Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-18 / 261. szám

A „Tosca" előadására készül az ifjú szegedi operatarsinat Latogatás az e!s6 zenekari probán (A Délmagyarország munkatársá­tól) A szegedi színtársulat dédelgetett kedvence: az ifjú operaegyüttes, nagy ambícióval és lelkesedéssel készül Puccini »Toeca« ciniü operájának elő­adására. Alig 10 nap választ el a nagy eseménytől, operatársulatunk máso dik erőpróbájától, amely elé a •Bo­hémélete kirobbanó sikere után foko­zott figyelemmel tekint a szegedi kö­zönség. A fiatal erőkből álló szegedi operaegyüttesnek ezúttal azt kell be­bizonyítania, hogy nemcsak vizsga­szerű, egyetlen és minden erőfeszítést kimerítő operaelőadás bravúrjára ké­pes, hanem rendszeres, egyenletes és komoly művészi munkára, amellyel kivívhatja nemcsak a szegedi zeneked­Velő közönség, hanem az egész ország zenei életének elismerését. A szeged' operatársulat tehát a november 29-i »Tosea«-előadással lép az állandó ope­raegyűttw rangfokozatára s épp ezért fokozott igyekezettel és szinte lázas akarással készülnek az előadásra. A »To8ea«-előadás első zenekari próbáján vettünk részt és az előjelek­ből arra következtethetünk, hogy ez, az operaelőadás semmiben sem fog alulmaradni a nagysikerű •Bohém­élete-produkcióval szemben és ugyan­olyan forró hangulatu előadásra lehet számítani 29 én este, mint amilyen az ifjú operisták emlékezetes bemutatko­zása volt. A >Tosca« előkészületeiről s arról a lelkiismeretes, nagyszerű munkáról, amely az operaelőadást megelőai, beszélgetést folytattunk azokkal, akiknek része lesz a várható sikerben. T. Tőrök Emil helyettes Igazgató vezényli a »Tós­cac-t. Az őt jellemző lüktető energiá­val és lelkesítő Irányítással vezeti a második felvonás C»ntate-jelenetét, amikór a nézőtéren helyetfoglalunk. Meglepő, hogy bár az első zenekari próba folyik, nemcsak a szólóéneke­sek, de a kórus is a legnagyobb biz­tonsággal intonál. Egyelőre játék nincs még, ugy ülnek ott az énekesek és körülöttük a kórus, mintha hang­versenymű előadásán vennének részt. Ugyanaz a komolyság és figyelem öl az arcokon, mintha például Kodály Te Reumát kellene énekelniük zencér­tökből álló nagyközönség ólőtt. A próba szünetében beszélgettünk Tőrök Emil helyettes igazgató szo­bájában az együttes tagjaival, első­sorban persze az igazgató-karmester­rel, aki erjesztő kovásza az egész pro­dukciónak. Kutyájával, Fürgével a lába elótt beszél, izgatottan és sietve s csupa lelkesedés minden szava: — Nagyon boldog vagyok, hogy a fiatal operaegyüttes második produk­cióját én vezényelhetem — mondja és büszkeség csendül a hangjában a legkedvesebb gyermekei ők színhá­zunknak, féltve irányítjuk, neveljük őket, mert as elmúlt nyáron Friesay kollégámmal együtt lámpással keres tfik ki magunknak mindegyiket,.. Sok reményt fűztünk a szereplésükhöz. »le bemutatkozásuk minden reményünket felülmúlta. Nagyon boldoggá tesz. hogy Friesay Feréné keze alatt az első ope­raelőadás olyan ragyogóan sikerült s ez lelkesítőén hat mindannyiunkra. Most rajtam a sor, hogy vigyázzak arra* nehogy második operaproduk­cfónk visszaesést mutasson és szeret­ném elérni azt, hogy necsak nivóheli egyenlőséget, hanem egy kis emelke­dést te eUriflrtkt — Az első zenekari próbával meg volt elegedve? — Igen. Nemcsak operaénekeseink, de a kórus és a zenekar is olyan jó, hogy a legnagyobb bizalommal nézek az előadás elé. Dr. Dalnoky Viktor, az operatarsulat főrendezője szintén nagyon bizakodó hangnemben nyilat­kozott: — A »Tosca« szerepeinek alakítása kezdő számára sokkal nagyobb fel­adat, mint a »Bohéméiet«, mert a bo­hémek minden figurájának jelleme, sorsa és minden mozdulata fiatal éne­keseknek a vérében kell, hogy éljen. A "Bohémélete a fiatalság operája, a »Tosca« már sokkal érettebb és töb­bet kiván talán nem is az énekestől, inkább a színésztől. Bele kell élniök magukat a salyos és tragikus végze­tet hordozó szereplők életébe, mert csak igy tudják átérezni és megérteni feladatukat. Ennek ellenére éppen olyan nagy reménységgel tekintek az előadás elé, mint amilyennel a »Bo­hémélete-t készítettük elő. A főrendező elmondja még, hogy az igazgatóság sokat áldoz a »Tosca« diszletezésére és kosztömeire A dísz­letek a S á n d,o r-testvéTek meglepe­tésként készítik el s teljesen nj, pazar kosztümök készülnek a szereplők szá­mára. Tosca festőiszóp ruhákal fog viselni, közöttük egy gyönvörü ezfist­Iamé toalettet is. A mai anvagszegény világban valósággal művészet az, aho­gyan a »Togca> garderobeját összeál­lítják. Ami operában — kiváltképp vi­déken — szókatlan, a férfiszereplök énekli Cavaradossit Az első opera is saját alakjukba szabott, vadonatúj ^előadás, a »Bohémélet« sikerének kosztümöket kapnak. kér­orosziánrésze Friesay karnagyon Livül Megyessy Pál Rodolfjahoz fűződik s igy tőle már sokkal többet, a »beérkezett« művészhez illő maxi mumot várja a közönség. Megkérdez­tük, hogy melyi Puccini-bős fekszik közelebb az ifjú tenorista szivéhez: Rodolf, vagy Cavaradossi? — Nem tudok választani. Cavara­dégszereplésekM beléczámitva azt hí- invradókaPkívAn." De szem, kijön a ketszara* ,zam tne^ között n.ncse„ különbség keltem Jeritza Máriával, Scbwarz .„JltA_. „,. ... 7 Verával és a legnagyobb magyar Tos Megvessy Pál! Annyi ifjú lángolás, annyi lelkese­dés lobog valamennyiökben, hogy mi is bízunk az ujabb országos visszhan­got keltő elismerésben, sikerben... CSANY1 PIROSKA A bánásmód — Énekel is a darabban? -­dezzük a főrendezőt _ Igen. Azt hiszem, érpen kétszá­zadszor énck<'tam a sckrestytst • A budapesti bemutató illán 10 évig fel­váltva énekeltem Hegedűs Ferenr cel, majd Jő éven á! egyedül énekei­jg pf™ fra\íeí?es állítást, más invenciókat kivan. szép és szép között nincsen külön ; Hivatásomnak érzem a művészetet és Egy úriasszony a múltkoriban érde­kes magyarázatot tartott nekem ar­ról, hogyan kell bánnunk a pincérek­kel és a szállodai személyzettel... — Volt nekem egy öcscm. beszélte, akit nagyon megleckéztetett egyik barátja azért, mert egy muri után, mi­kor a fizető >Kellner« felsegítette * a budapesti premieren ís énekelte címszerepet. Ezekután átadjuk a szót jöbb magyar Toscának: rctetict, készülők szerepemre Nagyon _JNo tevelef, sei„ mehctek uvbb6 í I f kávéházba, kiáltotta megbotránkozva szeretetével tűntetett ki ét tgy most, a barát , Köszönöm !.-,n*l búcsúztál a második szerepem _ éneklésekor már személvzettől... • számíthatok a közönség jóindulatára). ^ bai!? " Soős Kata1 innak í'A,Zt h?SZPm; az(.e,íiadfs eikprét J?H - De mekkora! Pincérnek, szol­l 'ldre is b^ os.tja az, hogy m együttes' köszönünU raeg semmit, aki csupa boldog izgalom, hogy első ta^ai között meg van máris a töke- *nem borraval6t adunk nek5 Mag„ komolv színpadi fellépése alkalmaval jtetas összhang. máris Toscát énekelheti. Jó megjele- Arra a kérdésünkre, hogy kit te­nésü, magas, barna fiatal lány, a ,kint ideáljának, megeliti Gigli, Per is olyan ember, mint a boldogult öcscm — állapította meg a szép nő. Mindent megköszön! Mirevaló ez a te­hangjára szordinót tett az első zene-/He és a svéd Jussy Björling ne- kSntéjVr0mb||ég? kari próba alkalmával, mert kőny {vét, de hozzáfűzi, hogy minden sze • _ Álljunk csak meg — feleltem, nyebb hülése van, de mégis csillogva rep kialakítja. a karakteréhez illő leg- m0£t va,^mi eszembejulott. Húszéves és tisztán szökellt a magasba ez a Jobb tenoristát. Scarpia megszemélyc- ^ ,ehellem^ mikor legelőször Svájcban drámai szopránhang. Ebben az évben végeztem az Akadémiát — kezdi első interjúját FERENCJOZSEF KESERŰVÍZ „ _ , j Jártam. Cliur-ban, Grau-Bflnden kan­rvűtona Lajos ton székhelyén, majd Ragazban, a viszont Biccardo Stracctarit és Via mala vízesésnél s még Árosában, azt hiszem, nem is kell hangsúlyoz- Lawrencc líbbetet tartja a legna- Igen, Itt történt. Árosában. Éppen hu­nom, mennyire boldog vagyok, hogy gyobb baritonénekesnek s legszebb éi- csuzkodott a legelőkelőbb nyaraló csa­ilyén gyönyörű szerepben mutatkoz- ményének nevezi az 1U37. évi Rigó- Iád, sorbaálltak a hotel mindenrangu hatok be a szegedi közönség előtt. Tu- letto-elöadást, amikor Lawrence T i b- alkalmazottai. A borravalót ekkor már dom, milyen nagy szó ez, hiszen itt bet énekelte Budapesten a tragikus- elintézték, csak a szokásos virágcsok­Gina Cigna és Németh Mária énekelt sorsú udvaribolondót. Scarpia szere- rot nyújtották még át a portásfülke a Dóm-téren! Egyetlen vágyam az, péről szintén nagy lelkesedéssel be- mellett a pénzmágnás feleségének, aki hogy — sikerem legyen. Hogy máris szél: lólyan gazdag volt, mint minálunk két ide jutottam, a »Tosca« címszerepé-1 —- Bár Scarpia intrikus szerep, miniszterné, sőt államtitkár felesége, nek eléneklégéhez, ezt Török igazgató szivet, lelket igyekszem majd belevin összes birtokaikkal együtt, urnák és Friesay karnagy urnák kö- ni, hogy a szegedi közönség ne csaiód-{ A virágok hálás átvétele után sor-< jszönhetem. ök fedeztek fel és remé- jék bennem — mondja meggyőzően. — {ba kezetfogtak a főpincértől s a sztv lem, hogy ők fognak majd hozzásegi- A Bohémélet Marcellével szemben sok baasszonytól kézdve minden égycs ate feni a kibontakozáshoz, a sikerhez., kai aktívabb egyéniség Scarpia, több kalmazottal, még a cipőpucolóval s a És még valaki Dr. Erdélyi Jenő a játéklehetőség, de éppen ezért nehe- kifutófiúval is és egyetlenegyet sem főorvos, n kiváló specialista, aki né- zebb is a szerep. Nagyon nagy a mellőztek, aki a többheti nyaraláb ihánv héttel ezelőtt megoperálta Soós kontraszt a két Puecini-baritonszercp idején valamivel is szolgálatukra sie­Kátalint s kivette a fiatal művésznő között, tehát az énekes és a színész tett. manduláit A műtétnél dr D a I n o k v számára egyaránt érdekes feladat a 1 —- Látja, kedves nagyságos as* Viktór főrendező segé'kőzett. aki kettőt egymásután alakítani. Ami tő- szonv. én itt tanultam ezt! Svájcba*. X polgárt lí'IéTbtóF'Tritt tJÉrtBi, •mlhrfeur MtöWták, Wtf Itf^Wa hibáztam, vessenek rám követ -"mint Téíhé'fétéS ' ówat-Lkerilliőn, ültem! M. F. n.

Next

/
Oldalképek
Tartalom