Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-21 / 264. szám

csuka János: Á föld és a tűzhely DT. Budák Mire, Horvátország most nyugalmazott külügyminisztere, a nyugati színvonalon álló, de nálunk ma is keveset ismert uj horvát irodalom egyik legolvasottabb képviselője, Magyarországon kedveskedő túlzással talán azt mondanák róla, hogy termékeny uépi iró, a fürkésző, méiyreszál]ó falukutatók közül. A hallgatag hor-vát l'ahit, parasztlakosságának csavaros észjárását minden eredetiségével együtt dolgozzák fel írásai, amelyek megszerezték számát a még a nehezen felmelegedő horvát városok elismerését is. Különösen gazdag lirai nyelvét és regényalakjainak mesteri megmintázását tekintik "legértékesebb irói tulajdonságainak. Mintha ebben a tekintetben közeli rokonságban volna M 6 • ricz Zsigmonddal, nemcsak az azonos érdeklődési réteg, a falu és a pa raszt alaposabb ismertetése, rögös életének tartós megörökítése révén, hanem inkább azáltal, hogy parasztfiguráik clmosódhatatlanul emlékezetbe vésődnek. Móricz és Budák egyaránt a népből hozták magukkal az írás egyszerű anyagát, azt nem torzították el lelkük nyomasztó súlyával, ellenkezőleg üdén és hamisítatlanul tovább adták. A kulturált és uagytnultu horvát irodalom, amely a nyugat hatása alatt fejlődött, már regen legnagyobb élő regényírójává avatta Budák Miiét. Éle te kettős síkon mozog. Ugyanolyan vérbeli politikus, mini amilyen vérbeli iró. A likai hegyrengetegben élnek regényalakjai Dr. Pavelics Anlun államfő után Budák neve a legismertebb abban a huszonötéves múltra visszatekintő •mozgalomban, amely nem tudott belenyugodni a páriskörnyéki békék rendelkezéseibe és a horvát állam élctrehivásáért szállott sikra. Az első években még cgytáborban volt ebben a törekvésében az egész horvát nemzet, hiszen tiltakozó jegyzéket is küldött st győztes hatalmak miniszlerelnökei-nek. Eredményt persze nem ért el, hiszen a szerb—horvát—szlovén állam megalakítását még a háború tombolájában határozták cl az itélöbirák s a három rokonnép megbékélésében bízva, sorsukra hagyták őket. A külföldi kndarcok késztették Radies Istvánt, a horvát parasztpárt szeszélyes vezérét arra, hogy Belgrádba menjen és kísérletet tegyen a szerbekkel való együttműködésre. Ekkor szakadt ketté a horvát közvélemény; az értelmiség egvik része változattanul hirdette az együttélés céltalanságát s ezek körött találjuk Budákot is. Mindig azt állította: két feltűnően ellentétes világ áll egymással szemben s ebben a tudatban nem szűnt meg dolgozni az elszakadás meggyorsításáért. Az 1928 julius 20-án bekövetkezett parlamenti merénylettel Pavelicsék igazolva látták politikájukat s amikor a diktatúra a szcr(>, horvát, szlovén népi sajátosságok megszüntetésére törekedve, a jugoszláv gyűjtőnév cs gondolat keretébe igyekezett horvátokat tömöriteni, megkezdődött llorvátor szagban az ellenállás. Pavelics külföldre ment, megszervezte az usztasa mozgalmat, Budák pedig odahaza tevékenykedett az usztasa elképzelések szellemében. Lapja, a ma is megjelenő Hrvatszki Narod. szolgálta ezt az eszmét. A lap gyakran jelent meg fehér foltokkal árulkodva a cenzorra, aki öszekaszabolta, értelmetlenné telte Budák Írásait. Minden cikke a horvát nép felemelkedését, emberibb életét hirdette. Ha politikai szinezetük' is volt ezeknek a fanatikus lélekkel bevitelt Írásoknak, mégis ki érzett belőlük az a nemes szándék, hogy a horvát nép jobb sorsáért készültek'. Budák a félszeg, tartózkodó horvát népet, elsősorban a dolgozókat, akik túlnyomórészt sovány szántóföldeken, frissen feltárt bányákban, mint szegény halászok, a dalmáciai part mentén, vagy a lármás műhelyekben keresik boldogulásukat, igyekezett kiemeini nyomasztó helyzetükből. A felemelkedést az elviselhetőbb és nyugodtabb munka- és életlehetőségeket kereste s mindezt az önálló, senkire sem támaszkodó, önmaga lábán járó független horvát államban vélte megtalálni. A terméketlen likai hegyrengetegben élnek regényalakjai. Azon a vidéken, amely Jugoszlávia egyik legrej ménytclenebb tája s ame.lv úgyszólván !

minden családból elmozdított valakit az ősi otthonból. A legtöbben az agrárcélokra kiosztott földekre jutottak, (de áramlott a nép Zágrábba cs Belggrádba is. Kitartó, SZÍVÓS munkásnép [a likai, egészséges életösztönnel és (tehetséggel állta meg a helyét mindé •' [nőtt. Szerbek és horvátok vegyesen jlakják a tengerpart felé húzódó hegy-l {rengeteg roppant birodalmát, amely a' , környék mostohaságánál fogva is szc-j irénnyé és igénytelenné teszi az em-l jbert. Budák ezt a vidéket és ennek a [környéknek a népet állította az olva(sók elé jó cs rossz tulajdonságaikkal 'egyetemben. Minden sora az élet küzdelmeire, a boldogulás adottsagaiia emlékeztet, az erkölcsös, tiszta eleire tanit. Derű és nyugalom árad ezer cs ezer oldal betüfényéböl, a horvát parasztba vetett hit legyőzhetetlen ereje és meggyőződése, amely végtelen bi-j zaimat és optimizmust képvisel. Hogy a mai Horvátország milyen I mértekben valósította meg Budák ál- j tal olyan pontosan megjelölt eszmei célt, nehéz mégcsak elképzelni is, hiszen alig harmadéve, hogy életrekeit s még nem jutott tul a kezdet nehézségein. A jelenségek sok zavart, nehézséget mutatnak, amelyek leküzdése eltakarja a költő színes álmait. Az >ideális> és >mindenk'!t kielcg'tö* államnak még csak külső burkolata van meg s azt is belülről áliandóan hevíti. feszíti a forrongo. sistergő anyag, amelyből az iró ügyes keze olyan jellemes és tökéletes férfiakat alkotott különösen elviselheteffeneko reumös fájcjblmgk; első helyet foglalják el. Az iró-diplomata egvik kritikusának, a szabadkai Csovics Márkónak tanulmánya szerint, amit Radies István jelentett a politikában a horvát parasztságnak, ugyanazt jelenti Budák a horvát irodalomnak. A föld és a műhely áll Budák minden irodalmi munkájának tengelyében. Az áldott hazai föld és a meleget árasztó tűzhely, amely a horvát pa* rasztnak éppenugy, mint minden ország parasztságának egyetlen menedéke és vigasztalása. Ha kihúzzák a lába alól a földet, vagy ha eloltják a j tűzhely tüzét, könnyen elkallódik. (Hogy ez be ne következzék, küzd Budák is szóban és Írásban ennek a rettegnek felemeléséért, hiszen maga is abból sarjadt. A régi Gránic dolgaiból A föld és a tűzhely szeretete a horvát irodalomban Bőséges és termékeny Budák irodalmi ténykedése. Lcgi'oiei tebb munkái: Tűzhely, A'irágzik a cseresznyefa, Hegyek alján, Vulkánon, Krizsanics igazgató, Nagypénteken, síb., amelyek parasztregények ugvan, «e ír."ióegyiket különös fémjelzés tesz je.iegzetrssé. A Virágzik a cseresznyefa a melv lelkiétct himnusza. Kizsantcí igazgató alakja rraiattalos. teletűzdelve szatirikus jelenetekkel. A Tűzhely tulajdonképpen az igazi horvát parasztre-. gény, amely méreteivel c.-> mondanivalóival közel .áll Ravmer t,. a Nobel dija? lengyel, iió Parasztok . cimü rc; jrónebeü. Budák rcetiivei ts lanulsá'gosak, kér!e!he'°tlen szigorúsággal feltárták s paraszlOK nibáil, de az erényeket sem rejtik el. Mind husbólvérböl való emberek a horvát parasztok is, ugyanolyanok, mint más nemzetek parasztjai, de Budák gondoskodik arrót, hogy kihozza egyéniségükből mindazt az értéket, ami sajátságosan horváttá teszi őket. Mindig kétféle tipus kcriil szembe egymással: a nyílt és megelégedett és a megbízhatatlan, kevésbé őszinte paraszttal. A: jó és a rossz csap össze, bogy a harc-, ban mindig a jellemes és az igaz lé-1 lek kerekedjen felül. A horvát Ji oda- j lomban Budák Mile parasztregényei az A régi Határőrvidék egészen különős szervezet volt, mai észjárással alig lehet megérteni. No de hát ez csak affektálása a modern embernek, aki lusta hozzá, hogy tekintetét a múltba visszaterelje, 'annyira cl van foglalva mai szerveinkkel. Már pedig nyilvánvaló, hogy ezek minden komplikációt nélkülöznek. Hogy mit jelentett a Határőrvidék, amit otthoni idiómával szerettek Gránicnak nevezni, azt sokan elmagyarázták, a legszebben Milecker Félix, a Bánát egyik legérdemesebb történetirója, aki az idők kényszerűségéhez alkalmazkodva, hol magyar, ho: német nyelven jelentette meg alapvető müveit. Azaz bogy a magyar nyelvvel nem volt semmi kényelmetlensége, de csakis Trianonig. A törökök másfélszázados megszállása egvszer megszűnt és elfogyott vele a sok romantika is. Nem ment az a búcsúzkodás minden sirás-rivás nélkül, hisz sok jóravaló háznak megvolt a maga parádés törökje, aki nem csupán a nyelvemlékeket gyarapította, aminthogy a hasonló divat nem pusztult ki még ma sem. A változás aztán .szinte zavarba hozta Bécset, hogy mihez kapjanak elsősorban? A győzelmet Lotharingiai Károly nevéhez fü.zik a jóindulatu és a veleszületett előkelőségek tehetségében vakon bízó történetírók, a végleges vereséget azonban mégis csak Savoyat Eugén mérte a törökre Zentánál. Ez az E'ugén akkor is nagy hadvezér lett vona, ha nem tartozik a császári házhoz. Szegény feje csúnya abban a kerban, amikor formás megjelenésű kalandorok a külsejük kellemetességével csinálták meg a karrierjüket, a női erkölcs pedig lazább volt a homokvárnál is. A szerelemben szerencsétlen lévén, a hadi isteneket ostromolta sok sikerrel s az ő genialitása hozta létre a passarovici békét, amelyben a török lemondott Torontál, Temes és Krassó-Szörény vármegyékről A kincstár nyomban birtokába vette az egész területet s elszegényedett családok utódai, akik a másfélszáz év előtt okkupált birtokok jussába szőreitek volna visszakerülni, még csak nem is perelhettek. Mária Terézia az ei re vonatkozó keresetek elfogadását is megtiltotta. A hajdani birtokok elhanyagolt, posványos állapotban is sokat jelenteltek a mirgiig üres kincstárnak, mert az örmények elöszivárgása és feltörckedése készpénzt jelentett és sulyo* százezrek leguberálásával alakult kt az uj társadalmi osztály. Katonatiszti családok sem voltak restek, kihasználták a kínálkozó előnyöket, épo csak a magyar elem végezte rosszul A három vármegyéből 111 Károly nyomban megalakította a temesf