnem is olvan szörnyű anyagi kísérő | " . . , ridi angol nagykövet ebben az ügykörülmén vek között, mint Németor-j — Ha a szegénysegt bizonyítvány)ben szintén eljárt a spanyol koemáuysz.úgbnn, de lélektanilag. A németek a közönséges napszámot meg nein'nát. (NST) errevonatkozó WHIBHUM i