Délmagyarország, 1943. december (19. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-05 / 276. szám

A Wimmt X\T immár Fülöp nc,ti tartozott a ki** méletes emberek közé. Az ő nagy energiája, kifogyhatatlan munkakészsége azt szerette volna, ba mindenki őhozzá idomul s legalább éppen olyan gyorsan ért ineg és hajt végre valamit. Azért a munkát, a jó munkást megbecsülte és méltányolta min den türelmetlensége mellett is. A Kass-ban telt el szabad idejének java része, ott reszkettek tőle a pincérek, mert ráncba szedte azokat is. Kitalálni aztán, bogy az úgynevezett szekánt embernek mi a tulhideg, vagy a forró, — kínpadra feszíti a legerü seb idegzetet is. — Nem bajlódom magukkal, hivják ide Kass urat öreg János, aki viszont az élet leglehetetlenebb helyzetében is feltalálta magát, illő revereticiával állt meg az asztalnál. — Méltóztassék parancsolni. — Kass ur, mondta Wimmer (egyébként Igen jó vendég), ne enged je, bogy az üzeme kocsmai nívóra sülyedjen Ic. Ezt már nem lehet ki birni, ami itt folyik. ömlött a panasz, a kifogás, János hallgatta felháborodottan. A konyha, meg a kiszolgálás elten háborodott fel. Ilyet mertek tenni? Azonnal elcsap mindenkit, de rendet teremt. Egyébként alázatos hálával köszöni a figyelmeztetést Ment a személyzet nyakára, pattogott a hangja. — Jegyezze meg magának... elsején mehet... A vacsora utáni idők voltak a leg békésebbek, akkor megalakult a beJárat melletti sarokban >az okosak asztala*, nagy ,viták, tárgyatások folytak a pezsgőn ktvül, amit lelkesedésében a ravasz János bontatott fel, jót ismervén az emberi természetet. Tudniillik, hogy a kezdő üvegnél ugy sem áll meg a társaság. Nagy múlatás van egyszer megint, Kass János a szokottnál is jobb formában, mikor Wimmer azt mondja. — Kedves Kass ur, bizonyára tudja, hogy nagyrabecsülőm. — Óh, mekkora megtiszteltetés ez nekem, igazgató UT! — Semmi igazgató ur, szervusz Jánoskám. Azzal koccintja össze a poharát a Jánoskámévá!. Elvégzik az ősi csókolózási szertartást is, a cigány szeme rajtuk, ebből még kikerekedhet valami. hát tusst huei Kass pedig megtörli a bajuszát s azt mondja. — Hallod-e te garázda vén veres huncut .TICTTJ ajánlom, hogy még egyszer kellemetlenkedj az étteremben, mert ugy kihajítalak onnan, boigya lábad sem éri a földet. Wimmer nagyot néz, az asztal még nagyobbat. — De talán... kockáztatja meg valaki. Kass azonban folytatja. — Rég a begyemben fekszel, de nem mondhattam meg a magamét, mert f zletember vagyok, te pedig a jó vendégem. Most azonban a barátod let. tem, a barátság legszilárdabb alapja pedig az őszinteség. Hit szervusz kedves Wiramikém. Kellő körülmények" közt Wimmer is szerette és értette a tréfát, hát nagy derültség követte a kínosan indult Jelenetet, annyi azonban tény, hogy attól kezdve a pincérek kevesebbet panaszkodtak az amúgy bőkezű vendég ellen. se t^lebelshérg Kunó grof kultuszmi** niszter és Somogyi Szilveszter polgármester kezdetben nem rajonglak egvmásért. Túlságosan erős egyéniség volt külön-külön a két kiváló férfi s a miniszternek Szeged iránt érzett páIratlan szeretete forrasztotta össze Viket. Ezt a rajongásnak is mondható áldozatkészséget pedig ki méltányolhatta volna iobban, mint a ió bennszülött* * Áldozott Szeged us, sagaT áldozott, ifcogv teljesedésbe menjen réjji álma, de az is igaz, hogy a kultusztárca sok felhasználásra való pengője hozzánk vándorolt olyan időben, amikor másfelé könnyű, könnyed utja volt a pénznek. Itt minden garas kövekben be szél erről az időről. i Horribilis kiadásainktól egy kicsit tarlóit Somogyi. Nem a befektetést j sajnálta, hanem érezte az esetleges el-, lenkezést. amit néhány olcsó szóval; könnyű lángra lobbantani. De nem azért fejlődött ki benne a diplomata-j tehetség, hogy elcsüggedjen, A hivekj azok htvek, itt elsősorban a >nehéz eseteket* kell megdolgozni. Legszívósabb ellenzéke pedig Wimmer volt, akivel páratlanul érdekes csatákat vivőit egy-egy közgyűlésen. Ezekben pedig többnyire Somogyi kerekedett felöl. Mi történt, mi nem a kulisszák megett, azt már nehéz megállapítani, mert a három szereplő halott, azonban mikor leérkezett Szegedre Klc belsberg, hogy az egyetemi bizottság ban megkezdje a munkát, egyéniségének minden szeretetreméltóságával kö zeledett Wimmer felé. — Annyi szépet és jót hallottam már rólad, hogy különösen örülök a személyes megismerkedésének. Ilozzá ilyen fontos ügy alkalmával, amikor te érzed át a legjobban... Wimmer aztán annyira átérzett mindent, hogy szállóige lett a dologból. — Szeretném én azt látni, amit meg nem szavaz, amiért nem agitál. ba aí Klebi mondja. Hátba kenderből akarná elkészíteni az egyik fakultást! A ki ismerte, tudja róla, milyen szemé.rinesen titkolta a testi elgyengülését öreg korában. Joformán nem látott, a lábát büdésesen vonszolta maga után, mégse fogadott el támogató kísérőt. Utcakereszteződéseknél csak a jószerencse mentette meg a katasztrófától. Már minden szerve felmondta a szolgálatot, csak az agya működött hibamentesen. Egyszer Budapestre utazott, ugyanoda készült Somogyi is, aki a nagyállomás lépcsőjén érte utói. Rossz volt nézni a vergődő emberi, Somogyi nem is állhatta meg. hozzálépett és belékarolt, hogy könynyebbé, főleg biztonságosabbá tegye számára a járást. Azonban Winunert aligha lehetett volna mással ugy megbántani, mint hogyha észreveszik a gyengeségét. Lerázta hát magáról Somogyi kezét, egy kissé pattogtatva a szavát. — Lássa, polgármester ur, nines magának más hibája, csak ez az egy. Hogv tudniillik mindig másra szerel támaszkodni. Legven végre önálló! Azzal botorkált vaksi módon to vább azon a lépcsőn, ahol egyszer később súlyos baleset is érte. D E L M A G Y A R O R 5 Z A (S VASARXAP, 1943 december 5. JVrf Kittit?® tfOFOlt kádasra legolcsóbban b szerezhető Sándor Béla italáru üzletében, a FOPOSFANAL. Tóni bácsi, a hordár Tíz év küzdelmeiről mesei az l-es számú hordár, aki visszasírja a vigéceket.., (A Délmagyarország munkatársától) Ott áJl a sarkon a hideg szélben. Piros sapkája messziről virít s rajta a rézveretü felírás: Hordár, meg az 1 szám. Időnként sodor egy cigarettát maganak és összébbhuzza testén ko pott, viharvert kabátját. A kabát alól egy férfinadrág maradványa látszik, olyan elviselt, hogy rongyai között bátran bújócskát játszhat a hideg, de oemberi szél. Fekele bakancsa még • elég jó, vagy talán a mai ejpőszegény világban tűnik csak elégségesnek? — Most vettem a »hitványpiaeon«, — magyarázza a hordár —, mert már kint volt a lábam a >csukámból«. Van még egy ünneplő cipőm, de azt a mult 'héten betettem a zálogba. Három napig olyan »niajzlim« volt, hogy nem kerestem egy »süsUt« se; Otthon meg három éhes száj várja a falatot: az asszony, meg két gyerek ... Eleven a déli korzó forgataga. Férfiak, asszonyok, gyermekek sietnek tova. Néhányan meg-megállnak egy kirakat előtt és mikulásnapi ajándéktárgyat néznek. Másoknak nagy csomag van a kezében és boldogan sietnek vele haza, a viszonylagosan meleg otthonba. Csak a hordár áll a Kárász-utca és Kölcsey-utca sarkán. mellette kis kézikocsija és szaporán topog a hideg szélben. Tíz esztendő emlékei elevenednek meg előttünk, amikor az l-es számú hordár önmagáról, keserves megélhetéséről me.sél. Tiz éve csinálja ezt a mesterséget, tíz esztendeje ált a sarkon nap, mint nap és várja, hogy szolgálatára lehessen valakinek. Azelőtt lakatos volt, az a tanult mestersége, de a munkanélküliség napjaiban elkedvetlenedett tőle és rászokott a bordáréletre. jS'ebéz és bi zooytalHn pálya — mondja —. de amit megkeresek, azt magamnak keresem. Még mindig fáj neki, hogy 10 esztendővel ezelőtt a lakatosmester 10 napi munkabérével adósa maradt. — Rendesen megéltünk belőle a jó békeidőbea — folytatja a bordárságia célozva — ha nagyon sokat loboltunk. akkor megkerestünk 3—4 pengőt naponta. Jaj, de nagy pénz volt az ÍJ évvel ezelőtt! Emlékszem, hogy bementünk a henteshöz és 10 krajcárért »nyik-nyaket« vettünk reggelire. Hozzá meg megint csak tízért egy hatalmas darab kenyerei! El se bírtam egyszerre fogyasztani, annyi finom sonkakövérjét adtak! Megmagyarázza ilyenformán, hogy mi is az a nyik-nyak: sonka, meg felvágott-hulladék népi neve volt a második világháború előtti boldog békeidőkben... Ebédre meg vett 50 fillérért fej-lábat, másik 50 fillérért krumplit és »1UCUHU6Í ebédünk volt«, ahogy mondja s nagyot csettint hozzá a nyelvével. Vacsorára megint nyiknvak s 2 pengőből mind a négyük számára megvolt a napi étkezés. — Ma ritka »majzlinri< van, ha megkeresek egy nap 10 pengőt. De mit tudok venni belőle? Nincs egy jó nadrágom, szégyellek bemenni egy jobb helyre, olyan rongyos vagyok. Dehát a hitványpiacon elkérnek 100 pengőt is egy viseltes nad' ágért... Mindegyik hordár panaszkodik, hogy nagyon kevés a kereset. Szegeden 26 hordár van, talán ha kevesebb volna a hordárok száma, jobban meg élhetnének. Pedig most van a szénbordás ideje és ba nem csurran, csöppen mindegyiknek. Szenet hordtam fél délelőtt — meséli emberünk, az l-es —, kaptam érte 10 pengőt De milyen r.ehéz ám a pincében bujkálni a szeueskosárral. Piszkos és szaporátlan munka, nem kívánom senkinek. A kuncsaft meg jobban panaszkodik, amikor fizetni kell, mint én, pedig kilógok a rongyaimból... Sokallják a napszámbéct. al kudoznak. Hej, nincsenek már gavallétok! Bélveggyiiltfik! Érdemes megnézni kirakatomban árral ellátott újdonságaimat. BÉLYEGKERESKEDÉS, fogadalmi templomima] szembea, Dóm téren. Telefon 0^015 A szerelmeslevél kiment a divatból I Az volt a jóvilág, amikor vigécek [voltak. A hordár szemében a régi kereskedelmi utazó volt a gavallér megtestesülése. Könnyen kerestek s könnyen adtak. — Hurcoltam utánuk egész nap a kollekciót, de rendesen megfizettek érte. Ilyenkor, ősszel, meg tavasz kezdetén jöttek a hatalmas táskákkal, kollekciókkal meg konfekciókkal! Jókedvű, vicces és gavallér emberek voltak. Ma már nincsenek gavallérok, nincsenek vigécek! Nagy sóhajt küld utánuk a múltba, aztán családjáról beszél. A fia 14 éves, nyomdásztanuló, a kislánya meg két polgárit végzett s most abba kellett hagynia az iskolát, pedig nagyon jó tanuló volt. — Nem azért mondom, mert az én lányom, de példásan tanult a telkem! Csak megijedem a keresetnélküliségtől cs arra gondoltam, hogy veszek neki Borskai-ruhát?! Most egy évet veszít szegényke, pedig úgy szeret tanulni ... Magvarázzuk neki. hogy rendelet jött, nem kell az előírt intézeti ruha sehol, amíg háború van. Gondterhelten rázza a fejét s úgy mondja: — Ezt csak jellemzésül hoztam elő, debát nem telik nekem kérem maholnap a betevő falatunkra se! Egy úr szólítja meg, behordhatna vele egy kis szenet, de felháborodottan veszi tudomásul, hogy a szállításért meg a berakásért 0 pengőt kér. 'Ott is hagyja, mint Szent Pál ama bizonyos — rómaiakat.. < — No tessék! Gazdag kereskedő, csak arrébb teszi a portékát és már megkereste ezt a hitvány 6 pengőt. Tőlem sajnálja... - mormog maga eió a hordár. Megpróbáljuk megmagyarázni neki, hogy a kereskedőnek sem arany az élete ma, legföljebb ha sok pontja van... ö inkáib a régi, jó világról beszéL Elmondja, hogy szerelmes levelek küldése már nem divatos .régen. Nem is tudja az idejét, hogy mikor vitt utoljára rózsaszínű levélkéket. Inkább pénzeslevelet küldenek manapság... — Bizalmi férfi a hordár kérem! — magyarázza most már derűsebben. — Bánk lehet bizni mindent, akármennyi j pénzt, vagy akármilyen értéket Nem is kell megmondani, hogy engem péli dául Tóni bácsinak hivnak, csak meg,'nézik a számomat és az elég. Nem lehet hordár csak talpig becsületes ember. Akinek a legkisebb foltja van, az [nem kap engedélyt a rendőrségtől. I Megszokta már a hordárságot, a 'mostoha kereseti viszonyok ellenére sem tudna elszakadni tőle. Vágya az, hogy szerényen, dc becsületesen megélhessen egyszer belőle és felnevelhesse a gyermekeit. S még egy kívánsága van: ha karácsonyra megszánná valaki egy nadrággal, amiben nem játszik bújócskát a decemberi síéi... I G«i«yi J*ii«*ko