Délmagyarország, 1943. december (19. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-25 / 292. szám

Feleségek felesége Az irodalomtörténettel foglalkozók ügyeimét fontos dologra hivjuk fel. Kutassák ki, él-e meg dr. líirilo vics Dimitrije iró és történész, a megsaünt Jugoszlávia idején az újvidéki állami levéltár igazgatója? Szendrey Juhának érdekes és értékes levelei vannak a birtokában, ifjúkori barátjához, Lauka Gusztávhoz intézve. Ezeket a leveleket surbankó koromban magam is láttam, de fontosságukat éretlenül nem tudtam felfogni, bar kuriózumból jegyzeteket készítettem belőlük. A Nagybecskereken élő I.auka szedte elő egy olyan hoszszu búdogtokból, amilyenben a tagositó mérnökök tartották valamikor a térképeiket. Lauka 1902 ben halt meg, második felesége, egy öreg jóságos szakácsné pedig minden hagyatékot felaprózott, hogy betevő falatja legyen. Hogy aztán Szendrey Juha levelei milyen uton jutottak Kirilovicshoz, azt kellene elsősorban megállapitaniok az irodalomtörténeti ambicióval telt ifjaknak. iVan ez olyan fontos, mint az örökös egyhangú malomtaposás az egyébként igen nagy értéket jelentő Juhász Gyula körül. Egyiket sem ismerték, végeredményben téma marad a téma. Szendrey Júliának egy 1859 május 27-éD Laukához Nagykárolyba intézett leveléből tudok Déhány sort. Júlia akkor már másodszor is özvegy volt s •z országos pletyka szörnyen mar-' eangolla. Lauka nyilván ezekre figyelmeztette, legalább is a válasz azt gyanittatja. >Mi hiremet, nevemet illeti, az igazán megérdemelné, hogy mint Szűz Szent Philoméláért csodát tegyen vele az ég, vagyis érte. Nem hiába vetekedik nevem a nap fényességével, azért repülnek ugy vakon neki ezek a sok bagoly-sas-fiókák. Most éppen tetőpontját érte a sok cifra beszéd. Néha már azt az alávaló eszmét támasztják bennem, hogy bárcsak legalább egy ezredrészére érdemessé teltem volna magam. Dc őrömtelenül élni és mégis ennyit hántatni, ez kissé sok az elégnél. De én is csak addig birom, ameddig bírhatom A különös mondatokban sok' a cinizmus, az akasztófahumor, de érdemes volna megszerezni az egész levelet a többivel együtt, hiszen ez az idézet is azt igazolja, hogy a vakon repülő bagoly-sas-fiókák nem éppen mai születésűek. C«uVa János: Szubjektív sorok Az összes hivatásom a legridegcbLcn, leküzdve rajongó táj- és vidékszeretelem és az abból adódó feladatokat, elszólított huszonhárom esztendő küzdelemteljes színhelyéről. Olyan könnyedén fogtam fel a dolgot, mint valami szükséges változást, amelyben megpihen a meggyötört test ég friss levegővel telik meg a zúgó agy. Alig kétszáz kilométerrel erébb, vagy arébb lakni átalakitóan igazán nem változtathat az ember feladatain és életrendjén. Itt is és ott is elvégezhetjük mindinkább elszürkülő munkánk, nagyobb lelkiindulatok előidézése nélkül. Azok, akikhez egy felejthetetlen korszak névtelen katonájaként közel kerültem, másként Ítélték meg elhatározásom. Képtelenek leküzdeni a feltörő kérdést: mi vitt el erről a vidékről, amelynek minden szegletét és lakóját tenyeremnél jobban ismerem? A könnyebb érvényesülés nyughatatlan ördöge, elkésve jelentkező ifjúkori indulatok ragadtak el, vagy nagy csalódás, bánat hasogatja a szivem? Aszerint, hogy barátaimhoz vagy a [közömbösek soraiba tartoztak: hízelkedve, vagy gonoszul csipkelődve igyekeztek színvallásra bírni. Akkor még (esak azt mondhattam derűs lelkem Inapfényében sütkérezve, hogy az anyInvira keresett nyugalom és a megér(deroelt békesség tágabb lehetőségeit kerestem Ma már többet mondhatok: 'elmentem, mert ha valamikor jogainkért, emberibb sorsunkért, boldogulásunkért folytatott küzdelmeinkben, ak kor most. még inkább érzem, hogy másként nem cselekedhettem, j Minél többet járok haza ápolni a I régi kapcsolatokat, látom, az újságírónak nincsen magánélete. Ha kell, erőszakkal is behatolnak oda, kiráncigálják a nyilvánosságra, hogy örömében osztozzanak, vagy bánatában vele együtt siránkozzanak. 0 E12 M % G f K ft O R S 2TA Q SZOMBAT, 1943 december 25 Amíg Ön alszik, Q um a Hl dolgozil i — i A kisebbségi élet fűzött ennyire össze bennünket és figyelmeztető jelenség, hogy az egykori kisebbségi polgár ma is számontartja azt, akivel titokban a hatóságok éberségét kijátszva osztogatta a Magyar Párt választási kiáltványát, vagy a Tulipán Bálakon egy asztal mellett ülve koccintottak a boldogabb jövő hajnalhasadását sürgetve. Megtaláltuk egymást, amikor a szegénysorsu diákok taníttatására kellett összeszedni a szükséges parákat és testvéri szavunk melege összehozta a százezreket is, amit kulturhajiékaink kibővítéséhez kértek. Hát elfelejthetjük azokat az időket, amelyekben fanatikus összeesküvők hite fűtötte kérgesedő szivünk, hogv mindig érző, cselekvő, bátor és lelkes magyarok maradjunk? Hogyne keresuök tehát azt, aki most hirtelen kiesik mindennapi életünk aranyozott kereteiből? Persze, hogy érdekel a sorsa. Hova került, mi lett belőle? Jutalmazott, vagy büntetett sors, amely kifürkészhetetlen, mint maga a kérlelhetetlen élet. Uj arcok, aj hitek merültek fel azóta, a küzdelemteljes élet színpadán és az emberi természetből adódik, bogy nera szívesen barátkozik ujjal. Annál kevésbé, mert a mi sorainkban is megvoltak neki a kipróbált, böiíönöket és poklokat megjárt barátai, küzdötársai. Az ujabban felbukkanó arcokat ismerte ugyan, de sokszor eltűntek látóköréből. Ennek a magyarságnak hite is csak egy lehetett: bit az örök magyarságban. Nem hiviák azt sem ilyen, sem olyan riztnusnak*. mert minden ránehezedő suly származásából eredt. Visszakellett tehát oda térni a munkásnak ugyanugy, mint a gazdának és a polgárnak, mert ezt ugy hivták: öntudatos magyarság. Ott érezfe jól magát, ahol gyűlölködés és szenvedély nélkül KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KIVAN Cseren Nándor SZŰCSMESTER Horváth" Mihály utca szám. pr i i Alapíttatott: 1850. Telefon: mi WAGNERFA ÉS FIA Szegei HiaazáNSr 7. Vászon és sajátít készitményü kész fehérnemű Menyasszonyi kelengyék. tazi iparilag MI HÍZÍ tnmzesek az örök' magyar feladatok muzsikája | szólott. Kedves és ösztönző volt cz. a dal. Kivánatos és máraorositó a fülnek, simogató és hízelkedő a szivnek. Minden baj magyarságunk vállalásából zudult ránk, a magyarságban e.1 ződtünk tehát meg és a magyarság adott erőt a kitartásra. Nem volt hencegő, provokáló ez a magatartás más népek jogos érzékenysége ellen, inkább tudatos és tekintélyt árasztó. Megnyilatkozásait az idegen környezet sem magyarázhatta, ellenségesnek, sőt inkább megnőtt azoknak a hitele és te'kintélye, akik megmaradtak önérzetesen a magyar vonalon. A gerinces és [következetes politika szinte imponált, Jmert dacos akaratot és nem moghuinyászkodást. a pillanatnyi érvényesülést jelentette. Leküzdhetetlen magyarság volt ez; Hitünk meamendt ma is, változatlanul a régi. ha nem is nevezzük délvidéki szellemnek és nem fémjelezzük pártok, vagv csoportosulá sok hangzatos jelszavaival. Változatlanul az emberi értékek legszebbikéi keressük mindenkiben: az erkölcsi élet súlyát és minőségét. A délvidéki magvarság hitének legnemesebb valutája a tiszta fajszeretet és kötelességteljesítés vállalása volt az elmúlt huszonhárom évben. Ma is ezt vallja, amikor mind nehezebben találja meg a tegnapi barátokat, fegyver- és sorstársakat. Akiket pedig a sors, vagy a forduló szerencse szeszélyes kereke ellökött az otthoni teritelt asztal mellől, nem estek kétségbe. Nagy a mi világunk, jut abban hely azoknak, akik a kisebbségi élet dolgozó padjaitól keltek útra. Nem mindenki boldogul egyformán. Az ember lalkialkatától vérmérsékletétől és még sok mindentől függ, hogyan állja meg helyét. A kíváncsiskodók megértéssel és együttérzéssel hallgattak és azonos választ adtak: minden elköltözött ember, akik a délvidéki magyarság kisebbségi küzdelmeinek korszakára emlékeztet, sietteti a teljes elszürkülés folyamatát. Bácska pedig nem szeretne visszazuhanni abban a közömbösségbe, amelyben az első világhá ború előtt vergődött, amikor úgyszólván teljes tájékozatlanság vette körül. Azt akarja, hogy hangjának egyéni csengése, tekintetének barátságos sugara, arcának hívogató mosolya legyen mindig. S hogy kacagó, élctv"'dám maradjon búzavirágot ringató áldott földünk, ezen a sokféle nép által lakott térüle. ten gyakorlatot szereztek az együttélésből és együttműködésből. A jövőt nem elválasztó árkok kimélyitésével, hanem helyzetünk felismerésével és a szükséges teendők megteremtésével biztosithatjuk a magyarság számára. Kellenek tehát azok, akik mindig ei a hangot használták. Akárhova kerül a bácskai ember, délvidéki marad minden porcikájával Almaiban is ezt a tájat pergeti álmai szines vásznán. Ha ezen a képen ma még sok a megismerni és megtanulni való, egyszer ezen is tullesziink. A r.ép helyes ösztönnel kisebbségi éveinkben is megérezte kire bizza magát, most is megfogja találni a sok arcéa politikai jelszó között azt, amelyik • legközelebb áll hozzá. Magyarul gondolkodik ez a nép, a magvagság boldogulása egyetlen ideálja és mint a most lezárt negyedszázadban, ugy most is, a magyar gondolat fogja átsegíteni a rája váró ujabb megpróbáltatásokon. Mindig ezt válaszolom, amikor távozásom okai felől faggatnak. Szétszórhat bennünket bácskaiakat a sori keze, de bácskai gyökereinket elszakítani nem tudja. Ápoljuk a bácskai szint és lelkiséget cselekedeteinkben, mert érezzük, ezzel mutatjuk meg leginkább: emberek vagyunk. Ke 1 le mes karácsonyi í'nncpekct és boldog újévet k i v á n a b. vendégeinek HUNGABSH K A V E H A Z FŐPINCÉRE a felszolgáló pincérek { mindenkiről: odahaza a helye, ott, ahol a kemény napok összecsapá- .mentem, egyszer visszavárnak. Odasaiban megismertük és • megszerettük haza nyilvántartanak engem és másocgvmást. lkat is, akiknek ismerős arca annyira Ma is jólesik hallanom, amikor hiányzik, mert néni engedhetjük meg sorsom, távozásom iránt érdeklödnek azt a. fényűzést, hogy éppen azok né], s kedvesen hozzáteszik: akárhova kü.l vállaliuk az úi feladatokat, akik Hátralékos vagy elhanyagolt! fföüivvelés gyors rendbehozását, M é r I e q összeállítását, valamint 9 fJ ómérlegkészítését vállalom Sebők S* Kálvária-u. 5. Teleion: 49-96. t -m