Délmagyarország, 1943. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-07 / 150. szám

Rgrtdbfthozxák a két hld közötti rakpart kövezetét írémV— tarvak a vasúti sin áthelyezésére és a lejárók átépítésére (A Délmagyarorsság munkatársá­tól) A kfit kid közötti tiszai rak­part kövezete az utóbbi években el­kerülhetetlenné vált a sürgős rend­hehózás. Különösen fontos volt ez aaért, mert ezen a részen van a ke­reskedelmi kikötő, amelyen keresz­tül főleg azóta, hogy a délvidéki országrész felszabadult, igen nagy tekeráruforgalom bonyolódik la ugy dét, mint észak falé. A kövezet meglazult, a terméskőkockák szét­nyíltak, gödrök és mélyedések ke­letkeztek, amelyek nagy mértékben gátolták a sima teheráruforgalom lebonyolítását Különösen a nehéz áruval megrakott társzekerek köz­lekedése volt az utóbbi időkben ne­hézkes ezen as Utvanalon, de ve­szély fenyegette már a rakpartra lefektetett tinek biztonságát is.. A rákpart kövezetének rendebe­fiozását még az óv elején elhatároz­ták a városházán s miután sike­rfiit biztosítani a munkálatok fede­zetére szükséges összeget is, né­hány héttel ezelőtt megkezdték a megrongálódott kövezet felszedését. A munkálatok gyors ütemben foly­nak A Tiszaparton s értesülésünk szerint augusztusra teljesen elké­szülnek a rakpart kövezetének rendbehozásával. Addig, amíg a munka tart a rakpartnak, mint ki­kötőrésznek mindig csak egy-egy része használható. A kövezet átra­kása s az úttest teljes rendbehozása 35-40 ezer pengőjébe kerül a vá­rosnak. Sajnos azonban, mint kö­zölték velünk, ennek az összegnek keretében nem tudnak szilárd alap­építményt adni a kövezetnek, mert egy ilyenfajta átépítés százezrekbe kerülne, egyelőre azonban kielégítő megoldást ad « kövezet egyszerű átrakása is. A rakpart rendbehozásának mun­kálataival egyidejűleg megkezdték as élétveszélyesen megrongálódott közúti hid melletti raslépcső rend­behóaását is. Mintán vasanyag nem áll rendelkezésre, betonanyagra építik át a lépcsőt. A munkálatok során a rakparton lefektetett vasúti sin elhelyezésével kapcsolatban érdekes terv merült fel- Á sin eddig a rakpart közepén volt, ennek azonban sok hátránya jelentkezett, mert a vasúti forgal­mat a kocsik, az igásforgalmat pe­dig a vonat zavarta. A terv most az, hogy az átépítés során a vasúti sinf. a partfal közelébe helyezik át. Ezt a megoldást azonban az útban levő két lejárólépcső zavarja s hogy ezt a zavart áthidalják, fel­merült az a gondolat a mérnöki hi­vatalban, hogy a lépcsőket egy át­férés hidmagoldással ugy építik át. hogy a jövőben a gyalogos közleke­dés a vasúti sínpár felett vezetne le a rakpartra s a sineken közleke­dő vonatok a lépcső alatt járnának el Az utóbbi időkben ilyen alul- és felüljárós megoldást igen sok eset­ben készítettek Budapesten, főleg a Dunaparton s ezek a megoldások a gyakorlatban jól beváltak. A terv megvalósítása nagy mértékben at­tól függ, hogy mennyibe kerül s az erre vonatkozó számításokat most végzik és most dolgoznak a műszaki terveken a mérnöki hiva­talban. Milyen jármüvek szükségesek a partraszálláskor? Amennyire a legidőszerűbb és a legtöbbet érintett kérdések egyike ma a világpolitikában a partraszál­lás — mondhatjuk —, éppen olyan keveset hallunk akár a katonai iro­dalomban, akár pedig a napi saj­tóban azokról a vizi jármüvekről, amelyeknek segítségével a partra­szállást végrehajtják- A német hiva­talos jelentés néhány alkalommal arról emlékezett meg, hogy Gibral­tárban az angolszászok nagyobb mennyiségű úgynevezett „partra­szálló" jármüvet összpontosítottak. A világháború folyamán ezidcig még ilyen nagyszabású partraszál­lási előkészületeket és védelmi be­rendezések nem történtek, mint most a Földközi-teugeren. Érthető tehát bizonyos fokig, bogy a „part­raszálló" jármüvek fogalma alá so­rolt harci eszközökről még nem ér­tesült a nagy nyilvánosság. Most azonban, amikor a partraszállás kérdésével naponta foglalkozik a tudományos irodalom és a napi sajtó, természetes, hogy mindenkit érdekelnek azok a különleges ha­jók, amelyekkel a partraszállást végrehajtják. Kereskedelmi ha iák nem használhatók Első pillanatb&r talán sokan gou­dolkodóba esnek, hogy miért nem lehet a közönséges keieskedelmi szállító gőzösökkel a partraszállást végrehajtani. Hiszen ha árut lehet egyik világrészből a másikba fu­varozni a kereskedelmi gőzösökkel, miért ne lehetne éppen egyik kikö­tőből a másikba katonákat vinni? A választ a kérdésre rögtön meg­kapjuk, ha arra gondolunk, hogy a kereskedelmi hajókat arra építet­ték, hogy betonfalakkal ellátott mélyvizü, kikotort, védett kikötő­berendezések mólói mellett rakod­janak ki. "A partraszállás azonban nem jól felszerelt kikötőkben, be­tonmólokkal, irányjelzőkkel ellátott kiraködóhelyeken, hanem a puszta, sivár vagy sziklás elhagyott ten­gerparton történik. A kereskedelmi hajók merülése terhelés esetén ál­talában 4—5 méter, tehát a gőzös Felhívás szerz&déee* termelőinkhez és a termelői gazdaközönséghez. A nélbsbsaállitás megindultával felhívjuk agy szerződéses termelőinket, miftt a szerződésen kívüli eladókat, hogy a zöldbabot csak zsengén, telje­sen szálkamentésen szedjék le, ugy a zöld-, mint a sárgahüvelyüeket, mert esak est áll módunkban átvenni Semmi körülmények között nem veszünk tehát át, még alacsony ár mellett sem szálkás árut, mert abból jó konzer­vet készíteni nem lehet, Aprómeggyet Hullóalmát Kajszibarackot •oiáden mennyiségben vásárolunk á napi áron. — ELSŐ KECSKEMÉTI KOKíIJfcl'fcXÁfc SZEGEDI FIÓKJA 248 a partot lapos viz esetén sokszor csak kilométerekre tudná megköze­líteni. A kereskedelmi hajókat szándékosan épitik mély járatuak­ra, mert minél mélyebb a járata egy a hajórak, annál jobban birja a hullámos vizet, annál biztosab­ban mozog a viharos tengeren is. Azonkívül a kereskedelmi hajók fenékkiképzése élben végződik, mint a balatoni vitorláshajóknál. Ha tehát egy ilyen hajó véletlenül sekély vizre fut és megfeneklik, azonnal a legkisebb hullám is fel­borítja. Mindezeket összefoglalva meg kell állapítani, hogy a keres­kedelmi gőzösök a szabad parton való kikötésre nem nagyon alkal­masak, mert a partot legjobb eset­ben is csak néhány száz méterre közelithetik meg- Ekkor is 5—6 mé­teres vízmélységgel kell legalább számolni a kirakodásnál. Már az is nehezen képzelhető el, bogy a gya­logos katonák itt beugrálnak egy­szerűen a vizbe és kiúsznak a part­ra, de még elképzelhetetlenebb az, hogy többtonnás lövegeket vagy különösen harci kocsikat raknak így partra. Tehát szükség van a partraszállásnál egész sereg külön­leges járműre, amelyek a partra­szálló erőket a szállító gőzösüktől a partig szállitják. A ladikok és a moioros bárkák A partraszállás végrehajtásánál legelőször a gyalogos katonákból álló rohamcsapatok szállnak part­ra. Ezeknek az úgynevezett „első lépcsőknek" a partravetése kiváuja meg a legaprólékosabb előkészí­tést, azonban maguknak a gyalogos katonáknak a partraszállása arány­lag a legkönnyebb feladat. A szál­litógőzös a hajnali szürkületben re­pülőgépekkel ós egyéb hadiegyse­gekkel biztositvp a parttól egy bi­zonyos távolságra megáll. A daruk a hajóból vizre bocsátják a faladj­kokat és nagyobb motoros bárká­kat. Ezek az evezős ladikok 10—12 főnyi katonát fogadnak be. A ladi­kok teljesen hangtalanul közelít­hetik meg a partokat és egészen a viz széléig bi tudnak futni, mert merülésük Csak néhány centiméter. Amikor az első pár evezős csónak hangtalanul megszállott néhány ügynevezett „hidfőt" a parton, ak­kor a motoros bárkákon szállitják partra a gyalogos rohamcsapato­kat. Egy ilyen laposfenekü. fából készült bárkának a befogadóképes­sége 30—40 fő és nagyjából hason­lítanak ezek a vizi jármüvek a ná­lunk is használatos átkelő kom­pokhoz. A bárkák mozgatását * bárkák farára szerelhető motor végzi. A njötor berregését hang O E I. M A li V á K ott H £ A« if SZERDA, 1943. julios T. " tompitókkal lehetőleg csökkentik Ilyen módon a meglepetésszerű partraszállást igyekeznek elérni. A motoros bárkák merülése nem több mint 30—40 centiméter, igy ezek a jármüvek is annyira megközelítik a partot, hogy a benne levők, ha kell, a térdig érő vizbe kiugrálva, futva partot érhetnek. Az evezős csónakokat a parton hagyják a partraszállók, a motoros bárkák néhány kezelővel rendsze­rint újra visszamennek a szállitó­gőzöshöz és ujabb szállítmányt vé­ve magukhoz, ismételten a part felé indulnak. A gyalogos katonák partraszállitása tehát nem túlságo­san nehéz feladat, de ladikok és motoros bárkák nélkül nem oldható meg — különösen ott, ahol a ten­gerpart igen lapos, lassan mélyülő Hogyan szállitják a harci kocsikat e 1 A gyalogos katonák pertravetésC tehát nem ütközik különösen uag.v nehézségekbe. Nom ilyen egyszerű a nagyobb sulyu harci eszközök, lö­vegek, harci kocsik és az utánpót­lás partraszállitása- Gondoljunk csak arra, hogy egy korszerű löv^g ulya körülbelül 10 tonna, egy kö­zepes harci kocsi súlya pedig két. háromszor ennyi. Ezeknek a szállt íására különleges, laposfenekü ba jókat szerkesztettek, amelyekbe — a súlyúktól függetlenül több-keve­sebb löveg vagy harci kocsi fér bele. Ezekot a hajókat motorokkal és pedig legtöbbször nyersolajmo­torokkal hajtják. A hajók merülése teljes mogterhelésuél körülbelül félméter. A laposfenekü hajók egé­szen kifutnak a partra, hajósnyel­ven ugy mondják, hogy „felülnek" a partra. Amikor a különleges szer­kesztésű, laposfenekü hajók „meg­feneklenek" a part közelében, a ha­jók elején levő csapéajtót lecsap­ják, mint valami régi várhidat­Ezeken keresztül a hajóban levő néhány löveg vagy harci kocsi ki­gördül a félméter mély vizbe. A lövegeket a vontatóik vontatják ki. Amint a lövegek és harci kocsik kigördültek a hajóról, azoknak me­rülése kisebb lesz, miután terhük­től megszabadultak. Ilyenformán a megfeneklett megterhelt hajók a kiürítés után újra úszni fognak. A motorokat ekkor megindítják és n hajók visszamennek ujabb szállít­mányért. Ezekenek a laposfenekü partraszálló hajóknak a hátránya az, hogy igen lassúak és nehézke­sek. Éppen ezért csak rövidebb | utakra lehet őket felhasználni. Ha a partraszállásra kiszemelt holyet nagy tengeri távolság választja eJ a partraszállást végrehajtó fél tá­maszpontjából, akkor a lövegeket és harei kocsikat szállító gőzösök" viszik magukkal egy ideig, amelyek sokszor maguk után vontatják eze ket a partraszálló hajókat is- 'A parttól egy bizonyos távolságra azután a szállító gőzös darui át­rakják a súlyos harci eszközöket a partraszálló hajókra s ezek elin­dulnak a part felé. A partraszállás­nak pusztán szállítói része Is pon­tos, jól megszervezett, nehéz mun­kát jelent. 12­t

Next

/
Oldalképek
Tartalom