Délmagyarország, 1943. június (19. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-06 / 127. szám

Herczeg Ferenccel Itt ülünk a városháza díszes nagy­Soméban, sssemköM a 80 éves íróval 6 tekintetűnket egy pillanatra sem tudjak levetni róla. A szem csodál­kozik a fiatalos külsőn, a lélek a szel­lemi frissesben. Mert olyan töretlen oz a nagy férfi ma is, oly teljességet rejtő és hordozó, amely különös is­teni kegyre vall A terem hangos zajában kitűnik ez a tiszta, páratlanul finom hang. Most óppea vermei élményeiről mesél a akik hallgatjuk, próbáljak vissza híj tani az Idő rettenetes kerekét, hogy elképzeljük azt a kort, amely döntő •olt az Írónak s amely egy gyerme­ket hordozott még az eljövendő száza­dok halhatatlanjából... Különösen ezép ajándéka vám­sunknak ez a nap. Bér szerény kül­sők között, de most köszönti az irót nyefcvattdik születésnapja a lkaimé Szígöd, hbcIt misoéfb éöosastyjf* Ferencnek Ezt vallotta meg eeküzA, Tóth Béla h. polgármester üdwöriő szaraira válaszolva. U: 1, . f-liffif r.- ,.i _ XX f T 11 fl — —— zuor lepotttiirk • Paranm s Meiratkoetaak a giianáxhimha. a sze­gedi háziasszonyok valóságos hizlaló­W ^ta—I i i i /I ii • I • li 1. . •• - J.L z serazp renoemea, nogy imne jod­baa éicmtéi magánkat — mondotta. Soha nem miit jobb sorsunk, mint ebben * Tárasban s én tflj ftí i jjoodo^iodást sóba < nem fogom ittsiKfML holnap irasbelí tétrföt lesz a Pogá­nyok. Az író felnéz s mosolygó szigo rusággal mondja: — Aztán meg ne bukjatok belő­lem!... Végre megvan a rengeteg sufo­gram is s most búcsúzni kezdünk. Her­szeg Ferenc iröi fejedelmünk, aki korát meghazudtolva ma is szemüveg nélkül ir. olvas és nem támaszkodik botra, ha jár; feláll és először a kis­lányoktól vesz bucsut, illetve hagv nekik egy életre szóló emlékei az/a' hogy atyai mozdulattal homlokon csó­kolja őket. Megható jelenet, némelyik lányka könnyét látom ősülogva ks­iroggyamri. Paszta Sándor parányi humorral megszólal mellettem: — Lánykák, most legalább har minc napig nem szabad megmosni a homlokukat! Aztán indulunk is lefelé a lépcsőn s a kapu előtt még egy pillanat. A lenese szava következik s Herczcg Ferenc engedelmesen áll a lánykák közé Puszta Sándorral együtt, hogy mosolyukat megőrizhessék ezek az áhítatos, rajongó leánylelkck! Ertsey Péter TuCHtMHdi SXCAKtUsik a vetitífyfyv tntHett... Be kellett csukni az alsóvárost „ferences-mozrí44 — Mozi­kuitara. amelyet a ferencrendi barátok terjesztettek Az impozáns DMKE-közgyülé után együtt sétálunk át a Tisza-szál­ló éttermébe. Vetünk Tan Paszta Nándor is. a kiváló papköltő, aki amellett, hogy eredeti- tiszt ah angu köftő, még kitűnő iuterpretátor ls. Szóba kerté az irodalom. Gyanútla­nná megkérdezem Herczeg Ferencet, mondja et, ki volt hói eszményképe? Pályája kezdetén az indíték? — Nekem tulajdonképpen nem is •olt ilyen *e«za»éayi« Íróm. — mond­ja. — Magam tanultam meg irni s ha valakinek a hatása látszik vagy tát­«m>tt rajtam, hát nromozea ki az Utó­kor. Süssék ki a kritikusok. Valóban eredetisége mindenkori fő erénye marad. Szóba kerülnek az élő nagyok, sor­ra. Márai Sándort mindketten olvas­sák, raeretik. Persze Puszta Sándor ecAt a dekadenciájára is rámutat Az­'án Illyés, Erdélyi, Szabó Lőrinc, Mécs, nrfnd a »nagyok« között vau­Mk. Mire felérünk az étterembe, már terített asztal fogad. A Táros a mai időkhöz méltó szerény, de ízletes ebé­det ad ffemaeg Ferenc tiszteletére. Jó hangulatban, három óra tájban oszlik saét az illusztris társaság s megyünk át a Szent GeUért-tonrik­*nsba, ahonnan rövid időn belül visn­szsantaznak a vendégek. Budsrpestre. o A konviktosfcan nagyon kedves je­lenet tanúi vagyunk. Fiatal diáklá­nyok, akik már a délelőtti ülésen ott voltak, meglátva és megszeretve a r.agynevü irót, rózsaesokorral fogad­ják. Persze boriak egyet Puszta Sán­dornak is és áhítatos arccal nyújtják át neki. Aztán rögtön megkezdődik az antogram-ostrom s Herczeg Feren­oet •beveszik* Hiába, az Írói mester­ség la név egyik velejárója ez, kinö­vése, amely elől nem lehet menekül­ni. Lé kell ülni és szorgalmasan iro­galui a nevet, tízszer, húszszor, kl tudja hányszor? De Herczeg Ferenc nem haragszik, sőt bókol is a kislü­nvc&nak " — Mondjátok, itt Szegeden csupa ssép lányok vannak? •agy tréfálkozva megkérdi: — Ázfán kaptok-e hat fillér! egy íiftiirésérl? Tvcfiiéjcm, iffiii adtoli ol­csóbban! — Nem, nem. Semmi péaeért nem adjuk Kegyelmes arat had irigyelje­nek a többi lányok — zengi kórusba a kin leánysereg. .Valaki megjegyzi közölök, hogy (A Détmagyarország munkatársá­tól) Messze földón példabeszédes híre vaa már, hogy Assisi Szent Ferenc rendjének szegedi szerzetesei: az al­sóvárosi ferencrendi barátok, milyen áldozatos munkát végeznek. A barna­ruhás barátok nemcsak a hitélet fej­lesztése terén teljesitik hiven a krisz­tusi parancsot, hanem — ha a szük­ség megkívánja — vállalkoznak a leg­nehezebb fizikai munkára is. Pár év­vel ezelőtt lelkes munkájukkal szinte újjávarázsolták a hatalmas alsóváro­si templomot. Az évszázadra templom belseje ma egyike az ország legszebb, legművészibb barokk templomának, tele áhítatra indító ragyogással, fény­lő pompával. Amikor a barnaruhás barátok elvégezték a templomi ájta­losságot, kék munkakötényt kötöttek maguk elé és munkához láttak. Fúr­tak, faragtak, gyalultak, aranyoztak, éjjel-nappal dolgoztak, hogy rendbe^ hozzák a templomot. Az öles falakat kikezdte az idő, felszívódott a nedves­ség: magas állványok tetejéről javít­gatták ki a szerzetesek nz idő és a talajvíz okozta pusztításokat. Lassan­kint műhellyé vált az egész templom a hozzásimuló öreg zárdával együtt és benne a renaissance-kor templom­épitő hangulata lebegett. Évekig tartó szorgalmas után el­készültek a művészlelkű alsóvárosi szerzetesek áldozatos munkájukkal: újjáépült az évszázados Mátyás-temp­lom. Az alsóvárosi barátok munkája Négy esztendővel ezelőtt életre­való terv fogamzott meg páter Sehneider Vencel, a szegedi rend ház érdemes főnökében. Elhatározta, hogy az alsóvárosi kultúrházban mo­zielőadásokat rendszeresít és az egy­házközség közbenjöttével vetítőgépet szerez be. Vasárnapont int tartottak itt mozielöadásokat és minden alka­lommal teljesen benépesült a 460 sze­mélyes kultúrház nézőtere. A legkitű­nőbb magyar filmek kerültek bemnta­tóra, igaz. rendszerint félesztendővel azután, hogy a nagy mozik müsorác szerepeltek, de a* újdonság varázsá­val hatottak az alsóvárosiak kismoz­gószinházában. Mert »z alsóvárosi nép a magáénak tekintette ezt a mo­zit. dédelgette, kedvelte és párfocolta. Az a szeretet, amely Alsóváros népé­nek lelkét tölti meg évszázadok óta a ferences szerzetesek iránt, most is megindító módon nvilatkozoft meg, amikor a ferencrendi mozi pártfogá­sáról volt szó. Vasárnaponkint szinte szétkapkodták a jegyeket és lelkes közönség fapsolfa meg a magyar fii mek egyes szép jeleneteit, akárcsak a srinházhan szokás. Az előadásra kerülő filmeket a ferences barátok segítségével az Egy­házközség vezeffll választották ki. Szigorúan katolikus szemmel nézték végig, hogy melyik filmet mutatják majd be Alsóváros vallásos közönsé­gének. Az alsóvárosi mozi a Magvar Távirati Iroda keskenvfilmüzeméve! és az UFA-val volt összeköttetésben és előzőleg megnézték a bemutatásra OaCWAGYAHOHSZAG VASARXAP, 1913 jnniua A - 1 ? JUNIUS 8. Ez a nap a magyar királyi jótékonycélu állami sorsjá­ték legközelebbi búzásának a napja! fia mé.g idejében gondoskodik arról, hogy be­szerezze állam sorsjegvCt (ára: egész 3 P, fél 1.50 P), akkor önnek is esélye lehet a nyerésre! FGNYEREMENY: 40.000 P. filmre voJt berendezve, — mondotta Gráezián páter. Egy-egy előadás al­kalmával mintegy ezer méter kes­kenyfilmet mutattunk be. Számos ilyen keskeny ti lm-mozi működik szer­te az országban és az ujabbj belügy­miniszteri rendelet értelmében olyan helyeken, ahol széles filmet játszó mozi it.-iszik, nem adnak eneedélyt kerülő jobb filmeket. Ha a ferencrendi ikeskenyíilm mozira. Szegeden 3 nagy barátok bizonyos szempontból kifő-1mozi van és ezért megvouták a mi gásokat támasztottak, akkor a film engedélyünket. Ki kell azonban jelen ­a szegedi nagymozik a legteljesebb megértést vonatozó részét kivágták és csak igy került bemutatásra az alsóvárosi mo­ziban, „Ferences mozi*4, ahová a legszegényebbek ts eljárnak Az utóbbi időben már azt a rend­szert valósították meg az alsóvárosi ferencrendes moziban, hogy nem szed­tek belépődijat, hanem az előadásokat csupán az alsóvárosi egyházközség tagjai látogathatták, a tagsági dijak lefizetése ellenében. Ekkor még na­gyobbra dagadt az érdeklődés a mozi iránt s napokkal előbb már mindenki igyekezett biztositani helyét, a vasár­napi előadásokra. Eseményszámba ment már Alsóvároson »a ferences mozi*, a legszegényebb emberek lenem, bogv mindenkoron mutatták velüuk szemben, hiszen mi nem jelentettünk kookurrenciát Sőt Horvav moziigazgato ur egyizben kijelentette hogy az alóvárosi •fillé­res* mozi jó szolgálatot is tesz a nagymoziknak, mert ráneveli a mozi­ra a közönséget és ha jobb film megy, elmegy a nagymoziba az alsó­városi is. A nagymozik részéről te­hát semmiféle nehézségeink nem vol­tak, ellenben tudomásul kell vennünk, hogy miniszteri rendelet értelmében nem működhet városban keskenvfilm­mozi. Tudomásunk is van arról, bogy már oly nagyszáma keskenyfihn­mozi játszik faluhelyeken, hogy ne­héz ezeket is ellátni keskenyfilmmef, WJS mégis csak foutosabb, hogy a fa­megengedhették maguknak, hogy eb­ből az. ártatlan szórakozásból kive­gyék részüket. Lenn, Alsóvároson a moziba­járás lelkes kötelességszámba ment már, annál is inkább, mert hiszen a moZgószinház bevételét az utolsó fillérig ka­ritatív-célra: az egyházközség templomalapja javára fordí­tották a derék ferencrendi barátok. Az alsóvárosiak érezték, hogy fillé­reikkel, amellyel a belépőjegyüket váltják meg a moziba, a szeretelet is szolgálják. Alsóváros istenfélő népé­nek szivéből pedig sohasem halt még ki a szereleL Egy minisztert rendelet... Az elmúlt vasárnapon a Kultúrház ajtói zárva maradtak, nem tartottak Alsóvároson mozielőadást. A közön­ség lehangoltan vette tudomásul, bogy a belügyminiszter nem hosszabbította meg a mozi engedélyét és be kell szüntetni az előadásokat A muskátli­ablakos aisóvárosi házak közólt egy­másnak adták tovább az emberek a búsító hírt: nem lesz többé mozi Ab sóvároson Érthetetlenöl állott min­denki szemben ezzel az eseménnyel és voltak, akik már azt gyanították, hogy talánlán a szegedi nagy mozik irigyelték meg az alsóvárosi mozgó sikerét és közbenjártak, hogy vonják be az engedélyét Erről azonban szó sincs, a mozi megszűnt, mert a mi­niszteri rendelet ezt igy írja elő. Ahol nevelték mozira a közönséget — Az alsóvárosi mozi keskeny­ügyeit a ferences barátok megbízásá­ból Páter Gráezián atya, a népszerű szerzetes intézte, fáradhatatlan buz­galommal. Hozzá fordultunk felvilá­gosításért: — A zalsóvái osi mozi kcskeuj­lusiak hozzájussanak mozihoz, mént olyan város, ahol bánom nagy ntó is működik már. Elmondja még Páter Gráezián, hogy szeretnének áttérni széles-film­re, ennek azonban anyagi akadályai vannak. Az alsóvárosi mozit tulaj­donképpen az alsóvárosi <gyházkór­kulturális szakosztálya tartotta fenn és nem vezették eddig sem üz­leti számitások. A cél az volt, bogv Alsóváros népének biztosítsák ae mlr cső szórakozást fillérek ellenében. K nyáron uj vetítőgépet is vásároltak, arra azonban már nem telik, hogv most esetleg széles filmet játszó ve­tilőinasinát szerezzenek be. A kérvényünk benn van a bel­ügyminiszternél, hogy engedélyezze to­vábbra is az alsóvárosi mozi műkö­dését. — hangoztatta előttünk Páter Gráezián. Egy-két jóemberünk talán személyesen is eljár ennek érdekében a minisztériumban. Ha az engedélyt megkapjuk, tovább játsrwnk és a mo­zikulturát — amely ma már helye* felfogásában, valójában kultúra —• terjesztjük továbbra is Alsóváros de­rék polgárai körében. Alsóvároson a templom közelében van a kultúrház, ahol éveken át mozi működött. A szentéletü és kulture­kedvelő ferences barátok bebizonyí­tották, bogy Isten szeretete és az iga­zi hivatást betöltő mozikultura nem zárhatják ki egymást.». Jöjjön most a qyönyöcíi SZOVÁTÁRA Szivét, idegeit sóspáráe levegő­je meggyógyítja. Most nagy ked­vezmény. Prospek'usf küld: SSskaEteljziRiM bérlője. Szováta-Fördő. )

Next

/
Oldalképek
Tartalom