Délmagyarország, 1943. december (19. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-05 / 276. szám

DIÍCMAGYARORSZAG VASÁRNAP, 1943 december 5. szett okmányok potiasa. Vannak egy^s okmányok, melyeknek bcszerzese egyszerűen Icbetetlen azok szamara, akik nem tudnak ügyes, előkelő és befolyásos ügyvédet fizetni, sokszor még t-zek szamára is. Ez az, amit ugyanugy tud a tolvaj, mint a meglopott. ÉS snjnálja áldozatát. Pénzét és értéktárgyait minden lelkifurdalás nei kai sajátitja el. Majd szerez mást helyette az illető. De az okmányokat, amelyek amugysem jelentenek értéket a tolvaj számára, nehezebb és küzdel mesebb beszerezni, mint bármit. Igaz, könnyebb volna egyszerűen eldobni őket, rábízva egy becsületes megtalá lóra, hogy az küldje el. De nem. A tolvaj lelkiismeretes, maga küldi, néha még azt is megkockáztatva, hogy ezen a nyomon rátalálhatnak. Hiszen kézírás, újlenyomat, vagy postabélyegző mind nyomra vezethetnek. Én most feltettem magamnak a másik kérdést: kivel szemben szolidaris a tolvaj, a meglopottal? Természete sen, a hatóságokkal, precízebben: a túlzott, egyre jobban elharapódzó bürokratizmussal szemben. És eszembejutott, hogy talán nem egy esetben elveszett okmányok vitték a tolvajt arra az útra, hogy tolvaj legyen, ivgy elveszett állampolgársági bizonyítvány például olyan katasztrófa, amelynek beláthatatlanok a következményei, hogy egyebet ne említsek. És itt megint felbukkantak emlckezetem- [ ben a régi idők, amikor in floribus volt a Japán híres festöasztala és útlevél nélkül mehetett az ember Amerikába. Aranykor volt Senkisem tudta, mi a kvótaszám, mt az affidavit, mi a kiutazási engedély, az átutazó és beutazó vizűm, a tartózkodási engedély, a munkaengedély, az alkalmaztatást engedély, az illetőség, a honpolgárság. Ha László Fülöpöt Angliába rendélték vagy Márk Lajost Amerikába hívták, egy névjegy volt minden okmánya. Felült a vonatra és ment. Ma "Várra sem ajánlatos a kellő okmánygarnitiira nélkül elutazni, mert esetleg ottartják huzamosabb időre. És ezen a ponton váltak történelmi dokumentumokká a Manci okmánvai. Egy keresztlevél, egy bejelentő Wp, egy arcképes igazolvány, egy munkakönyv. Ila egy kései történetíró megemlékezik majd korunkról,! nemcsak a nagy háborúk és a technika, de az okmányok korszakának isi fogja nevezni. Mert az ember semmi.' Papirosok jelentik létlehetőségeit. És a tolvaj sem engedi, hogv áldozata menthetetlenül eltévedjen ebben a pa-< pirlabirintiisban. F.gyébként Mnnci három nap mulva megkapta ajánlott levélben okmányait. Persze a retikül és a pénztárca nélkül. Kipróbált. jobb mint a mű enyv raqképesséqe egyenlő a táblás enyvwel. A legfinomabb színeket sem marja e , kezelési mód'a egyszerű, olvasztani, melegíteni nem kell. Szobafestő mesterek szakvéleménye a'apján aiánlom. IV!-'nösége elsőrendű. Az ecaetet nem marja e', hanem tartóssá teszi. Meglepően, olcsón rvártja a Szegedi Vegyipar Pete fi Sándor sug-rut SS. Georges Duhamel: Az emberi élet törékeny alkotásai BÚTOR nagy rá- |/AY||Q7| müaszlasztékban l\«l\UOtl talosnál. KOSSUTH LAJOS-SUGARUT 5. alatt az uivarban. Sajátkészítésű, leemagasabb igényeket is kielégítő bútorok, olcsó áron szerezhetők be. ORDJAVIinS öuftrt Bélánál ST'X .(Klauzál-tér Kereskedelmi Rank-énöiet.) Bevezetett tazót a ffisZer- vagy feetékszakmából felvesz kurrens áruval bőven ellátott ismert nagykereskedés és iparüzem. Részlete ajánlatokat »Tart6e állás, jeligére a kiadóhivatalba. Fgy széles asztalnál ültem, mely csodálatra méltó cs találékony ízléssel hímzett, festett sujtásokkal diszitett szövetekkel volt megrakva. M. R.-t hallgattam, aki éppenséggel nem ugy néz ki, mint egy gyáros, hanem inkább, mint egy főpap az ő személyében. Többek közt ezeket mondotta: — A kéziparral sohasem hagytunk fel és ezzel különösen ma dicsekedhetünk. Jelenleg is, a nehéz idők ellenére, töb ezer kéz mii ipa rost foglalkoztatunk. Nem szabad azonban valami nagy gyárra, vagy bonyolult gépekre gondolni. A mi munkásaink saját falvaikban dolgoznak, saját műhelyeikben. S mondhatom, minden nagyszerűen megy. Amíg a nagy gyárak már régóta leálltak, mert nem volt se szén. sem anyag, sem olaj, se semmi, addig ml még ma is dolgozunk, mert annakidején nem hajtottunk fejet a teljes elgyárositás félelmetes követelménycinek. És nézze, mi ezeket 'gyártjuk' ma. Erre M. R. egy ölnyi furcsa szövetet nyújt felém; volt itt gyapjúból, aztán kétségkívül gyapotból szőtt is, de a szövetek legtöbbje valami külön leces esillogó. kellemes fogásu anyagból volt: üvegmoha, csalán- vagy gesztenyefarost, angóraszőr, talán pókháló... S mit tudom én... Már a horgolt cementet, a krokodilpihét és holdsugarat vártam És mind ez kedves, élő, szeretetreméltó, a találékonyság netovábbja volt. Azonban nem is erről a csodálatos leleményességről akartam én beszélni, melyben az én szerencsétlen hazám olyan gazdag, különösen ma. ha a hiányzó anyagok pótlásáról van szó, nem erről. Hanem ami igazán érdekelt engem, a szövetek nagy Papjának beszédében, az annak a tételnek az igazolása volt, amelvnek több munkát szenteltem és életem jelentős erőfeszítéseinek jó részét. Igaz. már azt akarták rólam elhitetni, hogy a gépi civilizációnak kigunvolója vagyok. Lehetetten ilyesmit állítani rólam, aki éppen ugy felhasználom a nyugati zseni találmányait, mint akárki más. sőt olykor meg is csodálom azokat. Azonban mindig arra gondoltam, hogy minden civilizáció törékenv alkotás. Olyan civilizáció, atnelv az állandó változásra van épitve. egyszer önnön maga ellen kell, hogv védekezzék Mivel másra sem törekszik mint arra, hogy a föld felszínén mindent felforr gasson. egy szép napon bizonvosan elkövetkezik számára i« az az idő. amidőn őf is felforgatták módszereiben és alapjaiban teljesen Ennek a civilizációnak főkojomposai határtalan o'tobasárról tettek tanusóeof minden országban. A vjflsn^vMágitátt csaknem mindenütt bevezették, de arra nem gondoltak, hogy ez az igazán jó! tétemeny egy napon majd hiányozha. tik. Olyan házakat épitettek, melyeknek nincs kéményük, gondolván, bogy a központi fűtés minden eshetőségre használható lesz. Megöltek a kézművest, hogy a munka szalagon fusson. Az egész gyári életet sebezhető és lakhatatlan központokba zsúfolták. Bizonyos vidékeket bizonyos kultúrában specializáltak és kiirtották az jegyénben a kertészkedés, a házimunjka, valamint a személyes találékony-, jság, kezdeményezés iránti érzéket.. Azaz: kockára tették a világ jövőjét jCgy olyan egyensúly sikerére számitiva, mely napjainkban végzetesen felI billenőben van. , I E forrongás közepette Franeiaor-i szág határozatlan, sőt hallgatag ma-) radt. Érezte Jól, nem minden aggodalom nélkül, hogy nehéz, sőt veszedelmes dolog magát távoltartant egy Iá zas civilizáció általános mozgalmától Érezte jól, hogy ha a mechanizált civilizációt megtagadná, szabadságát, jövőjét, életét veszélyeztetné. De azt is jól érezte, hogy ez az őrült rohanás egy vak elgyárositás felé ellentmond nemzeti géniuszának és hogyha veszély van az ellenállásban, ugyananyvalamlt köszönni, háláiul, ajándélg vagy a hála jeléül egy főzőedényt, egy kis darab szövetet, egy darabv»sat vagy egy kosárka főzeléket küldenek. Eljött az az idő, amikor minden francia kénytelen megmutatni naponként, hogy Robinson nem balt meg. j Ebben a szélsőséges helyzetben, ugy látszik, a franciák dicsekedhetnek ! hagyományos IcleményességükkeL Tüstént felfedezték régi szokásaikat, i házieszközeiket, öreg kandallóikat, mécseseiket, rokkáikat és orsóikat j Érzik, hogy ezek végső segitő eszkö;zök, nem pedig megoldások; tudják, jhogv nem játszhatják ki a civilizáció krízise által bekövetkezett szörnyű j problémákat sőt bizonyos jellemvonások, melyeket annakidején mint hijbákat emlegették, ma erények és ezek' a furcsa erények mentik meg talán Franciaországot, hogy belepusztuljon kínjaiba. Mindezekre mintha már hallanám is a szokásos megjegyzéseket: >No hiszen, csak önre kellene hallgatnunk, akkor megtarthatnánk öreganyáink pápaszemét, gyertyakoppantöját, láb? melegítőjét.. Nincs igaza, ez a szörnyű kaland, amelybe az emberiség belesodródott, csak egy ideig tartó megpróbáltatás. Még egy kis türelem és a rend visszatér. A civilizáció újra megindul s majd hömpölyög, mint egy hatalmas és nyugodt folyó.« Akik így gondolkoznak, engedjéfc meg, hogy megmondjam nekik őszintén: Én egyáltalán nem vagyok benne olyan biztos, hogy minden csak ugy egyszerűen és szépen újrakezdődik, ahol annakidején abbamaradt. Ami felöl biztosak lehetünk és ezt két tragikus tapasztalatunk alapján elmondhatjuk, hogy más cs talán súlyosabb, még ennél is megpróbáltatásosahb idd következhetik el. A háború és a forradalom örökké fenyegeti a civilizált népeket és talán tiz év mulva még nagyobb katasztrófa zuban a világra. Mindezekre előre kell gondolnunk éa számítanunk. nvi veszély van abban is. ha enged s • átengedi magát az örvényes áradatnak. 1 j Közben az idő múlott és a világ kikerülhetetlenül rohant végzete felé. j Franciaország egyre jobban belesodródott a rettenetes forgatagba; de megőrizte szokásait, hagyományait,* sőt hajdani alkotóinak eszközeit is. • Mintha tudatalatt érezte volna, hogy eljön az az idő, amikor a hagyományhoz való ragaszkodása lesz egyik legnagyobb szerencséje, melyért annyi-, jszor kinevették. j És eljött a megpróbáltatás ideje Is. .És mind az a csodálatos találmány, melyre a fehér faj joggal lehetett büszke, egyszerre nemcsak hogy használhatatlan, de ártalmas is lett. A vakító fénvt mértékelték, vagy kioltrtt-, ták. a nagvszerü fűtőkészülékek a pincékben rozsdásodnak ha nincs mivel' fűteni, mtnek álljon a szobában? Az áruforgalom éppen hogv csak létezik ,més. de a teljes leállítás vészéivé is * fenvegeti. A tenger tilalmas dolog lett, a kikötőket elzárták. A szövött áru. melv egvik Iccszebb bizonyítéka volt az emberi találékonyságnak, kezd min- j denütt kifogvni. Alig lehet kapni.vagv egyáltalán lehetetlen még cgv kis orvosságos üveget is. cgv villát, egy hajtflf. íme. az emberiség máról-hoínanra a bibliai, 6őf a homéroszi idők nehézségivel, fcénvtelea megküzdeni. Tgie fellőtt az az idő. utóikor az emberek. be egymásnak meg akarnak, Amin azonban elsősorban kell elmélkednünk, az a civilizáció végtelen* törékenysége. Az utazó, aki Görögország, Egyiptom romjait látogatja, önkéntelenül is keresi azokat az okikat, amelyek egy virágzó és csodálatos civilizációt pusztulásba sodortakA civilizáció is, mint az élet mindé* megnyilvánulása, végtelenül bizonytalan egyensúlyban ing. Gondoljuk megí az emberi szervezet egyensúlya felborul, ha sziv csak két percig is megáll, vagy ha a lélekzés három, néfff percig megszakad. Kérem a gondolko? dó elméket, töprengjenek ezen. Egy többé-kevésbé teljes megszakítás egy civilizáció működésében, ha az eltartana 10 évig is, nem lenne-e okozó}* egy óriási épület összeomlásának é* pusztulásának ? Fordította: Madáesy László Berta József! érit, ékszerész. As url közönség bevásárlási helye Nagy választék valódi és hamis ékszerekben, M A R K A S porcellánokban. Párisi Nagy Aáruház mellett. 197 Paprikacsomagoló mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmot nőket állandó munkára azonnalra felveszek Horváth Móra-mc* 21. sz.