Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-20 / 188. szám

a Tisza nstVfermffien ^ Belcsa Kató, Kéntor Béla, Gömöry Lily, augusztus 22-únmüködnck: László Imre Boday Miklós é Jeoyek I.— P-töl, Démativarorszáonál. Rendező: Fogai Géza. MAGYAROK CSILLAGA Irta: SZALMA JÓZSEF Talált sohasem látni oly tömege­vei a csillagokat a firmamentumon. mint éppen augusztus áldott havában, amikor még a határ ugyan teríteti asztalhoz hasonlít, dc azért a gólyák már utrakerek'dnek s eltávoznak tő­lünk egy messze tartományba, akár­csak az evangélium királyi embere. Több, mint ezer esztendővel ezelőtt távozott el körünkből és suhant ál az augusztus csillagos égen a mi első királyunk is és hagyta országát min­den gazdnságságóval és kincseivel együtt törpe utódok vezetésére. Ha valósággal nem is tér vissza a mi királyi emberünk, hogy számonkérje szolgáitól, miként sáfárkodtak a rájuk bizott girákkal, István klrálv ünne­pének napján mégis megmozdul a ma­gyar lelkiismeret s iparkodik legalább kibúvót és mentséget találni azokra a hibákra és tévedésekre, amelyek miatt Pannónia ma nem mondható ékes virágoskertnek. Bizony nagyon Is rárkbizonyult az elmúlt századok fo­Ivamán és különösen az utóbbi évek­ben az evangélium mondása: Mind­annak. akinek vagvon adatik és bő­velkedni fog, attól, pedig, akinek nin­csen, amije van Is. elvétetik tőle. Eb­ben az egyetlen mondatban meg van iiva a magyarság ezeréves története. De meg van irva nemcsak a ml histó­riánk, hanein velünk együtt azoké a nemzeteké is, akik hozzánk hasonlóan rosszul gazdálkodtak, kalmárkodtak a ráiukhizott gfrákkal. garasokkal Ha­nem sokaknak talán bántja a fülét az evangéliumnak ez a hasonlata. Hi­szen napjaink legjellemzőbb sajátsága •ppen a kalmárszellem ellep való küzdés, miért is éppen nem megtisz­teltetés egy nemzet életét küzdelmét a kalmárkodáshoz hasonlítani. Ha kalmárkodás alatt kicsinyes sefteket, lurfángos alkudozásokat, vabankra menő merész spekulációkat értünk, amelyekből ki van zárva már eleve a tisztesség érzete és a becsületesség, akkor jogosan utasítjuk vissza a (önti hasontatot. Dehát éppen az a hiba, hogy a közfelfogás ilyen hamis szín­ben tünteti fel és kizárólag igy értel­mezi a kalmárkodást s az uj kalmá­rok is igy csinálják, pedig az alapjá­ban véve éppen olyan tisztességes foglalkozás és nemzetTentnartó erők forrása, mint bármilyen más élethi­vatás. Sőt azt is mondhatjuk, hogy egy nemzet boldogulásának elenged­hetetlen fölléteie, hogy fiai jó kalmá­rok legyenek. Mi a kalmárkodás? Nem más, mint n termelt javak kicserélése, elosztása, értékesítése. Ebben a munkában a bolt, a piac, a vásár csak utolsó stá­ció, de hogy idáig érhessen az áru, a portéka- cs idáig juthasson az alkusz, a kereskedő, a kóla, az eladó, ezt a lehetőséget, ezt az előföltételt magá­nak az államnak kell megteremtenie és biztosítania. Kétségtelen, hogy egy állam polgárainak jóléte, boldogulása nagyrészt attól függ, miképpen tudja biztosítani piacait. Ezt a mostani há­ború kitörésekor a németek igy defi­niálták: Lebensraum, élettér. Ez ma­gyarán annyit ielent, hogy a szomszé­dos népek, államok nem állithanak föl egymás rovására olyan vámhatá­rokat, hogy egyrészt a maguk termel­te javakbán piac hiányában szinte belefulladjanak, a behozatalra szoruló jattokból pedig viszont teljesen ki le­gyenek zárva. Az angolszász hegemó­nia ezt a helyzetet teremtette meg a világon, azért kellett ennek az öl­döklő harcnak kitörnie. Tévednénk azonban, ha azt gondol­nók. hogy az efajta harc korunk, szá­zadunk szomorú kiváltsága. Nemi Alapjában véve majdnem minden nemzetek közti harcnak ez a meg­mondhatója. Csupán a szerepek kü­lönböznek. Az egyik nép háborút pro­vokál azért, hogy a másiktól még a levegőt is elzárja, a másik kénytelen­kelletlen vállalja a harcot, hogy fial­nak életfeltételeit biztosítsa, védel­mezze. Több, mint ezeresztendős tör­ténelme a magyarságnak ilyen védel­mi harcok sorzatából áll. Már a hon­foglaló magyaroknak az élethez való jogát sem akarták elismerni Európa népei. Tulajdonképpen ezért volt kény­telen minduntalan fegyvert ragadnia nemzet a vezérek korában s karddal szerezte meg, amit az irigység és a rosszindulat megtagadott tőle. Az élettér azonban nemcsak azt jelenti, hogy kivitleünk és behozata­lunk, vagyis az export és import biz­tosítva legyenek, másszóval külkeres­kedelmi mérlegünk mindig aktiv le­gyen. Hogy ez egyáltalán megtörtén­hessék. ahhoz szükséges a belső kon­szolidáltság. Ahol nincs jogbiztonság, zavartalan kormányzás, abban az or­szágban megszűnik a fejlődés lehető­sége, mert azzal az országgal senai sem hajlandó kereskedelmi kapcsola­tokat fölvenni s ha igen. az arra ar. országra nézve csak hátrányos lehet, mert hiszen nem áll módjában szavá­nak sulvt adni. Szent Tstván király­nak az érdemei ezen a téren is her­vadhatatlanok Bólcsesége és kardja tekintélyt szerzett a magyarnak az idegen népek előtt, dc ugyanakkor az ország határain belül sötét pogárrv erők állandóan bomlasztották és ve­szélyeztették a kereszténv magyarság életterét, boldogulását Ezért kellett az egyébként könyörületes és irgal­mas szivü István királynak olv sok­szor fegyverhez nyúlnia és könyörte­lenül eljárnia azokkal szemben, akik oktalanságukban és vak gyűlöletükben végveszélybe sodorták a nemzetet. A he'vzöt ma is hasonló Szent Ist­ván korához Sok tűrés, szenvedés, lemondás árán sikerült a magyarság életterét a trianoni szük határok kö­zül kitolni, barátainak becsülését meg­nyerni, ellenségeinkben magunk iránt respektust kelteni. De nagy baj van a belső életlérmtl Felelőtlen izgat0b minduntalan zavarják a kormány munkáját s belegáncsolnak a legiid­vöjebb intézkedésekbe is. Az ilyen felelőtlen, rosszindulata beszéd száz­szor többet árt a nemzetnek, mint az a bizonyos idegen kalmárszellem. Mert az ellen lehet védekezni, azt le lehet rázni, meg lehet szüntetni anél­kül, hogy magunk kárát vallanánk, amikor azonban saját fiai ellen kény­telen a haza éreztetni szigorát, ak­kor saját magán ejt sebet s az min­dig a belső bomlásnak a jele. A haza legszentebb ügyeivel kalmárkodik te­hát az, aki annak belső életterét gyön­giti zavarok keltésével, elégedetlenség szitásával. Ne áldozzuk tel Szent Ist­ván országát, ne áruljuk el a nemze­tei idegen, tetszetős, hangzatos jet­szavak kedvéért. 1918-ban elkalmárkodtük már egy­szer a hazát. Amikor bekövetkezett a szomorú változás, alkkor sok ma­gyar nyugtatta meg magát: Ezentúl hát a cseh parancsol! Olyan nagy szerencsétlenség az? Mi eddig is rab­szolgák voltunk, másnak dolgoztunk, ezentúl is azt fogjuk csinálni. Mi nem vesztettünk semmit a háborúval, csak az urak, meg a gazdagok, azokért meg nem kár. De csakhamar megtud­ták s éppen ezek a szerencsétlenek, hogyan lehet elvenni attól, akinek semmije sincs, még azt is, amije van, hogy az evangélium szavaival éljek. Amikor nem talált magyar fórumo', amely panaszát meghallgatta volna. olyant pláne nem, amely igazat is I adott voina neki a mind csak azért, mert magyar volt az illető, akkor rá­1 döbbentek ezek a szerencsétlenek ar­jra, mit jelent a haza szabadsága, a nemzet függetlensége. Hányan jöttek át a határokon a csonkahazába s él­tek itt inkább nélkülözések között száraz kenyéren, csakhogy ne kelljen türniök az idegen, ellenséges, gyűlölt zsarnok uralmát Szent István megmutatta minden idők magyarjának, hogyan kell a ha­za ügyeivel sáfárkodni. Valahányszor letért a nemzet az általa kijelölt út­ról, mindig ráfizetett eltévelyedéséi» s keserves szenvedések ntán he kel* lett ismernie, hogy rossz üzletet csi­ráit amikor ősei hitét és hazája sza­badságát pillanatnyi látszólagos elő­nyökért piacra dobta. Ezt a szentist­váni gondolkodást kell újra visszahe­lyezni trónjára, ha azt akarjuk, hogy? ne idegenek uralkodjanak felettünk, hanem magunk irányíthassuk a ma­gyar sors hajóját egy szebb, egy bol­dogabb jövő felé. Ebben a törekvé­sünkben legyen istápolónk a magya­rok tündöklő csillaga. Szent István király. A jövőben csók bevásárlási könyv alapján kapnak árut a textilkereskedők A kereskedelmi és iparkamara kiosztotta a bevásárlási könyveket (A Délmagyarország munkatársától) A közellátási minisztérium a texlil­árukészletek arányosabb elosztása ér­dekében a textilkiskereskedők részé­re bevásárlási köuyvrendszert létesí­tett. A szegedi kereskedelmi és ipar­kamara területén működő körzeti tex­tilbizottság most adta ki mindazok­nak a textilkiskereskedőknek és fel­dolgozó iparosoknak a (Textiláru Be­vásárlási Könyvf-et. akik textilnagy­kereskedői áruellátásra jogosultak. A körzeti textilbizottság a vásárlá­si könyvek kiadásánál megfelelően mérlegelte a kiskereskedőknek és fel­dolgozó iparosoknak ugv személyi kö­rülményeit. mint lakóhelyük ezfiksós­letét és annak eddigi ellátását. A ket­tő egybevetésével állapította meg e bizottság egy-egy kereskedő, vagv feldolgozó részesedési aránváf, ame­Ivet a vásárlási könyvbe részpontok­ban kifejezve iegvzeft be. A vásárlási könyvben feltüntetett részponlértékék havonkint nem jelen­tenek állandó értékű árut. mert azok aszerint váltakoznak, hnsry a ltér«W (Bes nagykereskedő, milyen értékbe® [kap gyáraktól árut, illetőleg hogy * j kérdéses nagykereskedő árukészletén hány kiskereskedő, vagy feldolgozó, [hány részponttal osztozik. A részpont férték tehát nagykereskedőként más és más értékű árut jelent és egy-egy nagy­kereskedőnél is havonkint változik. | A szegedi kamara területére beos»« jtott textilnagykereskedők tehát a mai 'naptól kezdve olyan kiskereskedőt vagy feldolgozó iparost, aki »T«xttl­árn Bevásárlási Könyv«-v«tt nem ren­delkezik. nem szolgálhatnak kb A közvetlen fogyasztóknak dolgo zó és árnsitó feldolgozó iparosok Tex­tiláru Bevásárlási Kőnwet » közellá­tási miniszter 35.877—1943—VI. T. s*. leirata értelmében nem kaptak. Ezek­nek a feldolgozó iparosoknak árueh [látása a textilkereskedő-kre hárul, j Mindazok, akiket a bizottság a ka* pott rendelkezéseknek és Irányelvek' jnek megfelelően vásárlási könyvvel ; nem láthatott el, erről a kamarától ér­'tesitést kaptak. Lelőtte két mutató társát, 15 évi fegyházra Ítélték (A Délmagyarország munkatár­sától) Lukács Sándor 38 éves njpalánkai községi rendőr kétrend­beli szándékos emberölés bűntetté­nek xádjávai került junius 11-én az újvidéki törvényszék büntető taná­csa elé, ahonnét fellebbezés foly­tán áttették ügyét a Szegedi táblá­hoz. A táblán csütörtökön tartott ügyében főlárgyalást a Curry­ianács. Lukács Sándor egyik rendőr­társával. Francz Antallal márci­us 19-én este hivatalos körntra meni Körútjuk alkalmával, amely előírta nekik, hogy a kocsmákat is ellenőrizzék, több kocsmába betér­tek és ott fröccsőt és sört fogyasz­tottak. Végül a Rcmlinger-féle ven­déglőbe mentek be, ahoi nagyobb társaságot találtak. A társaság amely már elég zajos volt az elfo­gyasztott bor hatása alatt, meghív­ta a rendőröket, akik a meghívást el is fogadták. Borozás közben la­kács összeyeszett a társaság egyik tagjával. Dréher Lajos gazdálkodó val. Veszekedés közben Lukács elő rántotta szolgálati pisztolyát és az­zal fenyegette meg Drehert. Dreher azonban nem ijedt meg a mellének szegezett pisztolytól, hanem azt fél­relökve, arcul ütötte Lukács Sán­dort. A társaság előtt megszégyení­tett rendőr elsütötte revolverét é$ Dréher három golyótól találva Hol­tan rogyott össze. Lukács ezután még két lövést adott le, ezekkel Brenner Ferenfl njpalánkai gazdálkodót teritette le, aki szintén meghalt. Lukács Sándor a főtárgyalásölt előadta, hogy azért használta fegy­verét. mert Dréher és Brenner ma­gyarságát csúfolták. Védekezését nem fogadták el és az újvidéki tőr­vényszék kétrendbeli szándékos em berölés bűntettében mondotta ki bűnösnek s ezért 15 óvj fegyházra itéllék. A tábla Gurry-tanácsa az el­sőfokú bíróság Ítéletét helybenhagy-' la. Az ítélet ellen a vádlott és vé­dője semmisségi panasszal élt. ngimawarnrszafi lelelnnfa R

Next

/
Oldalképek
Tartalom