Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-21 / 264. szám

6 Ö«L MAGYAR OKSZAQ ben kurtavas lesz a vége. VASARNAP, 1943 november 21. abtreten' Most pedig | -- Kedves gróf, felelte József, ha pet gyakrau uyomorga'jak a bánságot. Nem tartott sokáig, a magyar országgyűlés annyi borsot tört emialt Bécs orra alá, hogy három megyék hamarosan visszakerültek Ma­gyarország kebelébe. Ellenben Mária Terézia, aki tehetségesebb volt, mint családjának sok férfitagja, 1764. má­jus 1-én éleibe léptette a katonai ha­tárőrvidéket. A bban az időben praktikus politi­kaja volt Bécsnek ez az ötlet. Ka­pott olcsó katonaságot arra az esetre, ha a lörök meggondolná magát és uj kisérletezésbe fogna, azonkívül ez « szervezet, amely ezredekre, majd zász­lóaljakra és századokra volt osztva, meg tudta akadályozni a ragályos ke­leti betegségek bohurcolását. Hetven éves koráig ugyanis minden férfi ka­tonai szolgálatot volt köteles teljesí­teni a Gránicon. De épp ugy katonák látták el az Igazságszolgáltatást, a tanügy kívánalmait, a telekkönyvet, sőt uniformisban járt a pla jásnak tisz­telt kisbíró is, ambicionálván, liogy idővel káplár lehessen. Nem voltak ezek igazi éi telemben vett katonák, de polgárok sem. Mű­veltségük, tudásuk a minimális, nyel­vük az úgynevezett »Armeedcu!sch«, házközösségben eltek, ami arra volt jó. hogy birtokukat ne terhelhessék meg és ne adhassák el, tartott pedig az egész állapot 1873-ig. A granicsár tisztek közül akárhány az eke mellől indult el a karrierje ut­ján, azonban volt aki igv is elérkezett a tábornoki ranghoz, sőt tovább is. Kok anekdota kering róluk, n jobbnál jobb történeteknek gyűjtőjük is van a Bánátban. Kár lenne, ha elkallódnék ez a történelmi anyag, talán jobb időkben viszontlátjuk könwben őket. Minden szent primitívségben van ugvanis valami megható. Az egyszerű lélek naiv bájával nem ér fel az agya­fúrtság, a nagystilüség sokszor szél­hámos kalibere. A tudás elkápráztat, akárcsak a kertészeti raffinériáva! ki­tenyésztett orchidea, de a szeiid kön­tösű rezeda, aki napközben elveszett a szinek orgiájában, éjszaka küldi be illatát az ablakodon, mikor ébren ál­modod át a jövőt és álmodban a mul­tat. T elsöosztályu kapitány is el­lenörizte a Gránicon, hogyan oskoláztatják az őrmesterek a legény­séget, véletlenül éppen csillagászatból. Ne bigyjük ugyanis, hogy egy régivá gásu őrmester nem értett mindenhez, ha ráparancsoltak és ö vakon engedel­meskedett. — Ostoba emberek, akik nyilván rosszul is látnak, azt állítják, hogy a nap forog a föld körül, — magyaráz­ta az egyik. Ilát ne hallgassatok ilyen szamárságra, mert nem igaz és nevet­ségessé teszitek magatokat. A nap egy­helyben áll, a főid forog. Másik ajtónál is hallgatózik a kapi­tány, ott is magyaráz az őrmester. — Kerüljétek a buta tintanyalókat, mert nincs rosszabb a műveletlenség­nóL, ezek terjesztik azt a marhaságot, hogy a föld forog a nap körül. Hát nekem is van szemem, a természet ölén nőttem fel, nem a városi házak közt, mai gyerek se vagyok. En min­dig csak a napot láttam felkelni és le­nyugodni, tehát ő forog és nem a föld Az csak tűri ezt a kurizálást, vagy mi a fenének nevezzem. A parancsnok aztán mnnka végez­tével maga elé rendelte az őrmestere­ket. — Ide hallgassatok ti erdőből sza­lajtott vaddisznók. Nekem teljesen "Wurscht, hogy melyik forog a másik körül, a nap, vagy a föld. Eddig is megvoltam annélkül, bogy ez a kérdés háborgatott volna, valahogy elviselem ezután is a terhét. a tanításban azon­ban megkövetelem az egyöntetűséget, miért js jó szívvel ajánlom, bog)/ ál­lapodtatok meg mseratek közt. külón­T-Jarcászati gyakorlatokat is tarlót­tak a granicsárok. Egyszer pél­dául az egyik századnak oldalba kel lctl támadnia az ellenséget, amely ke­délyesen fogja fel a dolgot és nem ve­szi cs/.rc, milyen veszélyben forog Mini a hogv hirtelen gyilkos tüz alá is fogiák. A jelenlevő parancsnok, aki maga is kíváncsi volt, hogy mire végzik, nének! kétségbeesetten rohan felcjiik és már f messziről kiabál. — Vissza, százados ur, hiszen elesik az egész századával! A kapitány csupa fölény, ugy laszolja csak magamfajtáju emberekkel akar­nék érintkezni ,ki se mozdulhatnék í családi sírboltunkból. El is ment inkognitó, kis kiséret torokon, a beözönlő délszláv népek, köztük Cserni Jovan seregei, továbbai kóbor katonák. Sokan <e.lmcueküluek .eliat szulövai osukbol. A XVI. ea> tel, lóháton, nem riadt vissza az ut1XVII. században a felső Tiszán e» kellemetlenségeitől, de tapasztalatok- mellektől} oin uiindeuütt találkozunk, kai teli érkezett baza. Egyszerű embe szegedi halászokkal, akik különöse* rek egyszerű szavakkal "öntötték ki a gyaloranak voltak fölülmuiha­szivüket az uraságoknak, hogv ők bo-1 luliun mesterei. A bodoltságbeh oia­gyan mondanák meg az igazat a csá száménak, ha egyszer elébe kerülhet , A Határőrvidék megszűnése után ön mindenkit polgári állásba he­jlyeztek el, ha még nem volt tulságo­vá-.san öreg és legalább pipázni tudott, j Volt akit szolgabírónak • tettek meg, Már hogy esnénk el. Excellenz, i vagy mikor elkülönítették a közigaz­hiszen csak vaktöltéssel lőnek! 'gntástól az igazságszolgáltatást, pláne Ijárásbirónak. Komolyabb ügyet azon­Tcrmészctes, bogy az * berek kormányzása egyszerű em- ban nem biztak rájuk, apró adminisz­sok panaszra trácins piszmogásban fejthettek ki le­adott okot Ha aztán valami bántalom (vékenységet. Teszem azt igen jól be­érte őket, nyomban rohantak Bécsbe.j váltak a sorozásnál, vagy küldték elképzelhetetlen bosszú { Magyarul se tanultak me.g tökéle­utakon a leveleket. |tesen, de félig-meddig sem. Az ő stili­— Engedje meg édes anyám, hogy , zálásukból meglátogassam őket, kérlelte egyszer a későbbi II. József Mária Teréziát. A személyes tapasztalat többet ér száz kitűnő referensnél. — Menj, ha a kedved tartja, vála­szolta a felséges mam'a. A finnyáskodó Bécs azonban meg­botránkozott ezen a kiilöncscgcn. — Fenséged nem is képzeli, milyen j bagázssal kell ott érintkeznie, — in­tette egy udvaronc. Bálint Sándor: maradtak fenn azok a vi­rágszálak, amikkel a kedélyes vidé­ken találkozni még ma is, ha a humor­ra kerül a sor. Tudják meg hát az ere detüket is. — Kézbe nem volt sithető! — Lcbbezzc fel meg, ha nem tet­szik 1 — Nem volt hatolható ki pw. Azért mégis csak kedélves szép vi­vőit! krónikás Szeged népi múltja A kény szegedi népiségröl Tömör­és Móra Ferenc alkotásain tul általában alig van közvetlen, él­ményszerű tapasztalatunk. I'edig nem­igen van magyar táj, amely különb, színesebb, gazdagabb hagyományok­kal dicsekedhetnék, mint éppen Sze­ged városa. A szegedi népéletet, nép­müveltsóget a tudományos kutatás ál­talában már föltárta, munkájáuak eredményei azonban sajnos alig él­nek a szegedi müveit köztudatban. A szegedi ncpi környezettel nemigen tö rödünk — sokszor még azok sem, akik belőle nőttek ki —, alig vesszük észre azokat az emberi értékeket, amelyeket a szegedi parasztság meg­valósított, nem ismerjük a közösségi életnek azt a gazdag természetességéi, amely a városi civilizációból már annyira hiányzik. Hagyomány és ha­ladás nem zárja ki, hanem föltételezi egymást: a nagyvárossá fejlődő Sze­gednek aligha van kedvesebb köt©­lesége, korszerűbb feladata, mint sa­ját népi hagyományainak tisztelete. A népi tradíciói és a mai kor között fe­szülő ellentéteket a nemzeti élet foly­tonossága, biztossága érdekében egyensúlyba kell hoznunk egymással. Városunk népi jellegzetességeinek őr­zés o és megfelelő módon való értéke­sítése tehát magyar és humánus köte­lességünk Is egvultal. jc:entö szög szónak -d származéka. A XIV. század első léből (1433) Bertrandon de ia Brocquiérc francia utazónak ér­dekes leírása maradt ránk Szegedről: Szeged nyilt nagy város és egyetlen, mintegy egymérföldnyi hosszú utcából áll. Környéke mindennemű gabona val megáldott szántóföld. Itt igen sok darvat és túzokot fognak, egész pia­cot láttam tele e maradakkal... a Tisza rendkívül sok halat szolgáltat, egyetlen folyóban sem láttam oly gyár források sokai meseluek még » inczöszegcdi dai vaszokról is. Szeged k h ás Zrbirtok volt, aza» közvetlenül a szultánnak adózott. eb* nek természetszei u következménye az lelt, hogy lakossága leiduzzadt, mert a környező helységek nepe idemenekült a spáhik sanyargatasa elől. A regi fa­lunevek: Sörkéd, Fai k, Sajtcny, Vőinek, stb. dűlőnévként ma u él­nek. Kialakul az óriási kiterjedésű szegcdi határ, az alföldi városokra annyira jellemző nomád pásztorko­dással. A felszabadulás után megindul aa idegenek: németek, bunyevácok, szer­bek, görögök és zsidók beözönlése a Palánkba, ugyanakkor a szegediek ki­rajzása a Délvidékre, főleg a Te­mesközbe. A XVIII. század elején két emlegetett, dc néprajzi szempont­ból még nem eléggé méltatott jelen­ség kötheti le a kutató figyelmet a kunpusztulásért folytatott küzdelem és a boszorkánypörök. Van cgyeb tisztáznivaló is. Á barokk kulturánaki népies formáit a bevándorolt németek elhozzák ugyan Szegedre, de bizonyos tárgyi analógiák megállapításán ki­vül még nem tisztázódott a szegedi magyarságra való hatása. Hasonló­képpen mcgrajzolatlan az idegenek beolvadásának feladata is. A XVIII. század folyamán alakul* ki Szegednek részben még ma is ér­zékelhető népi jellege, de ugyanakkor városrészek szerint el is különül* Alsóváros ragaszkodik legtovább az ősi hagyományokhoz.. Nemigen ke­kicsinyitös ] veredik más városrcszbeliekkel, ki­" ' " fe-ltart a halászat és állattenyésztés mel­lett, csak háziiparral foglalkozik és meghonosítja a paprikát. Lelki alakí­tásában nagy szerepe van a francis­kánus kolostornak. Felsöváros magyarsága már mind biológiai, mind pedig szellemi értelemben nagyaránya keveredésen megy keresztül. Halász­gazdák, hajósok és mesteremberek^ hajóácsok (superok), szüosök, csiz­madiák, kenyérsütögelők laknak itt* A bennszülött hivatalbéliek lcgna­nagy halakat. Ugyanitt temérdek szi- gyobb számban innen kerülnek ki« laj és eladásra szánt lovat láttam, Mindkét városrész népét egészen külö­ezeket nagyon jol tudják megfékezni nos kalmárérzék jellemzi. Minthogy; és megszelídíteni, ez pedig nagyon sa- pedig a tiszamenti Szeged az Alfölö­játságos látványt nyújt. Mondták ne-'nek és a Délvidéknek a XVIIL század kem, hogy aki bárom-négyezer lovat ivégétől kezdve legelső közgazdasági akarna, e városban találhatna annyit empóruma volt, a kéznél lévő értéke­sítési lehetőségek miatt a földmüvelés kezd újra föllendülni, sőt a dohány­kertészettel, paprikatermeléaoel, szől­is... Ebben a korban, azaz a középkor végén Szeged hazánknak egyik legte­kintélyesebb városa. Erejének alapja lőtelepitéssel belterjessé ia vilik. A polgárainak jóléte. Gazdagságát só-(Palánkban az idegenek, német hordásból, halászatból, állattenyésztés, .iparosok, görög, szerb, zsidó hol tő­ből. gyümőlcsteimelcsböl, hajózásból sok laknak. Uj városrész Rókus, a» akkor ágrólszakadtak települése. és bortermelésből meritette. A szege­diek szóllei a Szerémségben vol­tak. Szeged megszerezte Mátyás ki­Forradalmi változást okoz Szeged patriarkális életében, népi kultnrájá­rálytól a legeltetés jogát a kun pusz- ban a Tisza szabályozása, továbbá tákra, ami a földművelésnek a város Szeged nagyvárossá fejlődése. A Ti­körül való föllendülésével van biztos sza szabályozásával a vizenjárók, ha­összefüggésben. Uj legelőkre volt te (lászok, hajósok, hajóácsok, vizimolni­Szükreszabott előadásunkban még hát szükség. A lakosság gyökeres ma-. rok tulnyomórésze elveszti kenyerét, vázlatosan sem utalhatunk a szegedi népélet minden jellegzetes mftffnyilat kozására. csak néhány jellemző moz­zanatot ragadunk kl. Városunk ősi magyar település. A magyarságnak sajátos népi összetéte­lénél fogva a Tisza és a Maros össze­folyása egyenesen kínálkozott a lete­lepedésre. A méneseknek, jószágoknak legelőül a környező füves puszták, ha­lászatra a folyó és kiöntései, az em­berek lakására pedig a közbeeső szi­getek szolgáltak. A mai Szeged mag­va tulajdonképpen három sziget: al­Szeged a mai Alsóváros. Fel-Szeged, azaz a mai Felsőváros és a Vár (Pa­lánk), vagyis a mai Belváros. a Szeged-szó eredele 6*erint mégsem 3 Ságetra megy vissza, hanem min­den valéziiiüség szerint a besrőgelléet r gyarságára döntő bizonyság az 1522. Feltűnik ezzel a jelenséggel kapcso­évl tizedlajstrom, amelyben még el- .latban itt Szegeden is a kubikosok! vétve sem lehet idegen nevet találni, (rendje, majd megindul a tanyákra va­A XV. századtól kezdve a város:ló kirajzás. A főldmivclés terjedésé­jellegén különben kun hatásokat is Jvel a tanyák fokozatos benépesedésé* észlelni. Valószínű, hogy a szegedi nyelvjárás jellegzetes sajátságé' az őzés kialakulását az elmagyatoso dott kunok segítették elő a legna­gyobb hatást azonban akkor gyako­rolták a kunok a szegedi életformára, amikor később a hódoltság viszontag­ságai alatt a szegediek kénytelenek voltak visszatérni a nomád pásztorko­dásra, pedig a kunok nomádélete Sze ged egykoru kulturája mellett már korszerűtlenül hatott. a renaissance Szegeden az ősi ha­lása&ct is báttérbüwonjl. de « vei vége szakad a régi pásztorcletnek" és a vele sokban összefüggő betyárvi­lágnak Az 1879. árviz Szeged népéle­tében is döntő eseménv. amelynek! hullámai népknlturánk sok értékét magukkal 'sodoriák. Manapság már csak folyton halványodó körvonalai­val. illetve nyomaival találkozunk. Lóórverés November 24-én d. e. 9 órakor 2 dri kisejejtitett lovat árverés utján fog . „ bó- értékesíteni a Mars-téri mázsabázuaJ doltság alatt ni életre kél Szeged oé-ja köztisztasági hivatal. Igazgatóság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom