Délmagyarország, 1943. szeptember (19. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-19 / 212. szám

A fehértavi kiskirály bukása ' A szeme sznrós, tekintetéből az el Wántság sugárzott Mégis, ba észre­vette, bogy szemén keresztül valaki a lelke mélyét keresi, nem birta a für­késző szemeket Enyhén hajlott kosor­<ra, markáns arcéle, ö&zbecsavarodo ápolt nagy bajusza a régi kunmagyar típusát elevenítette lel. Alacsony mo káuy termete mellett is szeretett fölé­nyeskedni. Beszéde lassan gondolva, de erős hangsúllyal hagyta el szólásra vigyázva nyitott száját Csak azt ér­tette meg, amit éppen ő a* art, olyan (eleieteket adott, amilyet éppen ő tar­tott a legjobbnak ée célszerűnek. An­nái se többet, se kevesebbet. Ha ke­rékbe törik, akkor sem mond mást A kérdése* özöne zudulhat feléje, a vá­lasz mindenkor csak ugyanaz. Évente többször is biró elé került Nem volt ez szokatlan dolog az életé­ben. Talán már szükséges is volt A Vége mindég jóra fordult s akkor már megint A volt az ur. A hatalma ezzel is nőtt a báromezer holdas vizes pusz­tában. Kezdődött valamikor 2 pengő­vel a büntetés. Hamarabb fogyott lu a biró türelme, mint az övé. A 60—80 pengős büntetésé* sem használtak ké sőbb. Szegény ember sorsát boldog Is­ten birja és mert hogy szegény volt, legalább is ennek hitték, a fellebbvite­li polgármesteri fórum elengedte pénzt. Ha ez néha nem történt meg, téli időben, amikor a pusztai ember úgyis szobaáristomra van utalva, le­ülte a városi jó meleg cellában a bün­tetést. Kiskirálya volt • hires és hírhedt "Kalapács juhászdinasztiának. Most 0 került uralomra. Ember lett légyen, ki a keze alá tudott volna nézni. A tör­vény felé mások előtt tiszteletet mu­tatott, de magában csak addig érezte kötelezőnek, mig az érdekeit nem bán­totta. Egvidőben, amidőn még a város legelőit ellenőrizték, feltűnt, hogy na gyon kevés a pusztabér, de annál több birka legel a Fehértavon. Végére akartak járni a dolognak, megpróbál ták megfogni a juhászkirályt. At akar­ták számlálni a birKáját, annyi van-e amennyit befizettek, vagy annak több szőröse! — Jobbkor sohsé gyühettek volna urak, mintha csak összebeszélünk vóna, éppen most égyütt vannak a bir­kák fejés előtt Én is a röndöt szere­töm. ennye de jó, hogy gyüttekl Tervével azonban már készen volt. Alighogy elkezdődött a számolás, szú­rós szemének egyetlen tekintetére, pil­lantására, anélkül, hogv azt bárki is észrevehette volna, a kis fekete puli, a birkák réme vad, dühös csaholással rontott a birkáknak. Eszeveszetten menekült a birkasereg és útját szürke szikfelhő jelezte a futamodóknak a pusztában. A szétszóródott nyáj a messzeségben a Fehértó szigetein ke resett menedéket a puli dühe elöl. Hümmögött a kiskirály, éktelenül szid­ta a pulit: — De hát bogy is töhetnék én ar­rul, ha ennek a pulinak mingyá emén az esze, ahogy az urakat észrevöszi. No mán most mögén hiába gyüttek. Hát hiába jöttek bizony a várost turak, mert egyiknek sem volt kedve '.térdig érő sarat taposni és hideg láb­vizet venni. A birkaszámlálás persze, hog yelmaradt. Fölcihelődtek a város parádés hintájára és dolgavégezetle­nül mehettek haza. A puli mindannyi­szor megbolondult, valahányszor bir­kaszámlálásra került a sor s igy a vége az lett, hogy megunták az urak a kimenetelt. Mégis csak ő maradt at ur, a kiskirály a fehértavi zavartalan birodalomban. A sást, a csatakot is ügyesen dézsmálta, ugy, bogy senkl­sem vette észre, ba egy-egy sássziget hiányzott. Csak a közepét kaszálta ki, a zöld karika köröskörül megmaradt. Csak az őszi kaszáláskor derült ki a turpisság é« ilyenkor ő csudálkozott a legjobban. A törvénybejárást bármennyire is szerette volna, nem tudta elkerülni. zott* földdarabon. Zsupptetejü »palo- T D E TJ M X G Y "A R O R S Z A G' táját* is engedély nélkül építette, még­sem kérdezte senki tőle, mi cimen ke­rült az oda. A védettség nem ismer könyörületet. Kitűnt, hogy rend nem lehet addig a Fehértavon, mig eze* a kiskirályi építmények el nem kerülnek onnan. Lehetett azonban akárhány poi garmesteri végzés, onnan őt kiköltöz VASÁRNAP, 1943 szeptember 19. t Ha már az idézőt otthagyták, arra meg letni nem lehetett, ö maradt az ur kellett jelenni. Annak nem tehette ki | Télen-nyáron kint lakott a pusztán, az magát, hogy a szatymazi rendőrök él- ő pusztája Közepén. Nyáron a viz, té Iit&ák elő. — Kalapács, hát már megint itt van maga a biróság előtt, — kérdezte a biró. — Nem jószántambu gyüttem ide, tesintetös biró ur, — volt rá a felelet. — Hát már megint rossz fát tett a tűzre? — Mit akarnak tüllem, hiszen az az én pusztámon vót. — Nem tudja, hogy ott nem lett volna szabad legeltetni, — kérdezi to vább a biró. — Tudni kellett, hog- sz természetvédelmi terület, ott nem sz,, bad a legeltetés; maga is ott volt a kijelölésnél. — Nem tudom, mit akar tüllem a főorvos ur, mondtam, hogy a pusztá­mon vót. Persze, hogy az ő pusztája volt. Nem tudta megérteni, hogy az ő biro­dalmába más is beleszólhatott. Apjá­nál, nagyapjánál, mikor ő még csak bojtár volt .ilyesmi elő nem fordulha­tott. Törődött is akkor valaki az el­átkozott pusztával. Kisebb dolga ls nagyobb volt annál minden embernek. Az az ő pusztája volt, ha mindjárt te lekkönyvileg a város nevén is van a 3000 hold Felosztotta szépen a pusztát a másik Kalapács-val s a határ szent volt és sérthetetlen. Háborúban sem respektálják jobban a határokat, mint itt a pusztán. Ha valamelyik birkája álkalandozott a másik birodalmába, kész volt a határsértés, előkerült m zsebből egykettőre a bicska és nei* egvszer élő vér folyt a fehér sivatag szikes talajára. Vészes felhők akkor kezdtek tor­nyosulni a királyságok derűs ege fe­lett .amidőn megszületett a természet­védelmi terület. A törvénv 3000 hold­ból 350-et természetvédelmi területnek nyilvánított. Itt tilos volt a legeltetés, de még csak bemenni sem lett volna len meg a jeges, töretlen havas pus& taság védte az oda tolakodni készülők elől. A természetvédelem mellett az ái­viz szegődött kérlelhetetlen ellenségei én közé. A Koromsziget magaslatán emel­kedett a királyi palota, ahova azt hit­te, sohasem fog felérni az ár. Bekövet­kezett a csoda. Három éven keresztül még soha nem látott tengerré dagadt a Fehértó, méteres magasságú viz nyo­mult a szobásba. Szürke-szikes hullá mok mosogatták az elnéptelenedett hajlékot. Az építmény azonban dacolt a vizzel, mint konok ura a törvénnyel. A cölöpre vert felek közül csak a sár mosódott ki, a falak büszkén mered­tek az ég felé, tetején a zilált, szelek­től borzas zsupfedél még regélt a ré­di dicsőségről Tetején kacsák fész­keltek, a nyitva felejtett ajtókon és a viztöl benyomott ablakokon a fészkelő kacsák kíváncsiskodtak befelé. Elment a viz. A kunyhót már fői­FERENCJÓZSEF KESERŰVÍZ kisért a tekintetével, de ha visszafor­dultam, gyorsan elkapta a fejjét Lát­szott, hogy valami motoszkál ennek az embernek a fejében. Mintha régi em­lékektől akart volna szabadulni. A háza táját is elkerülte a birkákkal, Láthatatlan suttogás lett úrrá a pusztában Anélkül, hogy száj szólás­ra nyilt volna, megindult a keresés 2C év előtt a Fehértavon eltűnt ember gyilkosa után. Erről suttogott sötéte­déssel a tó mélyén életrekelt szellő ezt zizegték fent az éjszakai átvonuló madarak szárnyai, ezt harsogták az égre a kiszáradt, kiégett pusztán a szí ket felhőkig kavaró vad forgószelek. A kiskirály lelke az öregedéssel mind súlyosabb és nehezebb lett. Vadházas társa urának 20év előtti eltűnése me gint előkerült a feledésből. Nyolc napra eltűnt s kiskirály. épiteni többé nem volt szabad. Záros'Senki sem tudta hol van, csak seftet­határidőn belül elvihette volna még j ták. Akkor vált bizonyosra, hogy ko­szt a faanvagot, amit a viz el nem moly gyanúban van, amidőn egy nap ringatott más messzi vidékre. Nem vitte el. Egyszer ment el a tanyája tájára .lekaszálta háza körül a ma­gasra nőtt tavaszí füvet, de már azt sem hordta el. Mindenkinek fehünt. hogy az öreg Kalapács, a Fehértó koronázatlan kiskirálva ezúttal helyt ad a törvényes rendelkezésnek és könnyen elhagyta régi háza táját Ugylátszik kezdett szorulni már ekkor a hurok nvaka körül s valami hnitot­la el-el innen, erről a tájról. Véres emlékek képe mind gvakrabban rajzo­lódtak lelki szemei elé. Többször mentem el az utóbbi idő­ben mellette. Sunyin emelte kezét a kalapiához. Nem elegyedett velem szó­ba. tudta, hogv ellenlábasa vagyok Mindé nhivatalos városi Íráson, am't kikézbesitettek számára, minden rossz híren, ami Írásba volt foglalva, az én szabad. Nehéz volt ezt megérteni an- nevem is szerepelt Igv hát csak ép­nek, ki korlátlan nr volt az »elátko-'pen hogy észrevettük egymást. Sokáig SZEGEDI BEVÁSÁRLÓ KIRENDELTSÉG SZÉCHENYI-JÉR 12. TELEFON: 33-77, 33-78. megjelent a háza táján rendőrök kí­séretében ásóval a kezében. Ásott nap­hosszat és tagadott. _ Fölásathattvák én velem ezt az egész Fehértót, akkor sé igaz, ami» maguk beszélnek Pedig akkor már vadházastársa be­vallotta, hogv egy egyik 20 év előtti éjszakán, amíg ő a kúton volt. leszúr­ta vetélvtársát Együtt mosták fel a vért, az áldozatot a ház tövében az öreg Kalapács egymaga földelte el. Na­pok multán megint felásta a hullát. Kemény lelke mégsem tudott megba-' rátkozni a gondolattal, hogy fekhelye mellett, a fal túlsó tövében a leszúrt ellenlábas holtteteme kiált bosszúért Nehéz álmai lehettek, mert egy vaksö­tét csillagtalan éjszakán kiásta a hul­lát, kötelet kötött lábaira, átvetette azt a vállán és vagv 150 méter távolsáera elhúzta a tanyájától és ott njra elföl­delte. 20 évi feledés borult ezután a rapok alatt jeltelenné lett sírra A szi­kes sivatag pora vastag réteget takart a megbolygatott ősi talajra öszi és tavaszi vizek teregették hullámaikat a titkot rejtegető tükörsima tófenékre. A kiskirály csak ásott nap nap otán. Látszott rajta, hogy nincs menekvés­Végre vagy 10 nap után megtört Meg­indult az egyforma sima Jeltelen pusztán. Ásni kezdett. A második ásónyom már csontokban akadt meg — Lásák kérőm, eltemettem én üt szépen, kántor és pap nélkül is. Felkavarta az »eset« a Fehért-i nyugalmát. A kisfekete bogárhátú ta­nyáiban riadtan tárgyalják a gyilkos ságot. A Fehértó átvonuló madarai is mintha erről beszélnének egvmás kö­zött a szeles öszi éjszakában. Elbu­kott az öreg juhászkirá'y. a konok, makacs fehértói betyár. Nincs már többé betvárromantika, mint ahogy az •elátkozott* Fehértó is megszűnt a be­tyárok és katonaszökevények rettek­helve lenni. Hir szerint még n 18-as időkben is szökevények és körözött bűnösök találtak menedéket a Fehértó ingovánvos részein a nádasokban Sok­sok titkot rejtegethet a Fehértó Tit­kot, amiknek szereplői már régen az enyészet birodalmában tűntek el Egy azonban bizonvos. Eltűnt az elhagyott­ság, a rejtelmesség. Megszün* a Fehér­tó a bűnök palástolóia lenn! Azrgvik fele előlépett kulturált teríttetnek! ha­lastó lett. A másik rész ösisége meg­tartása mellett fs már őrzött és vé­dett terület. El kell tűnni © területről a gyilkosságra vetemedő kiskirályok urajmának. ür. BERFiTZK Ejfc'ÍKR

Next

/
Oldalképek
Tartalom