Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-19 / 187. szám

J OÉEMAGYAROPSZAG * CSÍ^ÖRTÖK, 1»43 augusztus 19. lelte n büntető feljelentést. A be­jelentés elmulasztása igen sulvos büntetőjogi konzekvenciákkal jár, a törvény hat hónapig terjedhető el­zárással sújtja az üres iakás eltit­kolását, A kötött lakásforgalom bevezeté­sével együttjár, hogy az érdekelt háztulajdonosok kötelesek minden­nemű változást haladéktalanul írásban bejelenteni a lakáshivatal­nak, ez a bejelentés teljesen bé­lyegmcntes és nincs semmi előirt formája, tehát egyszerű levelezőla­pon is megtehető. A lakáskataszter felállítása már folyamatban van. az összeíráshoz, ha megfelelő számú személyzet áll rendelkezésre, egy hónap niatt vé­gezni lehet és azontúl már könnvü szerrel lehet a kataszterben beálló módosulásokat keresztülvezetni. A • meglévő személyzetnek jelenleg minden hivatali idejét leköti a be­érkezett kérvények feldolgozása. A mai napig összesen 3Í53 lakásigény­lő kérvény érkezett » hivatalhoz, ezek mindegyikét a legnagyobb alapossággal áttanulmányozzák és mérlegelik az igényjogosultság mér­téké*. Az eddigi megállapítások sze­rint a kérvényezők legnagyobb ré­szének ügyét jogcím hiányában nem lehet érdemben elintézni. 'A rendelet szerint ugyanis hatá­sági lakáskiutalást csak az igényel­het. aki már 1939 szeptember hő első napja előtt is Szegeden lakott, állandó megélhetést biztosító kereső foglalkozással bír és a kérvénvezés időpontjában nincs sem Szegeden, sem pedig a környéken fő-, vagy albéilcti lakása. Ez valőban olvan megszorítás, nmi az érdemben elbi­MHtlMő kérvények számát a mini­mumra csökkenti. Ha szigorúan szó szerint értelmezik a rendeletet, ak­kor alig lehet egyetlen embert, vagy családot is találni, aki igénylőként Téphet fel a Inkáshivatnlhnn, mert hogyan lehetne valaki 1939 szep­tembere előtti időtől szegedi lakos, ha — nincs lakása? Viszont ha már 1939 szeptembere előtt is Itt lakott, fzidószerint aligha szorul arra, hogy a lakáshivatal szerezzen néki Jakást. Szerencsére ezen kívül van egész sor más igényjogosult is. igy első­sorban a szolgálati érdekhői Sze­gedre helyezett köztisztviselők, akiknek lakásproblémája aránylag könnyen megoldható, a legtöbb esetben lakáscserével, mert több­nyire csercáthelyezések történnek. 'A lakáshivatal kiutalásainál első­sorban a köztisztviselők elhelyezé­séről gondoskodik, a többi kérvé­nyeket pedig a beérkezés sorrendjé­ben bírálja el. Azok kérvényeit, akiknek czidőszerint van lakásuk, érdemben sem bírálják el, mert a mai idők nem níknlmasnk a kénvel­mi szempontú lakásváltoztatásokra. A lakáshivatalnak minden törekvé­se az, hogy azokat juttasa lakás­hoz, akiknek nincs lakásuk. Igy példőul a kilakoltatottak elhelvezé­séről soronkivül, azonnal gondos­kodnak. A közönségnek jó tudomásulven­nie azt is, hogy lakást csuk a la­káshivatal közben jöttével. bérelhat és ui lakásba beköltözni csakis a lakát hivatal engedélyével lehet. Difasziláeyi Sámuel: Szirbik Antal nem szegedi, hanem makai poéta... Egy évvel ezelőtt Nobel-dijra ajánlották a magyar Rabindranath Tagoret Néhány nappal ezelőtt Sz. Szi­getÜy Vilmos cikket irt Szirbik Antalról és szegedi költőnek ne­vezte. Erre a cikkre kaptuk dr. Diósszilágyí Sámuel makói főor­vostól az alábbi reflexiót. Nem vagyok ugyan fiskális, de igénypert indítok Szirbik Antal hova­tartozandósága ügyében. Makónak ugyan nincs hetvenezer hold földje, mint Szegednek, mindössze 500 hol­dacska kaszaperi puszta érdekében és az adósságok miatt kapnak gyakorta hnjba a városatyák. Tehát nem tu­dom, miből tartanám el a költőt, aki most olyan szegény, vagy tán szegé­nyebb, mint amikor a szegedi korzó padjait koptatta és amikor Szeged szintén nem valami gavallérosan >nyuit a hóna alá*. Pedig akkor még Szirbik Antal az egyetlen szegény köl­tője lehetett Szegednek, mert különben nem nevezné Szigethy az »elsö«-nek­Nekünk viszont Farkas (Róka) Tó­nin kívül József Attila is terhelte a számlánkat. Do költőből eggyel több, vagy kevesebb, igazán nem szá­mit. De olyan régen volt már mindez, hogy nem csoda, ha az ember, emléke­zető ki-kihagy. Ami azért nem csoda, mert Szirbik sohasem tartozott a tor­tető és csörtető poéták közé. Szirbik makói költő. Első köteté­ben „Vili dalok" mes költeményt Irt, ami annyira meg tetszett Varga meslernek, hogy a .Le­genda Varga PAI uj találmányú kopor­sójáról® ciinmel többezer példányban kinyomatta és mint reklámverset még a tehenek szarvára is feltűzték, ami kor azok este a legelőről hazafelé cammogtak. Sokak szerint ez a hős­költemény tette tőnkre Vargát, mert minden vagyonát kőkoporsókba fek­tette, amiket azonban a kutya sem vett. Mindezt szépen megírta költőnk .Egy költő vaüomáael® etw*, MafcM 1910-hen megjelent kin kötetéhen. amelynek »Pótrés*«-ében újra egy csokorra való verset is kiadott a ré­gebbi és ujabb termésből. Igen élvezetes olvasmány e« a val­lomás. A humoros részek mellett mér felcsillannak a mélyen filozöfáló em­ber aforizma szerű komoly gondolatai is. .Tudod mi a szabadság? Ai élet imádása, a természet hairmóniájánali tiszteletben tartása* és nem fráms, melyet sokan a költők találmányának tartanak, hogy legyen nekik zengeni valamiről, hanem a legszentebb szent­ség, amit valaha az ember ajkával megnevezhet*. A szappanbuborékot és szivarfüstöt fújó emberről mondja, hogy mindkettő a szájával szórakozik. >Mikor szórakoztok már a szivelek-, kel, a lelketekkel?... — kérdi. Hát engedhet Makó makói hangszerkészítőnél mint fa szobrász töltött el. Ez a gazdája fel­lengzős lelkű ember volt, aki — mi­után nem sikerűit a perpetuum mo­bilét megszerkesztenie — egy cement­ből késutott és örökké tartó' kőkopor­só gyártáséval akart világhírre szert tenni. Erről' a kőkoporsóról Szirbik — saját szavai szerint _ egy szelle­te a főváros irodalmi diját, a világ­hírű angol professzor, Carpentes egy angol lapban egész terjedelmében leközölte az írásokat, II. .Vllmaa német császár barátságosan üdvőzöl­az az írások szerzőjét, nyilatkozott róla Mussolini, Lagerlöft Zel­ma, a Nobel-lijas irónő, az angol Ró­bert Cecilt a bókéért való foko­zottabb munkásságra ösztönözve az írások olvasása, a svájci B u n d e. tekintélyes újság másfél oldalt szen­telt Szirbik Antalnak és Írásainak. Némelyek a XX. Szftzad Sokratesénaa, mások magyar Rabindranalli Tagore-nak nevezték el az írét, Egy bindu ur pedig, amikor Brit­India aIkirályi székhelyén a Sziibik­ről tartott felolvasást végig hallgat­ta, azt mondta, bogy Szirbik írása egy schéma az Univerzum harmoni'étasá­ra. Ilyen előzmények után Irta aa írások angol fordítója, hogy .Szirbik az Univerzum harmóniájának aposto­lát* Érdekes, de egyben szomorr tt -et, hogy mindezek után sem kapo ' í-ír­óik magyar sajtót és jelentősebb ma­gyar kiadót. A Nyugatosok éi betőon telet hirdető verseit és ingyen os/te- ? mellőzték és agyonhallgatták, »n< gatná szét azokat az egész nrazásban. J swn a (Tatár kölykök* v> • - -öl Ma már nyugodtan mcgallapi'hatjuk. .Hadüzenet a nyusmtosoljnak® hogy Rákosi akkor még kissé túlér-jmel jelont meg Rákosi Jenőn es í U tékelte Szirbiket, de a későbbi idökisy Pálon kívül nem akadt ma.'ariri Rákosinak adtak igazat Amikor az!vagv újságíró, sem a múltban -em e .írások® első (A harmónia könyve) j jelenben, aki érdemesnek tartotta vol­és második sorozata (igazságok és na a Szirbik költészetével való foglal­Törvények könyve) megjelent, nagyot ' kozást. Kiváló példa reá Szirbik Á t­változott a helyzet. Ez » költői, igaz-jtal, hogyan lehet egy költőt a; agyon­ságokkal és életbölcsességekkel telített j hallgatással agyonütni. Könyvcj ki­müvet hamarosan főbb világnyelvre adására csak a Tisza testvérek könyv­is lefordították. Szerzője megkapta ér- kiadó mert vállalkozni Szirbik Antalt azonban még nem sikerült agyonütni, egy oly sok szollal magához láncolt költőt, mégha olyan szegény is, mint maga a költő? Mi eddig sem tagadtuk meg, sőt büszkék voltunk rá. ö maga lazította meg a szálakat, amikor az tgész ország és Itália bebarangolása ulán — mint már említettem — Pes­ten kötött ki, ahol Rákosi Jenő a Budapesti Hírlap akkoriban nagyha­talmú szerkesztője (fedezte tel* és több ízben hívta fel rá lapjában a má­sok figyelmét is. Ez az időpont az el­ső nevezetesebb határt jelöli meg Szir­bik Antal éleiében. Most már volt nyilvánossága, nemcsak a makói és szegedi korzó és a saját kiadású, cse­kély példányszámban megjelenő füze­tek. Rákosi a versekért Iize'elt JO noráriumon kívül tényleg a hóna alá nyúlt Szirbiknek és vitte, emelte föl­felé, hadd lássák! Egyszer, amikor már jó egynehány verse megjelent a Budapesti Hírlapban és magielent a (Tatár vesrek® és .Tartr kölykök®o. két verskötet »s, azt »rla róla Ráko­si, hogyha ő kultuszminiszter voln». millió címmel huszonegy több-strófás verset irt egy közelükben lakó szép lányhoz, aki jelenleg magas állású tanférfiu ma is szép felesége és véletlenül is­,AJTJfi vj""',k ii'- "«^ ta^jra? jtsssu. juk, bizony ezek az írások a mostin- „_„„,. s. duló poéta szárnypróbálgatásai,, bár némelyik versében van egy-két sor, ami nagy költőinknek sem válna szé­gyenére. Néhány verset ebből a füzet­ből kissé átdolgozva az 1912—13-ba u már a Pesten megjelent .Tatár köly­kök® és .Tatár versek* közé is átvett. Mert rövidebb szegedi tartózkodása után Pestre ment világot látni. Itt hagyta szülővárosát, ahol kanászko­dott, dinnyecsőszködött, vagy egész nap az erdő szélen melengette a hasát és csak az agya dolgozott. Nem tu­dott gyökeret ereszteni Makón, pedig jóformán mindennel megpróbálkozott. A pásztorkodás utén .mesterségek­kel* kísérletezett. Mintegy másfél év alatt volt asztalos, hentes, fazekas, ács, kőműves, mészáros és — versfa­ragó. De nem szívelte sem a koporsó­szurok, sem a marhabendő illatát, sem a mázőrlést, sem az örökös krumplilevest, csupán a verselést. K.z pedig bajt zúdított a nyakába. Ugyan is egy gúnyverset irt a szomszédjuk Jóska fiáról amiért az beperelte és egy napi elzárásra és a vers egyetlen példányának elkobzására ítélték Alig volt tul az első börtönbüntetésen, ami­kor szerelmének. Vilinek a papája ci­táltatta fel a rendőrségre, ahol hiva­tal osan figyelmeztették, hogy hagyjon békét Vilikének és ne írogasson, fő­leg ne küldözgessen hozzá versekel. hanem keressen magának másik ideáll az talán majd jobban örül a versek­nek. Külön fejezet volt makói életéber az az idő, amit Varga Pá! vagy elhallgattatni Dunaharaszti ma­gányába visszavonultan irja tovább az lrások-at, amelynek negyedik és ötö­dik sorozata is megjelent, az egyikben a Harmónia dalai, a másiknak »Az uj élet könyve® a cime, (Ezek az Írások a maguk egyszerű fenségében ugy hangzanak, mint maga az Evangé­lium*, — irta róluk a svájci Bund. Az 1938—41 években — bár versekél a* utóbbi időkben már csak ritkábban irt — két verses kötete is megjelent .Szirbik Antal versei® címmel. Mi­után Rákosi Jenővel meghasonlott a költő, irásái a Pesti Hírlapban már láttak napvilágot. Itt kapott kritikát ls, még pedig olyat, amilyet még ke­vesen. .Szirbik Antal irodalmunkban különös és egyedülálló jelenség*. Az Írások német kiadásának előszavában azt irta róla a fordító, hogy (Olyan rendkívüli egyéniséggel állunk szem­ben, amilyennel sok évszázadokon ke resztül nem találkoztunk sehol!* A Budapesti Hirlap régi vezércikkírója, az írások egyes részeinek olvasása után ezt irta: (Csodaszépek! Ember igy nem szólt még sohal* Egy má­sik ismertetője és bírálója: (Alig bl­szevnt hogy vau még könyv, ameiy annyit tett w emberisig javítása tori jók nagy-kortiári á kA&b&blf években klntttélben, miat amennyit e könyv meghalt. írásain kívül «»ak gyereke)­tenni fog!* 'ben van minden öröme... Pontosan egy éve, hogy azok.pkR ismerik Szirbik Antal irásatt, egyelő­terjesztéssel elküldték a kultuszmi­niszterhez Szirbik Antal megjelent munkáit és arra kérték a minisztert, hogy terjessze fel gzirMket a Nobel­dijra, mert mintha az lelkivi­lágából másolták volna le • Nohel-dij alapszabályalt. Az eredmény — ugyebár — nem két­séges. De nemcsak Nobel-dijat nem kapott a költő-irö, de nem tagja egyet­len Irodalmi tirsaásgnak sem. Ezt sem csodálhatjuk: nem tud a könyökeivel dolgozni. Nem tudja magát adminiszt­rálni, ahogyan manapság mondják. Sz. Szistethv Vilmos a többek közt ezeket is irja Szirbik­rőt irott cikkében: (Hogy mi lett be­lőle, hol él? — nem tudjuk* Cikke vé­gén pedig: (Egyszóval: nem érvénye­sült, Isten tudja, mi lett belőle*. Mind­ezekre megtnlálja most már a választ. Az elmondottakhoz csak azt fiizöm még hozzá, bogy dunaharasztii reme­teségében nyolc gyerekében találja örömét. Tizen voltaidé kettő közű-

Next

/
Oldalképek
Tartalom